Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

Vízminőség = környezetvédelem = egészségvédelem Vezetni tudni keli Üléseiéit a Korosvidéki Vízvédelmi Bizottság Békésen tartotta előadóülését a Körösvidéki Vízvédelmi Bi­zottság amelyen az OVH, a Bu­dapesti - Műszaki Egyetem, a KÖZIVIG, megyénk több ipari és mezőgazdasági üzeme, az egészségügyi szolgálat képvisel­tette magát A vendégeket Nagy Gábor, Békés tanácsánál« el­nökhelyettese köszöntötte, majd Pálinkás Bajos, a KÖVIZIG fő. mérnöke ismertette a környezet, védelem fontosságát Hangsú­lyozta többek között, hogy az egész világon foglalkoztatja az emberiséget a víz. és levegő- szennyeződés kérdése. A Körö­sök vidékén még aránylag tisz­ták a vizek. de a fertőzés, szennyeződés veszély» állan­dóan ..leselkedik”, hiszen szeny. nyezi a lakosság, az ipar. a me­zőgazdaság egyaránt. A vízmi­nőségi bizottság munkája tehát igen nagy jelentőségű. Bátkai József, a Vízvédelmi Bizottság titkára értékelte az el­múlt évi eredményéket s beszélt az 1973. évi tennivalókról, ami­ről 8 pontban foglalt határozat született Kiemelten foglalkoz­tak az Élővíz-csatorna békési szakaszának vízvédelmével, mi­vel Gyula és Békéscsaba szennyvizét a csatorna békési irányba szállítja s itt csapódik ïe a szenny, itt alakult kl a leg­veszélyeztetettebb körzet. A bé­késiek maguk is segítenek. Első­nek hozták létre a szennyvíz- tisztító társulást s jó az együtt­működés a KÖVIZIG-gel. Malatinszky György, a Sar­kad! Cukorgyár főmérnöke ar­ról beszélt, hogy a Magyar Cu­koripar területén elsőnek nekik sikerült megoldani ió eredmény­nyel a víztisztítást. Hazai gyárt­mányú ABTA AERÁTOR-t al­kalmaznak. s a eukorgyári szennyvizet jó eredménnyel használlak fel öntözésre. Tekin­tettel arra. hogy a cukorgyári szennyvíztisztítás szeptember közepétől júliusig tart, felaján­lotta hogy a két berendezést szívesen kölcsönadják más üzemnek. Höffer Pál. a Gyulai Tejporgyár igazgatója arról be­szélt, hogy az üzem mit tett ed­dig, mik a további tervek szennyvíztisztításban. A tanácskozáson feltűnően so­kan kértek szót. Igazgatók, or­vosok, társulati elnökök, tanácsi dolgozók. Valamennyien hang. súlyozták a vizek tisztaságának fontosságát s adtak javaslatokat, hogyan lehetne gyorsabban elő­rébb jutni. Dr. Szűcs Mihály, a Vizesfási Állami Gazdaság igaz­gatója többek között elmondot­ta, hogy veszélyben a vizi élet. ezzel a halak élete is. A szeny- nyezett vizekben elpusztulnak a halak, pedig a kulturált táplál­kozás az egészség egyre többet igényel a fehérjében gazdag halhúsból. A vízvédelem azon­ban anyagi kérdés. Ezért is kér­te a bizottságot: olyan konkrét tanulmányterv, javaslat készíté­sére, hogy az üzemek lássák az anyagi szükségletet, s ezt egyez­tetni tudják a pénzügyi lehető­ségeikkel. A tanácskozás dr. Maurer József elnök zárszavá­val ért véget, aki a környezet- védelem fontosságát egészség- ügyi szempontból1, hangsúlyozta A. R. «•■smaiviiacviiaaiiiiitfiaiBiaaMiaaiiBRRi« J\ vállalati vezetőkről, a’ vállalat vezetéséről annyi szó talán még soha sem esett, mint napjainkban. Ez érthető, hiszen a gazdasági fejlődés azon szakaszában élünk, amikor az irányítóik, a vezetők munkája a vállalati gazdálkodás döntő té­nyezőjévé vált. Ezért is beszél­nek róluk