Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

Ünnepi gyűlés m szeghalmi Zrínyi Miklós munkásőr zászlóaljnál

Tegnap, szerdán délután 3 órakor Szeghalmon, az Ady Endre Filmszínházban tartották meg a szeghalmi Zrínyi Miklós munkásőr-zászűóalj ünnepi gyűlését, melyen részt vettek: Búza Ferenc ,a Munkásőrség Országos Parancsnokságának

munkatársa, Inokai János, az MSZMP Békés megyei Bizottságának osztályveZető-helyetíe- se, Varga István, a szeghalmi járási pártbizottság első titkára. Tóth Sándor, a járási párt- bizottság titkára, Moravszki Pál, a Munkásőrség megyei parancsnokának helyettese, valamint a járás párt-, állami, gazdasági és társadalmi életének képviselői.

Az ünnepi gyűlésen Tóth Sándor, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának titkára mondott megnyitó beszédet. Köszöntötte a munkásőröket, azok hozzátartozóit s a vendégeket Ezután Homoki István, a Munkásőrség zászlóalj parancsnoka jelentésben számolt be az 1972- *£ év kiképzési feladatainak

megvalósításáról, ' a szolgálat ellátásáról.

A jelentés után Varga István, a párt szeghalmi járási bizottságának első titkára mondott beszédet, melyben a vezető testület elismerését fejezte ki a fáradságos munkásőri feladatok ellátásáért, e pártmegbiza- tás becsületes és pontos végrehajtásáért. Köszönetét mondott a leszerelő, illetve tartalékállományba vonulóknak, majd 30 munkásőmek átadta a 15, 10 és 5 éves szolgálat után járó Szolgálati Érdemérem kitüntetéseket.

A kitüntetettek nevében Kardos Lajos munkásőr mondott köszönetét. Ezután 24 új munkásőr tett esküt a párt, a dolgozó nép védelmére. Az eskütétel után a tartalékállományba vonulók, illetve a leszerelő rtiunkásőrök nevében Kardos Lajos átadta fegyverét Nánási János új munkásőrnek, aki társai nevében is fogadalmat tett.

Az ünnepélyes zászlóaljgyűlés az Internacionálé akkordjaival ért véget.

Húskombinát, sor- és csokoládégyár — Meggyorsítják az élelmiszeripari beruházásokat

Äz Idén a tavalyinál 5 százalékkal többet fordítanak élelmiszeripari beruházásokra, és igyekeznek meggyorsítani a már folyamatban levő építkezéseket. Tavaly ugyanis — amint ezt a MÉM illetékesei elmondották — a beruházásoknál általában nem sikerült teljesíteni az előirányzatot. Főként a kivitelezési nehézségek vetették vissza az építkezéseket, de a munkálatok többfelé a többletköltségek miatt is lassultak.

1973-ban további nagyberuházások nem fejeződnek be, az építkezésekre azonban mindenhol jelentős összegeket fordítanak és egyes helyeken részmunkákkal készülnek el. 1976- ban ér véget a Szegedi Szalámigyár bővítése. Az idén megkezdik a munkát a gyár új

vitatták a páncéSosokat. Külön, a kormány határozatára hagyták csak el a várost Mescsanyikov és OrbeH akadémikusok. A világhírű kohász, Bajkov akadémikus csak a hetedik parancs után távozott a hátországba.

A világ ötödik legnagyobb könyvtára, a Szaltikov—Scsedrin könyvtár egyetlen napra sem csukta be kapuit. Az égés, város fagyoskodott, de a 16 millió kötet épen maratjt. A maga módján a könyvtár is harcolt. Letétbe helyezett geológiád térképeket kerestek elő a partizánok számára, középkori gyufareceptek alapján tanultak meg ismét gyufát gyártani.

