Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
Círokszakáll-bálázók A CITÉV magyarbánhegyesi telepén belföldi és export szállításra készítik elő a cirokszaKállt. A mező kovács házi Járásban terem a világ egyik legjobb minőségű sarok ja, mely iránt a külföldi kereskedők egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak. Ambrus József és Ambrus Magdolna szakáll-bár lázók exportra „csomagolják” az értékes árut. (Fotó: Demcny) Pusztaföldvár a Az 19?0 óta hozott árintézkedések Pusztaföldváron is jó hatással voltaic és vannak az állattenyésztői kedvre. A közi- ség két termelőszövetkezete az elmúlt évben több, mint 7 ezer hízott sertést adott át az állat- .forgalmi és húsipari vállalatnak. Ez 2 500-zal több, mint ameny- nyit 1971-ben értékesítettek. Az 1972-es nehéz állategészségügyi helyzetben elért viszonylag jó eredményekhez a háztáji gazdaságok 50 százalékos részesedéssel járultak hozzá. A Dózsa Tsz háztáji gazdaságai 963, a Lenin Tsz-éfl pedig 849 sertést adtak át közvetlenül a vállalatnak, igazolva a háztáji gazdaságokat támogató párt. és kormányhatározatok helyességét Azt, hogy a község termelő- szövetkezetei, tsz-tagjai „csatasorba” álltak a húsprogram megvalósításáért, több adat is bizonyítja. Hiszen 1971. december 31-én a Dózsa Tsz-ben még csak 1600, a Lenin. Tsz- ben pedig 1 270 sertést tartottak nyilván, 1972. december 31-én az előbbi közös gazdaság sertéseinek száma már 2 370, az hősprogramért utóbbié 1670. Sajnos a koca- állományt mindkét gazdaságban megviselte tavaly az év utolsó negyedében fellépő állatbetegség, ami miatt az értékesített hízott sertések száma 1973-ban nem növekedhet a korábbi ütemben. Nehézségek természetesen nemcsak a sertés, hanem a szarvasmarha-tartásban is je- letnitOceztek és jelentkeznek a pusztaföldvári tsz-efcben. Erről tanúskodik az is, hogy a gazdaságok 1972-ben 241gyel kevesebb vágómarhát értékesítettek, mint 1971-ben. A létszámcsökkenés ellenére is megállapítható az, hogy a két tsz sokat tehet a szarvasmarhaprogram megvalósításáért, mivel az állomány tbc-mentesíté- sének végrehajtásához a feltéte_ lek nagy része mind a két. gazdaságban adott. Valószínű azonban, hogy a szarvasmarhatenyésztést segítő közgazdasági intézkedések kedvező hatása a szarvasmarha-állomány alakulásában csak 1973-at követően mérhető le a puszrtaföildvári tsz- ekben. Kézműipari újdonságok belföldre és exportra A negyedik ötéves terv végére] 300 millió forintra kívánja növelni exportszállításainak értékét a Fővárosi Kézműipari Vállalat A múlt évben már elérték a 240 milliót, s az idén ezt még alaposan meg kívánják tetézni. A vállalat exportkötelezettségeit jelenleg nyolc külkereskedelmi partner „közreműködésével” teljesíti. Ezek közül a legnagyobb a HUNGAROTEX, amely a pamut-, gyapjú- és kötöttárut exportálja. Az INTERAG útján több eredményes szerződést kötöttek tőkés vállalatokkal ruházati bérmunkára Az ARTEX útján nyugat-európai és skandináv országokba szállítanak ló- sport-kellékeket (nyergeket, lószerszámokat), sportlabdákat és bőrdíszműárut, a szovjet piacon 1972-ben jelentkeztek először turista, és autós cikkeikkel, táskáikkal, s ezt az exportot is tovább bővítik az idén. A kézműipar jelentősen hozzájárul a hazai boltok választékának bővítéséhez is, így például a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalattal megállapodtak különleges finom kötöttáruk szállításában, s ehhez közös vidéki üzemet létesítenek. A VASÉRT ajtó- és ablak hőszige_ telésére alkalmas Purfix szalagot, az OMKER 5,5 millió forint értékű különféle üvegtechnikai újdonságokat rendelt, a TRIAL-lal játék- és spcrtcikj-i kék gyártására kötöttek szerződést, míg a Fővárosi Bútor- és Hangszer Vállalat strand. és kempingárukat kért több, mint 5 millió forint értékben. A megyei tanks kommunistáinak többsége becsületesen és sokat dolgozik Beszámoló taggyűlés a megyei tanács pártalapszervezetében ...E taggyűlésnek ta: a párttagok munkájának, magatartásának, a pártmegbiza- tásoknak felmérése, a pártcso- partok tevékenységének értékelése, a vezetőség és az alapszervezet öntevékenységének elemzése. Ezeknek az alapgondolatoknak jegyében nyitotta meg dr. Takács János, a megyei tanács kommunistáinak taggyűlését és adta át a szót Hangyái Albertnek, az alapszervezet titkárának. Mielőtt hozzáadnám saját véleményemet, észrevételemet, ismerkedjünk az elhangzott beszámoló egyes részleteivel Részleteket olvashatunk, melyek önmagukban minden kommentár nélkül sokat mondanak, és olyanokat is. melyekhez néhány gondolat hozzáadása segítheti más alapszervezetek munkáját Az alapszervezet 1972. évi tevékenységének fő irányát az 1971. évi beszámoló taggyűlésen elfogadott politikai célkitűzések szabták meg — mondotta a párttitkár. Majd a mozgalmi tevékenységük áttekintéséhez ismertette a statisztikát: „Az elmúlt évben hat taggyűlést tartottunk, melyeken agitációs és propaganda jellegű, belső életünkkel foglalkozó párthatározatot ismertető témákat tárgyaltunk. A megjelenés 80 százalékos volt, általában 25—35_en hiányoztak egy-egy taggyűlésről. Határozatképtelenség miatt egy taggyűlést nem tudtunk megtartani. A taggyűléseken az aktivitás változó volt, de véleményünk szerint, és a pártcsoportok megbeszélései, értékelései szerint sem volt megfelelő, amit csak magyaráz, de nem ment a párt- csoport-megbeszéléseken mutatkozott aktivitás sem. Nemcsak tagságunk hanem a pártonkívü- liek körében is élénk reagálást keltett azonban a Központi Bizottság novemberi határozatáról tartott rendkívüli taggyűlésünk. Érdeklődést váltott ki a Minisztertanács Tanácsi Hivatal vizsgálatával kapcsolatos intézkedési tervünk végrehajtásának állásáról szóló taggyűlési beszámoló is.” Rpc7jpfp7f(i a továbbiak- lYCb/ÖCLCŐie ton a 22 vezetőségi ülésen tárgyalt témákat, így többek között hat taggyűlést előkészítő, három pártcsoport munkáját, három pártvezetőségi tag munkáját st’b. tárgyalták meg A kritika és önkritika helyzetét aktívabizottság vizsgálta. Erről a következőket mondotta Hangyái Albert: „Igen figyelemreméltó nézetek kerültek felszínre a kritika és önkritika helyzetéről a, aktíva- bizottság felmérése alkalmávaL Azon túl hogy a hivatali hierarchia változatlanul gátló tényezőként hat. az a nézet is elég széles körű: nem célszerű önkritikusnak lenni, mert ha a hibámat elismerem, azt mások, vagy éppen vezetőim ellenem használják, vagy használhatják fel. Ezzel egy tőről fakad az a magatartás. amikor semmit el nem ismerünk, illetve minden észrevételt — ha az ránk nézve elmarasztaló — megmagyarázunk, illetve elmagyarázunk. Olyan nézet is van, hogy bántónak minősítjük., ha valaki mulasztásunkat szóvá teszi — mondván: ezt érdemiem meg ennyi évi munka után? Az is téves felfogás, hogy csak annak van joga kritizá’ni. aki mindenben hibátlan. Ez képtelenség és kritikaellenes nézet. Tévedhetetlen ugyan nincs, csak dolgozó, tevékenykedő emberék vannak, akik munkájuk során tévednek is és az előforduló mulasztásokat