és munkakörükről annyit és annyian. Jól, rosszat, ahogy ez már lenni szokott. A minap a békéscsabai SZTK) épületében járva figyelmes let­tem két férfi csendes dobogásá­ra a felülvizsgáló főorvos ajtaja előtt ök is a vezetőkről beszél­tek. Mert hogy ők is vezetők voltak. „Úrvezetők”. Jogosítvá­nyuk érvényesítésének ügyében jártak. Akarva akaratlanul vé­gighallgattam beszélgetésüket. — Nekünk három évenkénti ellenőrzik, hogy még mindig al­kalmasak vagyunk-e a kocsi ve­zetésére. Bezzeg a vállalati ve­zetők tíz meg húsz évekig ül­hetnek nyugodtan a helyükön, anélkül, hogy egyetlen egyszer is felülvizsgálnák őket — így az egyik. A másik meg rtáduplá- zott: — Ráadásul meg, mondjuk nekem hiába van 10 éves autó­vezetői gyakorlatom, ha nincs jogosítványom, nem vehetek részt a közlekedésben. Azok a vállalatvezetők, pedig, akiknek nincsen megfelelő végzettségük, nyugodtan hivatkozhatnak a gyakorlatukra. F Iső hallásra nagyon is igaz. nak tűnt ez a két megál­lapítás. Sőt a képet még szomo­rúbbá tette az az adat, amelyet nemrég az Országos Vezetőképző Központ tájékoztatójában olvas-, tam. Eszerint a központ 5 évesj működése alatt mintegy 2 600 gazdasági vezető vett részt to-, vábbképzésben. Ezt a számot természetesen csal« akkor érté-' kelhetjük, ha tudjuk azt is, hogy Magyarországon legalább tíz­ezer gazdasági egység termel, ezeknek pedig mindegyikét leg­kevesebb öt ember (az igazgató, Nem titkolták a sikertelenséget Gyulán ülésezett a megyei méhészeti szakbizottság Szombaton, február 3-án Gyu­lán tartotta ülését a Békés me­gyei Méhészeti Szakbizottság. A beszámolók ég a hozzászólások sokoldalúan elemezték az 1972- e* esztendő eredményeit s azo­kat a hátráltató tényezőket, mélyek kedvezőtlenül hatottak a népgazdaság számára is fon­tos méhészetre. Amint a ta­nácskozáson hallottuk, a múlt évben harminc ÁFÉSZ égisze alatt már 41 méhésztársulás működött. Valamennyi jóváha­gyott alapszabály szerint tevé­kenykedett. E társulások 1250 méhészt egyesítettek. S, a méh­családok száma megközelítette a 26 ezer 200_at. Továbbá meg­tudtuk, hogy 1972-ben csaknem 25 vagon mézet adtak megyénk méhészei az országnak, illetve exportra. Majd újabb figyelmet érdemlő számokat mondtak el. Többek között, hogy a múlt év­ben már 12 termelőszövetke­zetben volt méhészet, melyek 113 mázsa méz leadására kö­töttek értékesítési szerződést, amit 13 mázsával teljesítettek túl. Az eredmények mellett azon­ban nem hallgatták el a beszá­molók a sikertelenségeket sem. így többek között azt, hogy nem indult be a virágporter­melés, hogy a megye viaszér­tékesítése jóval az országos át­lag alatt maradt, akárcsak a műlépcsere. A lépesméz ter-1 melése sem érte el a kívánt eredményt. Ugyanakkor a 8-10 százalékos méhcsalád-szaporu­lat sem mondható kielégítőnek. Nem értek el megfelelő ered­ményt továbbá a méhanya-ne­velésben sem. A különböző me­zőgazdasági hitelekből —- me­lyek ugyan többszörösére emel­kedtek az utóbbi években — alig fordítottak méhvásárlásra, vagy kaprtárak beszerzésére. Van tóiát mit tenni ebben az évben — állapították meg a megyei méhészeti szakbizottság ülésének részvevői. Igaz, hogy az említettek valóraváltását 1972-ben a méhészetre nem kedvező időjárás is befolyásol­ta. A sí kertelen