Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
Várkonyi János festőművész lakásán nagy volt az érdeklődés olyan antológiákat közreadni, amelyek csak a költőket, vagy csak a prózaírókat mutatják be. Filadelfi Mihály, az antológia egyik szerkesztője is a „hogyan tovább?” kérdéseit elemezte hozzászólásában, Az antológia egyik példányban jelent meg, ebből 2100 került az országos könyvforgalomba. A mai napon, mondotta, hat Békéscsabán megjelent könyv található a könyvesboltok kirakataiban. Szintén Siklósi Ferenc tanácselnök a Mezőberényi Tanács VB-termében tájékoztatta az ankét résztszorgalmazta a kritikai élet ki* vevőit a község Petőfi-emlékévének programjárói tFoió: Besaéayí t elmúlt évbe» jelent meg a Békéscsabai Városi Tanács gondozásában a megyében élő és innen elszármazott írók gyűjteményes kötete, a „Csönd és szú között”. A kötetről Fábián Zoltán, az írószövetség titkára lapunk Köröstáj-mellékletében, dr. Szabó Ferenc, a Békési Élet 1973. évi első számában írt recenziót. Ezt a két értékelést vitatták meg kedden délelőtt 10 órától a mezőberényi könyvtárban a megye írói, esztétái, valamint a meghívott vendégek, A vita a már hagyományos Kö- röstáj-ankét keretében zajlott le, melynek egésznapos programjában — a Petőfi-emlékév alkalmából — több kiemelkedő esemény is szerepéit. A tanácskozást Sass Ervin, lapunk művelődéspolitikai rovatának vezetője nyitotta meg. A „Csönd és sző között” című antológiáról elmondotta, hogy a Békéscsabai Városi Tanács iro- dalomszeretetének fényes megnyilvánulásaként jöhetett csak létre, és bemutatja a Köröstáj java írógárdájának műveit. Reméli, mondotta, hogy ez a tanácskozás is újabb bizonyítékát adja annak: van itt szellemi erő, van itt akarat magasabbra törni. Ezután dr. Szabó Ferenc mondott recenziójához szóbeli kiegészítőt. Hangoztatta: múlhatatlanul szükség van arra, hogy a megyében erősödjön az irodalmi kritika, a nyílt értékelés. Beszélt a táji kötődés problematikájáról, mely nem azonos a provincializmussal. Megjegyezte, hogy a jövőben talán célszerűbb lenne Fiiadéin Mihály és 6( Kovács István helyezett; «I Koszorút a Petőfi-emlékműnél Köröstáj-ankét Mezöberényben A résztvevők a kritikai élet és a műhelymunka kibontakoztatását szorgalmazták lektorával, Béládi Miklóssal egyetértésben hangsúlyozta, hogy minél több irodalmi műhelyt kell kibontakoztatni, és ezek közül egy ilyen műhellyé vált már ez a rendszeres összejövetel is. Közölte a tanácskozással, hogy a „Csönd és szó között” 2800 Dr, Szabó Ferenc a „Csönd és sző között” című antológiáról beszélt, mellette Sass Ervin és Siklósi Ferenc bontákoztiaitását, és azt, hogy a Köröstájban minél több fiatal, feltörekvő tehetség kapjon helyet. Szudy Géza, a vitára bocsátott recenziókkal szemben ismertette fenntartásait és több elmarasztaló megállapítást tett azokról. Miklya Jenő véleménye szerint már eddig is sok író adott rangot ennek a vidéknek, ezt tegyék a maiak is. Kovács György aláhúzta, hogy a „Csönd és szó között” nem „mégis” jó, hanem jó könyv. Mindenféle vitának, értékelésnek ebből kell kiindulnia. Varga Dezső az egységes irodalomról beszélt, mert véleménye szerint nincs vidéki és pesti irodalom. Dr. Becsei József, a Békéscsabai Városi Párt- bizottság titkára Békéscsaba és Békés megye irodalmi és művészeti életének helyzetéről mondta el véleményét, hangoztatva, hogy minden irodalmi tevékenységben az egyetemes emberin túl a helyi kötődésnek alapvető fontossága van. Tóth Lajos az itt élő írók még nagyobb publikálási lehetőségének megteremtését sürgette, Cserei Pál. lapunk főszerkesztője a Köröstájról szólvia elmondotta, hogy annak színvonalát, az írások minőségét tovább kell javítani. Attól sem kell félnünk, idézte Veres Pétert, hogy nem teljesen kiérlelt írásoknak is helyt adjunk, mert a színvonal emelése nem zárja ki a kísérletezés lehetőségét. A „Csönd és szó között” antológia azonban már nem kísérlet. Ez a kötet jól tükrözi az itt élő emberek világát & figyelmeztet arra, hogy az írónak az őt környező valóságról egyetemes mondanivalója kell, hogy legyen. Dr. Papp János is annak lehetőségét fontolgatta, hogy a jövőben külön verses és külön prózai antológiát kellene megjelentetni, Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője a rendszeresebb találkozásokat tartotta a műhelymunka előfeltételének, melyhez a megyei tanács támogatását ígérte. Varga Imre, a Szocialista Művészetért című lap főszerkesztője is as irodalmi műhelymunkáról beszélt, majd azt elemezte, hogy miért érdemes írni? Ezt mindenki felveti önmagában. Ha úgy érzi érdemes, megírja művét, és mindegy, hogy hol írja, Békéscsabán, vagy Budapesten. Ha mondanivalóm van, akkor írnom kell, de úgy, hogy érdemes legyen elolvasásra. Több ilyen tanácskozást tart fontosnak. Szilárd Ádám bucsai tanár volt az utolsó felszólaló, aki mint olvasó mondta el véleményét. Jónak tartotta a Köröstájat és örömmel üdvözölte a „Csönd és szó között” antológiát. Van itt irodalmi élet, mondotta, csak: sok szeretettel kell összefogni és megtartó közösséget kell létrehozni mindazokból, akiknek közük van asz irodalomhoz. Délután 3 órakor az ankét résztvevői kiutaztak a Körösrévnél felállított Petőfi-emlék- műhöz, ahol Filadelfi Mihály és Ö. Kovács István helyezett el koszorút, Mucsi József pedig elmondta „Petőfi búcsúja az Alföldtől” című versét. Délután fél 4 órakor Siklósi Ferenc, a mezőberényi tanács elnöke fogadta a tanácskozás résztvevőit és tájékoztatót tartott a Petőfi- emlékév mezőberényi programjáról. Ezután dr. Irányi István tanár, Petőfi-kutató vezetésével a község vendégei megtekintettek több Petőfi-emlékhelyet, a késő délutáni órákban pedig Várkonyi János festőművész műtermét keresték fel. A festőt Vollmuth Frigyes mutatta be. A már hagyományos Körös*- táj-ankét a résztvevők egyönte tű véleménye szerint segítette a megye irodalmi életének továbbfejlődését, a barátság és egymás megismerésének elmélyítését. Dr. Irányi István tanár a régi leánytanoda történetét idézte A tanoda neveltje volt egykor Szendrey Júlia is
