Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
TT©A *<71® K®cÆ 1äA * S o 4 • (B © O □ K H- P. Eglezs A végzetes hatos Ä gyorsvonaïi fülkében egy kövér ember ült velem szemben és édesdeden aludt Ütemesen hortyogott és fel sem ébredve, idődként szakavatott mozdulattal megigazította az or- rahegyére csúszó szemüvegét Én nem szoktam vonaton aludni és semmittevésemben egy képes folyóiratot lapozgattam. Amikor észrevettem benne egy horoszkópot amely különböző jóslatokat tartalmazott a jövőre nézve, önkéntelenül felnevettem. — Maga esak ne nevessen! — szólalt meg hirtelen szomszédom. Felébredt és észrevett«, mtt «Avasok. — Azelőtt én Is nevettem a babonás embereken — folytatta — mígcsak olyasmi nem történt velem, amitől elment a kedvem a nevetéstől. Igen, igen elment a kedvem, egyszer és mindenkorra... ... Egy ízben elbőbiskoltam, mint ma és amikor felébredtem, elfelejtettem mindazt, amit álmodtam. De bizonyára valami érdekes lehetett, mert éreztem, hogy vissza kell emlékeznem rá. Ismeri ezt az érzést? Az embernek úgy rémlik, mindjárt megragadja, emlékezetébe idézi álmát, de az egyre csak kisiklik, tovatűnik, elsuhan előle az utolsó pillanatban, mint valami roppant hal sikamlós teste. Az egyetlen dolog, amire emlékeztem, valamilyen hatos volt. Se nem nagy, se nem kicsi, se nem arab, se nem római hatos, de kétségtelenül hatos. Ekkor megcsendült az ébresztőóra. Odanéztem : este hat óra volt. Pontosan hat. A naptárra pillantottam — április hatodika. Hm! — gondoltam, kimentem a fürdőszobába, lezuhanyoztam és elmentem hazulról. Hogy eljussak a barátommal megbeszélt találkozó színhelyére, a hatos autóbuszra kellett száll- nom. Jegyet váltottam. Szokásom szerint megnéztem a számát. Ne mosolyogjon: ez állt rajta — 66 666! Éreztem, hogy meg kell csípnem az orromat —, hogy nem alszom-e. Megcsíptem, nem aludtam* A kávéházban, ahol az üzleti találkozót megbeszéltem, hat ember ült. Hatszor kellett hívnom a pincémőt, míg végül kegyeskedett az asztalomhoz kifáradni. Fehér blúzán fémjelvény csillogott, rajta egy szám- igen, igen: hatos. Az ég jelet kegyeskedett küldeni nekem; élnem kell az alkalommal. Barátommal kimentünk a lóversenyre. Megszámoltam a készpénzemet és megállapítottam, hogy a zsebemben pontosan 66 schilling van. Feltettem a 6-os számú lóra, a hatodik futamban. — És persze, elsőnek futott be? — Dehogy. Hatodiknak! Miután ezt kimondta, a kővér útitárs a párnázott ülés háttámlájára dőlt és újra álombe merült Fordította: Gellért György Import humor = Az ön férje súlyos lelki depresszióban szenved asszonyom. Nyugalomra, tökéletes nyugalomra van szüksége: — Én is állandóan ezt mondom neki, doktor úr, de iám nem hallgat — Kezdetnek nem rossz, asszonyom Kezdetnek nagyszerű! * • * .< Két texasi kőolajvállalat egy 1 vitás terület birtoklásáért pe. - reskedett egymással. Az ügy bíróság elé került. A tárgyalás kezdete előtt az elnök a következő bejelentést tette: A bíróság tagjai a „Baxos Oil Company”-tői százezer dollár, ról szóló csekket kaptak, a „Naxos Oil Company”-től pedig 150 ezer dollárt Közölhetem, hogy a „Naxos Oil Company”- mek visszatérítjük az 50 ezer dolláros külön bözetet, s ezután a bíróság igazságos döntést hoz majd az ügyben. * * • A főnök így szól titkárnőjéhez: — Amikor telefonált a feleségemnek és közölte, hogy ma sokáig itt maradok a munkahelyemen, hogyan reagált erre az asszony? A titkárnő: — Ezt kérdezte: „Biztosan számíthatok erre?” * * • :. .orvostanhallgató megkérdezi: — Megvan a legújabb anatómiai kézikönyv? A könyvtáros így felel: — Csak nem gondolja, hogy a legutóbbi években új csontok jelentek meg az ember csontvázában? • » * — A nemrég végzett szociológiai vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a házas áüarxvtú személyek 50 százaléka — férfi. • * • Johnson becsületsértésért beperelte Grandisont. A bíró így szólt Grandisonhoz; . —- On a kutyáját Johnsonnak nevezte el és állandóan így kiabált neki: „Hé Johnson, hé te gazember!” Ezzel nyilván a szomszédját akarta megsérteni. — Szó sincs róla — ellenkezik Grandison: a kutyát akartam megsérteni Tüdöcsűcsok Szabályszerű idézéssel be- [ hívtak a tüdőmet alul-felül megvizsgálni. Az idéző eszembe juttatta, már van húsz éve is talán, hogy először kerültem lencsevégre a röntgen-szobában. Mikor kezembe nyomtak a borítékot a kartonommal, rájöttem, hogy tulajdonképpen ebben vannak a régi-régi felvételek, fiatalkori tüdőmről. Megnéztem őket. Istenem, istenem húsz éve... Ezek a ke- vélyen verdeső tüdőszárnyak... Csupa élet, derű és magabiztosság. Egy szippantás és húsz liter oxigén-keveréket vontam ki a körforgalomból. Szilajon áramló vérem, mint dúvad rontott az oxigénre és már lö- vellte is a széndioxidot az éterbe. Ezek a hörgők, mint vad oroszlánok félelmetesen fújtatva uralják a plattot: ide Koch ugyan be nem teszi a lábát. És távolban, fent, félelmetes ^ magasságban, a fenséges, megközelíthetetlen, hófödte tüdőcsúcsok. Megrázó látvány volt. Én. Fiatalon. Ehhhh.„ Tíz perc alatt a második cigarettát szívtam el, mire bekerültem a vetkőzőbe. Leszedtem magamról a felsőtestemet borító cuccot és belenéztem a tükörbe. És akkor megláttam. Igen, világosan láttam a mai tüdőmet! Tüdőszárnyaim, mint seréitől talált gilice petyhüdten, alél- tan lógtak. Ereimben, mint augusztusi csermelyben lustán csúrgott az iszapos lé. Az oroszlánok égnek meredő lábakkal, üvegszemmel nézték a kihalt, sivár tájat. És a csúcsok, amire a legbüszkébb voltam! Piszkos kátrány-latyak, tizennyolcmillió összetaposott csikkel. S amikor az egyik üvegszemű oroszlán a tükörből meglátott, rámnyújtotta a nyelvét. Behívott az orvos. Beállított a kalodába és azt mondta, hogy vegyek mély lélegzetet. Minek? Arra a rövid időre igazán kár belém az oxigén... Deák Gusztáv i \ •lUiiuiinumiiimiiiiiiiimiiiiuiiiuimiiiiiniimiaiaiuHin A gázló madarak egyre jobban vérszemet kaptak. Már-már kezdtek megfeledkezni arról, hogy ők is tojásból keltek ki. mint az énekesek. Különösen a verebekkel szemben mutatták ki a csőrük fehérjét. Ha találkoztak, kihúzták magukat, hogy nagyobbaknak látszanak, mint amekkorák. A bíbic is, hát még a bölömbika. amely önteltségében társai köszöntésére a fejét sem biccentette meg. A magukteremtette kiváltságos helyzetükben mind jobban hasonlóvá váltak ragadozó társaikhoz. Először csak kicsiben folytatták üzelmeiket. Ei’várták, hogy nekik ne kelljen a békaárusnál sorbanáll- niuk. Az énekesek ijedten röppentek el előlük. A madárállami helikoptert úgy használták, mintha a sajátjuk lett volna. Az üzemi étkezdében tücskökből-bogarak- ból dupla adagot kaptak. Az üzletekben pult alól adták nekik a hiánycikkeket. Mindez a ma fiainak megszokottá kezdett válni. De, jaj lett volna ilyesmiért bármelyik verébnek! Gáziák A lejtőn nem lehetett megállni. A gázlók vakmerőségükben már a rafinált embereket jellemző cselekmények elkövetésétől sem riadtak vissza. Ha lúd, hát legyen kövér! — vált a jelszavukká. Abban a tévhitben ringatták farktollaikat, hogy területen-kívü- liséget élveznek. így történt, hogy például három pelikán részben mellékfoglalkou zásban végezte a saját munkáját, amiért az alapfizetése 20 százalékát szavaztatta meg magának (Egyes alázatoskodó énekesek előmenetelük érdekében a 100 százalékot sem sajnálták volna a pelikánoktól hiszen nem a sajátjukból adták). Tiszta ügy. csak gázolni kell tudni. A gém gazdasági tanácsadóként fészkelte be magát másodállásba, kéthetenként 1 napra annyiért, amennyit két veréb egy hónap alatt nem keresett. Élttől és más sikertől, meg az. italtői olykor-olykor vidám kedve kerekedett a gézengúznak. A fehér gólya műszaki szaktanácsadóként vállalati eszközökkel feketén dolgozott Jó pénzért — rosszul. Ilyen és ehhez ha- , sonló esetek garma- | da fordult elő. S ezek a gázlók szabad idejükben néha úri_mu_ rit rendeztek, mert volt miből. Nem egyszer pedig — persze külön díjazásért — a madárerkölcsről kelepeitek a verebeknek és más hasontoL- lúaknak. Ők meg csak arra vártak, hogy beköszöntsön az ősz és megszabaduljanak a gonoszoktól. Amikor pedig a gázlók vándorútra keltek, sem a veréb, sem a cinke és más szülőföldjéhez hü énekes nem integetett utánuk. Csak távozzatok és soha vissza ne térjetek! — csicseregték, miközben szorgalmasan szedegették a bogarakat, apró magvakat. Mert sokkal könnyebben elviselik nélkülük a dermesztő téli hideget mint velük az enyhe tavaszt és a meleg nyarat, —or. JÓ ÜRÜGY tectfívn — Ugorjon fel, Icuka, megmutatom a postai Irányítósrám- jegyzékemet!.., {Kallus rajzaj A KÍVÁNCSI (K allus rajza) A TELHETETLEN (Kallus rajza) VESZÉLYES SZÁLLÍTMÁNY A7(A Qulck-ből)
