Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

Tibiké két tűz käzätt Tlbîkæ Békéscsaba egyik áJL, talán os Iskolájának feisőtagoza . I tába jár. Látszólag semmiben S sem különbözik hasonlókorú társaitól Az óraközi szünetek­ben felszabadult kedvvel rohan ki az udvarra, dús fekete haja csapzottan lóg a szemébe, mi­közben kezét magasra lendíti. Intésére már kezdődik is a foci- meccs. Tibiké fürgén cselez a labdával, s néhány pillanat múl­va megszületik a góL Öröme határtalan. Jókedve viszont J nyomban elpárolog, amikor az j osztályfőnöke magához inti. EL. ! fehéredik, fejét bűnbánóan le- ; hajtja, a tanár kérdéseire zavar«. I tan kaparja cipője sarkával a í földet Pedig a kérdések inkább ! dicsérnék, — Nagyon ügyes'vagy, hol ta­nultál meg focizni? A fiú nem válaszol A tanár gyengéden megsimogatja a fejét S akkor szipogni kezd, szeméből kipottyan a könny. — Rúgjál még ®gy gólt *— mondja az osztályfőnöke. Tibiké pulóverének ujjával törli meg a szemét, s illa-berek, már ott termi az udvar köze- Pást, — Miért sírta el magäte a gye­rek? Az osztályfőnök fiatalember. Három éve végezte el az egyete­met Töpreng. — Egy éve vettem át ezt az osztályt. Tibit már az első he­tekben „nehéz” gyereknek köny­veltem el. Nem egyszer kihozott a sodrombóL — Mivel? — A hazudozásaivaS. Ss a gyerek mindenre tud elfogad­ható magyarázatot adni és sok­szor csak napok ' múlva jövök rá az igazságra. Igaz, a volt osz­tályfőnöke figyelmeztetett — Neki mi volt a véleménye? — Az, hogy a’akoskodó. — Valóban az? — Látszólag igen. Ennek vi­szont mélyebb oka van. A gye­rek fél, és bizalmatlan. — Miért? — A szülei elváltak. S azóta két tűz között őrlődik. A múlt­kor szóvátettem Tibiké maga­tartását édesaifyja előtt — És? — Azt válaszolta : sója az oka. ö van rossz hatással a gyerek­TTbíke édesapja sovány, ese_ nevész ember. Rokkant-nyugdí­jas. Egyedül él. Kezében a ci­garetta idegesen megrándul, amikor fiára terelődik a szó. — Én nem tartom rossznak a fiamat. Tó'em csak jót tanulhat. Csupán egy dolog szokott fel- idegesíteni, ha az anyját emle­geti. — Miért? Kezét széttárja, aztán legyint —- Csak. mert felidegesít. — Nem szokott beszélni ön «säött az édesanyjáról? — De szokott, csak n®n úgy. — Hát? — Például elmondja, hogy az (Anyja megverte. — Mit válaszolt erre? — Természetesen védelembe vettem. Én nem szoktam meg­verni Láttam rajta, jólesik ne­ki, ha valaki megvédi. Kü’önben is az anyja mindig telebeszéli a fejét, hogy én egy semmirekellő vagyok. — Ezt honnan tudja? — A gyerek elmondja. ■— És ön? — Nem tagadom, én se rejtem véka alá a véleményemet. — Volt rá eset hogy a fiú vé­delembe vette Ön előtt æas AW anyját? — Egyszer. — Ön hogyan reagált esnet — Akarva—akaratlanul az eset kihozott a sodrombóL Be ez régen történt. — Azóta? — Nem emlékszem rá, hozzám szívesen jön a fiam. Persze min­dig veszek neki valamit. Erős testalkatú asszony. Pon­tosan e'lentéte a volt férjének. Fellépése határozott Csoportve­zető az egyik vállalatnál. — Bosszul sikerült a házassá­gom. A férjemnek mindig voltak külön útjai, rászokott az italra. Akkor bezzeg nem törődött a gyerekkel, csak, amióta elvál­tunk. — Mióta étnek külön? — Hat éve. Azóta hol a bíró­ságot, hol a gyámhatóságot bom­bázza a beadványokkal Hogy neki ítéljék a gyereket — Az ellentétnek végsősoron a gyepnek látja a kárát. — Én mindent megteszek Ti­bikéért Külön szobája van. Semmit sem sajnálok tőle. in­kább magamtól vonom meg a pénzt. Az apja viszont megmoz­gat minden követ, hogy ellenem fordítsa. ■— És ön? — Lehet, hogy egy néhányszor én is túlléptem a határt. Szeret­ném magamhoz láncolni a gye­reket. — Hogyan? — Természetesen szeretettel, szép szóváL Ehhez jogom van, én neveltem. — Nem volna-e helyesebb az ellentéteket Tibiké érdekében rendezni? — Ez nem rajtam műink, ha­nem az apján. Hagyjon nekem békét. Ennyit kérek