Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

Rossz palántanevelő — Vadkár — Baleset a rakodásnál Döntött n Legfelsőbb Bíróság Egy termelőszövetkezet elha­tározta, hogy a zöldségellátás -javítása érdefkében — A megyei tervező, valamint építőipari vállalat bevonásával — négy­ezer darab melegágy! ablak­ikeretből és egy ikerhajós sza- porítóházíból álló palantane- velő-telepet létesít. Az intéz­mény fő rendeltetése biofűtcs- sel trágyatalppal — melegített ágyakban palántanevelés volt, ami a korai szabadföldi ter­mesztést szolgálja. A munka 3 millió 600 ezer forintba került, azonban rövidesen kiderült, hogy a létesítmény nem meg­felelő, ezért a tsz a megyei építőipari vállalat, valamint a tervező és beruházó vállalat ellen kártérítési pert indított. A bíróság által kihallgatott szakértők, valamint a Keszthe­lyi Agrártudományi Egyetem véleménye szerint a létesít­mény rendeltetésének betölté­sére több okból nem alkalmas. A helykijelölés szakszerűtlenül történt, mert a telep árterüle­ten fekszik és csapadékos idő­járáskor az árvíz ismételten elöntötte. A talajvíz pedig annyira lehűti a földet, hogy a biofűtés, hatástalan marad. Nem gondoskodtak a csapadék­víz elvezetéséről, de a terep- rendezés sem volt megfelelő, aminek következtében a hol­landi ágyak egyes elemei ki­mozdultak helyükről. Mindeh­hez járult még, hogy a tsz-nél a szakmai vezetés hosszú ideig nem volt megfelelő. Végső fokon az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely megállapította, hogy a megyei építő vállalat a kivitelezési szerződést a telepítési hely ki­jelölése után kötötte meg, te­hát ebben a vonatkozásban fe­lelőssége nem áll fenn. Ezen­kívül nem kellett ismernie az árvízveszély lehetőségét és a magas talajvízállásnak a bio­fűtésre kiható káros következ­ményeit sem. Viszont észre kel­lett volna vennie, hogy a be­ruházó vállalat a tereprende­zést nem megfelelően oldotta meg. Azt is tudnia kellett, hogy a friss feltöltésű földbe, még gépi döngölés esetén sem lehet kizárólag fémkarókkal le- cövekelt építményt rögzíteni. Megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szintén perbe vont megyei beruházási és ter­vezési iroda akkor is felelős, ha a hiba az ajánlott terv hiá­nyosságára vezethető vissza, mert annak fölismerése és ki­küszöbölése kötelessége lett volna. Súlyos mulasztás terheli azért is, mert a telepítési hely. kijelölésénél nem szabályszerű­en jártak el. Mindezek alapján az építőipari vállalat a kár 20 százaléka, a beruházási pedig 40 százaléka erejéig felelős. Hi­bás ugyanakkor a termelőszö­vetkezet is. Ismerte a kezelésé­ben levő föld tulajdonságait, az árvízveszélyt, a magas talajvíz- állást, sőt, az ajánlott terv fo­gyatékosságait is. Mégis bele­egyezett. hogy a létesítmény a kijelölt helyen, a kiválasztott terv alapján épüliön meg. To­vábbi felelősség terheli, mert a szakmai vezetés hosszú időn át nem volt megfelelő. Ezért a kár fennmaradó részét ő köte­les viselni. O A mezőgazdasági tsz az álla­mi erdő- és vadgazdaság ellen kártérítési pert indított, mert a vadak a termés egy részét elpusztították. A Legfelsőbb Bíróság a gazdaságot félmillió forint kártérítésre kötelezte. Ítéletében a következőket mondta kl3 Valamennyi ingatlan haszná­lója a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében — a ve­szélyeztetett termelvények őr­zésével és a vadak