Harcolt az Ermitázs is. A legértékesebb képeket 52 vagonba szállították a hátországba, de mind a hárommillió tárgyat evakuálni lehetetlen volt. A munkatársak a városban maradtak, disszertációkat, tudományos műveket írtak és amikor a hidegtől és a nedvességtől penészedni kezdtek a képek, kihordták őket a szabadba szárítani, — pedig járni is alig tudtak.

Az ókori bölcsek aforizmája ellenére, itt az ágyútűzben sem hallgatták a múzsák. Ekkor írta meg Sosztakovics VII. — Leningrad — Szimfóniáját. A le- ningrádi rádió mutatta be a saját és a frontról bevezényelt katonai és flottazenekarral. Részlet a próba naplóból : „...Ma haldoklik az elsőhegedűs, a dobos «útközben ídejövet vesztette élehentesüzemében, s az év végére tervezik a vágóüzem próbáit is. Két évvel ezelőtt láttak hozzá a Miskolci Húskombinát beruházási munkáihoz, amelyekre idén 320 millió forintot költenek. Jövőre fejeződik be a Budafoki Sütőélesztőgyár rekonstrukciója; a munkálatokra 1973-ban 100 millió forintot irányoztak élő. A gyárban a rekonstrukció idején zavartalanul működnek a régi berendezések. A Szerencsi Csokoládégyár termelését az 1975-ben befejeződő rekonstrukcióval évi 6 ezer tonnával növelik. Itt korszerűsítik a régi üzemeket, de melléjük új modem cukorka- és csokoládégyártó részlegeket emelnek. Ezek egy része már 1974 elején bekapcsolódik a termelésbe

$

§

tét, a vadászikürtös már soha ; többet nem muzsikál...” Mégis, ; az egész ország hallhatta a le- ; niingrádi koncertet.

Leningrád első győzelme 1943. ; január 18-án. a blokád áttörésé- jj vei következett be. A Ladoga- « tó jegén keresztül vezető ke&- Î kény folyosó kiharcolásával a | város szárazföldi összeköttetés- ; be került a hátorezággal. Gép- • kocsákaravánok indultak élelem- : meű, tüzelővel és minden egyéb- : bel a város életének megmenté- ; sére, a harcolók támogatására. A ; leningrádi lakosok a szörnyű na- ! pok után először lélegeztek fel. • Egy év múlva végképp meg- : szűnt az ostrom.

A város védelmi vonala men- 5 tén ma emlékművek állnak. A jj legnagyobb közöttük a Piszkai'- j jovi-temető. A márványlapok ; alatt félmillió harcos: férfi, nő, ! gyermek, katona és polgár nyug- S szik, akik védték és megvédtek : Lenin városát

A háborús sebeket már régen ; begyógyították, a város gyö- j nyörűbb, mint valaha. A világ ; minden tájáról ezrek érkeznek . ide minden évben. Gyakran kér- : dezik, milyen károkat szenve- : dett a város? Anyagi javakban í 38 milliárd rúbelt, de a blokádot : átélők szenvedését, nyomorúsá- : gát számokban kifejezni nem le- * hét. Nincs egyetlen leningrádi ■ család, amely ne vesztett volna • ei közeli hozzátartozót. |

Mi semmit sem felejtünk.

Ivetta Knyázevss •

PÉLDAMUTATÓ

MAGATARTÁSSAL

„Rém váriam egy régi

kommunistától ezt a magatartást” — mondotta nemrég egy fiatal KISZ-tag, amikor egy idős párttag meglehetősen súlyos botlására derült fény. Ez a kijelentés lényeges dolgot tükröz. Mégpedig azt, hogy az emberekben már egész fiatalon kialakulnak bizonyos elvárások a társadalmi együttéléssel, magatartással kapcsolatban, általában is, a kommunistákkal szemben is. Az emberek tudatában, érzéseiben különböző emlékek, élmények, olvasmányok alapján kialakul egy kép a kommunistákról, amely sokféle, de általában magában foglalja a példamutató emberi magatartás követelményeit.

