Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-26 / 21. szám
fl KISZ és az üzemszervezés nőtt elkészítették már az üzem. szervezés eredményességének növelését célzó intézkelési tervet. Közbevetőleg egyébként azt is megjegyezhetjük. hogy már ezek az intézkedési tervek is születhettek volna mindenütt az üzemi KISZ-szervezetek, illetve képviselőik bevonásával, közreműködésével, mint ahogy ez néhány helyen meg is történt. Hiszen a vállalatok többségében a vállalati gazdálkodás nem is je_ lentéktéen mértékben éppen az ifjúsági termelési mozgalmakra épít vagy építhetne. Azaz a KISZ igen is tehet, mégpedig nagyon sokat e párthatározat érvényrej utasáért Visszatérve az intézkedési tervhez: ennek ismeretében a vállalati gazdaságosságot fokozó üzem- és munkaszervező „mozgalomban” a KISZ legalapvetőbb feladata saját de ismerjük el. legtöbbször még szuny- nyadó. mozgósító erejének kiaknázása lehetne. Nincs tehát szüksége külön stratégiára. A meglevőt, a vállalati intézkedési tervet kell csak megvalósítani, segítenie. Mégpedig sajátos taktikai eszközeivel. Melyek ezek? Nem fontossági sorrend szerint de elsőként azt említhetnénk, hogy a KISZ „hallassa a szavát”. Az úgynevezett üzemi négyszög ne csak formailag létezzék, mint egy mértani alakzat, hanem legyen például az alulról jövő ésszerű szervezési kezdeményezések ismertetésének. illetve a felülről jövő intézkedések magyarázó, elfogadtató továbbításának, népszerűsítésének első, vagy ha úgy tetszik, elsődleges állomása. Ennek pedig a KISZ-vezetők felkészültsége mellett másik s talán még fontosabb és elengedhetetlen fettétele az hogy a vállalati vezetés számítson a KISZ-szervezetre. a vállalat fiataljaira, építsen rájuk, használja ki az életkorukból fakadó dinamizmust, ill. a fiatalok a KISZesek brigád- verseny és termelési mozgalmait sorolja a gazdaságosság fokozásának teljes értékű „eszközei” közé. Méghozzá aktív, azaz nem egyszerűen végrehajtó hanem, ha kell, vitatkozó. önállóan is kezdeményező, új megoldásokat hozó „eszközei” közé. Minden ezen múlik Vagyis azon, hogy élő-e a vállalat KISZ- alapszervezete. Elismerik-e. e1- tudja-e ismertetni magát. Számíthat-e rá a gazdasági vezetés. Ami pedig éppen attól függ, amit az üzemi KISZ- alapszervezetek a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséért tehetnek. Tehát attól, hogy az ifjúsági mozgalom olyan sajátos formáit, eszközeit, mint amilyen az agitációs és propaganda munka, a KISZ-ok. tatás, az ifjúsági szakmai mozgalmak, továbbképzések az üze. mi négyszögben való aktív részvétel, vagy a fiatalok tömegeinek mozgósítása mennyiben tudják-e cél érdekébe állítani. Ez egyben alapja és feltétele annak, hogy a vállalati vezetés a KISZ_t figyelembe ve. gye. Más kérdés azután az, hogy sok esetben éppen a figyelem- bevétel hiánya kárhoztatja si. kertelenségre. eredménytelenségre a KISZ törekvéseit, kezdeményezéseit. Ebben az esetben a KISZ-alapszervezetek legelső feladata a korszerű üzem. és munkaszervezésben az, hogy megszabaduljanak a munkájukat akadályozó béklyóktól, amelyek ilyenkor egyben az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésének folyamatát lassító akadályok is. Ugyanis az üzemi KISZ- szervezet munkájának végső célja sem lehet más. ahogy ezt az Ifjúmunkás Tanács ülés résztvevői is egybehangzóan megállapították — mint az, hogy a vállalat többi politikai és társadalmi szerveihez hasonlóan, a vállalati termelést segítse. Kőváry E. Péter «saasflflaaeeBSMca», Kétmillióval olcsóbb ,, a tanácsülés résztvevői megvitatták, hogy a korszerű üzem- és munkaszervezésben milyen feladatok megoldása vár a KISZ-re. Ezek közül legfontosabbnak azt tartották. hogy az üzemi, vállalati alapszervezetek a vállalati intézkedési tervek ismeretében a gazdasági vezetéssel egyetértésben az üzemi ifjúság feladatait is jelöljék ki. Ennek alapján a KISZ-alapszervezetek segítsék megvalósítani az üzemben a munkaszervezés korszerűsítésére tett intézkedéseket”. (Részlet a Békés megyei Népújság január 13-i számának „Az üzemi KISZ-szervezetek feladatairól tárgyalt a megyei ifjúmunkás rétegtanács” dmű tudósításából). Mit tehet a KISZ az üzem. és munkaszervezés tökéletesítéséért. mi a szerepe, feladata a korszerű vállalati, üzemi ég munkaszervezésben? Erre a kérdésre keresték a választ a Békés megyei Ifjúmunkás Tanács tag jai legutóbbi ülésükön. S hogy mire jutottak, azt próbálta meg az idézett tudósítás néhány sorban összegezni. Ez a kérdés azonban nem olyan egyszerű, hogy néhány mondatban teljesen egyértelműen és világosan válaszolni lehessen rá Ha ez utóbbit mégis megkíséreljük, abból keli kiindulnunk, ami már biztos. Biztos, hogy már több mint egy év telt el azóta, hogy a párt határozatot hozott a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Tehát az Ifjúmunkás Tanács azon tagjának kell igazat adnunk,, aki a kérdéses ülésen azt mondta: „a vitákat lassan le kellene zárni, s ideje lenne már tenni is valamit a párthatározat végrehajtásáért”. Egyet kell értenünk vele annak ellenére, hogy — miként az már nagyon sokszor elhangzott — az üzemszervezés nem kampánymunka, hanem a vállalat működésének, működési rendszerének olyan állandó és folyamatos tökéletesítését jelenti, amelynek eredményeként a vállalat mind gazdaságosabban 'termel, Egyszóval tenni kell! De mit? Milyen lehetőségei, mondhatni, kötelességei vannak az ifjúsági szervezetnek a vállalatok korszerű üzem- és munkaszervezésében? Tehetnek-e egyáltalán valamit ezért? „Megválthatja-e a világot” egy-egy üzemben a KISZ? Vezethet-e be látványos és nagyszerű, új szervezeté megoldást egy üzemi KlSZ-alapszervezet, titkárával az élen? Nem! De ezt nem is várja el senki a KISZ-szervezetektől. És hiába is várná, hiszen az üzemi KISZ-alapszervezet nem a vállalattól illetve a vállalaton belül elkülönült valami. Az adott termelési egység kommunista fiataljait tömörítő szervezet a vállalati, az üzemi KISZ-alap- szervezet Ez az, amiből ki lehet, illetve ki kell indulni. A biztosból. Vagyis abból, hogy mindéTatárantilopok, flamingók Kazahsztán öt nagy vad-rezervátuma körülbelül félmillió hektáron fekszik. Segítségükkel sok ritka maradványfajt sikerült fenntartani. Jelenleg például mintegy félmillió tatárantilop él itt. pedig ez az állatfaj nemrég még a kipusztulás határán állt. Kazahsztán területén található a rózsaszínű flamingók legészakibb fekvésű fészkelőhelye is. (Tudósítónktól) Szeghalom tanácsának épp olyan gondja az elegendő óvodahely biztosítása, mint bármely nagyközségnek megyénkben. Ennek enyhítésére határozott úgy, hogy a gyorsabb építkezési formát választja. A Hernádi Március 15 Tsz-szel történt megállapodás szerint már készül a Fáy utcai lakótelepen a könnyűszerkezeti elemekből az óvoda. Hogy mennyire válik be, arról még meggyőzően szólni korai lenne. Ám a felépítési költsége alig több, mint fele a hagyományosnak, ami 4,6 millió forint lett volna. A könnyűszerkezeti elemekből építve pedig 2 millió 960 ezer forint és 100 gyermeknek ad második otthont. A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása, az ismert hatósági áremelésekről döntve, egyszersmind kimondta, hogy az „alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv hátralévő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A szabad áras cikkek körét nem lehet bővíteni”. Érdemes elidőzni a jelzőnél, amely az élelmiszerek, fogyasztási cikkek meghatározott csoportját alapvetőnek minősíti, amiből értelemszerűen következik az, hogy e termékek másik csoportja nem tekinthető alapvetőnek, következésképp, termelői, értékesítői felruházhatok a szabad ár-kialakítás jogával. Aligha szorul bizonyításra, mekkora jelentőségű a határvonal, amely ezt a kétféle minősítést elválasztja. S a különbség nemcsak fogyasztói, de termelői nézőpontból is Pöppant hatású, hiszen ebből következik, hogy az egyik vállalat-szövetkezet emelheti az árat — s ezzel: bevételeit, tehát a részesedési alapot is, — a másik pedig a hatósági ár egyértelműen határolt mozgásterében kénytelen gazdálkodni. G ondoljuk meg — végleges példázatként —, vajon úgy huszonöt esztendeje, amikor előbb a sárgaborsó-leves, majd a lódenkabát fémjelezte azokat a bizonyos primer-szük- ségleteket, miként vélekedett volna ama képzeletbeli népszavazás arról, hogy ide csoportosítják mondjuk a hűtőszekrényt, vagy a mosógépet. Ha viszont — naprakészen — az idei, úgynevezett ellátottsági szintet vizsgáljuk, kitűnik, hogy az alapvető fogyasztási cikkek határvonala szükségképp eltolódott, természetesen a magasabb igények irányába, hiszen 1973-ban — a terv előirányzatai szerint — immár ezer lakosra 169 mosógép, 171 hűtőszekrény, 133 porszívó és 212 tévékészülék jut; aligha kétséges tehát, hogy e termékek zöme, a tartós fogyasztási cikkek túlnyomó többsége is az „alapvető” kategóriába tartozik — a mai életvitel, a kialakult szokások, körülmények nélkülözhetetlen fogyasztási elemei. Ebből logikusan következik, hogy nincs — nem is lehet —■ olyan cikklista, amely egyértelműen és tartósan rögzíthetné, mit soroljunk az egyik és mit a másik termékcsoportba, mi tekinthető alapvetőnek és mi nem. Hozzávetőleges körvonalakat azonban mégis ábrázolhat erről, ha az úgynevezett árformák statisztikai rajzolatára vetünk egy pillantást. Nos, mint ismeretes, a gazdaságirányítás módosítása óta többféle ár funkcionál egymással párhuzamosan: a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása is hangsúlyozta; „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált, és a szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését’. Anélkül, hogy ehelyütt ezt a rendeltetést vizsgálnánk, csupán a bevezetőben említett határvonal hozzávetőleges megvonásához, érdemes az árak e rétegezett rendszerét közelebbről is szemügyre vennünk. A kép, amely a tények nyomán elénk rajzolódik, első látásra meghökkentő és ellentmondani látszik a köznapi tapasztalásnak. Kitűnik ugyanis, hogy a rögzített ár az általános, a természetes, az abszolút többség, és a szabadon mozgó ár arányaiban sokkal kisebb, tehát számszerűleg másodlagos. íme a tények: fogyasztói árrendszerünkben — 1971, tehát teljes évi adatok szerint —, az árak 18 százaléka rögzített, 28 százaléka maximált, 21 százaléka hatósági korlátok között mozog —, s ha ezt a három számot összeadjuk, 67 százalékot kapunk; a fennmaradó egyharmad, a 33 százalék tartozik a szabad árformába. A 67 százalék azonban még némi háttér-indoklásra szorul; a belső elhatárolás, ama három szám közötti különbség ugyanis az utóbbi években már nagymértékben elmosódott. Az úgynevezett „maximált”, illetve a „hatósági korlátok között mozgó” ár lényegében hatósági rögzített árrá alakult, a mozgás, a — szakszerűbben — „tól”-ig változás lehetőségeit már jobbára kimerítették, az ár tehát általában az „ig” határig érkezett. Következésképp: az összkép egyértelműen azt mutatja, hogy — amint a Központi Bizottság állásfoglalása előirányozta —: a negyedik ötéves terv hátralévő időszakában az árak kétharmada hatóságilag rögzített lesz, egyharma- dában pedig — a korábbinál szigorúbb ellenőrzés, előzetes bejelentési kötelezettség közepette — módosulhatnak az árak. E z utóbbira, a szigorúbb, hatékonyabb ellenőrzésre nem csekély szükség is lesz ahhoz, hogy a Központi Bizottság állásfoglalásában jelzett viszonylagos árstabilitás valóra- váljon. A vállalati, szövetkezeti bevételnövelő törekvések sorában kétségkívül ezután is lényeges szerepet tölt be az ár. önmagában persze ez a törekvés még nem minősíthető. Ha ugyanis az árnövelés mögött a hiányok fölszámolása, a korszerűség növelése, jobb, hasznosabb, új cikkek forgalomba hozatala áll, akkor a társadalmi előnyök és hátrányok egyensúlyba kerülhetnek Számolni kell azonban a vállalati csoportérdeknek azzal a nyomásával is, hogy a részesedési alap gyarapításának alighanem legegyszerűbb módja az árak emelése. S hogy itt valóban erősíteni, szélesíteni kell a társadalmi méretű ellenőrzést, azt a Gazdaságkutató Intézet egy figyelemreméltó vizsgálati megállapításával szemléltethetjük. Az intézet — kérdőíves felméréssel — elemezte a vállalatok 1973. évi szándékait, és kitűnt: bár az árnövelési törekvések a korábbi évekhez képest valamelyest mérséklődtek, ilyen törekvések vannak, másrészt: árcsökkentéssel a vállalatoknak csupán töredékszázaléka számol. A z alapvető cikkek viszonylagos árstabilitását természetesen egész sor központi intézkedés garantálja, mindenekelőtt az, hogy az állami költségvetésből 1973-ban is nagy összegeket folyósítanak ártámogatásra, elsősorban a tőkés infláció hozzánk is átszűrődő hatásainak ellensúlyozására. (Az ár- kiegészítés — folyó áron — 7,6 százalékkal emelkedik 1972-höz képest.) Társadalmi érdek, hogy mindezt kiegészítsék a vállalatiszövetkezeti áremeléseket ellensúlyozó, visszaszorító és ellenőrző intézkedések! Tábori András ®WJL JANUÁR 8*. Kétharmad rögzített — egyharmad ellenőrzött
