Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

Megsúgom | Népi ellenőrök Bucsán? Csökken a község léfeksz*ma — Emelkedik a tartós fogyasztási cikkek forgalma — fi szolgáltatások helyzetén javítani kell Magának s j. hogy én sem tartom ki­elégítőnek az Értelmező Szó­tárt. Itt van például a „szu­per” szó. Nem tudom miként értelmezi, de szerintem a „szuper” = „drágább”. Nem hiszi él? íme, meggyőzöm! A napokban közölték az újságok, hogy szuperciklon pusztított a nemistudomhogyhivják szi­geten. Ez minden normális ciklonnál nagyobb kárt oko­zott, drágább, „eredménye­sebb” volt. A másik hír tudo­másomra hozta, miszerint lab­darúgó-válogatottunk szuper­edzésekkel készül az idei ta­lálkozókra, tehát — következ­tetésem szerint— drágábban, és »1 és az eredményeket majd meglátjukt>. Ezen a „szuper” szón már régebben morfondírozom. Amikor a korábbi Figaró bo­rotvapenge mellett megjelent az üzletekben a Szuper-Figa­ró, gyanakodni kezdtem, mert a Szuper drágább lett, mint elődje. Szép magyar szó te­hát a szuper, különösen, ha a szupermarketre gondolok, amelynek épülete Gyulán áll, s legalább olyan szépen hang­zik a neve, mint a békéscsa­bai Delikátesz borozóé. Az ■utóbbi elnevezés már csak azért is tetszik, mert a hely­beli nyelvújítók a Déli Ktsz- ben szokták szomjukat enyhí­tem. Ám térjünk vissza a „szu­per”-hez. Egyik elvált és most újból nősült ismerősöm keseregve mondta, hogy má­sodízben sajnos szuper-fele­séget vett el. Persze, nem volt jó neki az első, hát ráfizetett, illetve ezután fizet rá. Miért kellett annyira igényesnek lennie?! Most persze kivan. Anyagilag. Megvette feleségé­nek az Olympia Super tele­víziót, annak az asszonynak, aki Superdol háztartási súro­lószert használ. Megsúgom Magának, ez a férfi egy elveszett ember. Nem tud megállni a lejtőn. Szerintem ettől a feleségétől is el fog majd válni és vá­laszt egy mégszuperebbet. Mert eddig volt jó, jobb, leg­jobb, aztán lett szuper, szu­per ebb. mégszuperebb... Va­jon mikor áll meg az ember? Bár tudnám! Mindenesetre megsúgom Magának: szuper­világban élünk. Ez a „súgdo- sásom” is szupersúgdosás, és bízom benne, hogy nem akár­milyen, hanem szuperfőnöke- im szuperjutalommal hono­rálják. ; Szwpertisztelettel: Vitaszck Zoltán 3 (Tudósítónktól) Többek között ezt állapította meg az az összefoglaló jelentés, melynek teljes anyagát legutób­bi ülésén tárgyalta meg a szeg­halmi járási NEB. A vizsgálat célja volt annak megállapítása, hogy Bucsa köz­ségben a negyedik ötéves terv első két évében a lakosság élet- körülményeire hogyan hatott a szolgáltató tevékenység, vala­mint az ellátás helyzete. A vizs­gált időszak az 1971. január 1. és 1972. október 31. közötti idő­szakot ölelte fel. A témát alaposan feldolgozó vizsgálat az alábbi főbb megál­lapításokra jutott. A vizsgált időszak alatt 84 fővel csökkent a község lélekszámú annak ellené­re, hogy a demográfiai felfutás eredményeként, jelentősen emel­kedett a születések száma. A háromezerszázötven főt ki­tevő lakosság bevétele egy főre vetítve 1971-ben 12 ezer 880 fo­rintot ért el. 1972 első kilenc hónapjában ez az összeg kilenc­ezertíz forintban jelentkezett. Ez a tény alapvetően határoz­za meg azt a megállapítást, melyszerint a községben lévő vásárlóerő és intenzív fogyasz­tói látszám csökken. Ehhez igazodva kell a község te­rületén a szolgáltatásokat szer­vezni és biztosítani, mely fela­dat oroszlánrésze az ÁFÉSZ-re jut. Szerény anyagi lehetősége­ihez képest igyekszik is az ÁFÉSZ ezt a feladatát ellátni. Ezért nincs