ségek között azonban akadt néhány olyan, melyek nem magyarázhatok a kedvezőtlen időjárással. Mindezek ismeretében érthe­tő volt, hogy sokan kértek szót és vitatták a beszámolókban el­hangzottakat, az idei esztendő megannyi tennivalóit. A ta­nácskozás második felében ke­rült sor a szakbizottság 1973. évi munkatervének vitájára, illetve jóváhagyására. (Balkus) 200 éves márványbánya iiiNniiauiiifiHuiHii munkaverseny, a munka, és üzemszervezés kérdései. Az alap6zervezetek többsége politi­kai oldalról, a párt gazdaság­politikájának végrehajtása szem_ pontjából tárgyalja ezeket — be­mutatva a kommunisták erőfe­szítéseit, helytállását, példamu­tatását Sajnos az alapszerveze- tek elég tekintélyes része megáll a gazdasági, termelési számok felsorolásánál, s nem szól a vezetőség és a párt. tagság termelést segítő mun. Icájáról, mellőzi a gazdasági vezetés tevékenységének értéke, lését. Jelentős azoknak az alapszer- vezeteknek a száma, amelyek — helyesen — a felsőbb pártszer­vek vagy önmaguk határozatai­nak végrehajtását is számba ve­szik, bemutatva az eredménye­ket, gondokat, e munka összha­tását az adott területen. A feladatok meghatározása A beszámoló taggyűlések több égén törekedtek . a következő időszak feladatainak megjelölé­sére is. Néhol a beszámolót, az abban javasolt megoldásokat fogadják el határozatként, má­sutt külön éves feladattervben, vagy féléves munkatervben rög­zítik tennivalóikat Bármelyik megoldás jó lehet, ha ténylege­sen meghatározzák a legidősze­rűbb kérdések megoldására vo­natkozó konkrét tennivalókat, a nem általában mindennel fog­lalkoznak, Az a Jó határozat — bármilyen formában is terjesz­tik elő — amely névvel és ha­táridővel megjelölve sorolja fel a most megoldásra váró konk­rét teendőket Ott, ahol a párttagság elége­detlen egyes titkárok, vezetőségi tagok munkájával, a taggyülé- , sen élesen bírálta tevékenységű. ? két, magatartásukat. Néhány he. lyen meg is vonták a bizalmat ezektől a titkároktól és vezető­ségi tagoktól, éltek a funkció­ból történő felmentés jogával. A tapasztalatok szerint ezek a döntések időszerűek és szüksé­gesek voltak. A beszámoló taggyűlések szá­mottevő része még hátra van. Ezért helyes az első tapasztala­tokat elemezni, a pozitív tenden­ciákat általánossá tenni, a fogya tékosságcknak elejét venni. Kü­lönösen fontos a párttagok mun­kájának, magatartásának sze­mély szerinti értékelése, és az, hogy a beszámoló a párttagság figyelmét, aktivitásét a legfon­tosabb kérdésekre irányítsa. A határozati javaslatban, vagy munkatervben a KB 1972. no­vemberi határozata szellemében törekedjenek a legidőszerűbb : teendők konkrét megfogalmazá­sára. így adhatnak az éves számvetések újabb lendületet a X. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásához, az alapszervezetek munkájának to. vábbi javításához. Somod! Gyűl» az MSZMP KB munkatársa Gerecse hegységben Tardos-bánya vörös márványát már több mint 200 éve fejtik. Az in nen kikerülő márványlapokat, márványtömböket középületek és régi kúriák díszítésére hasz­nálták és használják. A tardo si márványt Süttőn dolgozza fel a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat. Napjainkban a Parlament, a Budai Vár és a METRO szépítésére használják fel az innen kikerülő