Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés (Folytatás a 2. oldalraIJ ‘növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST- országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolc­szorosán haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig előzetes ada­tok szerint, ugyanezen idő alatt feb. háromszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egye­dül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze vele egy esz­ínét valló népekkel, baráti álla­mokkal. Erről elvtársak, saját ta­pasztalatunk alapján győződhet­tünk meg, amikor hoisszú éveken át egyedül álltunk az imperia­lista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban levő orszá­gok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri vi­szonyban lévő, szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tagja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője an­nak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista feladata­inkat! Az utóbbi, években a bestvéi - országok kapcsolatai tartalma­sabbak és gyümölcsözőbbek, mint valaha voltak, Mélyül és egyre sokoldalúbbá válik gazdasági együttműködé­sünk. Ezt világosan mutatja or­szágaink példája is. A Szovjet­unió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumínium-ter­melésben csakúgy, mint a gép­kocsigyártásban, az olajfeldol­gozásban és az elektronikus számítástechnika kifejlesztésé­ben. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gazdasági kapcsolata­inkat. Egyre szorosabb a szocialista államok politikai együttműködé­se. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy hord­erejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne len­nénk egységesek. Ez növeli kö­zös külpolitikánk eredményessé­gét. Évről évre tökéletesedik ka­tonai együttműködésünk. A szo­cialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, meg fog­juk tenni az erőfeszítéseket ezen a területen is. A munka terv­szerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosít­hatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői meg­bízhatóan őrzik országaink, né­peink békés munkáját. Még három évtized sem telt el a szocializmus világrendszerének létrejötte óta. Aránylag rövid idő ez. de mekkora és sok te­kintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrendszer példája az orszá­gok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsolatok­nak a teljes egyenjogúságra, a kölcsönös segítségre és a közös célokat szolgáló kollektív együtt­működésre épülő viszonynak. A világ küzdőterén együttesen fel­lépő szocialista államok segítik a társadalmi haladást, akcióik megfelelnek a munkásosztály, valamennyi dolgozó, a föld min­den népe létérdekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az imperialisták nem mertek ki­robbantani új világháborút, mindenekelőtt a szocializmus világrendszerének történelmi ér­deme. Nélküle más volna boly­gónk arculata. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista or­szágok a béke és a haladás ér­dekében tettek. Elég, ha meg­említjük nemzetközi politikánk egyes alapvető célkitűzéseit a legutóbbi években. Ezek a kö­vetkezők: — a béke érezhető, érzékelhe­tő megszilárdulása Európában; _ a hős vietnami népnek n yújtott nagy és sokoldalú se­3 BÉKÉS Mf CM 2^­im DECEMBER X, gítség az imperialista agresszió elleni sikeres harcához; — a haladó rendszerű arab or­szágok, azok igaz ügyének tá­mogatása; — a hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel abban a jogos törekvé­sükben, hogy gazdái legyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán kö­zötti jószomszédi viszony kiala­kításának és e körzet békéje helyreállításának tevékeny segí­tése; — s végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés el­veinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egészében; harc a tartós békéért, a fordula­tért a feszültségtől az enyhülés felé, a bizalmatlanságtól és a viszálytól a kölcsönösen előnyös együttműködés irányába. Mindez, elvtársak, nem ku­lisszák mögötti diplomáciai lé­pés, nem egyezkedés a népek háta mögött, hanem nyilt, kö­vetkezetes, becsületes politika, S ez nem ígérgetés, nemcsak el­mélet, hanem gyakorlat. Ennek kapcsán szeretnék ki­térni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismeretes, parlamenti választásokat tartot­tak az NSZK_ban. Természete­sen nem kívánom itt részlete­sen értékelni e választások ered­ményeit. Egy következtetést azonban bizonyára érdemes le­vonni. Akik keresztezik az eny­hülés útját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hidegháború napjaihoz, azoktól a választók megvonják a támogatást. A vá­lasztók a békére, az enyhülésre, a reális politikára szavaznak. S ez nemcsak Nyugat-Németor- szágra érvényes, hanem széle­sebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát to­vábbra is a jó irányába válto­zik. Ez szerintünk lehetővé te­szi. hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történje­nek kontinensünk politikai lég­körének javítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabályozó szerződés aláírása és életbe lép­tetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nemzetközi