Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-12 / 9. szám
Az egykori tanoncok utódai Ötven évvel ezelőtt évente 1 47-en végeztek a gyomai ta- | nonciskolában. Az elmúlt évben százan. Természetesen a különbség nemcsak számbeli, hiszen az akkori jegyzőkönyv így sorolja a végzősöket: Csizmadia 1, molnár 1, kocsigyártó 2, kötélgyártó 1, takács 1, keres- kedő-tanonc 2 és így tovább. Szakmánként kettőnél nincs több jelentkező. Nézzük a jelent: gépszerelő, női szabó, kötél hurkoló, asztalos, kőműves, cipész, cipőfelsőrész-készítő és könyvkötő, összesen tíz osztály — háromszáz tanuló. Eltűnt a kocsigyártó, a kötélgyártó szakma és megváltozott a csizmadia, a takács mestersége. A mostaniak szakmunkástanulók, és reform óratervvel tanulnak. Magas matematikai óraszámmal! A gyakorlati képzést1 a vállalatok végzik. Kevés ma | már a maszeknál tanuló. Az is- I kola szakcsoportokat szervezett, I így összevonták az azonos szak- : mákban, korábban szétszórtan elhelyezett szakmunkástanuló- ! kát. A Győzelem Tsz-ben 15 tagú : gépszerelő-szakcsoportban ta- | nulnak a jövő szakemberei. Hogy minden az elméleti oktatáshoz igazodjon és a tanterv szerint valósuljon meg a gyakorlaton, arról az iskola szakoktatói és ellenőrző oktatói gondoskodnak. A gyomai szakmunkásképző- iskola hosszú éveken át az 1-es számú általános iskolában működött. Zsúfoltan, délutáni oktatással. Elhatározták, hogy új, önálló iskolát építenek és 1971- ben megkezdték a munkát. Nagy vállalkozásba fogtak, de segítségükre voltak a gyomai emberek, párt-, állami vezetők és az üzemek. Először egy régi ;.,podsztyenás” házakban, a tanyákon széltében-hosszában elterjedt... így történt-e, nem tudni. A Népújság tisztelt olvasói bizonyára megírják, ha másképpen tudják. A kolbász mindig a disznótoros vacsora ékessége volt. A tepsi zsírján pirosló kolbászszálak ízét, erejét illett dicsérni, ill. tréfás megjegyzésekkel ugratni a készítőit. De volt, akinek „véletlenül” a tányérjára mosogató- romggyal vagy kenderkóccal töltött, s paradicsommal színezett hamis kolbász vagy hurka került. Ez a fajta tréfás ugratás már a hízó leszúrása előtt megkezdődött. Különösen ha a felhajtott pálinkától valamelyik „ügyetlen” férfi elszalasztottá a már leszúrt hízót, s csak a szomszédban tudták utolérni nagy nehezen! Meg is kapta a magáét, kivált ha előtte még hősködött is: — Majd megmutatom én, hogy kell egy hízót leszúrni. Tovább folytatódott perzseléskor, hiszen az újabb melegítő pálinkaadagok szellemessé tették az emléket. Tellett az időből is, míg feltették a szalmás kocsira a hízókat, s kivitték a város szélére, a körgáthoz vagy a vásártérre, ahol lehetett szalmával perzselni (ugyanúgy, mint Debrecenben; szépen, hitelesen írja le Ecsedi István). Ha foltosra sikerült, pirulhatott a legény: — Neked még nem szabad megnősülnöd, hiszen perzselni sem tudsz! Ugyanilyen derűs hangulatban darabolták éles késekkel a kolbásznak valót. A húsdaráló csak épületet hoztak rendbe, ott alakították ki négy tantermet, majd melléépítettek egy emeletes épületet, melyben iroda, szertár és olvasóterem lett. Az építőipari ksz, a háziipari szövetkezet, az Endrődi Cipész KSz, az Alkotmány Tsz és a tanulók csaknem félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tanulók 71 nyarán „Segítsd az iskolát” mozgalmat szervezték és a téglagyárban pénz helyett téglát kértek munkájukért. Ezekből emelkedett az új szakmunkásiskola, ahol a héten kezdődött meg az oktatás. Az átadás tiszteletére pálya- választási kiállításon mutatták be a szakmunkástanulók munkáit. A Magyar Helikon, a Corvina díszes könyvtermékeit, a rúgós gépkalapács és a különböző szerszámgépek modelljeit, a divatos gyermek- és felnőttruhákat, a bonyolult műszaki rajzokat és a szép bútorokat. Az egykori gyomai tanoncok utódai korszerű körülmények között, magas színvonalon sajátítják el mesterségüket. Ennek feltételeit biztosítja a kormány 1969. évi VI. törvénye, mely meghatározza a szakmunkás- képzés elméleti és gyakorlati oktatásának rendjét, az oktatás tartalmát, a vállalatok képzéssel kapcsolatos kötelezettségeit Meghatározza a tanulókat megillető kedvezményeket és juttatásokat; a pihenő időt a kedvezményes étkezést, a munkaruha- és tankönyv-ellátást, az üdültetést, a szakmunkástanulók egészségvédelmére vonatkozó rendelkezéseiket. Igaz, mg már nem avatják mesterré a gyomai legényeket a céhláda mellett, szakmájuknak mégis mesterei lesznek! (Réthy) századunkban hódított teret, ezért korábban a férfiak a nagy asztal körül lépésről lépésre kör- benhaladva aprították a húst. Fárasztó munka volt. De a szarvból kiképzett kolbásztöltő is ugyancsak megizzasztotta őket. Igaz, hogy a múlt század végén njár korszerűbb bádog kézitöltőkkel dolgoztak, s velük egy-két órán belül kolbászt varázsoltak. A gépi töltéssel egy- időben jelent meg a perzselőgép is. A gépek megkönnyítették és meggyorsították a feldolgozást. Mindezzel együtt egyre inkább háttérbe szorult a kölcsönös rokoni, jószomszédi segítségen alapuló közös munka ünnepi szokásrendje. A disznóölés vidám népi ünnepe egyszerű, mindennapos disznóvágássá vált. De a csípős csabai kolbász pompás íze tovább öröklődött. Ha a Körös étteremben a jami- nai bicskást vagy a csabai finom falatokat rendeljük meg a pincértől, ha az önkiszolgáló boltban a gyulai húsüzem csabai téliszalámijából, a békéscsabai MÉK füstölt csabai vékonykolbászából vásárolunk, s otthon jóízűen elfogyasztjuk, vagy ha fizetett böllérrel mérlegen megmért pontosan adagolt paprikával fűszerezzük és bérfüstölőben füstöltetjük „házikolbászunkat”, az egykori népi leleményű étel- hagyomány mai ízét kóstolgatjuk, ízlelgetjük. Ilyenkor értjük meg, hogy a csabaiak számára miért a csabai kolbász a kolbász. Dr. Krupa András Arabok között — Ramadan havában Dobri gyen... köszönt az öreg, arab, ahogy kiszálltunk a gépkocsiból és már mondja is tovább oroszul, hogy hivatásos idegen- vezető, felajánlja szolgálatait, megmutatja nekünk a piramisokat. Nem vagyunk oroszok, mondjuk neki. nem is értjük jól azt a nyelvet. Magyarok vagyunk, és el is fogadjuk a szolgálatait, ha jól beszél angolul, vagy németül. Kiderült, hogy a hetvenkét éves kis öreg, aki több mint fél évszázada él abból, hogy külföldieket kalauzol a műemlékeknél, analfalbéta létére kitűnően beszéli mindkét nyelvet De újabban az oroszt is. Időnként kedvesen ránk mosolygott és oroszra fordította a szót. Amikor újra figyelmeztettük. hogy mi ezt nem értjük olyan jól, mindig így válaszolt: az orosz szép nyelv, az oroszok jó emberek. Az arab városokban, főként Damaszkuszban és ! Bagdadban többször volt hasonló élményünk. Már hazaérkezésem után olvastam a kairói Akhbar el-Jóm főszerkesztőjének cikkét, aki kommentárt fűzött Szidki egyiptomi miniszterelnök moszkvai látogatásához A korábban is szovjetellenes irományairól ismert publicista azt írja: „Szidki moszkvai látogatása rést nyitott ugyan azon az ajtón, amely négy hónap óta zárva volt, de ennél többet nem ért el... Ha csak a Szovjetunió nem kötelezi el magát még világosabban az arabok mellett, az ajtó, amelyen rés nyílott, jobb. ha ismét bezáródik”. E sorokat olvasva, eszembe jutott egy másik, ennél sokkal jelentősebb és nagyobb lap, az A1 Gumhurija szerkesztőjével folytatott beszélgetés. Egy csendes kávéházban ültünk. Az éjszakába nyúló beszélgetésen kertelés nélkül, őszintén nyilatkozott a legkényesebb kérdésről is. őszintesége bátorított arra, hogy neki szegezzem : mi a véleménye bizonyos körök szovjetellenes lépéseiről, kampányáról, az imperialistákkal való kacérkodásáról. — Mit akarnak ezek — mondta —, kiknek a nevében beszélnek? Az arab nép jól tudja, hogy létének, függetlenségének alap- feltétele az imperializmus elleni harc. Nemcsak az izraeli agresszió mai megnyilvánulásairól van szó. Elmondta, hogy náluk még sokan emlékeznek az 1956-os eseményekre, arra, hogyan akarták akkor Nasszer elnök haladó politikáját az agresszív nyugati imperialista határnak megtorpedózni. Az USA elhatározta hogy a „kemény kéz” politikáját alkalmazva megleckézteti N ász- szert. 1956. július 19-én bejelentették, hogy az ígéretek ellenére nem hajlandók finanszírozni az asszuáni gát építését. Nasszer elnök erre a Szuezi Csatorna Társaság államosításával válaszolt Közölte, hogy a csatorna jövedelméből fogják biztosítani a gát építési költségeit. Példátlan propagandahadjárat indult Egyiptom ellen. Izraelt rohamos gyorsasággal ellátták a legkorszerűbb fegyverekkel. A cionista agresszorok október 29_én át is lépték a Sínai-félszigeten a határt. Francia és angol expedíciós Gépírni tudó adminisztrátort felveszünk Jelentkezés: Gép. és Felvonó-szerelő Vállalat Orosházi kirendeltsége Orosháza Síküveggyár. 445979 5. Dobri gyen... „Az oroszok jó emberek”. hadsereg szállt partra Port-Sza- idnáL A következő nap hajnalán a Szovjetunió kijelentette, ha a támadók nem vonulnak vissza, megteszi a szükséges lépéseket A többi ismert. Azonnal tűzszünetet kötöttek. Az agresszorok visszavonultak. Azóta az asz- szuáni gát is felépült — szovjet segítséggel. — Ez csak egy példa. De ügy látszik, vannak olyan politikusaink, akik nehezen tanulnak — célzott azokra akik a néhány hónap előtti szovjetellenes intéz., kedéseket sugallták. A kairói marxista folyóirat szerkesztője pontosabban fogalmazott. A konzervatív burzsoázia olyan szűk, reakciós csoportjáról beszélt, akik szerinte saját külpolitikai elgondo’ásukat próbálták ráerőszakolni az Arab Szocialista Unióra. Olyan emberek ezek, akiknek hosszú ideje nincs már semmiféle konstruktív elgondolásuk az arab nép belső problémáinak, vagy a roppant nehéz külpolitikai helyzetnek a megoldására. Ezt próbálják a belpolitikában szociaíizmus-elle. nes jelszavakkal, a külpolitikában pedig szovjetellenességgel pótolni. Ezek. a Nasszer elnök idejében félréállított polgári politikusok azt hitték, hogy a szovjet tanácsadók küldetésének befejezése után eljött az ő idejük. Követelték az államfőtől a szovjet—egyiptomi kapcsolatok fe- lüvizsgálatát. Naív illúziókra építettek, amikor azt hitték, hogy az Egyesült államoknál sikerrel kopogtathatnak. Azt remélték hogy az USA „elrendeli” izraeli szövetségeseinek a megszállt arab területekről való visszavonulást. Ezzel szemben a valóság: az amerikaiak továbbra is felfegyverzik, pénzelik, minden módon támogatják Izraelt. A hivatalos egyiptomi politika mindig is hangoztatta a Szovjetunió támogatásának nélkülözhetetlenségét és pótolhatatlanságát de ahogyan az USA reagált egyes arab politikusok csipőriszálásá- ra, meg’ehetősen kijózanítóan hatott mindenkire. „Résnyire kinyitott ajtó” és további „biztosítékok” követelése? Az Akhbar el-Jom főszerkesztője úgy látszik, még a régi nótát fújja. Az egyiptomi emberek, közte több felelős politikus, újságíró, akikkel e kérdésről szót váltottunk, többé-kevésbé azt fogalmazták meg, ami a döntő: a Szovjetunió önzetlen támogatása nélkül antiimperia. lista harcuk soha nem vezetne eredményre. Nemcsak Kairóban, Damaszkuszban és Irakban is — talán még egyértelműbben és határozottabban — hasonlóan nyilatkoztak a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataikról. Az egyszerű emberek érzelmi megnyilvánulásai ugyanúgy, mint a politikusok nyilatkozatai, abból a tudatból és tapasztalatból fakadnak, hogy a Szovjetunió osztálypolitikájának, internacionalista hagyományainak megfelelően segíti az arab népek függetlenségi harcát Tiszteli jogaikat és történelmi hagyományaikat, támogatja országépítő terveiket. A három arab országban, amelyben jártam, több mint négyszáz nagy létesítmény beszél a Szovjetunió segítségéről. Az asszuáni gát mellett a heluáni acélkombinát Szíriában az Eufrátesz-fo- lyón épülő gátrendszer (egymaga megduplázza az öntözhető mezőgazdasági területet!), az iraki olaj államosítása után a kitermeléshez, feldolgozáshoz nyújtott segítség — megannyi bizonyítéka annak hogy az arab né. pék hol találják meg igaz barátjukat. Az Iraki Arab Újjászületés Szocialista Pártja — az ország vezető pártja — külügyi kérdésekkel foglalkozó vezetője, dr. Zeid Haydar szavait idézem: Forradalmunk eddigi legnagyobb külpolitikai sikerének tartom a szocialista országokhoz. elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő jó kapcsolataink megteremtését, megszilárdítását. Az a 15 éves egyezmény, amelyet a közelmúltban kötöttünk a Szovjetunióval, további fejlődésünk, előrehaladásunk legfőbb záloga. Továbbra is nagy szükségét érezzük e kapcsolatok ápolásának. ezért tartjuk jövőnk érdekében a legfontosabb külpolitikai célkitűzésünknek. (Vége) Varga József 5 békés martini 1973. JANUAR 18.
