Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
(Folytatás as 1. oldalról) Tisztelt Nagygyűlés! Pártunk és kormányunk politikájának mindig sarkalta tos pontja volt és marad a Szovjetunió iránti elvi, internacionalista viszony, a szolidaritás, a magyar—szovjet barátság. A magyar—szovjet barátság a Szovjetunióméval való együttműködés az elmúlt évtizedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép javát, közös érdekét szolgáló mindennapi munkában. A magyar—szovjet árucsereforgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban évi átlagban 9 százalékkal növekedett, a mostani ötéves terv alatt további 60 százalékkal növekszik, és az egész magyar külkereskedelmi forgalom 35 százalékát alkotja. Kulturális kapcsolataink, a kulturális csere csak az elmúlt öt— hat év alatt kétszeresére növekedett. Nagy nyereség a szovjet tudomány és kultúra gazdag termésének folyamatos megismerése, és sokat jelent az is számunkra, hogy a tízmilliós magyar nép kulturális eredményeit, kimagasló alkotóit, művészi alkotásait megismertethetjük a 248 milliós Szovjetunió köztársaságaival, különböző népeivel és nemzetiségeivel. Mindezekért a hatója, a szocializmus iránt felelősséget érző minden magyar, egész népünk meggyőződéssel vallja: kapcsolataink erősítése, szélesítése és fejlesztése a Szovjetunióval az élet minden területén népünk é'etbevágó érdeke és jövőjének záloga. Kedves Elvtársak! Az internacionalista magyar— szovjet kapcsolatok több mint öt évtized viharos történelmi eseményei közepette fejlődtek és erősödtek meg barátságunkat áthatja a magyar népnek a felszabadító iránt érzett hálája, s ez a barátság felel meg jól felfogott nemzeti érdekeinknek is. Mindez nem kevés, de számunkra még többről van szó. 1917. november 7-e óta új világos politikai jelzőrendszer működik az egész világon; s ez a Szovjetunióhoz való viszony. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta Magyarországon ugyanúgy, mint az egész világon, aki a kapitalista rendszer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szemben áll, aki a munkásosztály felszabadításának, a szocializmusnak, a kommunizmusnak, a népek szabadságának híve, az a Szovjetunió mellett áll, azzal szimpatizál. A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus eszméjének meggyőződéses, igaz híve. Ezért a történelmi és érzelmi okokon túl, eivi meggyőződésből híve és építője a magyar—szovjet barátságnak. Az imperialisták, a makacs reakciósok, és szekértolóik vegyes csapata sokszor és sokat foglalkozik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyával; barátságunk láthatóan nem tetszik nekik, mindenképpen szeretnék beárnyékolni, s ha lehet, lazítani rajta valamit. Ez. ha tudjuk, nem baj, s valahogy ,a harc velejárója. A fontos az, hogy pártjaink, országaink, népeink viszonya, együttműködésé jó, a szovjet—magyar barátság szilárd, szocia'ista elveink, érdekeink és céljaink közöísségón alapszik, megbonthatatlan, és a jövőben még erősebb lesz. A magyar—szovjet barátsággal összhangban és attól el nem választhatóan fejlesztjük és erősíti jük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival és minden szocialista országgal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely képes lenne pártunkat, országunkat, népünket erről az útról letéríteni. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Külpolitikánk alapvető törekvése, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. A világpolitikai események azt bizonyítják, hogy az emberiséget érintő egyetlen jelentős kérdést sem lehet ma már megoldani a Szovjetunió, a szocialista országok álláspontjának figyeMagyar—szovjet barátsági nagygyűlés lembevétele nélkül. A nemzetközi helyzetben a még meglevő, súlyos, és megoldást váró kérdések ellenére az utóbbi időben a javulás bizonyos jelei mutatkoznak. Az imperializmus természete nem változik, a tőkés hatalmi köröket azonban a szocialista világrendszer megnövekedett ereje és befolyása, a szocializmus eszméjének térhódítása arra kényszeríti, hogy a korábbiaknál reálisabb külpo'itikét valósítsanak meg és a tárgyalóasztalhoz üljenek. Közös szocialista békeprogramunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szovjetunió különösen nagy erőfeszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezdeményezések a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására, a leszerelési világkonferencia összehívására, az együttműködés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész emberiség közös érdekeit szolgálják. Fontos, vi_ lágpoloitikai eseménynek tekintjük az ez év tavaszi moszkvai szolét—amerikai cs-csi. __i..oz ót is. A találkozónak, a létrejött megariapodasnak jelentősége abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában elismerte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel nem lehet az erő pozíciójából tárgyaim, hanem csak az egyenjogúság, a békés egymás mellett élés elvei alapján. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió mindezen közös érdekű kezdeményezését teljes meggyőződéssel, fenntartás nélkül támogatta és támagatja a jövőben is. Kedves Elvtársak! Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a nemzetközi életben megerősödött egészséges folyamatok nyomán kedvező irányzatok törnek utat Európában. Az elmúlt két—három évben létrejött nagyfontoseágú megállapodásokat követően, újabb jéentős események bizonyítják ezt. Az európai béke és biztonság kilátásai szempontjából is fontosnak tartjuk és üdvözöljük a két német állam kapcsolatait szabályozó alapszerződés perafálását. Remélni szeretnénk, hogy ezzel lezárul a Német Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott imperialista diszkriminációs politika' szakasza és mindkét szuverén német államot rövidesen felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Értékeljük azt a tényt, hogy a november 19—i nyugatnémet választások a reakciós, revansis- ta erők visszaszorítását és a realista külpolitikát képviselő Brandt—Scheel koalíció jelentős sikerét eredményezték. Ügy véljük, hogy megjavultak és érlelődnek a feltételei a hazánk és a Német Szövetségi Köztársaság közötti államközi kapcsolatok rendezésének, így a dip’omá- ciai kapcsolatok felvételiek is. Fontos eseménynek tekintjük, hogy november 22_én Helsinkiben elkezdődött az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő sokoldalú tanácskozás. Hatónk kezdettől fogva részt vállalt abban a munkában, amelynek célja az európai béke és biztonság megszilárdítása. Ezért veszünk részt a sokoldalú előkészítő megbeszéléseken is, és mindent megteszünk azért, hogy az európai biztonsági értekezlet — az európai népek kívánságának, érdekeinek megfelelően — 1973-ban végre megkezdhesse munkáját Reméljük, hogy a hosszú évek óta tartó vietnami háború is a végéhez közeledik. Elsősorban a vietnami nép hősi harcának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormínva és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány . erőfeszítéseinek eredményeképpen létrejött a vietnami—amerikai megállapodás az agresszió felszámolására. Azt várjuk az Egyesült Államok korm*nvát<V, hogy vigye végig a tanulságok le- vor a** i’-'V r* ^r%-r*** el- leni agresszív háborújának kudarcából és írja alá mielőbb, és főként tartsa be a megállapodást. Vietnami testvéreink. Indokína népei a jövőben is számíthatna^ a magyar nép fenntartás nélküli szolidaritására é$ támogatására. Véget kell vélni a válságos helyzetnek a Közel-Keleten is. Nem kétséges, hogy a haladó arab államoknak joguk van minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe venni nemzeti függetlenségük megvédése és az Izrael által elfoglalt területek felszabadítása érdekében. De a rendezés legreálisabb és a béke érdekében álló alapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i határozata képezi, amely előírja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről; ezért a Magyar Népköztársaság ennek a határozatnak érvényesítését követeli. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt aktív részese a kommunista és munkásmozgalom eszmei, politikai és akcióegységének megszilárdítására és fokozására irányuló erőfeszítéseknek. Pártunk szorosan együttműködik valamennyi marxista-leninista alapon álló testvérpárttal. Nemzetközi tevékenységünkben a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásának dokumentumaiban lefektetett elvek vezére’nek bennünket. Pártunk következetes harcot folytat a marxizmus—leniniz- mus tisztaságáért, határozottan fellép a jobb- és a baloldali opportunista áramlatokkal, a nacionalizmus jelenségeivel szemben a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, kezdettel fogva és a leghatározottabban elítéljük a jelen’egi kínai vezetés nagyhatalmi soviniszta, szovjetellenes szakadár politikai megnyilvánulásait, amelyek felmérhetetlen kárt okoznak a szocializmus ügyének, a szocialista országok és az összes antiimpe- rialista erők egységének, és az imperialisták előnyére szolgálna1". Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! A mostani szovjet—magyar baráti találkozóra olyan időszakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubileumára, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára készül. Erről az évfordulóról az országok, a népek egész sora, a világ minden haladó embere, a magyar nép is méltóan meg fog emlékezni. Sok sikert, minden jót kívánunk a dicső szovjet népnek, a Szovjetunió minden népének, nemzetiségének, államuk fennállásának 50. évfordulójára. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a szocializmust építő magyar nép nevében biztosíthatjuk barátainkat: a Magyar Népköztársaság a nemzetközi küzdőtéren a jövőben is teljes egységben, vá’lvetve, együtt halad nagy barátunkkal és szövetséaes''nkke1. a Szovjetunióval. Együtt haladunk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült szocialista országokká1, a haladás minden erejével, a szocializmusért, a békéért, egy új, jobb világ megteremtéséért. Éljen a nagy barátunk és szövetségesünk a Szovjetunió és vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak központi bizottsága, élén Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárssal! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus és c béke! Lelkes, nagy taps köszöntötte a nagygyűlés következő szónokát, Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát. Leonyid Brezsnyev beszéde Kedves Elvtársak! Éárátaim! Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt-tartózkodásának első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszönetét mondani önöknek ezárt a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elvtársak meleg szavaiért ■ és tolmácsolom önöknek elvtársak, Budapest minden lakójának, a szocialista IVÍagyarország münden dolgozójának a Szovjetunió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehetőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság szavaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905-ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékeznek rá országunkban, hogy 1919. márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir Iljics Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársasághoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos feladatoknak a megoldásában. amelyeket a párt, annak X. kongresszusa tűzött az önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhetem ki önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a csepeliek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Központi Bizottságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa alkalmából nyújtottak át. Politikai Bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogadta ezt az ajándékot, mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Magyarország munkás népe közös küzdelmeinek szimbólumát; mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért. a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogságáért harcolnak. A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor proletariátusunk sok ország imperialistái ellen harcolt, a magyar munkás- osztály itt, a Duna partjain megteremtette a tanácshatalmat. IjJz újabb áttörés volt a kapitalista rendszeren, áttörés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országuk minden forradalmár nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internacionalizmushoz. A magyar munkásosztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, hárcól- tak a fasizmus ellen Spanyolországban, és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rendszer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő szocialista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszabadulva a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A munkás- osztály áldozatos munkájával, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos eszményei iránti hűségével erősíti szövetségét a dolgozó parasztsággal és a népi értelmiséggel, befolyást gyakorol az egész társadalomra'és vezeti azt. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkásosztályra támaszkodva, lelkesítő távlatokat nyitott az ország előtt, tömörítette az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képességeit, tehetségét, alkotókészségét. Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli fe'szabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult Időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni, összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja országaink egész életét, E barátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvényes! Kedves Elvtársak! Az önök gyára testvérüzeme a mi magnyitogorszki kohászati üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Kirov-gyámak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladatokon dolgoznak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forrada'om vívmányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, önök is rendelkezünk tapasztalatokkal e problémák megoldásában. E tapasztalatok alkotó felhasználása közös érdekünk, s ez is ösztönöz bennünket együttműködésünk állandó mélyítésére. Üjból és újból megbizonyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik. Ezért, amikor manapság Magyarországról, a Szovjetunióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciá’t is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket közösségünk, internacionalista szövetségünk nyújt valamennyiünknek. Természetesen mindegyikünknek megvannak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fejlődésünk jel'egét nem ez. hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közösségünk gazdaságának állandó (Folytatás a 3. oldalon) :