kapcso­latok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be; a Csehszlovákia és vala­mennyi szocialista ország fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hozza a szocialista közösség országai és az NSZK viszonyának további normalizálását. Ezt valameny- nyien kívánatosnak és hasznos­nak tartjuk. Mint ismeretes, mái' régóta állást foglalunk e felada­tok megoldása mellett, szolidá­risán lépünk fel, annak tudatá­ban, milyen nagy jelentőségűek ezek a tartós európai béke szem. pontjából. Amellett vagyunk hogy meg­tisztítsuk az európai talajt a múlt hordalékától. Ezt nagy­mértékben elő kell segítenie az összeurópai értekezletnek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár élv­társ is mondotta — már megkez­dődött. A szocialista országok világo­san kifejtették közös álláspont­juk lényegét a politikai tanács­kozó testület prágai ülésének nyilatkozatában. Azt várjuk az összeurópai értekezlettől, hogy megerősítse valamennyi európai állam egyenlő és tényleges biz­tonságának elveit. Ellenezzük a megkülönböztetést az európai kereskedelemben és amellett va­gyunk, hogy széles körben fej­lődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttműkö­dése különböző területeken. íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követünk és követni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai lég­kör javulása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával, mint a fegyveres erők és a fegy­verzet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nem­csak megoldani, de felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általá­nos politikai fejlődés természe­tes következménye. Ezt a kér­dést komolyan és felelősséggel, s egymással konzultálva közelít­jük meg. Magától értetődik, hogy a probléma nem egyszerű, szá­mos tényező figyelembevételét, a különböző államok szuverén jogainak és érdekeinek kellő tiszteletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jövendölé­sekbe bocsátkozni mindezek megvalósításának konkrét for­máit illetően. De bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg ■lehet majd találni a konstruk­tív megoldást. Elvtársak! A szocialista államok külpoli­tikája mind nagyobb elismerés­re és támogatásra talál. A né­pek látják, hogy tőlünk, kom­munistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire mi törekszünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekei­nek. S nem véletlen, hogy min­denütt, ahol még elnyomás és erőszak uralkodik, ahol kifoszt­ják a munka emberét, úgy te­kintenek a népek a szocializ­musra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. Tisztában vagyunk ezzel a történelmi felelősséggel és to­vább fokozzuk erőfeszítéseinket a béke, a szabadság és a szocia­lizmus ügyének diadala érdeké­ben. De a harc az harc. és nem feledkezhetünk meg arról, hogy a régi világ is igyekszik hatni ránk saját érdekében. Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvetlen agressziótól kezdve — mint aho­gyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a na­cionalista előítéletek felélesztése és a szocialista országok inter­nacionalista szolidaritásától való bármilyen eltérés ösztönzése. Olykor gazdasági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az impe­rialisták, ha írnak is rólunk va­lami igazat — s ezt ma már nem tudják elkerülni — feltét­lenül mérget is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellenté­tes osztályalapokon állunk, és ellenségeink minden eszközzel igyekeznek akadályozni orszá­gaink sikeres fejlődését, gyengí­teni egységünket. A szocialista országok határo­zott visszautasítással, egybefor- rottságunk, testvéri szövetsé­günk sokoldalú megszilárdításá­val válaszoltak és fognak vála­szolni az imperialisták és sze­kértolóik minden kísérletére. Az imperialisták nem kis re­ményeket fűznek a kínai veze­tésnek a Szovjetunió és más szo­cialista országok irányában ta­núsított nyíltan ellenséges ma­gatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küz­dőtéren szöges ellentétben áll­nak a béke és a szocializmus érdekeivel, s ez teljes mértékben megfelel az imperialista reak­ciónak. Szovjetellenes kiagyalásaikkal Pekingben olyan abszurd állí­tásokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtámadá­sára készülne. Aligha feltételez­hető azonban, hogy e koholmá­nyok szerzői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai ve­zetők gondosabban kutatnák, mi is a valódi forrása a Kínai Nép- köztársaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocialis­ta országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fővárosban, sa­ját politikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezése, szakadás előidézése a szocialista rendszerben és az an- tiimperialista erő megosztása. Kínénak ez a politikája nem se­gítheti elő a szocialista orszá­gokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismétel­ten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való viszony normalizálása mellett foglal ál­lást. Elvi irányvonalunkat Kína viszonylatában világosan meg­szabták az SZKP XXIV. kong­resszusának határozatai. S meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egységünk a Magyar Népköztársasággal és