Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

Aláírták a magyar—vietnami együttműködési bizottság ülésszakának jegyzőkönyvét Fehér Lajos és Le Thanh Nghi beszéde Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Le Thanh Nghi, a VDK Minisztertanácsának elnökhelyettese péntek este a Parlament Gobelin-termében aláírta a Magyar—Vietnami­Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság III. ülésszakának jegyzőkönyvét. Az aláírásnál jelen volt Hoang Cuong, a VDK budapesti nagy­követe és Nguyen Hung Khanh, a Dél-Vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A jegyzőkönyv aláírása után Fehér Lajos és Le Thanh Nghi beszédet mondott. Fehér Lajos beszéde —A magyar nép, pártunk és kormányunk eddig is minden tőle telhető támogatást meg­adott a vietnami nép igazsá­gos harcához. Ahhoz a gigászi (küzdelemhez, amelyet Önök ka­tonai, diplomáciai, politikai té­ren folytatnak az amerikai ag- resszor ellen a győzelemért, né­pük szabadságáért, felemelke­déséért —hangsúlyozta többek között Fehér Lajos. — Elhatá­rozott szándékunk, hogy lehe­tőségeinknek megfelelően ez­után is minden támogatást meg­adunk Önöknek. — Kormányunk december Ő2-i nyilatkozatában ismételten kiállt a VDK mellett. Lehető­ségeink felhasználásával mi is mindent megteszünk azért, hogy az indokínai félszigeten mielőbb elhallgassanak a fegyverek. Ez egyelőre csak reménység. Ha az amerikaiak továbbra is fenn­tartják lehetetlen követelései­ket, és barbár módon tovább folytatják a háborút, ezért az emberiség ítélőszéke előtt ne­kik kell viselniük a teljes fele­lősséget. Az USA-nak béke­szólamok helyett tettekkel kell bizonyítania, hogy komolyan és jóindulattal tárgyal a háború beszüntetése, a vietnami béke helyreállítása érdekében. Fehér Lajos ezután arról szólt, hogy a magyar nép kü­lönböző önkéntes akciókkal, a VDK-nak és a DNFF-nek nyúj­tott támogatás' legkülönbözőbb formáival is kifejezésre juttatja a vietnami nép iránti együttér­zését Ezek közé tartozik az „Egy iskola, egy kórház Viet­namnak”, a „Budapest Hanoi­ért”, a „Takarót a vietnami gyerekeknek” akció. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség kez­deményezésére társadalmi gyűjtésből ezerszemélyes szak­munkásképző-intézetet létesí­tünk a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Hangsúlyozta a továbbiakban: lehetőségeink­hez mérten igyekszünk mindazt a támogatást nyújtani, amelyre a VDK-nak mostani helyzeté­ben a legnagyobb szüiksége van. Meggyőződésünk, hogy a kö­zösen kidolgozott hosszabbtávú gazdasági együttműködési prog­ramoknak a jövőben tovább nő a jelentőségük. A programok­nak egy része már most, a há­ború viszonyai között közvetle­nül szolgálja a lakosság élei- ! mezősének javítását. Méginkább megnő a szerepük a mindnyá­junk által hőn óhajtott fegy­vernyugvás után, a gazdasági újjáépítésben, a szocialista gaz­daságot építő munkában. Le Thanh Nghi beszéde Le Thanh Nghi rámutatott, hogy a VDK gazdasági küldött­ségének magyarországi tárgya­lásai eredményesen fejeződtek be. Aláírták az 1973. évi se­gélyszerződéseket, a gazdasági és tudományos együttműködést, az áruforgalmat szabályozó ok­mányokat. Ezek a megállapo­dások konkrét megnyilvánulá­sai a népeinket szorosan össze­fűző harci szolidaritásnak. — Országaink földrajzilag tá­vol esnek egymástól, a harc körülményei is különbözőek, de a két népet szorosan összekap­csolja az elvtársiasság és a testvériség — mondotta. A mély barátságot fejezi ki a ma­gyar párt- és kormányküldött­ség tavafyi VDK-beli