tőle csak. Tibiké két tűz között őrlődik — mondotta találóan az osz­tályfőnöke. De ehhez hozzátette, nem ő az egyedüli, akinek e7 a sors jutott osztályrészül. Vitat­hatatlanul igaz. Megyénkben évente mintegy ezer házasság bomlik faL A bontóperek több­ségében a bíróságoknak a gyer­mekelhelyezés kérdéséiben is dönfeeniök kell. Mindez újabb ellentéteknek válik forrásává. Se szeri, se száma azoknak az ügyeknek, amelyekben a taná­csok gyámhatóságai lépnék fel a szétzilált házasságokból szár­mazó gyermekek védelmében. Próbálják a volt házastársiak kö­zötti idegölő óvódásokat a jó­zanság érveivel megszüntetni. S olyan döntéseket hoznak, ame­lyek a gyermek érdekeinek a legjobban megfelelnek. Ám hogy az érvek miként hatnak, a döntések hogyan valósulnak meg, az kizárólag a feleken mú­lik. Mert könnyű a teljesítés el­lenőrzése, ha anyagi kötelezett­ségről van szó. Ete az érzelme­ket, az érzelmi viharokat bi­zony aligha tudja szabályozni a hatóság. Csak a feleken múlik, hogy a gyermekeik érdekéiben tű] tudnak-e tenni személyes ellentéteik közben. Noha Tibikét szereti édesap­ja, dédelgeti az édesanyja, van szép ruhája, külön szobája, te­le játékokkal. De a, elvált szü­lők közötti gyűlölködés nyílt csatája az érzelmi hovatartozás bizonytalan, alakoskodó világba taszítja. így a szeretet sem iga­zi szeretet, hanem önzés, ami­nek első számú kárvallottja a gyermek. (Serédi) A KGST-országok fejlődési üteme A KGST titkárságának közle­ménye szerint gyorsan fej lődik a szocialista országok ipari ter­melése. A termelés a2 1972. év első kilenc hónapjában az el­múlt év azonos időszakához ké- i pest Lengyelországban, Romár-. niában és Mongóliában 11 12: százalékkal, a Szovjetunióban, a* 1 Csehszlovák Szocialista Köztár- ^gágban és az NDK-ban. 6—-7, százalékkal emelkedett. A Szov­jetunióban, Lengyelországban, Romániában és az NDK-ban egyebek között termelni keze dett 400 új vízierőmű, üzem, bánya, és más objektum. Jelen­tősen megnöve&edett a dolgo­zók száma és változatlanul tel­jes a lakosság foglalkoztatottsá­ga Az 1973. évi népgazdasági terv Petofi-ßlmek a megyében Petőfi Sándor születésének százöty enedü évfordulóján négy — a költőről szóló — filmet vetítenek a megye filmszínházai. Felújítják a Föl- támadoit a tenger című két­részes, színes magyar alko­tást, amelyben Görbe János játszotta a főszerepet, s amely az 1848—49-es forradalomról és szabadságharcról szól. Az 1973. évi költségvetés ÎÎ3 milliárd forintban határozza meg a beruházások értékét E^ az előző évhez képest 3 %-os növekedést jelent; a tervidő-[ szakra előirányzott szintet így is meghaladja. Folytatódik a beru­házási tevékenység tervszerűsé­gét biztosító költségvetés és hitelpolitika. Ez a beruházási eszközök koncentrált és haté­kony felhasználását — az építés alatt álló objektumok gyorsabb befejezését — teszi lehetővé A beruházások 48 %-a állami, 52 %-a pedig vállalati és szövetke­zeti forrásokból valósul meg. Ez eüősegfffi w fpsE- tosävetaStib gyártmánystrufetúrájának kiala., ki fását a mezőgazdasági üzs. mek javuló anyagi-műszaki el­látását, a szállítás és a hírköz­lés technikai színvonalának emelését, a lakosság életkörül­ményeinek javítását Jelentős beruházások valósulnak meg a lakásépítés, a közműfejlesztés, az egészségügy és az oktatásügy területén is. A mellékelt térképünkön asa 1973-ban befejeződő 23. és a kezdődő 5 központi nagyberuhá_ zást tüntettük feL A Szovjefunio s;o Iokásépíffe©xé$ abszolút bajnoka** Az Évfolyamtársak új kis­ülni, szereplői Békés Itala, Gordon Zsuzsa, Keres Emil, Kohut Magda, Körmendi Já­nos, Molnár Tibor, Szirtes Ádám és Táncsics Mária. A felszabadulás után ők voltak a színművészeti főiskola első színész-hallgatói s most ők idézik akkori találkozásukat Petőfi verseivel s mondják el legkedvesebb költeményeiket A Kihunyt egy csillag című színes kisfilm Petőfi útját kí­séri a segesvári csatáig, ver­sekkel s a kölitő-meglátogatta helyek bemutatásával idézve utolsó napjait, óráit Az évfordulóra készült el Kardos István és Kardos Fe­renc Petőfi 73 című színes filmje, amely batszáz mai középiskolás közreműködésé­vel igyekszik a jelemnek szóló Fetőfi-képet rajzolni, a köl­tőnek a huszadik század jel­legzetes művészetével eleven emléket állítani. Az ENSZ nemrégen megjelent Statisztikai Évkönyvéből kitű­nik, hogy a világon a legna­gyobb arányú lakásépítkezés a Szovjetunióban folyik. 