elriasztásá­val — közreműködni köteles, s ezért ellenszolgáltatás illeti meg. Károsodás, vagy esetleges fenyegető veszély esetén köte­les a vadászatra jogosultat ér­tesíteni. Közlésében meg kell jelölnie az elhárítás, illetve a további kár megszüntetése ér­dekében tett, vagy megtenni szándékolt intézkedéseket és a másik felet megfelelő kárelhá­rítási cselekmények végzésére kell felhívni. Ebben az esetben a tsz-vadőröket alkalmazott, sőt, vegyszert is használt. Ezen­kívül áttért a szakállas búza termesztésére, amelyet a va­dak kevésbé fogyasztanak. Ez­zel szemben a vadgazdaság semmiféle kezdeményező lépést nem tett, hogy a vadkárt meg­előzze, vagy csökkentse, pedig az előző évek tapasztalatai alapján számolnia kellett a vad­kár bekövetkezésével. o A nagykereskedelmi vállalat telepén rakodás után a pótko­csi vontatórúdját hárman a gépkocsihoz akarták erősíteni. A rúd hirtelen az egyik mun­káshoz ütődött és mindkét lá­bát eltörte. A sérült kártérítési igényét a vállalat azzal uta­sította el, hogy a balesetet ma­ga okozta. Ezekután a munkás pert indított és a járásbíróság a vállalatot 50 százalékos kár­térítés fizetésére kötelezte. A legfőbb ügyész törvényességi » óvására az ügy a Legfelsőbb s Bíróság elé került, amely a kö- j vetkező álláspontot foglalta el: | Ha az üzemi baleset bekövet- 9 kezésében a dolgozó vétkes 9 magatartása is közrejátszott, a 9 vállalat felelősségének mértéke 3 nem attól függ ,hogy terhríi-e mulasztás, és az milyen arány­ban áll a dolgozó hibájával. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a dolgozó vétkes magatar­tása milyen mérvű volt. Ennek megállapításánál azonban je­lentősége van annak, hogy a vállalat a kár bekövetkezésé­ben maga is közrehatott-e? Amennyiben igen, ez a dolgo­zó hibájának súlyát lényegesen csökkenti és kihat a kárviselés arányára is. Ebben az esetben a sérült harmadmagával, kézierővel, valóban szabályellenes módon igyekezett a pótkocsit mozgás­ba hozni. Ezzel kapcsolatban azonban nem hagyhatók figyel­men kívül azok a tények, amelyeket a szakszervezetek megyei tanácsa véleményében megállapított. Eszerint a telep területén levő közlekedési út nem felel meg az előírásoknak, a rakodótér pedig a munka- ! védelmi követelményeknek. A ’ pótkocsi csak kézierővel volt 9 megfordítható, és ezt a vállalat 3 felelős beosztású dolgozói is ; tudták. Nincs tisztázva, hogy a ■ munkát felelős megbízott sze- • mély irányította-e, stb. Ezért a ; Legfelsőbb Bíróság az elsófo- ■ kú ítéletet hatályon kívül he- * lyezte és a járásbíróságot új ; eljárásra, valamint új határozat ; hozatalára utasította, amely- : nek során a vitás kérdéseket ! tisztázni kell. Hajdú Endre : Ma adják át az ú; baromfifeldolgozót Orosházán Saját erőből — Határidőre — Megtakarítással A* új üzem irányítőközpontja, — még a szerelés idején "*■> ahonnan automatikákkal vezérük a különböző pályákat (Fotó; Somogyi.) A baromfiipar gépesítése — mint mindenütt az országban — Orosházán is államosítás után kezdődött. A gyár mai ér­telemben vett műszaki fejlesz­tését csak 1963 óta számolhat­juk, akkor létesítették az el­ső s jelenleg is az ország egyetlen baromfikonzerv-üze- mét a városban. A negyedik ötéves terv időszakára újabb jelentős rekonstrukciót hagytak jóvá a baromfiipar vezetői a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat Orosházi Gyárában. En­nek első, s egyben legfonto­sabb lépcsője a ma átadott új baromfifeldolgozó üzem. A má­sodik lépcső a feldolgozó üzem­hez tartozó, kapcsolódó üzem­részek, gépház, fagyasztó, táro­ló bővítése lesz. A harmadik szakaszban a szociális létesít­ményeket bővítik. A gyárban régóta várták az új üzem elkészültét. Az épít­kezés kezdetétől a mai napig megtett út azonban nem volt zavartalan. 