Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

A zöldségbe!j zet - egy év után

i.

Egyéves a zöldségtermesztés fellendítéséről szóló, tavaly decemberben hozott kormányhatározat. Most legutóbb pedig a párt Központi Bizottsága mutatott rá novemberi ülésén a kérdés nagy jelentőségére.

A zöldségellátás érzékenyen érinti a bérből élőket és emiatt a közérdeklődés fontos helyén áll Ennek ellenére le kell írni bevezetésül, hogy a zöldség csupán egy nagyobb problémakör része. A kérdés maga a mező- gazdaság, hiszen az ötvenes évek végén, amikor a tsz-ek megalakultak, még az volt a gond, hogy elegendő lesz-e a kenyér, a hús, stb. A hatvanas | évtized beigazolta: a parasztságban bízhat az ország. Tíz éve még a legbátrabb szakember sem mert volna olyan szilárd kenyér- és húsellátást, olyan nagy exportot tervezni, mint amilyen létrejött. A mezőgazdaság ma nagyobb mértékben járul hozzá az egész népgazdaság egyensúlyához, mint korábban.

Kétségtelen, hogy az általános növekedési ütemet a zöldség- termesztés nem tudta követni. A kérdés egyik kiváló hazai szakértője, Tiborcz György minisztériumi osztályvezetőhélyet- tes, akivel erről a legtöbbet be- j szélgettünk, lényegesnek tartót- ! ta, hogy szóljunk az előzményekről.

Nemcsak a kertészek, de a kereskedők és az állami felügyeletben érdekeltek is tudták, hogy a zöldségtermesztésben korszakváltásra lesz szükség. A termelőszövetkezetekben j és az állami gazdaságokban 1 ugyanis a kertészet feladata j eddig elsősorban az volt, hogy ! foglalkoztassa a faluban élő asszonyokat. A részesműveléssel és a munkaszervezés-jövede- j lemelosztás egyéb ügyes fogásaival sikerült elérni, hogy a j kertészetet az asszonyok két ; szorgos keze tartotta a megkívánt színvonalon. A szakértők j azt várták, hogy ez a helyzet ! majd körülbelül 1975-ben változik me@.

Közbeszólt a gazdasági reform, valamint a gyakorlati élet. A reform lehetőségeivel - élve a termelőszövetkezetek gyors ütemben tértek át a jövedelmezőbb növénytermesztési és állattenyésztési tevékenységre. Ugyanakkor az iparvállalatok tömegével keresték a munkaerőt, a szakképzetlen asszonyokat is hívogatták. Vagyis a kertészetnek egyszerre két mun- kaerő-konkurrense támadt, egy belülről, egy pedig kívülről. Mind a kettő jobb jövedelmet és kényelmesebb munkakörülményeket magasabb szociális juttatásokat kínált. S éppen akkor, amikor országosan fejlesztettük a konzervipart

1969-ben észre kellett venni, hogy a növekvő kereslet és csökkenő munkaerő a kertészetben végbemenő egyébként előre is látható folyamatokat felgyorsította A következő évben, 1970-ben a tünetek már egészen nyíltak lettek. A konzerviparnak kellett ugyan az áru, de alacsony árakat fizetett. Ez a gazdaságokat nem vonzotta, ezért a kertészkedésben Jelentős területi csökkenés következett be, kevesebb földön termeltek paradicsomot uborkát síb-t. A konzervipar súlyos nyersanyag-hiánnyal küzdött. A piacok ellátására a kormányzati szervek ügyelteik ugyan, gyakran fogtak vissza export- szállítmányokat de az árak emelkedését nem tudták megállítani. A piacon ugyanis szabadok az árak, tehát ha a kereslet meghaladja a kínálatot akkor a készletet drágábban adják et

