Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

Le Duc Hm és Kissinger újra tárgyal

Nyolcnapos szünet után hétfőn ismét folytatódtak a bizalmas megbeszélések a VDK és az Egyesült Államok képviselői között

Le Dúc Tho és Kissinger hétfői találkozója előtt a francia sajtó egy része ismét rendkívül derűlátó jóslatokat közöl, s amerikai forrásokra hivatkozva, valószínűnek tartja, hogy még e héten sor kerülhet a Vietnam békéjét helyreállító megállapodás parafálására, a jövő héten pedig már az ünnepélyes aláírásra is. A Figaro hangsúlyozza: ez a hét a döntés hete lesz. A lap washingtoni tudósítója úgy tudja, a Fehér Házban immár meggyőződtek arról, hogy a VDK már nem tesz további engedményeket, s Kissinger felhatalmazást kapott, hogy „még e hét vége előtt parafái ja Washington

és Hanoi kétoldalú megállapodásának szövegét”. A tudósító szerint ezt Washington Thieuval is tudatta, s bár Nixon nem intézett olyan ultimátumot Thieu- hoz, hogy megvon tőle minden gazdasági és katonai segélyt, ha nem csatlakozik a tűzszüneti egyezményhez, mindenesetre értésére adta Thieunek: az amerikai kongresszus aligha szavazna meg újabb hiteleket, hogy Thieu folytathassa a háborút, ha a washingtoni kormány elhatározta annak befejezését.

Az Humanité rámutat: egyelőre óvatosan kell fogadni azokat a híreszteléseket, amelyek szerint immár küszöbön áll a megállapodás aláírása, mert a Fehér Ház szóvivőjének nyilatkozatai továbbra is kétértelműek és különböző értelmezésre adnak lehetőséget. (MTI)

Brandt egységre kéri a koalíciót

Willy Brandt nyugatnémet kancellár a DPA-hírügynökség tudósítójának adott vasárnapi interjújában az «SPD—FDP kormányalakítási tárgyalásaira és az új kabinet politikai célkitűzéseire vonatkozó kérdésekre válaszolt. A kancellár hangsúlyozottan felszólította a koalíciós partnereket, hogy a nemrég lezajlott választások által megerősödött pozícióikat ne arra haszFolytatódik a helsinki tanácskozás

Az Egyesült Államok, több európai NATO-ország és néhány kisebb európai állam felszólalásával folytatódott hétfőn Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciát előkészítő nagyköveti tanácskozás általános politikai vitája. í

nálják fel, hogy külön-külön megpróbálják kiterjeszteni saját befolyásukat a kormányban és a

Bundestagban, hanem együttesen törekedjenek arra, hogy méltányos tárgyalások útján erős kormányszövetséget hozzanak létre.

A kance’lár bejelentette, hogy a hét végén vitatja meg Scheel- lel az új kabinet megszervezésével kapcsolatos kérdéseket, de semmit sem volt hajlandó közölni sem az új kormánytagok személyéről, sem pedig az egyes tárcák esetleges összevonásáról, vagy új minisztériumok létrehozásáról.

Ami az ellenzéki unió-pártoknak a két német állam között parafáit alapszerződéssel kapcsolatos magatartását illeti, Brandt kijelentette: „Félő, hogy belevesznek a meddő tagadásba”. Sem a CDU, sem a CSU eddig nem mutatott készséget az alapszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések megbeszélésére — mondotta Brandt. (DPA)

NDK megfigyelő misszió az ENSZ-közgyűlésen

Küldöttség átázott Széliába

A Bolgár Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának meghívására hétfőn Brutyó Jánosnak, a KEB elnökének vezetésével Szófiába utazott az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának küldöttsége. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Venéczi János, a KEB titkára búcsúztatta. Jelen volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI)

Dr. Ajíai Miklós Varsóban

Dr. Ajtai Mikilós, a Minisztertanács elnötkhedyettese, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke hétfőn reggel Varsóba utazott Jan Kaczma- reknek, a Lengyel Népköztársaság tudományos felsőoktatási és műszaki miniszterének meghívására. A két ország tudományos és műszaki együttműködéséről tárgyalnak majd.

Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakához kapcsolódó csendes,

de messze mutató történelmi jelentőségű esemény színhelye volt vasárnap este a New York-i John F. Kennedy repülőtér: megérkezett a világfórum színhelyére az NDK hattagú megfigyelő missziója, dr. Horst Grunert nagykövet, az NDK állandó ENSZ-megfigye- lője vezetésével. A szocialista német állam nemzetközi elismerésének új magasabb szintjét fémjelző küldöttség üdvözlésére a repülőtéren megjelentek a baráti szocialista országok ENSZ-képviselői, köztük Szarka Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője és Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője.

Dr. Horst Grunert nagykövet repülőtéri sajtónyilatkozatában azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az NDK megfigyelő küldöttségének a világfórumon való jelenléte előmozdítja és meggyorsítja az NDK teljesjogú tagállamként való felvételét az

Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

A megfigyelői státus a világ- szervezet gyakorlatában azokra az országokra terjeszthető ki, amelyek valamilyen oknál fogva ugyan nem tagjai az ENSZ- nek, de már felvételt nyertek valamely szakosított szervezetében. Az NDK-t két -héttel ezelőtt, november 21-én vették fel az UNESCO-ba, s közvetlenül azután kérte, hogy megfigyelői misszióval kéoviseltet- hesse magát az ENSZ székhelyén.

Az NSZK-nak 1952. óta van megfigyelője New Yorkban. Hasonlóképpen megfigyelője van még Svájcnak, a Vatikánnak, Monaconak, Dál-Koreának, Dél-Vietnamnak és Bangla Desh-nek.

Az ENSZ diplomáciai körökben feltételezik, hogy az NDK megfigyelői státusa viszonylag rövid életű lesz. mivel a közgyűlés 1973. őszén kezdődő következő ülésszaka minden bizonnyal mindkét német államot felveszi majd az ENSZ te'jesjogú tagállamai közé. (MTI)

Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Szabó Zoltán - egészségügyi miniszter, ott volt Janusz Czerwinski, a budapesti lengyel nagykövetség első titkára, i A kormány elnökhelyettesét a varsói repülőtéren Jan Kacz- mardk fogadta. Jeden volt Németi József hazánk lengyelországi nagykövete is. (MTI)

Allende New Yorkban

Dr. Salvador ALiende chilei elnök befejezte mexikói látogatását, és vasárnap a késő esti órákban megérkezett New Yorkba, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyére. Allende és Echeverria, mexikói elnök eszIzraeli titkos tárgyalás Londonban

Jlgal Állón Izraeli miniszter-1 elnök-helyettes a múlt héten [ titkos négynapos látogatást tett Londonba, s eközben feltehető- ! en tanácskozott magasrangú I jordániai kormányférfiakkaJ. j Állón irodája megerősítette, j hogy a miniszterelnök-helyettes Londonban járt, noha hivatalos 1 közlés szerint az Egyesült Ál-1

lamokba indult. Tagadták, viszont, hogy jordániaiakkal találkozott volna. Arra hivatkoztak, hogy a londoni látogatás Állón oktatásügyi miniszteri tisztével függ össze: az izraeli politikus állítólag egy televíziós szabadegyetemhez kért támogatást Nagy-Britanniától. (AP)

mecseréjéről közös közleményt adtak ki.

Rövid New York-i látogatása során a chilei elnök meglehetősen zsúfolt programot bonyolít majd le. Találkozik Kurt Waldheim főtitkárral, valamint Stanislaw Trepczynski lengyel kül-s ügyminiszter-helyettessel, aki a jelenlegi közgyűlési ülésszak elnöke Később Allende megbeszélést tart a latin-amerikai országok ENSZ-képviselőivel, majd részt vesz a Waldheim által tiszteletére adandó 60 személyes ebéden. Programjának legfőbb pontja az a beszéd lesz, amelyet az ENSZ-közgy ülésben kíván mondani. Mint elindulása előtt Santiagóhan kijelentette, ebben az egész világ közvéleménye előtt e1. akarja ítélni azokat az imperialista manővereket, amelyek a nemzeti függetlenségükért küzdő népek megtörésére irányulnak. (AP)

■■■•■•■■■■■■■■««■•■•••••■■■■■••■■••••a (■•■■«■■■■■■■■•■•■■■•■■■•I

A november 22-én megnyílt! előkészítő tanácskozás az áltálé- : nos vitával már a második té- : maköméi tart. Egy héten át a; nagykövetek a jelenlegi megbe- ; szélések ügyrendjének kidől go- ; zásával foglalkoztak, s a múlt hét • szerdáján kezdték meg az érdé- ■ mi felszólalásokat A 34 részt- ! vevő közül eddig már 19 Ország j nagykövete mondta el beszédét, j köztük a Szovjetunió, Lengyel- S ország, Csehszlovákia, a Német • Demokratikus Köztársaság, Bul- ■ gária és Románia képviselője. ■ A NATO-országok közül eddig: már Nagy-Britannia, Kanada, í valamint Franciaország és több : kisebb NATO-tagállam kép vise- ! lője mondta el véleményét ! Ugyancsak falszólalt Jugoszlár • via, továbbá Svájc és Svédor- j szag nagykövete.

Az általános politikai vita : légköréből ítélve, a nagyköveti ; tanácskozás soron következő szakaszában néhány kérdésben gyors megegyezésre van kilátás a biztonsági konferencia napirendjének néhány kérdését, mindenekelőtt az együttműködés tematikáját illetően. Más kérdésekben viszont még jelentős vélemény-különbségek vannak ,elsősorban a biztonsági téma pontos meghatározásával, az abban foglalt kérdésekkel kapcsolatban. (MTI)

2 Bmmmzzzi

1972. DECEMBER S.

Lan; liul-e az osztál;barc a tőkés országokban?

Amikor 1968. április 4_én az amerikai Memphis városban gyilkos golyó érte Martin Luther Kinget, az amerikai néger mozgalom vezetőjét, az amerikai sajtó azt kürtölte világgá, hogy ez egy magányos fanatikus gyilkos tette volt. hogy ez a faji türelmetlenség tragikus következménye, semmi esetre sincs köze az országban tapasztalható növekvő osztályfeszü’tséghez. Felmerül a kérdés, hogy a sajtónak ez az állásfoglalása 'paradox vagy átgondolt taktika?

Az osztályharc, amelynek alapja a munkásosztály és a burzsoázia közötti feloldhatatlan ellentét, a tőkés társadalom politikai életének egyik alapvető tényezője. Az osztályharc az utóbbi időben kiéleződött és jelentős méreteket öltött. Lássunk néhány összehasonlító adatot: 1919 és 1939 között 74 millió dolgozó,sztrájkolt. 1945 és 1959 között 150 millió, s az utóbbi tíz évben, vagyis 1960-tól 1970-ig

már 360 millióra tehető a sztrájkoló dolgozók száma. 1971-ben több mint 70 millió ember sztrájkolt a tőkés világban.

Ennek ellenére a burzsoá propaganda bizonygatni igyekszik, hogy a tőkés országokban az osztályharc jelenleg gyengülőben van. sőt egyáltalán nem is létezik.

Az elműlt évek során a nyugati szociológusok és közgazdászok számos elméletet gyártottak a modem tőkés társadalomban tapasztalható konfliktusok szociális struktúrájára és jellegére vonatkozólag. Ez lényegében az úgynevezett menedzserizmus és technokratizmus — azzal a tétellel kiegészítve, hogy a hatalom a képzett szakemberek kezébe kerül, s ez állítólag kiküszöböli a nagyburzsoázia egyeduralmát, átszervezi a tulajdonviszonyokat és létrehozza- az újtípusú társadalmat, ame’y se nem szocialista, se nem kapitalista. Állításaik szerint a különböző osztálycsoportok közötti fokozódó összeolvadás teljesen kiküszöböl' minden osztálykülönbséget. Ennek a teóriának az a célja, hogy a modem burzsoá világot a társadalmi stabilitás, vagy' más szóval a szociális stabilitás társadalmává kiáltsák ki, o’yan társadalommá, ahol a politikai realitás már nem a dolgozók harca a felszabadulásért, hanem az úgynevezett osztályegyüttműködés, vagyis a társadalom forradalmi átalakításáról való lemondás.

De milyen társadalmi együttműködésről lehet szó, amikor csupán az Egyesült Á'lamokban több mint ötmillió munkanélküli van és — az Egyesült Államok hivatalos szerveinek adatai szerint — ezer és ezer dolgozó él nyomorban, a létminimum határa alatt, a monopolisták profitja pedig évről, évre növekszik. Hogyan beszélhetnénk arról. hogy a kapitalizmus önmagától megszűnik, amikor az utóbbi években a legnagyobb vagyonnal rendelkezők száma nemhogy csökkent volna, hanem éppen növekedett? Lássunk egy statisztikai példát: 1929-ben az Egyesült Államok lakosságának 1 százaléka a részvénytőke 65,6 százalékával rendelkezett, 1953- ban már a részvények 76 százaléka volt a kezükben. Ma viszont — amerikai források szerint — a leggazdagabb családok a részvények legalább 77,5 százalékát tartják kezükben.

Hogyan fest tehát az osztályharc az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában? A burzsoá propaganda mindent elkövet, hogy a politikai életben járatlan embert ezekben a kérdésekben félrevezesse.

Hogyan értékeljük például azt a tényt, hogy 1972_ben 300 ezer angol bányász a legnagyobb kitartásról, összeforrottságról és munkásszolidaritásról tanúskodva, megérdemelt győze’met aratott? Hogyan magyarázzuk azt, hogy Svédországban a sztrájkharc olyan fokot ért el, hogy a szociáldemokrata kormány a múlt évben kénytelen volt különleges törvényt hozni a sztrájkjog ideiglenes felfüggesztéséről? Miért történhetett az, hogy az egyetemi hallgatók, akik

harcukat az oktatási reform jelszavával kezdték, végülis radikális szociális vá’toztatásokat követelnek a nyugati világban? És ezt még lehetne tovább sorolni.

A válasz egyértelmű: mindez azt jelenti, hogy fokozódott a szociális feszültség, fokozódott az osztályharc a tőkés országokban.

A kapitalizmus objektív realitása abban fog’alható ösz- sze, hogy kizárólag a maga javára kívánja kamatoztatni a technika fejlődését, amelynek pedig az összemberiség javát kellene szolgálnia. A tudomány és a technika az embereknek az anyagi függőség és a kulturális korlátozottság bilincseitől való felszabadulásának hathatós eszközéből egyre inkább a gazdasági és a szociális leigázás eszközévé vá’tozik. A bűnös nyilvánvaló: a bűnös a kapitalista termelési és elosztási rendszer.

A monopolisták természetesen nagy jövedelemre törekszenek, tehát növelik a munka intenzitását, fokozódik a szakmai megbetegedések és sérülések aránya. A munkás szellemi és fizikai sérüléseknek van kitéve. A kapitalisták, hogy még többet keressenek, az integráció útját választják és a monopóliumok hidegvérűen számolnak a munkanélküliség növe- ' kedésével. Az Európai Gazdasági Közösség nemrégen adatokat tett közzé, amely szerint a Közös Piac országaiban több mint kétmillió munkanélküli van.

Először történik a harmincas évek nagy válsága óta, hogy