1970-ben itt 2 280 000 lakást adtak át. Má_ sodik helyen Japán áll 1 484 556 lakással, a harmadik helyen pedig az Egyesült Államok, 1 467 000-rel. Az Economist című I angol hetilap ezzel kapcsolat­ban megjegyzi, hogy a lakás- építkezés terén a Szovjetunió olyan országokat hagyott maga_ mögött, mint az Egyesült Álla­mok és Anglia, és a lakásépít­kezés „abszolút világbajnoka” lett A lakáskérdés változatlanul foglalkoztatja a világ valameny. nyi országának lakosságát Lakáskérdés a Szovjetunióban, is létezik. Itt állami szinten, tervszerűen foglalkoznak vele és úgy oldják meg, hogy eköz­ben figyelembe veszik a lakosú- sás anyagi lehetőségeinek és szükségleteinek növekedését A í lakásínség felszámolásának alapját a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista For­radalom teremtette meg A szovjet hatalom legelső napjai­Szívvel, leiekkel a párthoz Ez a címe annak a dokumen- tumjátéknak (irodalmi forgató- könyv), amely Bojtos Sándor nagykamarási kommunista már­tír emlékére készült, s melyet lapunk vasárnapi számától kezdve folytatásokban is közre­adunk. Az anyag gyűjtésében Unya- tinszki Ágnes. Csanéd Katalin és Pap Éva működtek közre A dokumentumjátékot Jelinek Lajos írta az eredeti forrásmun­kák felhasználásával, hü marad­va a történelmi eseményekhez, Bojtos Sándor elvtárssal kapcsoi. latos eseményekhez. A műben idézett részek Kar­sai E’ek: A budai vártól a Gyepűig 1941—1945, A második világháború képei 1939—1945 cí­mű művekből, valók. tói kezdve állami és községi tu­lajdonban vannak a korábban tőkések kezén volt lakóházak. Magánszemélyek kezében csak a kisebb, egy családnak alkal­mas házak maradtak, A szovjet állam óriási össze­geket fordít lakásépítkezésre és kulturális-kommunális építkezé­sekre. Ezek a munkálatok évről évre nagyobb arányokat ölte­nek. Különösen érezhetően nö­vekedtek az utóbbi 10 évben (1961—1970), amikor mintegy 23 millió lakás épült. Évente 11 millió szovjet állampolgár köl­tözik új lakásba, javít lakás- helyzetén. A két utolsó ötéves terv folyamán a Szovjetunió lakosságának csaknem a fele új lakást kapott Az SZKP 24. kongresszusának! ■ határozatai értelmében a kilen­cedik szovjet ötéves tervben to­vább szélesedik a kulturális, a kommunális és a lakásépítkezés. Az 1971—75 években 580 millió négyzetméter összterületű lakó­házat kívánnak építeni, ezzel újabb 60 millió ember lakás- helyzetén javíthatnak. Az ősz- szes pénzforrásokból együttvéve 73,5 milliárd rubelt költenek lakásépítkezésre, ami 22 száza­lékkal több a nyolcadik — ezt megelőző — ötéves tervben e oélra fordított összegnél Jelen­tős mértékben javítják az épü­lő lakóházak minőségét, szebbé teszik az épületek külső és bel­ső kidolgozását, javítják építé­szeti megoldásaikat Az új lakó­negyedekben iskolák, üzletek, áruházak, klubok, mozik és más kulturális és szolgáltató intézmények ia épülnek. A Szovjetunió továbbra is szi­lárdan tartja világviszonylat­ban első helyét a lakásépítkezés terén. A kilencedik ötéves terv­ben kitűzött feladatok sikeresen megvalósulnak. 1971-ben, a terv első évében az állam, a kolhozok és a lakosság erőfor­rásaiból körülbelül 2,3 millió lakás és családi ház épült Ez több mint amennyit egy év alatt az Egyesült Államokban, Ang­liában és Franciaországban épí_ tessék, «süttvéw*

Next

/
Oldalképek
Tartalom