1970 augusztusában kezdődött az üzem építése, a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezésében. 1971 májusától — pénzügyi nehézségek miatt — csaknem egy évig szünetelt az építkezés. A múlt év áprilisában, elsősor­ban a gyár kollektívájának kezdeményezésére saját vállal­kozásban láttak hozzá az üzem építésének folytatásához. Jól szervezett, összehangolt munká­val 9 hónap alatt sikerült befe­jezni. 1972-ben a gyár minden dolgozója és vezetője kiemelt feladatnak tekintette a feldol­gozó üzem építését és határ­időre történő befejezését Mind­ezt úgy valósították meg, hogy a régi üzemben a termelés nem állt le, sőt fokozódott, bár eközben számtalan nehézséget kellett leküzdeni. A gyár dol­gozói, szocialista brigádjai fel­ajánlásaikon túl szabadidejük terhére is készséggel nyújtottak segítséget a vállalt határidő be­tartása érdekében. A legnagyobb feladat érthe­tően a műszakiakra, a munka közvetlen Irányítóira hárult Az építkezés megkezdésétől a befejezéséig szinte éjjel-nappal dolgoztak. Külön elismerés il­leti őket azért is, hogy a sa­ját erőből megvalósított beru­házás minőségileg is kitűnő, s azt pénzben kifejezni alig le­hetne. Lényeges azonban az az összeg, melyet az eredeti beru­házási keretből megtakarítot­tak az építők. Az 1970-es költ­ségvetés és árak figyelembevé­telével az új üzem építésére előirányzott öflszee 26 millió forint volt .amelyből mintegy 2 millió forintot megtakarítot­tak. Ha figyelembe vesszük az időköziben bekövetkezett ár­emelkedéseket, a költség­megtakarítás ennek többszörö­se. Az új özem ma a baromfi­ipar legkorszerűbb feldolgozó­ja, munkába lépésével évtizedes gondok oldódtak meg az oros­házi gyárban. A munkakörül? mények alapvetően megváltoz­tak, jelentősen csökken a ne­héz fizikai munka. Korszerű technológiával a termelés zárt Ciklusban folyik, s így a ter­mékek minősége is javult. A feldolgozó kapacitásra jellem­ző, hogy óránként 4 000 db csir­ke vagy 3 000 db gyöngyös, il­letve 900 db liba feldolgozásá­ra alkalmas. Az elkészült fel­dolgozó példáját adta annak, hogyan lehet a belső tartalékok feltárásával, megfelelő szerve­zettséggel gazdaságosan megva­lósítani olyan beruházást, amely idegen kivitelezővel lé­nyegesen többe került volna. A jól kialakított belső érdekelt­ségi rendszer lehetővé tette a határidőre történő átadást, ugyanakkor serkentett a megta­karításra is. Az üzem ezekben a hetek­ben vizsgázik, a folyamatos ter­melés igazolja majd az építő­ket. Remélhetőleg, sikerrel. , Tóth Katalin msssssssssssssssmasssssmssssssMmsssaassssmi Jelinek Lafos: Szívvel, lélekkel a párthoz Boltos Sándor nagykamarás! kommunista mártír emlékére a — Bojtos Sándor. — Született? — 1903... Bojtos Sándor nyugodtan vá­laszolt a bíró kérdéseire. A sze­mélyi adatok egyeztetése után az ügyész ismertette a vádira­tot. Bojtos feszülten figyelt. Pa­pírt, ceruzát nem kapott, hiába kért. Nem tudott jegyzetelni. Ránézett dr. Reisre. Az ügyvéd kezében sebesen járt a toll. Boj­tos megnyugodott. Az alacsony, vézna ügyész szemüvegét hol lekapva a sze­méről. hol azt a homlokára tol­va beszélt. A padsorok egyes részeknél megmozdultak és az emberek pisszegni kezdtek, — csendet! — ütött kala Dácsával az asztalra az öreg ezredes had­bíró. — Ezek az elvetemült haza- árulók — emelte fel a hangját az ügyész — a magyar nemzet léte, a törvényes államrend ellen szervezkedtek. A becsüle­tes emberek e gonosztevők há­lóiába kerültek és tapasztalhat­tuk, hogy nem egy esetben a törvény, az árva magyar nép, a jólétet és biztonságot jelentő rend megsértésére vetemedtek. A magukat kommunistáknak nevező szovjet bérencek célul tűzték maguk elé a szent ma­gántulajdon, az uralkodó osz­tály megsemmisítését, a szovjet propaganda terjesztését, aláásva ezzel az amúgy is hallatlan nagy erőfeszítéseket igénylő győzel­mes keresztes háború sikerét Az ügyész megtörölte fénylő homlokát. Kijt a gonosztevők? Ok? Hát kit károsítottak meg? Bojtos re­gisztrálta a cingár ügyész min­den szavát. Tehát az ügyész ál­lamellenes szervezkedésről és bolsevik bérencekről beszél. Érezte, hogy a nagy pátosszal előadott vádbeszéd mögött bi­zony nagyon gyenge lábon áll a bizonyítás. A vallomások pe­dig nem sokat érnek mert azo­kat vissza lehet vonni bármi­kor. Az ügyész még két órán át beszélt. A bíróság tagjai egy­kedvűen hallgatták szavait . A vádlottakból azt az érzést vál­totta ki. mintha a bíróság már egy százszor lejátszott kopott lemezt hallgatna. Szünet után elsőként Bojtos Sándort szólította a bíróság el­nöke. — Bojtos — tartott egy papír, lapot maga elé az elnök — el­ismeri-e hogy maga Nagykama­rás község határán túl is szer­vező munkát végzett? — Nem tudom a tisztelt el­nök úr milyen szervezésre gon­dol? — kérdezte Bojtos. — A nyomozati iratokból az derül ki, hogy maga Almáska­maráson. Kevermesen, Gyula­váriban, Dombegyházán. Med­gy égegyházán, Békéscsabán, Gyulán, Eleken és több más községben ée városban agitáeiós tevékenységet fejtett ki a kom­munista párt mellett— olvasta a hadbíró. — Mint n Szociáldemokrata Párt helyi pártszervezetének el­nöke kapcsolatot tartottam a többi pártszervezettel, vála­szolt Bojtos. — Nem a Szociáldemokrata Pártról beszéltem — szólt rá az elnök. — Maga az illegális Kommu­nista Párt agitátora volt. — Kérem, én a munkanélkü­liek, a szegény földmunkásak „agitátora”, ahogy a bíró úr fo­galmazott, voltam — válaszolt Bojtos. — Azt reméltem, nem tagadja — szólt közbe az ügyész —, hogy rendelkezett rövidhullámú rádiókészülékkel és egyenesen Moszkvából kapott utasításokat a felforgató tevékenységekre? — Tiltakozom — állt föl dr. Reis ügyvéd. — A nyomozás fo­lyamán nem nyert bizonyítást, hogy Bojtos Sándor vagy más, a vádlottak padján ülő személy kémgyanús lett volna. — A tiltakozásnak helyt adok mondja az elnök. —• Akkor a kérdést úgy teszem föl — igazgatta meg a szem­üvegét az ügyész —, hogy kinek az utasítására írta cikkeit a Föld és Szabadság, a Népszava la­pokban? — A lelkiismeretem parancsá­ra — válaszolta Bojtos. Miről is írtam ezekben a folyóiratok­ban? — kérdezte Bojtos Sándor. — Gondolom, az említett cikkek a tisztelt bíróság asztalán fek­szenek. Írásaimban a magyar mezőgazdasági munkásság hely­zetével foglalkoztam. Maga az írásaiban lázított a fennálló társadalmi rend el­len — förmedt rá az ügyész Bojtosra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom