Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Petőfi a világirodalomban yelvünk nehéz, ségei ellenére Petőfitől 1846 és I960 között 770 vers jelent meg 50 nyelven, mint. egy 20 ezer fordításban.^ szerte a világon. Már életében közöl .ék a pozsonyi Dux Adolf és a Bécsiben született Kertbeny Karoly német nyelvű fordításait, Heine az utóbbi korántsem hibátlan átültetéseib 1 ismerkedett meg Péten költészetével. Még ezekben az eredetit meg sem közelítő strófákban is felfedezte a nagy tehetséget és a matyar lírikust Burns- Bzel és Béranger-vel hasonlította óss-e. A korabeli német fordítók közül talán a jónevű osztrák köl ő, Móritz Hartmann volt a magyar lírikus legihletet- tebb tolmácsoló] a. Különben a német nyelvű fordítások száma a legnagyobb. Több, mint negyven kiadványt tartunk számon Utána az olaszok következnek 18 kötettel. Angol és francia nyelven az évek folyamán 10—10 alkalommal jelentek meg Petőfi verseskönyvek. Oroszra is már száz évvel ezelőtt fordítottak Pe- tőfi-Verset Első műfordítója M- L- Mihajlov volt, a forradalmi demokrata Csemisevszkij harcostársa. A Szovjetunióban pedig végleg csatát nyert a magyar szabadságharc tragikus sorsú költője^ Luna- eserszkij a neves szovjet politikus és irodalmár Petőfiről szóló taniímtanyában párhuzamot von a magyar költő és Lermontov között. Mind a ketten 27 éves korukban haltak meg. Véleménye szerint Petőfi a magyar irodalomban hasonló szerepet játszik, mint az oroszokéban Puskin, Az orosz nyelvű kiadványok közül a legteljesebb a Kun Agnes által szerkesztett négy kötetes Petőfi, amelyhez Hidas Antal írt • előszót Verseit olyan kiváló műfordítók tolmácsolják, mint Paszt;r- nák, Martinov, Tyihonov, Marsak és más szovjet köl. tők. Pervomajszkij, a jeles ukrán lírikus, — aki a másoíik világháború során hazánkban is harcolt a fasizmus ellen, most adta közre újabb, 200 Petőfi- verset tartalmazó kötetét. Könyvében újabb ukrán János vitéz fordítás is szerepel. A múlt század hetvenes évei óta több lengyel Pe- tőfi-kötet is napvilágot látott Az utolsó kiadvány 1971-ben jelent meg, Alex. andr Nawrocki szerkesztésében. Nyelvrokonaink közül a finnek ötször jelentették meg a magyar költő verseit, míg az észtek kétszer adtak ki Pető- ű-kötetet A szlovákoknál 10, a bolgároknál 8 Petőfi verseskönyveinek száma, míg a csehek és a románok 6—6, a jugoszlávok pedig 4 kiadvánnyal szerepelnek. A dánok 3 PetőH-kötet- tel, a svédek pedig két kiadvánnyal szerepelnek a listán, míg Norvégiában a mostani jubileumra jelent me9 Petőfi verseskönyv. Ezenkívül Európában egy kötettel gazdagítják a sort Albánia, Litvánia, Németalföld, flamand és holland nyelven, valamint Spanyolország. Antológiákban ó. és új-görög, izlandi, latin, réteromán és portugál nyelvű Petőfi-versek jelentek meg Ezenkívül eszperantó nyelven is kiadták a költő verseit Nem feledkezhetünk meg a Keleten megjelent Petőfi kötetekről sem. Ismerünk török, perzsa, héber, arab, mongol, kínai, koreai, vietnami é,; japán kiadványokat Több esetben magyarok, így Germ anus Gyula, Bacher Vilmos, Patai József és Metzger Nándor kezdeményezték ezeket a fordításokat A második világháború után 1945 és 1938 között 88 kötetnyi Petőö-vers jelent meg 33 nyelven. Boldog Balázs ÚJ KÖNW Medvegy Antal: Elszürkülésem története Hatványozott v^. csiság lett úrrá rajtam, amikor kezembe vettem a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent könyvecs. két, mely „A pedagógia időszerű kérdésed hazánkban” című sorozat kiadványaként jelent meg, a sárvári igazgató tollából. Medvegy Antal neve nem ezzel a könyvvel „robbant be” a pedagógiai szaksajtó ismerőinek névjegyzékébe. Könyvében egy sors szólal mag, a pályakezdés lendülete és feszítettsége, a túlmunkával ás anyagi gondokkal birkózó vidéki pedagógus önarcképe, aki küzd az igénytelenség és visszhang, nélküliség ellen. Talán furcsa summáznia és előlegezése lesz véleményemnek, ha most azt írom le, ami a mű elolvasása jr - Mokos József Zsilip Mert tiszta sorsod... Jtndrássy Lofes Hullámok háán verseid közt virrasztottam a* éjjel is Veled néztem — mit hányszor felidéztem S konok arcod és lángol® szemed S ahogy én látlak így hiszem csak. legendák közt a lényeget: magad oly üstökösnek lökted égre Napot tagadna már ki eltagad! Múzeumok és tankönyvek közt feloszthatták a változó korok színeidet mint divat-ékszert mint napsütést a földi évszakok s kokárdátoa-font arcod fényét bár szíthatták bitorlók is hamis