Ekkor már javában tartottak az átfogó vizsgálatok és 1971 decemberében megszületett a kormányhatározat. Sokan a felvásárlókat és a forgalmazókat bírálták, de a kormány arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy mivel a bajok oka az alacsony termelési színvonal, a megoldás lehetőségeit is elsősorban ott kell keresni. Lássuk most a kiválasztott „gyógyszereket” és ezek hatását A távlati, a végleges megoldás nyilvánvalóan a modem, gépesített nagyüzemi termelés lesz. Tehát az, amikor gép veti, gép ápolja és gép szedi a paradicsomot, a fűszerpaprikát, a zöldborsót, a zöldbabot a hagymát és általában a kertészeti növényeket. A kormányhatározat megtette az első lépést ebbe az irányba, egymillió dollárt engedélyezve a nagyüzemi kísérletekre. Ebből a pénzből főleg Amerikában vásároltunk gépsorokat mert Európában nagyüzemi kertészet nincs, tehát nem gyártják ezek gépeit sem. A gépekhez megvettük a géppel termeszthető fajtákat valamint a fajták ápolásához szükséges vegyszereket is. Az eredményről ma még felelőtlenség lenne ítéletet mondani. A komplex gépesítés ugyanis a kertészkedésben any- nyira új, a változás annyira nagy, hogy egy esztendő tapasztalataiból végleges következtetést levonni nem szabad. Egyébként is ez az egymillió dolláros kísérlet a vetésterületnek mindössze öt százalékát érinti, tehát a megtermelt árutömeget lényegesen nem befolyásolhatja.

Földeák! Béla

(Folytatjuk)

Partnergazdaságok a YefőitiagváMalat orosházi központjában

A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Dél-magyarországi Központja január 11- én, csütörtökön 10 órakor fogadja a partnergazdaságok szakvezetőit, hogy velük megbeszélje az 1973. évi vetőmag4 ÊÊÆB

1973. JANUAR 6,

termesztés előirányzatát, tovább mélyítse kapcsolatát.

Ez a vállalat minden esztendőben ilyenkor, a téli hónapokban összehívja a vetőmagtermesztéssel foglalkozó állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek vezetőit- Velük közösen alakítja ki a ve- tömagpiacon jelentkező hazai és külföldi igények kielégítésének feltételeit, a kölcsönös érdekek figyelembevételével.

Húszezer lányt Tárnak a szakmunkásképző intézetek

Előkészületek a középfokú szakemberek továbbképzésére

Osváth Laura, as MTI munkatársa írja:

A szakm unkásképzés és továbbképzés eredményes esztendőt zárt 1972-ben: teljesítette

összes előírt feladatát.

A szakmunkásképzés feltételeinek idei alakulásáról Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője a következő tájékoztatást adta:

— Legfontosabb feladatunk, hogy a lehetőségekhez képest, elégséges számban biztosítsuk a szakmunkás-utánpótlást a termelés és a szolgáltatás számára. Az 1973—74-es tanévre 65 000

fiatal felvételét tervezzük olyképpen, hogy mintegy 20 000 legyen a leányok száma. Ezt figyelembe véve az 1973—74-es tanévben a három évfolyamon együttesen várhatóan mintegy í 185 000-en tanulnak majd. Fel- '

tehetően továbbra is súlyos gondjaink lesznek egyes szakmák benépesítésével. Mint ismeretes, a Gazdasági Bizottság 1972-ben 43 szakmára vonatkozóan hozott a beiskolázást elősegítő. ösztönző intézkedéseket a társadalmi ösztöndíj mértékének növeléséről; húsz szakmában az ösztöndíjat havi 200 forinttal emelte fel, s intézkedett arról, hogy a megjelölt szakmák harmadéves tanulói tanulmányaik utolsó esztendejében teljesítmény-bérezéssel foglalkoztathatók.