látogatá­sa, ez fejlődött ki azon az esz­mecserén is, amelyet néhány nappal ezelőtt Kádár János és Fock Jenő elvtársakkal módom­ban volt folytatni. Őszinte kö­szönetét mondok a magyar párt­vezetésnek azokért a tettekben is megnyilvánuló nemes érzé­sekért, amelyekkel a magyar nép a vietnami nép forradalmá­nak ügye iránt viseltetik. Nagy­ra becsüljük a testvéri magyar nép széles rétegeinek sokoldalú és az együttérzésről tanúskodó szolidaritási mozgalmát. A VDK miniszterelnökhelyet­tese ezután a vietnami nép har­cairól, az amerikai imperializ­mus pusztításairól szólt. Mint mondotta, az amerikaiak barbár támadása soha nem ingathatja meg a vietnami népet. A Nixon- adminisztració szószegően köve- telődzik, hogy a múlt év októ­berében mindkét fél által közö­sen kidolgozott és elfogadott egyezmény-tervezet sok pontját megváltoztassa. E kétszínű és agresszív magatartás felháboro­dást és tiltakozást vált ki a vi­lág népeiben, az Egyesült Álla­mok közvéleményében is. Amíg az amerikai imperializmus nem mond le Vietnam meghódítá­sáról, addig a vietnamiak mil­liói a testvéri laoszi és kam­bodzsai néppel szoros egység­ben fokozzák katonai, diplomá­ciai és politikai téren vívott harcukat a teljes győzelemig. Az aláírás után Fehér Lajos a Parlament vadász-termében vacsorát adott a vietnami kül­döttség tiszteletére. (MTI) Vietnami—amerikai szakértői megbeszélések A szakértői szintű vietnami —amerikai bizalmas megbe­szélések felújítása, kedd óta negyedik alkalommal ültek össze pénteken délelőtt a két ország megbízottai. Az eszme­csere színhelye ezúttal — az amerikai fél javaslatának megfelelően — a Párizs kör­nyéki Saint Nom-La-Breteche, A szakértők tanácskozásai- '«■' nak érdemi részéről hivatalo- i san eddig semmit sem közöl- - tek. A nyugati hírügynöksé­gek azonban úgy tudják, hogy a két fél megbízottai formába öntik, pontosabban megszer­kesztik az azokkal a kérdések­kel kapcsolatos jegyzőkönyve­ket. amelyek nem vetnek fel elvi problémákat. Mint írják, a még megoldásra váró elvi je­lentőségű kérdésekről jövő hétfőn kezdődő újabb bizal­mas eszmecseréjén Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és Kissinger amerikai nemzetbiztonsági fő­tanácsadó fog tárgyalni. (AFP) Az egyiptomi diáktüntetések háttere Zavargások, tüntetések Kai­ró és Alexandria egyetemein. Félszáznyi diák letartóztatása: olaj a tűzre. A lázongás át­terjed a többi főiskolára is: Rohamrendőrök szórják szét a felvonulókat. Sok diák ülő- sztrájkot tart az egyetemeken. Végül a kormány a kedélyek lecsillapítására a hagyományos módszert alkalmazza: elrende­li az öt egyetem — a kairói, a heliopoJiszi, az alexandriai, az asszuiuti és az ezeréves A} Az- hat-i —. valamint a kéttucat­nyi főiskola bezárását. Vajon mi rejlik a diákok megmozdulása mögött? Miért •ismétlődtek meg a villongások, keréken egy évvel a tavalyiak után ? A múlt év januárjában a diákok csalódottságukban, elkeseredettségükben, türelmet­lenségükben tüntettek: elmúlt az 1971-es érv, amelyet Szadat elnök sok beszédében „döntő­nek” nyilvánított, anélkül, hogy megoldódott volna a közel-kele­ti válság .anélkül, hogy sike­rült volna eltávolítani a,, egyip­tomi területeket megszálló izra- eli csapatokat. A diákok kato­nai akciót sürgették, pipogya- sággal vádolták a kormányt. A tavalyi zavargások azzal vég­ződtek, hogy Szadat megbocsá­tott a letartóztatott diákoknak; mindenkit szabadon engedtek és megígérték, hogy az orszá­got felkészítik a felszabadító küzdelemre. Eltelt az 1972-es