elsősorban mi, kommunisták kötelesek vagyunk kölcsönösen helyreigazítani. Összhangban^^?;. tént személyeként! értékeléssel megállapíthatjuk, hogy alapvetően jó a helyzet, de voltak és vannak nemkívánatos jelenségek is. Meg vagyunk győződve arról, hogy elvtársaink többsége becsületesen ég sokat dolgozik, magatartásában példamutató. Azonban bizonyos fokú kényelmeskedés is tapasztalható. Ez a rendezvényekről való távolmaradásban. (jelenleg 11-en hiányoztak) — a „meddig tart” kérdésben, a rendezvényről való idő előtti eltávozásban nyilvánul meg. (A művelődésügyi és pénzügyi osztály például taggyűlési időpontra tervezett és szervezett külföldi kirándulást) —. holott minden párttag tudja félévre előre a taggyűlések időpontját.” Megállapította: sokat fejlődött a pártcsoportmunka alapja: a rendszeresség és a, folyamatosság. Folyamatos a munkájuk abban, hogy a pártpolitika végrehajtásában aktívan közreműködnek. A párthatározatokból adódó feladatokat jól továbbítják a pártonfcívülii dolgozókhoz, elősegítik az egységes értelmezést és végrehajtást. Észrevehetően fejlődött a kis csoportokban a demokratizmus, így pártcsoportjaink mindjobban betöltik fontos szerepüket. 1 Az is tény, hogy alapszervezetünk ellenőrző ténykedése már nemcsak a mozgalmi munka területére terjed ki, hanem azzal együtt a hivatali munkára is, ami a felelős vezetők beszámoltatásában nyilvánult meg. Ebinek ellenére nem vagyunk megelégedve ezzel a tevékenységünkkel, s véleményünk szerint e területen a személyi számonkérést kell fokoznunk úgy a mozgalmi, mint a hivatali munkában. ‘Egy véljük ezzel segíthetjük legjobban pártunk politikájának hatékonyabb érvényesülését. Itt szükségesnek tartjuk. hogy a határozatok végrehajtásával kapcsolatban egy-két fontos dologra kitérjünk. Ezt nem azért tesszük, mert nálunk baj volna e téren, de úgy véljük, szót érdemel. Pártunk alaptörvénye szerint a határozatok elfogadása után már nincs helye az eldöntött kérdések vitájának. Legfeljebb arról lehet vitázni, miként lehetne jobban végrehajtani azt. Ha ezt a szabályt nem tartjuk be, akkor a párt cselekvőképessége gyengül, a párttagság nem tud megfelelően tájékozódni, megfelelően dolgozni. A mindennapok gyakorlatában pedig a kommunista kötelessége. hogy a párt határozatát ismertesse, azt ha kell védje, és ténykedésével annak végrehajtását szolgálja; környezetében is követelje meg és segítse elő. Beszámolónk eddigi számvetése; az eredmények és hiányosságok egybevetése azt mutatja, hogy mozgalmi és hivatali tevékenységünk javult. Párttagságunk tudatos tevékenysége ösztönzően haitott környezetünk pártonkívüli dolgozóira is — mondotta többek között a párttitkár. A beszámoló vártam izzásig hevült vitát. Nem csak azért, mert az „erősen változó aktivitásra” a beszámoló is utalt, hanem azért sem, mivel az elmúlt évi beszámoló taggyűlésen is passzivitásról adhattam számot. Akikor is leírtam hasonló gondolatot: nehéz annál értőbb „cselekedetet” elképzelni, amit egy párttag a hallgatásával tud okozni munkahelyén, vagy a környezetében. Tudott dolog pedig, hogy „vita, véleménynyilvánítás” van, csak nem a nyilvános fórumokon. A vezetőkről is formálják véleményüket. Olyan is elhangzik, hogy egyik-másik vezető úgy próbálja megnyerni beosztottjai bizalmát, hogy elnézi a lazaságot. Ez legtöbbször oda vezet, hogy a vezetőt nem veszik komolyan. Csak olyan vezető szavának van hatáséi, akiről munkatársai tudják: biztosan áll a talpán, töviről hegyire