Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
______ / H uszonöt h es tapasztalattal Donraen GySrgynë, » FmhiH sz#v6 békéscsabai gyáregységének dolgosója. 1946 ôta dolgozik as Szemben. Ez alatt az idő alatt nagy szakmai tapasztalatot szerzett. Képünkön az Ibolya ágynemű minőségét ellenőrzi, hogy hibátlan ára kerüljön az fizietekbe. (Fotó: Demény) Midi vek vontatása a Visztulán Ahol az E-81-es át és a Visztula találkozik, szilárd szerkezetű híd épül. Minden autós, aki a Varsóból Gdansk felé vezető utat ismeri, föllélegezhet. Eddig pontonhídon, vagy — ami még hosszadalmasabb —télen, amíg az időjárás engedte kompon, gyakran pedig nagy kerülővel kellett a folyón átkelnlök. A híd fölépítésének története izgalomban tartotta az egész lengyel közvéleményt. A különböző hajógyárakban elkészült kész hídíveket a Visztulán vontatták helyűkre. Gdansk gyártotta a középső, 150 méter hosz- szá ívet. Az ezer tonnás hídelem pontonokra támaszkodva, árral szemben úszott és végül tökéletes pontossággal illeszkedett a helyére. Körülötte vontató hajócskák egész raja manőverezett. A hídmérnökökből és hajó zási szakemberekből álló vezérkar minden mozdulaton rajta tartotta a szemét A hidat jövőre már át is adják a forgalomnak. Magyar—lengyel rálasztékcsere Varsóban befejeződött a magyar-lengyel belkereskedelmi munkacsoport ülése. Záróaktusként Szurdi István és Edward Sznajder belkereskedelmi miniszterek aláírták aa 1973. évre szóló belkereskedelmi választékcsere és tudományos-műszaki együttműködési megállapodást. A tárgyalások eredményeként a tavalyihoz képest 57 százalékkal növekszik a két ország köpött a fogyasztási cikkek cseréje, s a jegyzőkönyv szerint meghaladja majd a 41 millió deviza zloty értéket A magyar vállalatok egyebek között textilárut, műanyag háztartási cikkeket bőr-lábbelit, játékot és élelmezési cikkeket szállítanak a lengyel piacra. A lengyei export legfőbb tételei: a textiláruk, cipők, illatszerek, irodaszerek, háztartási cikkek és dohányipari termékek. Kosarak, fonott bútorok a világ; minden tájára — Védi hírnevét a békési kosárg;yár Az Erdőgazdaság Fűz- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyára nyereséggel zárta a tavalyi esztendőt. A termelése értékben — a tervezett 63 millió helyett —• több mint 66 millió forint volt. Ezt az eredményt a termelékenység növelésével — létszámváltozás nélkül — érte el, amit elősegített, hogy az 1968—69-ben létrehozott déva- ványai körösladányi, körösíar- csai és eleki telepek dolgozói nagyobb begyakorlottságra, hozzáértésre tettek szert. A gyár ésszerűbb szervezéssel törekedett a gazdaságosabb termelésre. A termékek az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat útján legnagyobbrészt az NSZK-ba, Franci . rszágba és Olaszországba kerültek. Vásárolt Hollandia, Svájc, Anglia, Norvégia, Finnország Ausztria, Kanada és az Egyesült Államok Is. Belföldre | viszonylag kevés, csak 2 millió ! forint értékű karkosár és fonott I bútor jutott I Az idei megrendelés meghaladja a tavalyit és máris mintegy 20 százalékkal több, mint amennyinek az előállítására képes a gyár. A nagy kereslet miatt bevezetik a progresszív bérezést Magasabb munkabért kapnak azok a dolgozók is, akik az átlagos minőségűnél jobb termékeket készítenek. A békési kosárért külföldön a legmagasabb árat . fizetik Az a cél, hogy a jó hírnevet továbbra is megtartsák. A gyár a termelési folyamat további ésszerűsítésével és a belső anyagmozgatás gépesítésével igyekszik a gazdaságosságot növelni. Űjabb munkahelyeket is létesít azoknak az asz- szonyoknak, akik gyermekgondozási segélyezés után visszatérnek. Körösladányban jelenleg csak ideiglenes telephely van, ezért új üzem építését tervezi,- ahol 120-an dolgozhatnak majd. Tömeggyártás, szabvány, gazdaságosság kedvező költséggel készülnek, ám az egyforma szék-, asztal szekrényvázákra nagyon is eltérő borítás kerüL A gazdaságos termelésnek — amelynek kiemelt jelentőségére legutóbb » párt Központi Bizottsága 1972, novemberi ülése hívta fel ismételten a figyelmet — vannak ilyen, még alig föltárt forrásai is. Nemzetközi folyamatokból kö_ vetkező hazai teendő ez. Napja- inkban mintegy kétezer világ- szabvány van, —közülük kétszáz ■magyar szakemberek közreműködésével készült, elsősorban a hírközlés területén —, rs erőteljes törekvés tapasztalható növelésükre. így a többi között a gumiabroncsok, a vízvezeték alkatrészek, az elektromos szerelési anyagok egyöntetű megítélésiére. Ahogy a harisnyák, a ruhák, a cipők azonos számozására szintén. A cipőknél ezt a KGST-országok már megvalósították. Havonta 15—16 millió izzólámpát készít az Egyesült Izzó, a ebből 10—11 milliót exportálnak, a föld jónéhány országába. Mi történnék, ha ahány vásárló, annyiféle foglalattal kellene gyártani a villanykörtéket? Aligha vállalkoznának rá; nem fizetődne ki. A nemzetközi szabvány, meghatározva a különféle izzók műszaki jellemzőit, s méreteit, a tömeggyártás előfeltétele. Ugyanakkor a vevő számára biztosíték is, mert azt kell kapnia, amit a szabvány megkövetel. A fogyasztó legtöbbször csak akkor jön rá e tényező jelentőségére, amikor bosszankodik... Az elektromos készülék fali dugasza nem illik a konnektorba, a férjnek vett 39-es ing nagyobbnak bizonyul; az importáló országokban, ahon. nét ezek az áruk származnak, más a szabvány. Alapvető ieltétel minisztrációs teendőkkel töltik, amelyek elvégzéséhez jóval alacsonyabb képzettség is elegendő lenne. E „jól fizetett adminisztrátorok” munkaóráik másik felét sem teljes egészében arra használják — használhatják —, amire kellene. Meghökkentően kevesen dolgoznak például kutatáson, fejlesztésen. Az iparban összesen 196 kutatóhelyet tartanak nyilván, s ezeken 9800 egyetemet, főiskolát végzett műszaki tevékenykedik, a teljes tábor mindössze 6,5—7 százalékkal Ugyanakkor a munkában lévő kutatási témák, fejlesztési feladatok száma meghaladja a 15 ezret! Az elaprózottság a koncentráció hiánya a két adat összevetéséből is nyilvánvaló. Igaz, tavaly 605 szabadalmat je- ; lentettek be a műszaki tudómé- i nyok köréből, de tény az is, : hogy a 44 műszaki kutató és fej- j lesztő intézetben a 16 ezres ossz. i létszámból 4,3 ezret tesz ki a i tudományos munkatársaké. S ] nem az a baj. hogy az ún. kise- i gítők aránya magas — sőt. ez ; feltétele a hatékony kutatásnak, ; fejlesztésnek —. hanem az. hogy ; a lehetséges szellemi erőfarrá- j soknak csak töredéke szolgálja ] a legfontosabbat, az új megoldá- j sok keresését, a gyártás és a j gyártmányok korszerűsítését. i A tettek ideje A műszakiakkal való pazarló gazdálkodás már sok vitát kiváltott, s még több bírálatot szült. Fogalmazhatunk úgy is: a diagnózis egyértelmű. Mégis, a gyárakban, a vállalatoknál ma is általános gyakorlat, hogy míg szemrebbenés nélkül új és újabb mérnököket sorolnak be a műhelyek, üzemek létszámába, addig a kutató-, a kísérleti részlegekbe, a gyártmányfejlesztési, technológiai osztályokra „ sajnálják” megadni a gyarapítás státusz-lehetőségét, Fö'öslegesnek ítélik ezt, vélvén, „a termelők” seregét kell növelni. E látszat azonban mind üzemi, mind népgazdasági mére. , fiekben drága árat követel; a, pocsék olás rwk soha nincsenek jogos indokai, s itt végképp nem lelni ilyeneket. Elsősorban nem több emberre van szükség, hanem a meglevők mainál sokkal ésszerűbb, a gazdaság változó szerkezetét tükröző csoportosítására. Arra, hogy a diploma, a felsőfokú végzettség ne csupán drága — az egyé. ni és a társadalmi ráfordításokat összegezve, mintegy egymillió forintot érő — papír legyen hanem olyan kamatozó kötvény, amelyet tulajdonosa éppúgy, mint a közösség a magáénak érez. tehát úgy is használja, hasznosítja azt, azaz a társadalmi érdekéknek megfelelően. M. a A termékek nagyipari előállítása, a tömeggyártás elengedhetetlenné teszi a mindenkor azonos minőséget, az előírtnak megfelelő formát, anyagösszetételt, stb. Talán azért, hogy sokan tévesztik össze a szabványt a gyenge, vagy közepea áruminőséggel, holott a legkívánatosabb holmik is — túlnyomó többségükben — szabvány szerint készülnek. Hazánkban az ilyen előírások száma nyolcezer körül van, egyharmaduk közfogyasztási cikkek minőségi mutatóit, műszaki színvonalát, s ezek ellenőrzésének módját szabja meg Az esztendő végéig egyébként valamennyi fontos közfogyasztási cilck szabványa elkészül, éppen a minőség, azaz a vevő érdekeinek védelmében. Jó lenne, ha minden azonos ! rendeltetésű termék egyforma j lenne? A nemzeti és nemzetközi szabványok nem ezt, hanem ép. ! pen a fordítottját szorgalmazzák. A tömegtermelésen belüli változatosságot — de azonos mi. ! nőségét!