esztendő is, és lényegében semmi sem vál­tozott a Közel-Keleten — a vál­ság most is megoldatlan. Meg­maradtak azok az okok, ame­lyek miatt a diákság — és nemesek a diákság — megalá­zót trak érzi magát, türelmet­len, nyugtalan. Az egész köz­véleményt nemzeti érzéseiben mélyen sérti az. hogy több, mint öt éve izraeliék állnak a Szuezi -csatorna partján, két­órányira Kairótól, hogy meg­szállva tartják a Sinai félszi­getet. Izrael az ENSZ, a Biz­tonsági Tanács minden határo­zata ellenére nem hajlandó ki­vonulni a megszállt arab terü­letekről, azok egy részének be­kebelezését akarja. Létrejött a „sem béke, sem háború” álla­pota, amelyben Egyiptom nem immiiNiiuiniiiuiimui Bizonytalan japán- amerikai vendégi ár ás Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Tokiói diplomáciai források I szerint 1973 a vendégjárás évé- J nek ígérkezik Japán és az Egyesült Államok között. A két ország illetékesei az idén | szeretnék lebonyolítani Hirohi- | tó, japán császár washingtoni, illetve Nixon amerikai elnök i tokiói hivatalos látogatását. A ! bonyolultabbnak Nixon tokiói 1 látogatása ígérkezik, Amennyi­ben a, utazásra sor kerül, ez* lesz az első eset, hogy egy hi­vatalban levő amerikai elnök jár Japánban. Az amerikai elnök tokiói út- j jának fontos előfeltétele a vietnami háború befejezése. / Amíg ez a feltétel meg nem 1 i valósul. — tekintettel a japán ’ Jsozvélamény mind élesebbé vá­ló amerikaellen.es hangulatá­ra, — Nixon tokiói látogatása szóba sem jöhet, — hangsú­lyozzák japán ellenzéki poli­tikai körökben. Bizonyosra vehető viszont, hogy még az év első felében villá.mlátogatást tesz az Egye­sült Államokban Tanaka mi­niszterelnök, s útjára valószí­nűleg Ohira külügyminiszter is elkíséri. A Tanaka-utazás fő célja újabb biztosítékok adása az amerikai elnöknek arról, hogy a japán kormány végre­hajtja a tavalyi honolului ja­pán—amerikai csúcstalálkozón ! vállalt gazdasági és katonai kö- ; telezettségeit, — mutatnak rá ■ a tokiói diplomáciai források. ; (MTI). S Nixon „új” csapata ff Washingtoni A minap a Fehér Ház sokszo­rosított anyagot bocsátott a saj­tó rendelkezésére, amely vázla­tosan összefoglalta Nixon első négy évének eredményeit. A tu­dósítók némileg meghökkénten lapozgatták. Hiszen választási reklámanyagnak már kései, vi­szont a múlt idejű megfogalma­zások aligha elégítik ki azokat, akik valahára megismerkedné­nek — ha már a választás előtt nem lehetett — a második elnö­ki időszakra vonatkozó nixoni — programokkal. Januárban már a szokásos, a kongresszushoz inté­zett elnöki üzenetek esedékesek: miért tehát ez a stencilezett ön­reklám? — tanakodott sok hír­lapíró. Ha csak azért nem, hogy az elnök „belpolitikai Kissinge- re”, Ehrlichman kapjon egy kis szereplehetőséget, elsőoldalas címeket a vasárnapi lapokban. Bár Ehrlichman maga is elis­merte, hogy a nixoni belpolitika a külpolitikánál jóval kevesebb „látványosságot” termett. Az sem vitatható, hogy Ehrlichman — minden igyekezete ellenére — nem sorolható egy kategóriába a szellemes és professzori tudá­tudósítás sú Kissingerrel. A politikai pletykák fővárosában azonban éppen azt suttogják, hogy — je­lesen a szellemi kategória elő­nye miatt — sokan a Fehér Házban szívesen látnák már, ha Kissingernek módja lenne hoz­záfogni — az emlékirataihoz. S állítólag Ehrlichman is közéjük tartozik... Tudnivaló, hogy Nixon legszű­kebb környezetében Kissinger az egyetlen ember, aki új jöve­vény, Ehrlichman, Haldeman (a fehérházi apparátus irányítója) Ziegler szóvivő, Klein