Az intézkedések már a jelen

tanévben is gyümölcsözőek voltak, jóllehet még mindig nem elég a jelentkező. Reméljük, hogy az idén az eddiginél is több tanuló kap kedvet egyebek között az öntő, a vasbetonszerelő, az esztergályos, a hegesztő, a fo_

Népművelés

a termelőszövetkezetekben

A termelőszövetkezet nem csupán gazdasági társulás, keretében nemcsak a földek, az j emberfők műveltetése is beletartozik. S ennek, legyünk őszin- : ték, nincs gazdája. A növény- termesztésnek, a növényvéde-j lemnek, az állattenyésztésnek, a í gépesítésnek van, szakképzett emberek, többnyire mérnökök | irányítják az ágazatokat. Ne tagadjuk, nem is tagadhatjuk, a mérnökök, a technikusok, ha idejük engedi, olykor népművelők is, de mikor engedi az idejük? Ritkán, vagy soha. Ilyenformán kifejezetten a népművelésnek valóban nincs gazdája, nincs aki csak azzal foglalkozzék.

Bezzeg a tennivaló rengeteg. Árnyaltan és differenciáltan sok. ! Magyarán itt most arról van szó, hogy a mindenhová egyfor- j mán érvényes feladatok mellett rendszerint más a népművelés helyi legfontosabb feladata az egyik termelőszövetkezetben és egészen különböző a másikban. Az Sz.-i közös gazdaságban a vezetők és részben a tagok panaszkodnak: terjed az italozás, s vele együtt a túlzott alkohol- fogyasztás. Főleg a „gépes” emberek körében. Ebben a termelő- szövetkezetben jelenleg a helyzetet figyelembe véve a valóságismeret birtokában, kétségkívül elsősorban ezen a területen akadna legtöbb tennivalója a népművelésnek. Jó néhány községben viszont nem ez a legfontosabb feladat.

De még a kis községeken belül is mutatkozhatnak jól kitapintható, szembetűnő eltérések, különbségek. Gondoljunk — egyszerűen fogalmazva — a pénzköltésre. Vannak akik tudják, megtanulják a beosztást, az előrelátó családi gazdálkodást, olyan múlt áll mögöttük, hogy megtanulhatták. Mások jól dolgoznak, szépen keresnek, de munkájuknak nincs, vagy alig van látszatja, mert a forint ahogy jön, úgy elmegy. Szétfolyik, nincs nyoma. Élő és valóságos probléma ez, s bizony a fellegekben járnánk, ha nem tekintenénk népművelésnek azt, hogy a beosztás tudományára is tanítani kell az embereket. Okosan, tapintatosan, lépésről lépésre.

Kiátkozhatjuk százszor, ezerszer a falusi búcsúk hátán meggazdagodó bazárost. Ettől a „szemét” változatlanul aranybánya. Veszik, viszik, pénzt adnak érte, számolatlanul. Mennyi itt is a tennivaló, annak érdekében, hogy a tsz-tag a művirág-kosarat, a műgyümölcsöt rútnak érezze, s megvetően

elforduljon tőle! A falusi búcsú a rokoni találkozások, összejövetelek napja. Egyházi jellegét szinte teljesen elvesztette. Ízlésromboló vonásai azonban megmaradtak. Mi lenne, ha a népművelés jegyében búcsúk alkalmával minden évben megrendeznék a helyi könyvnapot, a művelődési házban a táj alkotóinak képzőművészeti kiállítását, vagy akár a „korszerű otthon” kiállítást?

Érdemes megnézni a falusi otthonokat. A régi bútordarabokat kihajították, de az új, a drága „elrendezése” még elég ritkán szolgálja a dolgozók kényelmét. Úgy például még ritkábban, hogy legyen hol kényelmesen újságot, könyvet olvasni. Erre „kísértő”, meghitt sarok nincs, ágy mellé helyezett olvasólámpa nincs. Pedig valahol itt a „földszinten” kezdődik a betű megszerettetése, a legegyszerűbb dolgoknál, mondjuk, ott, hogy a berendezett lakás is kedvezzen az olvasó népért mozgalomnak. Utána aztán jöhet a többi: ankét, az író-olvasó találkozó, a költők felolvasó-estje. De minő építmény az, amelyiknek van harmadik, negyedik emelete, földszintje azonban még nincs?

Minden ember számára értelemtágító, világot, belső világot gazdagító élmény az utazás. A termelőszövetkezetekben felismerték és rendszerint minden évben szerveznek egyszer vagy többször társasutazásokat. Van rá pénz, a szociális és kulturális alap terhére. De álljunk meg itt is néhány szóra. Azt az élményt nyújtja az örvendetes honos országjárás, kirándulás, amit nyújthatna? Nem mindig. Valami még hiányzik. Az élményt az tenné teljessé, ha a táj, a város múltját, jelenét a kikapcsolódó szövetkezeti gazdák ott, vagy előtte megismernék.

Napjainkban a népművelés fogalomköre kitágul. Ide tartozik a felnőttoktatás, a szakmai továbbképzés, a balesetvédelem, a technika iránti érzékenység, a szabad idő, a világlátás, a lakáskultúra, a viselkedés, az együttélés, a közlekedés, az ízlés, sorolhatnánk...

Vajon hány termelőszövetkezet fordít gondot minderre?

Szeknlity Fêtes

nó és a többi, ma még az érdeklődés hátterébe szorult szakmákhoz.

— Ebben az esztendőben tovább folytatjuk a képzés 1970- ben megkezdett korszerűsítését. A szakmák 73 százalékában mái" új tantervek és tankönyvek alapján történik a képzés (az összes tanulók 68 százalékát érinti), 1973-ban mintegy 70 új tankönyvet ja’entetünk meg, s még az idén valamennyi szakma számára rendelkezésre állnak majd az új tantervek. A negyedik ötéves tervidőszakban több, mint 1,4 milliárd forintot fordítunk beruházásokra, ebből 34 iskola, 30 iskolai tanműhely. 34 kollégium létrehozását tervezzük, és a korábbi időszakban keletkezett elmaradás felszámolására 37 tornatermet is létesítünk.

— A munkaerőheí yzet, a hatékonyabb termelési igények, a mind korszerűbbé váló technikai, technológiai feltételek nemcsak a leendő szakmunkások korszerű képzését teszik szükségessé. hanem mindinkább azt is, hogy a már dolgozó szakmunkások számára is biztosítsuk tudásuk megújítását, korszerűsítését, az új ismeretek megszerzését. 1972 végén egy sor vállalatnál 14 szakmában meg. kezdődtek a továbbképző tanfolyamok, amelyek befejezése 1973 júniusára várhatók.

Ebben az esztendőben további vállalatoknál indítunk ilyen tanfolyamokat, s újabb szakmákban is megkezdjük a továbbképzést. Az a tervünk, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végére már valamennyi szakmában rendelkezésre álljanak azok a dokumentumok — tematika, tananyag — melyek alapján biztosítható a szakmunkások szervezett továbbképzése.

— Ez év elején megjelentetjük a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzését szabályozó rendeletet is és meg. kezdjük szervezett továbbképzésük tervszerű előkészítését Az ilyen munkakörben dolgozók újrendszerű továbbképzése 1974- ben veszi majd kezdetét

Felosztják a jövedelmet

összehívták a CITÉV Igazgató Tanácsát

A Dél-Békés megyei Termelői szövetkezetek Seprűcirok Termesztő. Értékesítő, Feldolgozó & Vetőmagelőállító közös vállalkozása január 10-én Mezőkovács- házán tartja idei első igazgató tanácsülését. Kapás Péter igaz. gató előterjeszti majd az 1972. évi gazdálkodásról szóló zárszámadó jelentést, melyben a jövedelem felosztásával, a gazdálkodás eredményességével fog. lalkozik.

A CITÉV 1972-ben jó évet zárt Az igazgató tanács korábban olyan határozatot hozott a jövedelem felosztására, hogy az eredmény 10 százalékát a vagyoni hozzájárulás, 90 százalékát pedig az átadott cirokszakáll arányában juttatják vissza a tag-tsz-eknek.

Az igazgató tanács megtárgyalja majd az 1973. évi munkatervet és határozatot hoz a működési szabályzat módosítására lat