ismeri a munkahely problémáit; akinek politikai és szakmai tudásáról nap, mint nap meggyőződnek és ez az intézkedéseiben is kifejezésre jut. Amellett, hogy határozott, népszerű is, mert elismeri, ha a beosztottnak van igaza. Ugyanakkor felelősségre vonja a fegyelembontókat. Hosszú ideje folyik a vita a folyosókon, mit kellene csinálni, s közben megy minden a régi gyakorlat szerint. Es most a beszámoló íztáü elsőként Deák Ferenc, majd dr. Romvári László, ’ Ha ff ai József, Steigerwald György és Csatári Béla szólalt fél. És vége a taggyűlésnek. Pedig az őszinte légkört nemcsak a jő beszámoló biztosította, hanem a kevés felszólaló jó hangvétele is. A gyér aktivitás ellenére a szemlélő azzal távozhatott: jó, a legfontosabbat elérte a taggyűlés: nőtt az alapszervezet tekintélye. A beszámoló — látszólag — „lelőtte” a hozzászólásokat. Mégis maradtak nyitott kérdéseik, melyek választ, vitát vártak, melyeket írásunkban később jelzek. Visszakanyarodva hoz: nőtt az alapszervezet ta- kintélye, meit a korábbiaktól eltérően személy szerint dicsért és bírált Szorgalmasan jegyeztem a titkár szavait: „dicséretre méltóan tevékenykedtek: Miíykó János, Makra Ferenc, Kácsor András, Szabó Mihály, Benedek László és Kovács Gyula elvtársák, akik személyenként vizsgálták a pártcsoport tagjainak pártmegbizatását, hivatali munkáját és egyéni magatartását Sajnos nem tartott pártcsoport-megbeszélést a titkárság és ezért Gregor György edvtársat terheli a felelősség.” Erősödött az alapszervezet, az elmúlt évben felvett két fiatallal is. És ezek nevelésére úgy kell gondolniuk, hogy az idős párttagokra ne jelzőket aggassanak, hanem figyeljenek tapasztalataikra és tanuljanak azokból. Talán az eddig elmondottakból is kibontakozik, hogy a pártalapszervezetre sokrétű és összetett feladat hárul Éppen ezért nagyon is indokolta volna az izzó vitát, amit a kommunisták önmagáktól kérdeztek a pártcsoport-értekezleten, úgyis, mint különböző rendűrangú vezetők, úgyis, mint kommunisták. Csak egy néhányat ezekből: érvényesült-e vajon hatókörükben a népgazdasági terv irányadó jellege mindenkor? Hatékony volt-e a gazdasági folyamatok ellenőrzése? Ellenőrzéseink során a vállalati cselekvést úgy ítéltük-e meg, hogy elősegítsük a megfelelő összhangot a gazdasági és politikai értékítélet között? Vajon jól vélekedtünk és cselekedtünk-e akkor, amikor szemet hunytunk a nyereség megszerzésének módja felett azzal a hamis és ál érvvel, hogy az egyben tanácsi bevétel is? Megfelelő volt-e az adott körülmények mellett is az árképzés hatósági ellenőrzése? Hatékonyan éltünk-e a ránk bízott lehetőséggel, a szocialista közgondolkodás, a kívánt közszellem kialakítása érdekében; a felügyeleti jogosultságtól kezdve a nagy jövedelműek megfelelő adóztatásán keresztül a közművelődési intézményekig bezárólag? FVrP a valaszt maguknak * *■' kell megadni Ehhez azonban az emberek szemléletében, megszokott munkastílusában is jelentős változásra van szükség. Nem könnyű ez, mégis az elmúlt esztendő tapasztalata alapján bizakodhatunk abban, hogy sikerül ezt is megoldani. Egyet azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni: a megyei tanács kommunistái is va lamenyien önként vállalták a párthoz való tartozást, melyben követelmény : a marxista—leninista eszmeiség, a párt politikájának ismerete és elfogadása, annak szellemében való cselekvés és nyílt kiállás, a közösségért végzett önzetlen munka. És az önkéntesség sok mindenre kötelez Bocskés? Sáwm