tájékoz­tatási főnök és mások ott van­nak Nixon mellett már évtizede, vagy már régebben. A közis­merten bizalmatlan Nixon ezzel a hű csapatával kormányoz, hát­térbe szorítva nemcsak a kong­resszust, hanem magát a kor­mányt is. Csak Kissinger jutott be egészen a hálószobába (szó- szerint: olyannyira titkolták a pekingi út előkészületeit, hogy az elnök és tanácsadója éjszaka ott tárgyalt, nem az irodában, ahová néhány más tanácsadónak is van bejárása...). S a másik washingtoni értesülés, hogy képes katonai erővel felszaba­dítani megszállt területeit, de nem tudja megvalósítani a bé­kés fejlődés programját sem, mert a hadi helyzet fenntartása felemészti erejének javarészét De a hazai hibáik miatti elé­gedetlenség is fűti az amúgyis forrófejű fiatalokat. A tüntetők jelszavad nemcsak katonai ak­ciót követeltek a Sinai félszi­geten, hanem erélyes intézke­déseket is a lakásuzsora, a drágulás, az eüláitásd nehézsé­gek felszámolására — az egész országiban. A gazdasági és társadalmi problémák megoldása éppoly sürgető feladat, mint a háborús konfliktus rendezése. Az ország demográfiai robbanások soro­zatával fejlődik, de nincs elég munkaalkalom, a diplomások nehezen tudnak elhelyezkedni, a megélhetési költségek emel­kednek. 1972-ben egymillió új­szülött növelte azok gondját, akik a nyomort és az elmara­dottságot akarják leküzdeni. A diákság száma is gyorsan nő: 1952-ben, a forradalom évében 30 ezer, most pedig 143 ezer diák iratkozott be az egyetemekre. A parlamentben közölt adatok sze­rint fokozódik az infláció: tavaly az év első tíz hónapjában a hús 26, a zöldség és gyümölcs 4« százalékkal drágult, a megélhe­tési költségek általános mutatója mintegy 12 százalékkal emelke­dett. A gazdasági problémák tehát tovább élezik a belső feszült­séget Egyiptomban, fokozzak az 1967-es háború következmé­nyeinek súlyosságát. Az elége­detlenséget igyekszik megnyer- gelni a reakció. Mindez fenye­geti a Szadat elnök hirdette nemzeti egységpoditikát, ame­lyet legutóbb a kopt—iszlám vallási ellentétek is kikezdték. A belső front minden repedé­sét viszont örömmel fogadja Izrael, amely amúgyís a, ara­bok megosztottságából meríti fő erejét. Hiszen az egyiptomi pozíciók gyengülése mindig is hátráltatta az egész közel-ke­leti válság békés rendezését; R. I. linillllNIIIHH nemcsak Ehrlichmanék sokal- lották meg a Kissingerre vetődő reflektorfényt, hanem — ezt sut­togják, Stewart Alsop aztán meg is írta — az elnöknek is kezd terhére lenni. Ahol több „szürke eminenciás” van, bárha munkamegosztásban dolgoznak is, nem meglepő az udvari intrika. Különben a New York Times kitűnő publicistája, Tom Wicker már többször is „császári ügyvezetésnek” minő­sítette a Nixonét: amiért kivon­ja kormányát a kongresszusi el­lenőrzés alól (szemben a kong­resszusi bizottságok elé citálha­tó miniszterekkel, a Fehér Ház­ban irányító tanácsadók meg sem idézhetek a capitóliumi ki­hallgatásokra). S amíg Kissinger Párizsban tárgyalt, az elnök leg­szűkebb köre a Camp David-i hegyi nyaralóban valóban olim- poszi stílusban keverte a szemé­lyi kártyákat, állította össze Nixon új csapatát. S hogy a vé­gén csattant az ostor, azt bizo­nyítja: ha az átszervezések ele­jén úgy tűnt is, hogy Kissinger pozíciója rendületlen, sőt hatal­ma még növekedett is, ma ezt már kevésbé merném állítani. Az átszervezés sokban hasonlí­tott az első Nixon-kormány ösz- szeállítására: viszonylag jelleg­telen, politikailag „alsónak” és semmiképpen sem „király-ász-

Next

/
Oldalképek
Tartalom