komolyabb baj a hús-, tüzelő- és iparcikk-ellátás területén, — viszont komoly ne­hézségek tapasztalhatók a zöld­ség- és gyümölcsellátás, a tejel­látás és a javító, karbantartó szolgáltatások biztosítása terüle­tén. Ez utóbbi tevékenységbe példásan besegít az Űj Barázda MgTsz, amely a vizsgált idő­szakban 671 ezer forint értékű lakossági szolgáltatást végzett. Jó volna, ha a közeljövőben eredményre vezető megállapodás ; születne az ÁFÉSZ és a tsz kő- ! zött, azért, hogy a zöldség- és j gyümölcsellátást az eddigieknél | megnyugtatóbban tudják a la­kosság részére biztosítani. Ami a község kulturális ellá­tottságát illeti, azt az alábbi té­nyek példázzák. 502 tv, 626 rádió van a községben, s havi értékben közel 26 ezer forint értékű saj­tótermék jut el a lakossághoz. A könyvtár csaknem hétezer kötet­tel rendelkezik, melynek értéke 158 ezer forint. Van a községben művelődési ház (filmszínházzal kombinálva), és ifjúsági ház is, melyet a tanács és a tsz közös fenntartással üzemeltet. Egészségügyi ellátás területén a körzeti orvos, egy házi ápolónő és egy 6 órás orvosasszisztens zavartalan működése biztosított. Kórházi ellátás szempontjából a község a közeli Karcag város­hoz tartozik. Betöltésre vár egy védőnői és egy fogorvosi állás. Az utóbbi megoldását lakáshi­ány nehezíti. A gyermekneveléssel foglalko­zó intézményekkel való ellátott­ság területén az alábbiakat álla­pította meg a vizsgálat. Kétszer hat hónapon át 20 férőhelyes idénybölcsőde működik elavult vályogépületben. Az új 1973—Ti­re van tervezve. Gond a napközi otthonos óvo­da, ahol a létszám 56 fő, 39 gyer­meket kellett hely hiányában el­utasítani Konyháján — ami 60 főre lett tervezve — 240 személy részére főznek, mert innen látják el az általános iskola 4 napközis csoportját is, mely csoportok ön­álló foglalkozási teremmel nem rendelkeznek, tárgyi feltételeik hiányosak. Ennek ellenére, a napközibe járó gyermekek ta­nulmányi átlaga magasabb, mint nem napközis társaik iskolai át­laga. Nagy segítséget jelentett az „Egy nap az iskoláért” mozga­lom beindítása, mely végered­ményben csaknem 30 ezer forin­tos támogatást jelentett a szem­léltető eszközök vásárlásához. A vizsgálat tényei alapján a járási NEB az alábbiakat rögzí­tette határozati javaslatában: A lélekszám csökkenésének megakadályozása érdekében, fo­kozottabban kell kihasználni azokat a lehetőségeket, melyek már adottak. (Kosárfonás, sző­nyegszövés.) Az egy főre eső éves jövedelem emelése érdekében fo­kozni kell a háztáji gazdaságok támogatását. S végezetül — az eddigieknél gyümölcsözőbb kap­csolatot kell kiépíteni a tsz, a tanács és az ÁFÉSZ munkájá­nak koordinálása végett. Szilárd Ádám A csabai fiatalok programja Villáminterjú I lovaski Lajos hiSZ vb-tiikárral A héten tartotta az év első ülését a KISZ Békéscsabai Vá­rosi Végrehajtó Bizottsága. Első napirendiként beszámoló hang­zott el az 1972-ben végzett mun­ka tapasztalatairól, majd a résztvevők megvitatták és jóvá­hagyták az 1973-ra tervezett fel­adatokat. A tanácskozás szünetében Ilovszki Lajos a KISZ városi bi­zottságának titkára válaszolt kérdéseinkre: — A hozzászólók főként a Dol­gozói Rétegtanács munkájárói mondtak véleményt, miszerint eredményes volt a testület mun­kája. Nyolc ifjúsági témakörben folytatott vizsgálatuk eredmé­nyeként az alapszervezetek pó­tolták munkájuk hiányosságait — Hogyan értékelték a VB tagjai a város fiataljainak sza­badidős programját? — Még mindig kevés a rend­szeresen igénybevehető kulturá­lis és sportprogram. Ezért szer­vezünk 1973_ban a Világifjúsági Találkozó jegyében különböző kulturális és sportversenyeket az alapszervezeteknek. A város­ban épü’ő ifjúsági sportkombi- nát KISZ védnökségi okmányát február végén írják alá a csat­lakozó üzemek és intézmények. Ebben a létesítményben jelen­leg 1 millió 300 ezer forint ér­tékű társadalmi munka van. Biztosak vagyunk abban, hogy az idén növekszik ez a szám — Békéscsabán 3 ezer dolgozó fiatal tagja a KISZ-nek. Milyen feladatokat határozott meg a vb e nagylétszámú ifjúsági réteg élet- és munkakörülményeinek javítására? — Megvizsgáljuk a fiatal mü-i szakiak és közgazdászok munkai körülményeit, fokozzuk a fiata­lok körében a termelési agitá- ciót. Segítjük az ifjúsági brigá­dok tevékenységét. Jelenleg 21 brigád nevezett be a negyedik ötéves terv teljesítéséért kiírt mozgalomba. Célunk, hogy a többi ifjúsági brigádot is bekap­csoljuk ebbe a munkába. — Melyek a 73_as évben az if­júsági mozgalom legfontosabb politikai feladatai? — Az Ifjúsági Törvény végre, hajtásának KISZ-es feladatait május 1-ig megtervezik alap­szervezeteink. Fontos felada­tunknak tartjuk a párt KB no­vember 14—15—i határozatának megvitatását és azt, hogy esze­rint cselekedjenek a fiatalok. Segítjük az április 14—i tanács­tagi választásokat és felkészü­lünk a KlSZ-vezetőségválasz- tásra. Az idén ismét megrendez­zük a hagyományos Békéscsabai Ifjúsági Napok rendezvénysoro­zatát. A prpgram összeállításánál figyelembe vesszük a Petőfi_év célkitűzéseit és a Világifjúsági Találkozóra való felkészülés ter­veit Ezidőben kerül megren­dezésre az Erkel Diákünnepség is, melyre középfokú tanintéze­teink már ezekben a napokban is készülnek. K. I. Módosította az ítéletet a megyei bíróság Putnoki Gyula békéscsabai la­kos, aki 1970-ben lett a Békés megyei Földhivatal vezetője, be­osztásával visszaélve, a hivatal pénztárából különböző címen il­letéktelenül vett fel pénzt illetve azt nem fizette vissza. 1971. de­cemberében törzsgárda-jeivé. nyék vásárlására 17 ezer 500 Ft- ot tartott visza, amelyből 7500 forintot elsikkasztott. Az első­fokú bíróság nyolc hónap sza­badságvesztésre ítélte. A szabad­ságvesztés végrehajtását azon­ban felfüggesztette. Az ügyész­ség fellebbezési óvása folytán a megyei bíróság újra tárgyalta az ügyet. Putnoki Gyula vezető be­osztásában sorozatosan követett el bűncselekményeket, hogy köl­tekező életmódot folytathasson. Ezek a körülmények — állapí­totta meg a megyei bíróság — a vádlott fokozott társadalmi ve­szélyességére utalnak. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét meg­változtatta, a felfüggesztést mel­lőzte. Putnoki Gyulának a nyolc hónap szabadságvesztést börtön­ben kell letöltenie 75. kötet Csendben, szerényen, szinte észrevétlenül érkezett 75. köte­téhez a Művészet Kiskönyvtára- sorozat. amely több mint fél év­tizede mutatja be ízléses kiállí­tású, gazdag fekete-fehér és szí­nes képanyagű tanulmányaival a festészet, szobrászat, grafika utolsó századainak legnevesebb alkotóit. A jubileumi kötet a bé­csi szecesszió századeleji meste­rének Gustav Klimtneik mun­kásságával ismerteti meg az ol­vasót. Jó állapotban levő Ikarusz 31-es típusú, 34 személyes autóbusz eladó Érdeklődni: Uhrin Pál. MTS Békés m. Tanácsa; Békéscsaba, Kór­ház u.. 4. 215232 Csabai jegyzetek Á kolbász Valamikor leginkább András napjától Pál napjáig tar­tottak a disznótorok. Rendszerint a gazda, a háziasszony névnapját választották, de megtörtént más­kor is, ha kés alá értek a disz­nók, s ráértek a rokonok, az is­merősök. Ebben az időszakban Békéscsabán hajnalonként a vá­ros minden pontján sivítottak, hörögtek a gömbölyű hízók, fel­lobbantak a perzselés lobogó lángjai. Ahol pedig disznótor volt, ott kolbász is volt. Ráadásul a leg­több házban a híres csabai kol­bász. S minél inkább közeledünk a jelenhez, annál nevesebb. Hí­re tulajdonképpen 20. századi, amióta üzemszerűen is előállít­ják. Mert az igazi csabai kol­bász valójában házikolbász. Eredeti ízét, zamatát sok min­den befolyásolta: a hús kivá­lasztása, darabolása, a fűszere­zés, a gyúrás, a füstölés módja, és csípősségét a paprikán kívül talán csak erősítette a disznó­toron szikrázó jókedv, csalafinta tréfa, sziporkázó furfangos népi humor. Az önellátásra berendezkedett paraszti háztartás követelménye a disznóölés: a család fontos biztosítéka a sanyarú napokra. Ezért vágtak szinte minden csa­bai háznál legalább egyet; de általánosabb volt a három­négy—hét, sőt egyes gazdáknál huszonnégy hízónak egy napon történő feldolgozása. Ezeket a népi emlékezet által vallott ada­tokat igazolják a feltárt statisz­tikai adatok is: Szabó Ferenc Békéscsaba mezőgazdaságáról szólva többek között írja, hogy 1895-ben a mintegy harmincezer lakosú városban 24 943 sertés volt, _s^ 82 %-uk a 100 holdon aluliak tulajdonát képezte. Fel­tételezhető tehát, hogy a csalá­dok többsége valóban ölhetett hízót. Ez persze nemcsak csabai jelenség, s nem is csak XIX. századi. 1784-ben Petik Ambrus a Békés megyei földrajzkönyvé­ben írja, hogy megyeszerte „sze­gényebbek is, vagy akiknek módgyok nintsen többet tartani, ritka közülük, hogy efféle hiz­lalni való marhát ha tsak egyet vagy kettőt is élelmére ne tarta­na vagy hizlalna.” Csa ha történetírói mégis mintha nem akarnának tudni a csabai kolbászról. Ágoston János 1826-ban megemlíti ugyan a „tágas, kies” legelők „sertvés nyájait”, a csabaiak vendégeske­dő hajlamát, a „gazdag ebédeket és vatsorákat”, de a lakodalom, a keresztelő, a halotti tor, a név­nap felsorolása után a disznó­torról elfelejtkezik. Haán Lajos azonban már az elsők között emeli ki, sőt, amikor szól a la­kodalomról, mindig idézi a disz­nótorok mulatságait is. Nem vé­letlenül, mert mind a lakoda­lom, mind a disznótor olyan népi ünnepség, ahol a rokonság min­den tagja korra és nemre való tekintet nélkül a nehéz munka közepette kedvére mókázhatott, szórakozhatott. Hiszen például az ifjú házasok már nem mehettek fonóba, tőlük „komolyabb” ma­gatartást várt a népi illemrend! A lakodalom és a disznótor ki­vétel. Született is annyi beug­rató tréfa, hogy csak győzze va­laki összegyűjteni. Kolbászról Haán 1858-ban irt könyvében sem tesz említést, no­ha a „járványos nyavalyák” fő okát „a szalonnának és a disznó­húsnak mértéktelen evésében”, valamint a pálinka és a hírhe- detten poshadt tanyasi kútvíz ivásában látja. Fábry Károly húsz év múlva már egy 1878-beli „fröstököt” el sem tud képzelni „jó füstölt kolbász vagy szalon­na” nélkül. Sőt, ő írja azt is, hogy az 1879-es nagy tiszai árvíz idején a szegediek megsegítésé­re a derék csabaiak egy délután egy egész vagonra szóló „kenye­ret, lisztet, húst, kolbászt, sza­lonnát gyűjtöttek össze. A népi monda szerint a múlt században élt egy csabai gazda, aki nem győzvén családja jó ét­vágyát kielégíteni, erős, csípős paprikával jól megpaprikázta a készülő kolbászt, hogy kevesebb fogyjon belőle. De annyira jó­ízűnek találták, hogy hamarabb kopasztották meg a padlás, ill. a kamra kolbásztartó rúdját, mint korábban. A kolbász elfo­gyott, de a „simléderes”,

Next

/
Oldalképek
Tartalom