—, a mutatósság, a célszerűség, s a gazdaságosság egyeztetését. Nagy tartalék Fordulatot hozott a bútorgyártásban az ún. építőkockaelv alkalmazása. Bővült a termékkibocsátás .növekedett a termelékenység, pedig mindössze any_ nyi történt, hogy ma már azonos fődarabokból a legkülönbözőbb garnitúrák állíthatók össze. Az egyes alkotóelemek nagy sorozatban, azaz termelékenyen, Háromezer ajánlás Tíz esztendeje működik a KGST szabványügyi állandó bizottsága, s az ennék irányításával tevékenykedő szabványügyi intézet. Ez idő alatt több, mint háromezer szabvány-ajánlást dolgoztak ki, elsősorban a kohászatra, a gépiparra, vegyiparra. Ma már közös az elektromos gépek, a háztartási berendezések, a motor- és gépolajok, a mezőgazdasági munka, és erőgépek elbírálásának mércéjét, ahogy a rádió és televízió készülékek biztonsági előírásainak meghatározása is. A közös szabvány lehetővé teszi a gyártó ország minőségi bizonylatának elfogadását, az újabb vizsgálat mellőzését, a forgalmazás meggyorsítását, sőt, sok esetben a karbantartás, az alkatrész utánpótlás hazai megoldását A to. vábbi teendőket viszont az érzékelteti, hogy 1973-ban mintegy 800 KGST-szabvány kidolgozása kerül napirendre, s közülük 76-nak ún. téma-vezetője, azaz szervezője, összefogója hazánk. Vizsgálják egyebek mellett a tehergépkocsik, az autóbuszok, az a aszinkron elektromos motorok komplex szabványosításának lehetőségét, sokféle előny 3 sBSMmma 1973. JANUÁR 13. rejlik a mezőgazdasági géprendszerek tipizálásában... Mindez azonban nem pusztán az elhatározásokon múlik. Ahogy * tömeggyártásnak, úgy a nemzeti meg a nemzetközi szabványok elfogadásának, alkalmazásának is feltételei vannak. Több serpenyős mérleg Egyes termékek nagy sorozata, szabványosítása — a tömeggyártás két legfőbb jellemzője — előfeltétele a gazdaságosságnak, de nem mond ellent a jó minőségnek sem. 1960-ba» mindössze 2920 autóbusz készült, 1971-ben 6 360, 1972. januárja és októbere között pedig 5 808, 19 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. A gyors mennyiség növekedés úgy ment végbe, hogy közben korszerűsödött a típusösszetétel, növekedett a járművek műszaki, esztétikai színvonala stta. Hasonló történt- a hűtőszekrényeknél, 1972-ben havonta már 27—29 ezer darab került le a szerelő szalagokról, sokszorosa a? évekkel ezelőttinek, ám e „szabvány-áruk” minősége is megsokszorozódott, van olyan típus, amelyre már öt év garanciát ad a gyár... S hogy másfajta példát említsünk: 1972 most számbavehető tíz hónapja alatt mindössze 947 traktor készült, 66 százalékkal kevesebb, 1971 azonos időszakánál- 1967-ben még 3583 traktort állL tottak elő, de ez a mennyiség is csekély ahhoz, hogy a gyártás gazdaságos — a fődarabok tekintetében szabványosítható, a költségeket nézve versenyképes — legyen... Több serpenyő nyugszik tehát azon a sajátos mérlegen, amely a termelés, a termékek mennyiségét, minőségét, költségét, alkalmazhatóságának körét veti össze, s úgy mutatja a végeredményt. A tömeggyártás létrejötte, megerősödése feltétele volt az életszínvonal emelkedésének, a különböző fogyasztási cikkek széles körű elterjedésének. Ma a tömeggyártás magasabb foka kerül előtérbe, ahol a termelési költségek csökkentéséhez. a gazdaságos sorozatok kialakításához, a folyamatos fejlesztéshez a szakosítás, és a szabványosítás éppúgy szükséges. mint a technikai, technológiai berendezések és eljárások korszerűsí+ése. Hazai és nemzetközi méretekben, egyaránt. M. O.