szájjal — kezükben véres tőrrel! tisztán ragyogsz Te fölöttünk ma if néped fölött mint jel: ha lantod ott zengett fel hol jajgatott a jog zászlód alá kokárdág jel vitt egyként vonultunk ott mindannyian! S látlak amint a gyenge férfi kilép: az árként zúduló tömeg élére áll s a Hon nevében a Történelmet mint forgatja meg! Mert nem születtél így: a Kor tett nagyobbá mint a kishitűeket de történelmi pillanatban mégis Te tudtad mit kell mit lehe« a hogy tetted is — a bizonyság rá e kiváltság nem készületlen ért a szó s a tett hogy egybeforrjon huszonhat évig izzottá} ezért! Jó lenne már ha értenék így meg-megidéző késő-unokák szeretni nem divat se szégyen még az se ha csak most találna rád! Kezünkbe tetted his* a szíved is: mért lenne baj ha értjük mit dobol? Versed mint vérünk lüktet idebenn s az életből visszhangja zakatol ha szavaid: hazánkért izgatok egyértelműek mint a szívlövés a dicsérők barátot korholók oly őszinték mint kenyérhez a kés: Mert így szeretlek én s aki szerel esendőt aki mégis oly merész hogy kérni sírni ütni is tudott előre látva bár a nagy halált — mert tiszta sorsod így szemünkbe néz. után először eszembe jutott. Aczél György szavai ezek: „Az oktatásügynek a mában, a jövő számára kell felkészítenie az ifjúsá. got, s azoknak a pedagógu. soknak kell ezt megtenniük akik tegnap szereztek kép. zetí séget” A mű szerzője fél évszázada él. s ebből 2ő esztendő belső élménysora ke. rült a könyv lapjaira. Miért fontos ez? Mert időben már elég távol vagyunk attól, amikor még valóban a nemzet napszám sai voltunk, de egyes „történések” kapcsán emlékezetünkben még elég közel ahhoz, hogy ezt felejteni tudjuk. Pedig el kell felejteni, hogy két évtizeddel ezelőtt, egy vidéki pedagógusnak mindennel foglalkoznia kellett, ha meg akart élni Az fró példatáránál maradva: múzeumot igazgatott ég madarat tömött ,rákot fogott, gombát és csigát szedett, az erdőből giallyat cipelt, háztájivá! baU'dott. De nem azért kell elfe’ejteni, mert letagadni kell, hanem azért, mert ma már ez az út nem járható, azok számára legalábbis nem, akik hivatásnak érzik a pedagógus- pályát. Nem járható, mert: „A kívánatos szellemi és tudásfölényre van szüksége ha első akar lenni az egyenlők között.” — írja. Még ilyen feltételekkel rajtolva n, akad gond bőven. Hiszen az oktató-ne- velő munka szervezésén és irányításán kívül, pl. a patkány. és légy-irtás megszervezése is az igazgató feladata .nehogy mérgezés történjék. „Az azonban nem tudom ,hol a biztosítéka annak .hogy képesítés nélkül nem okoznak-e kárt a gyermek elkekben.” — fo. galmazza meg aggódó gondolatait a szerző. Tehát még mindig sok a felszín, a látszat mindennapi munkánk során? Sajnos, igennel kell válaszoljunk. mert pé'dőul a takarék'sság megítélésében az egyedüli mérce, a takarékkönyvekben lapuló bá_ lyegek öss^e-e. A takarékos életmódra neve’és eredményei nehezebben mérhetek, s a mérés eredményei nem fejezhe ők ki reprezentatív statisztikai adatokkal! Mint. ahogy azt sem lehet számokkal realizálni, hogy milyen rombolóan hat az, hogy nem köszönnek egymásnak azok, akiket er_ re az udvariasság elemi szabálya köte’ez.” Hogyan tanítják meg Feldmann Tibof Katalin éhséget kiszorította belő. lem a fizikai fáradtság.” — ahogy Medvegy Antal írja Igy azután nem volt csodálható, ha akadt olyan tanítványa, aki clyan cikk, színdarab, írásmű felől érdeklődött, amelyet ő nem olvasott. De mikor is olvasott volna? Hiszen több, mint 50 őrá. ban tanított hetenként, arra sem volt ideje, hogy a tanáriban szomszédját megkérdezze, egy-egy jó tapasztaatet kölcsönösen kicseréljenek egymás között Ilyen „tréning” után lett igazgató, olyan kollégák között, akik a tudományok, ban messze felülmúlták őt" némelyik élettapasztalatáról nem is beszélve. A „bűnös” vállalkozás, most józan belátássá érett: „Az igazgatónak bizonyos korra köszönni a gyermekeket azok, akik arra sem méltatják kollégájukat, hogy a köszönését fogadják? Ég az esetek többségében azért, mert nem „viziteltem le” ,nem „kezit- csókolommal” köszöntem, és „a jövő számára feszegettem valamit, s ezzel zavart okoztam a jelennek.” Az ajánlás szerint a mű „katarzist vált ki, és önvizsgálatra készteti pálya» társait.” Űey érzem, J10*?. kerülne a szerzőnek, akkor, ha műve minden pedagógus kezébe, kötelező olvasmányként jutna el. Ez azonban eleve lehetetlen, mert mindössze 2 ezer pél_ dánybín jelent meg, több mint százezer pedagógus részére. Szilárd Adása