A szervezeti szabályzat rögzíti, hogy a párt mit vár tagjaitól. Ez megszabja a kommunisták kötelességeit, a követelményeknek azt a többletét, ami a párthoz való tartozással jár. Senki nem kötelezhető arra, hogy párttag legyen, tehát olyan többlet- vállalásra sem, amelynek teljesítésére képtelen lenne. Minden kommunista önként vállalkozik erre. Önként vállalja, hogy lesz ereje megfelelni azoknak a politikai, eszmei követelményeknek, erkölcsi normáknak, amelyek a párttagsággal járnak.

E követelmények teljesítése — lényegében ezt nevezzük kommunista magatartásnak. A fogalom meglehetősen összetett, több irányú eszmei, politikai összetevőkkel, erkölcsi tényezőkkel, jellembeli tulajdonságokkal, a viselkedés különféle megnyilvánulásaival. A kommunistának mindezeken a területeken példát kell mutatnia — ezt várja el tőle a párt, de ezt várják a pártonkívüliek is.

Példamutatás — talán kissé elkoptatott már a szó, de ez semmiképpen sem jelentheti, hogy tartalmát tekintve is elkoptatott, időszerűtlen lenne. Mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata is hangsúlyozza: „Mind a feladatok megoldása, mind a tömegkapcsolatok további megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen feltétel, hogy a pártszervezetek, pártfunkcionáriusok, a párttagok legyenek eszmeileg szilárdak, erkölcsileg feddhetetlenek...” „A párt csak úgy képes tömegbefolyását megőrizni és tovább mélyíteni, ha a párt tagjai képesek jó példával előljárni, s maguk is aszerint cselekednek, ahogyan szavaikban hirdetik.” A szavak és tettek egységéről is szó van tehát itt. Hatástalan, sőt ellenérzést is vált ki az agitáció vagy propaganda, ha olyan személytől származik, aki nem tartja be, amit hirdet.

R lelenles* helyzetben különösen fontos, hogy a gyakorlatban mégmutatkozzon a kommunisták emberi tartása, szilárdsága. Nem árt, ha a beszámoló taggyűléseken, illetve azok előkészítése során kellő figyelmet fordítanak annak hangsúlyozására, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a feltűnést, nem akar mindig a középpontban lenni, tiszteli dolgozótársait, nem dölyfös, figyel arra is, amit más mond, és semmiképpen sem gondolja, hogy mindent ő tud a legjobban.

Az említettek talán kis dolgoknak tűnnek. Valójában mégsem azok Szomorú példák vannak arra, hogy a hivalkodás, az üres külsőségek keresése — ez a kicsinynek tűnő rossz tulajdonság — hová juttathat egyes embereket Előfordult, hogy valaki azért sikkasztott, mert a szomszédok és ismerősök közül egyre többen tettek szert autóra, hétvégi házra, és ő sem akart lemaradni. Az ilyesmi természetesen ritka. Az viszont gyako3 BÊKÈSMSi

1973, JANUÁR 18,

ribb, hogy apróbb, jogszabályokba nem ütköző, de mégsem tisztességes és becsületes mócíon egyesek elfogadnak apróbb-na- gyobb szívességeket, „kitalpalnak” egyet s mást, lekötelezetté válnak, s egyre inkább „kéz kezet mos” alapon intézik az ügyeket. S miközben ily módon haiszolják az anyagi javakat, a külsőségeket, lemaradnak a tényleges emberi értékek gyarapodásában, a művelődésben, a közösség megbecsülésében, a csa- fádi élet értékeiben.

Az autó, a ház, a nyaraló az embert szolgálja, és nem fordítva. Eszköz és nem cél. A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet, vagy ne tegyen szert az említett javakra, de ez semmiképpen sem lehet életének legfőbb vagy egyetlen célja.

Ezzé! függ össze a kommunista magatartás sok összetevőjének egyike, amely napjainkban igen lényeges. A kommunistának példát kell mutatnia abban, hogy alá tudja rendelni saját egyéni érdekeit a közösség érdekeinek, önnön vágyait, törekvéseit a közösség céljainak, saját elképzeléseit a közösség akaratának. Ez nem egyszerű és könnyű dolog, hiszen a mi társadalmunkban is eltérhet az egyén és a közösség közvetlen érdeke. Előfordulhat, hogy a közösség ügyének képviselőjét pillanatnyi hátrány éri. Hogy mást ne mondjunk, megtörténhet, hogy valaki bátran kiáll egy gazdasági vezető valamely intézkedésével szemben, s ennek következményeként egy ideig kevesebb prémiumot, jutalmat kap. A kommunistának mégis vállalnia kell ezt, a hátrányos körülmény ellenére is ki kell állnia a közösség érdekében.

Más kérdés, hogy ilyen esetekben a felsőbb szervek kötelesek fellépni a bírálat megtorlása ellen, de ez még a legjobb esetben is időt igényel, s bizonyos átmeneti hátrányoktól nem óv meg.

Ezzel összefüggésben azonban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság szép emberi tulajdonságát joggal várhatjuk el a kommunistáktól, az „igazság

Magánépítők, kozületek figyelem!

Á Békéscsabai Építőipari Szövetkezet 1973-ra

szabad kapacitást ajánl;

— családi házak építéséhez

— teljes tatarozáshoz, felújításhoz

— többszintes, társas családi házak építéséhez

— hidegburkoló

— műkő,

•— festő-mázoló,

— villanyszerelő munkák

elvégzését rövid határidőre vállaljuk,

Bizalommal forduljon a

Békéscsabai Építőipari Szövetkezethez,

Felveszünk: kőműves szakm unkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat

Jó kereseti lehetőség, «= Minden szombat szabad. Jelentkezni lehet;

Békéscsaba, Vörös Október sor. 215239

bajnoka” szerepkörben való tét« szelgés nem éppen kommunista jellemvonás. Mert ilyen is vans előfordul, hogy egyes párttagok szüntelenül harcban állnak a vezetőkkel, minden csip-csup kérdésből „országos ügyet” csinálnak. Noha úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak neki, mert magatartásukkal lehetetlenné teszik a nyugodt munkát. A kommunista nem lehet gyáva, ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgokért, amelyek lényegesek, amelyekért érdemes.

A közösségi és egyéni érdek viszonyát napjainkban bonyolítja ,hogy olykor ellentmondás lép fel a kisebb közösségek és az össztársadalom érdekei között. Ilyenkor a kommunistának fel kell ismernie, hogy a csoportérdek nem kerekedhet a társadalom érdeke fölé. Nem helyeselheti például, és nem is nézheti el szó nélkül, hogy vállalata kevesebb vagy rosszabb minőségű anyagot használ fel az előírtnál, s így tesz szert tisztességtelen, haszonra. Nem érthet egyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nyerészkedésből kijátsszák a törvényt. Egyes vezetők ilyenkor arra hivatkoznak, hogy „nekem nem volt személyes hasznom belőle, a szövetkezetért tettem”. A tagság egy része pedig azt mondja: „Mit törődöm vele, hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg, hogy több a pénz”. Kommunista nem gondolkozhat így, nem helyeselheti, hogy a kisebb közösség a társadalom javára jusson meg nem érdemelt előnyhöz. Általában is elítélendő, de ha kom- I munistáról van szó, még foko- I zottabban, ha ilyen esetben hall- ' gat. lapít, s ezzei cinkossá válik I a társadalom megkárosításában.

I fenmmun S 31 mutasson példát, legyen tiszta és feddhetetlen — erre figyelmeztet ismételten a Központi Bizottság novemberi határozata. Kifejezésre juttatva azt az igazságot, hogy további előrehaladásunk egyik nagyon lényeges feltétele szocialista eszméink, erkölcsi normáink következetes érvényesítése.

Takács Györgyné dr.

! az MSZMP Központi Ellenőrző 1 Bizottságának alosztályvezetője