burkoló anyagokat. (MTI Fo tó Balassa Ferenc felv. — KS) a helyettese, a főkönyvelő, a főmérnök és a művezető) veze­ti. Ez azt jelenti, hogy a tovább­képzés fent jelzett üteme mel­lett vezetőink csak 20 évenként szánják magukat rá egy kis ta­nulásra. Pedig ismert az a fel­mérés ' is, amely szerint egy egyetemet végzett szakember, ha nem képezi tovább magát, tudá­sa, szakmai hozzáértése 5 év alatt a szakmunkáséval kerül egy szintre. Vagyis: mégis csak a két „úr­vezetőnek” van igaza? Sajnosj majdnem, mert a vezetők ment. ségére ebben az esetben csak néhány érvet hozhatunk fel és ezek közül sem mindegyik dön­tő. Az utóbbiak közül az egyik, az, hogy a vállalat vezetése a termelés eredményével évről év. re bizonyítja alkalmasságát, il­letve alkalmatlanságát „orvosi felülvizsgálat” nélkül is. Másife. lől pedig az, hogy mert öt év alatt csak 2 600-an vettek részt az Országos Vezetőképző Köz­pont tanfolyamain, még nem je­lenti teljes egészében azt, hogy a másik 47 400 vezető „jogosít­ványa” érvénytelen. Hiszen kö­zülük jónéhányan esetleg csak 2—3 éve szerezték meg a dip­lomájukat. Valószínűleg nem kevesen vannak azok sem, akik rendszeresen figyelemmel kísé. rik a „gazdasági KRESZ” válto­zásait, s azokat meg is tanulják, hogy „közlekedni” tudjanak. A vezetőik e két körének nagyságáról — elsősorban az utóbbiról — nem igen van­nak számaink, adataink. Ez az érv, tehát egyáltalán nem nyug. tathat meg bennünket annál is inkább, mert azt) is tudjuk, hogy egyetemeink sajnos egyelőre még nem készítik fel hallgatói­kat a vezetésre, irányításra. Pe­dig vezetni is meg kell tanul­ni, mert vállalatot sem köny- nyébb vezetni, mint gépkocsit Legalábbis balesetmentesen. Érv szó, mint száz: vezetni, tud­ni kell! Az elmondottakból kiindulva, ha többet nem is, annyit min­denesetre azért leszűrhetünk két „úrvezetőnk” morfondírozásából, hogy talán hasznos lenne a vál­lalat vezetőinek vezetői-alkal. másságát rendszeresen és köte­lező továbbképzéssel biztosítani. Hiszen miképp a gépkocsiveze­tők alkalmasságának sem ele­gendő bizonyítéka a baleset- mentes vezetés, úgy a nyeresé­ges gazdálkodás mögött is állhat vezetésre alkalmatlanná vált ve­zető, aki immár akadályává lett a még nagyobb nyereség eléré­sének. Igaz ugyan, hogy a rossz, (illetve, mert nem képezte ma­gát, s ezért rosszá vált) vállalati vezető közvetlenül nem veszé­lyezteti senkinek az életét úgy, mint a rossz gépkocsivezető. De közvetve igen. Mert, ha hozzá nem értése végül is csődbe jut­tatja a vállalatot, azzal nem csak egy-két ember, hanem szá­zak meg ezrek szájától vonja meg a nagyobb falatot, azaz mégis csak veszélyezteti az éle­tüket. F« el kell ismernünk azt is, hogy ma már valóban nem lehet csupán a gyakorlat­ra hivatkozni egy olyan — a ve­zetői — munkakör ellátásában, amelyben a szükséges tudás­anyag évről évre változik, gya­rapodik. Vagyis, aki 50 évig ka­szálta a búzát, annak az aratás­ban 50 éves gyakorlata van, mégsem tudja a kombájnt ke­zelni, míg meg nem tanulja. Mert vezetni is tudni kell. S bár, mint mondani szokták: gya. korlat teszi a mestert, mégis ne­héz elképzelni, hogy létezik tu­dás tanulás nélkül. Kőváry E. Péter tiÉMBSës 3 1973. FEBRUAR 6. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom