Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
ünnepi megemlékezés Békéscsabán „...Becsülettel élek és halok..." //jú határőrök eskütétele Orosházán (Folytatás az 1. oldalról) hatalmas tapsvihara és éljenzése közben hirdette ki az elnök, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a nagybankok államosításáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés részleteiben is elfogadta és ezzel a demokrácia újabb nagy lépést tett előre a fejlődés útján”. Alig 3 hónappal később a gyárakban váratlanul megjelentek a párt által kijelölt munkás vállalatvezetők, s a tulajdonossal vagy képviselőjével közölték az államosítás tényét, átvették a kasszakulcsokat és felhívták az illetőt a mielőbbi távozásra. A nagybankok a biztosító társaságoknál is részvénytulajdon formájában érdekeltek voltak, így kerültek ugyanebben az időben állami tulajdonba a legnagyobb biztosító társaságok is. Az államosított üzemek pénzellátása, a bérfizetések, a termelő tevékenység finanszírozása már az új szocialista bankrendszer útján törteit. Az iparban, a bányászatban és a közlekedésben dolgozó 600 ezer főnyi munkásságnak kétharmada: 400 ezer dolgozó már az állami szektorban dolgozott. A bankállamosítási törvény, a nagyvállalatok államosítása együtt jelentette szocialista társadalmi rendünk gazdasági bázisát, életünk azóta bekövetkezett fejlődésének alapját. Az állami bankrendszernek a tervgazdálkodás cé’íjára való átszervezésénél a szovjet bank- rendszer szolgált mintául. A jegybanki feladatok ellátásán kívül a Magyar Nemzeti Bankot felruházták a hitelfinanszírozás, a pénzforgalom és a devizagazdálkodás monopóliumaival. Jogállását és feladatkörét külön törvény szabályozza. Nem változtat a lényegen az, hogy mellette más bankokat is létrehoztak a Magyar Nemzeti Bank monopóliumát képező speciális feladat, vagy üzletág lebonyolítására. Az Országos Takarékpénztár vagy a Magyar Külkereskedelmi Bank — a legutóbbi időben a Beruházási Bank — újabban a Fejlesztési Bank — által birtokolt saját, vagy a „lakossági be- tét”-en alapuló pénzeszköze, tehát valamennyi pénzeszköz a Magyar Nemzeti Bank által kezelt népgazdasági gyűjtőmedencébe torkollik, s onnan kerül a nem csupán ipari munkások, hanem mérnökök, technikusok, sőt hivatalnokok is munkanélküliekké válnak. A sok-sok- ezer munkanélküli diplomás reális bizonyítéka annak, hogyr a monopolisták képtelenék megbirkózni azokkal a problémákkal, amelyeket a tudományos-műszaki forradalom állít eléjük. A munkanélküliség mellett a megélhetési költségek szüntelen növekedése is súlyos problémát jelent a dolgozók számára a tőkés országok többségében. Ez felemészti a munkabérnövekedés jelentős részét, amelyet a dolgozó tömegek szívós küzdelemben vívnak ki. Nagy-Britanniában például az elmúlt év alatt tíz százalékkal, Spanyolországban hét százalékkal, Argentínában pedig majdnem egyharmadával növekedtek a megélhetési költségek. Az Egyesült Államok indokínai háborúja nemcsak Amerikát, hanem az egész dollárövezetet valutaválságba kergette. Nixon, amint 1971. augusztus 15-én bejelentette a rendkívüli intézkedések programját, nyomban rendkívüli megszorító intézkedéseket foganatosított a munkásokkal szemben, míg a monopóliumok tovább gyarapodnak a háborúból. Ez a véres üzlet növelte a felháborodást országszerte. A felháborodás és a gzembehelyezkedés háborúellenes megnyilvánulásokhoz vezetett. Elz nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozók szemben állterveknek, s a költségvetésnek megfelelően hitel-, vagy más formában felhasználásra. A Magyar Nemzeti Bank nemzetközi kapcsolatairól a következőket mondta: _ — Az MNB jelentős szerepet játszik a külkereskedelemben és a devizagazdálkodásban. Az export—import hitelezésével kiegészíti a közvetlen felügyeletet. Különösen jó kapcsolatot tartunk a szocialista országokkal, azok bankjaival, a KGST-bankokkal, a nemzetközi gazdasági, együttműködés bankjával, a nemzetközi beruházási bankkal. Figyelemre méltó, hogy a bonyolult, feszültségekkel terhes tőkés pénzpiacokon is a Magyar Nemzeti Bank újtípusú, olyan hitelműveleteket kezdeményezett és bonyolított le, amelyekkel szocialista építésünk pénzeszközei nagyban gyarapodtak. Ezt igazolja, hogy az utóbbi években kibocsátott kölcsönköt- vényeket a tőkés bankérdekeltségek gyorsan lejegyezték amihez nagyban hozzájárult, hogy országunk az elmúlt 25 évben még a legnehezebb időkben is minden késedelem és fennakadás nélkül eleget tett nemzetközi fizetési kötelezettségeinek. Ez a következetes pénzügyi politika megnyitotta a szélesebb körű együttműködés lehetőségeit, a nyugat-európai pénzpiacokkal. A bank- és hitelrendszer, a pénz- és devizagazdálkodás formájában több ízben változott, de lényegét, fő elvét megőrizte. A bankok tevékenysége szerves kiegészítője a központi elhatározás megvalósításának. így érthető, hogy az első időben az úgynevezett tervutasításos időszakban igazgatási jellegű volt a pénzintézetek működése is. A gazdaságirányítás reformjával került sor a vállalati önállóság szélesítésére, a hitel szerepének oly helyes értelmezésére, hogy a vállalat önálló döntésén múlik annak felvétele vagy az arról való lemondás. A gazdaságirányítás új rendszerében a beruházásokról való döntés vállalati hatáskörbe került. így a saját fejlesztési alapból kell mind a beruházást, mind a forgóeszközfejlesztést finanszírozni. Ezért vált szüksénak a jogaikat tipró monopóliumokkal, hanem azt is, hogy egyben aktívan támogatják a népeik önrendelkezési jogát. Ez is osztályharc tehát: küzdelem az imperializmus embertelen agresszív politikája eilen. Tizenöt évvel ezelőtt, a kommunista- és munkáspártok tanácskozásán megállapították, hogy nemcsak a burzsoázia és a munkásosztály ,hanem a mo- nopolisztikus burzsoázia és a széles néprétegek között is éleződnek az ellentmondások. Ezt a megállapítást a társadalmi fejlődés gyakorlata tökéletesen igazolta. Ma már a monopóliumok népellenes politikája elleni harchoz a munkásosztály mellé csatlakozik a parasztság, az értelmiség, az ifjúság, valamint a burzsoá társadalom számos egyéb rétege és csoportja. Ez pedig azért lehetséges, mert a munkásosztály a legnagyobb, a legerősebb és a legkövetkezetesebb forradalmi osztály. Létszáma már eléri a félmilliárd főt. (A századfordulón 30 millió munkást tartottak nyilván.) Kórunk objektív történelmi folyamatai egyre jobban igazolják a kommunista- és munkáspártok képviselői ' 1957-eS tanácskozása következtetéseinek helyességét. A dolgozók monopólium-ellenes küzdelme növekvőben van, s addig folytatódik, amíg létre nem jön az új társadalmi viszony: a szocializmus győzelme. Valerij Kovalenko gessé és következett be a műit évi bankátszervezés. A Beruná- zási Bank tevékenységét 3 részre bontották. Az újonnan alapított Fejlesztési Bank vette át és folytatja azoknak a kiemelt állami beruházásoknak a finanszírozását, amelyek pénzszükségletét a költségvetés biztosítja. Ezeknek a pénzeknek az odaítélésében, felhasználásában, az ellenőrzésben állami feladatokat lát el. A Beruházási Bank azon finanszírozási területét, amely az önálló döntési joggal felruházott vállalatokkal kapcsolatos, a Magyar Nemzeti Bank vette át Az Országos Takarékpénztárnak is bővült a feladatköre. Átvette a tanácsi beruházások; kommunális beruházások finanszírozását. Szükség szerint fejlesztési hiteleket is nyújt ilyen célú beruházásokhoz. Jó politikai munkával is felér, amit az OTP a lakásépítési, lakásvásárlási hitelek nyújtásán keresztül végez. Mint említettem — folytatta — a bankok államosításával egyidejűleg alakult ki az Állami Biztosító is 1949-ben. Biztosítási tevékenysége szervesen illeszkedik a mindenkori gazdaságpolitikába. Az első időben az állampolgárok, az egyéni termelők, majd a termelőszövetkezetek termelési és vagyoni biztonságát szolgálta. A gazdaságirányítás reformja lehetővé tette, hogy a biztosítás a maga sajátos tevékenységével kapcsolódhasson á szabályozó rendszerbe. Azóta az állami vállalatok is köthetnek termelési és vagyonbiztosítást. A biztosítási díjakon keresztül a díjbevétel mérsékli az állam terhét egy-egy keresetnél, mint például az 1970. évi ár- és belvízkár esetében is tapasztaltuk. Ma már senki sem vitathatja el hazánktól azt a történelmi tényt, hogy ipara kilencszer többet termel, mint a volt kapitalista Magyarország az utolsó békeévben. A szövetkezeti útra lépett mezőgazdaságunk — az állami mezőgazdasági üzemekkel együtt fele akkora létszámmal 50 százalékkal termel többet, mint az 1938-as magyar mező- gazdaság. Az 1950—70. közötti 20 évben a munkások és alkalmazottak reálbére megduplázódott; a parasztság reáljövedelme pedig ennél is jobban növeke- * dett. A kifizetett társadalombiz- { tosítási összeg 1971-ben 21,3 milliárd forint (az 1950. évi 1,4 milliárd forinttal szemben). Bizalmat fejez ki a párt politikája, az állam bankja iránt az az 50 milliárd forintnyi takarékbetét is, melyből megyénk lakossága 1,9 milliárddal részesedik Az előadó ezután a szocialista bank bővülő feladatáról beszélt. — Az elmúlt években a bankok által végzett tanácsadói tevékenység hasznosan javította a vállalati gazdálkodást, tágította a vállalatvezetés látókörét. A továbbfejlődés egyik lényeges eleme lehet a jövőben is, ha a szorosan vett funkcionális feladatok jó ellátásán túl a oank- rendszer, minden bankszerv, a közgazdasági összefüggések tükrében informálja partnereit, hogy helyes orientációkat váltson ki a gazdasági folyamatok, s a piac irányába. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik a szocialista bank létrehozásában és feladatkörének ellátásában segítettek — fejezte be beszédét Kaplony elvtárs. ••• A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány a pénzintézetekben kifejtett igen eredményes munkáért Kaplony Mihálynak, az MNB Békés megyei osztályigazgatójának a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Martincsek Lászlónak, az OTP Békés megyei igazgatójának a Munka Érdemrend bronz fokozatát adományozta. Kiváló Pénzügy' Dolgozó jelvényt öten kaptak. Huszonötéves dolgozó emléklapot és oklevelet a tegnapi ünnepségen 92-en vettek át. D. K. Ünnepélyes eskütételre sorakoztak december 3-án, vasárnap délelőtt Orosházán a nemrég bevonult határőrök. A laktanya udvarán rendezett ünnepségen részt vett Szakái József, az MSZMP Békés megyei Bizottságának munkatársa, Arany Tóth Lajos, a gyulai járási pártbizottság első titkára, Cseszkó Sándor, a mezőkovácsházi járási pártbizottság dlső titkára, Barna Pál, az orosházi járási párt- bizottság első titkára, Fülöp József, az orosházi városi pártbizottság osztályvezetője, Gyurkó Pál, a megyei rendőrfőkapitányság helyettes vezetője, Kárpáti József, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, a társadalmi és tömegszervezetek valamint a fegyveres testületek több képviselője. Eljöttek az esküt tevő fiatalok hozzátartozói, barátai, hogy tanúi legyenek a katonafiatalok élete e jelentős eseményének. Pontosan tíz órakor a felharsanó kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét. A jelentéstétel után Csentes Mihály, a kerület pártbizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket: a szülőket, a vendégeket és a felsorakozott katonafiatalokat. Ezt követően az esküt tevők közül kilépő Papp Gyula határőr szavai után mondták el fogadalmukat határaink leendő őrei. Ünnepélyes, felemelő pillanatok voltak ezek, hiszen az eskü avatta valójában katonákká a fiatalokat. Erről szólt ünnepi beszédében is Czukar József parancsnok, s arról a megtisztelő felelősségről, amely a Magyar Népköztársaság határainak őrzőire hárul „Nemes, nagyszerű feladat ez, amely fizikailag, katonailag, politikailag egyaránt edzett, képzett embert kíván” — mondotta többek között. Köszönetét mondott a szülőknek, akik felnevelték, s eljuttatták gyermekeiket eddig az ünnepélyes pillanatig. Végül erőt, egészséget kívánt az esküt tett határőröknek munkájuk teljesítéséhez. A szülők nevében Gulyás Sz. János szólt a fiatalokhoz, s kérte őket, hogy új környezetükben, nemes feladatuk teljesítése közben se feledjék: a szülői ház szeme most is rajtuk van, az ő helytállásuk a szülők öröme, büszkesége is. Az esküt tett határőrök nevében Papp Gyula köszönte meg szüleik eddigi gondoskodását, katonai elöljáróik fáradozását, amelyet szolgálatuk lelkiismeretes, fegyelmezett ellátásával viszonozhatnak. Erre kötelezd őket esküjük mottója: „... a Magyar Népköztársaság hű katonája leszek.” & F. A párt, a társadalmi szerves és fegyveres testületek képviselői az ünnepség elnökségében Az esküt tevő fiatal határőrök egy csoportja. ‘(Fotó: Somogyi)