más test­véri szocialista országokkal. Elvtársak! A szovjet part- és kormány­küldöttség látogatása a Magyar Népköztársaságban és a tárgya­lások hozzájárulnak a szocializ­mus erőinek általános erősödé­séhez, a béke megszilárdításához a világban. Űjabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműkö­dés fejlesztésére. Tovább erősö­dött a kapcsolatainkra oly jel­lemző őszinteség, bizalom és kölcsönös megértés, jó távlatot, kát vázoltunk fel együttműkö­désünk minden fontos területén és kétségtelen, hogy kapcsola­taink az elkövetkező években még gyümölcsözőbbek és szaro­sabbak lesznek. Vagyis, elvtár­sak, minden alapunk megvan ahhoz, hogy elégedettek legyünk a .látogatás eredményeivel, erről beszéltek itt a magyar elvtár­sak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. Kedves Barátaink! Delegációnk tagjai a látogatás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazda- sági vállalatok kollektíváival, a népi értelmiség képviselőivel. Reálisan érzékelhettük teremtő munkájuk, a fejlett szocialista társadalom építése során felme­rülő problémák legjobb megol­dása kitartó keresésének légkö­rét. S önökkel együtt bizonyo­sak vagyunk abban, hogy or­száguk dolgozói a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött fel­adatokat. Magyarország kommunistái, munkásosztálya megérdemelt te­kintélynek örvend a világ kom­munista és munkásmozgalmá­ban: a közös antiimperialista front erősítéséért küzdő harco­sok első soraiban haladva cse­lekvőén részt vesznek az 1969-es nemzetközi kommunista ta­nácskozás megállapításai­nak és eszméinek meg­valósításáért végzett nagy mun­kában; szerepük e tanácskozás A szovjet párt- és kormány- küldöttség tiszteletére csütörtö­kön díszelőadást tartottak az Ál­lami Operaházban. A díszelőadáson Leonyid Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával az élen részt vettek a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjai. Jelen volt a díszelőadáson Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Benke Va­léria. Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politi- ^ Bizottságinak- tagjai. Óvári előkészítésében általános elismí* rést nyert. Elvtársak! Felszólalásomban nem beszél­tem országunk belső fejlődésé­ről. Erről az évről annyit mon­danék, hogy a szovjet nép, pár­tunk a Szovjetunió megalakulá­sa 50. évfordulója előkészülete­inek jegyében él és dolgozik. A munkásosztály, a kolhozparaszt­ság és az értelmiség arra törek­szik. hogy újabb munkasikerek­kel köszöntse ezt a nagy ünne­pet, és biztosítsa az SZKP XXIV. kongresszusán felvázolt tervek sikeres teljesítését. Engedjék meg, elvtársak, hogy élve e kellemes találkozás lehe­tőségével, kifejezzük elismeré­sünket a testvéri Magyarország munkásainak. parasztságának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megün­nepelni a Szovjetunió megala­kulásának 50. évfordulóját. A szovjet emberek nagyra értéke­lik a testvéri érzelmek megnyil­vánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszönetün- ket fejezzük ki az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának, mindannyiuknak, kedves baráta­im, a testvéri fogadtatásért. Üjabb sikereket kívánunk Cse­pel munkáskollektívájának, Bu­dapest lakóinak, Magyarország minden dolgozójának a szocia­lizmus építésében. Boldogságot, egészséget és jólétet minden ma­gyar családnak! Éljen az MSZMP vezetésével a szocialista társadalmat építő magyar nép! Éljen a magyar munkásosz­tály —■ a szocialista Magyaror­szág vezető ereje! Éljen kipróbált harci élcsapa­ta — a Magyar Szocialista Mun­káspárt! Éljen a szovjet—magyar ba­rátság és a szocialista államok internacionalista egysége! Éljen a béke és a kommuniz­mus! * ** Engedjék meg, elvtársak, hogy szolidaritásunk, megbonthatat­lan egységünk jeléül átnyújt­sam önöknek Ivan Sadr, a ki­váló szovjet szobrász „Zászlót tartó munkás” című alkotását: Kádár János & Leonyid Brezsnyev szavait sűrűn sza­kította félbe a nagygyűlés résztvevőinek tapsa. A forró hangulatú találkozó Németh Károly zárszavával fe­jeződött be. Hosszan zúgott a taps a cse­peli sportcsarnokban, a nagy­gyűlés résztvevői melegen ün­nepelték a szovjet és a magyar vezetőket, éltették a két test­véri nép megbonthatatlan, örök barátságát. A magyar—szovjet barátsági nagygyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI) Miklós és Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkárai. Részt vett a díszelőadáson az MSZMP Központi Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak és a kormány­nak számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális, a társa­dalmi élet sok más vezető sze­mélyisége, a munkásmozgalom több régi harcosa, budapesti üzemi dolgozók. Ott volt a díszelőadáson a bu­dapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője is. A szovjet és a magyar Him­nusz elhangzása után Lukács Miklós, az Állami Operaház igazgatója üdvözölte a megjelen­teket, majd Bartók „A fából fa­ragott királyfi” című balettjét és Hacsaturján „Spartacus” cí­mű balettjének első felvonását adta elő az együttes. (MTI) Díszelőadás az Operaházban a szovjet párt­ós kormányküldöttség tiszteletére k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom