Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

Negyven esztendő egyetlen munkahelyen A véletlen ta­lálkozás sugallta, hogy erről az emberről írni Ikell.... Régi Is­merősként üdvö­zöltük egymást az utcán, a ke­zében ételhordót szorongatott. A családnak vitte az előfizetéses ebédet s megin­vitált egy kis eszmecserére. A sovány, lát­hatóan megfá­radt arcú, de mindig derűs mosolyú Gubis Mihály a közeil- múltban vonult nyugalomba, a Békéscsabai Kö­töttárugyár fes­tődéi diszpécse­reként. Még a gyár dolgozói Iközül is csak kevesen tudják, hogy a rendkívül csendes, sze­rény magaviseletű ember mi­lyen mozgalmas, küzdelmes, munkában és eseményeikben gazdag életpályát futott be. Me­rész vállalkozás volna ennek megírását e szerény portré ke­retébe sűríteni, de talán néhány villanásnyi mozzanat is sokat érzékeltet... Ott tkezdődött, hogy családja kétszámjegyű emberfőt . szám­lált. Már ez az alaphelyzet is arra késztette, hogy gyerek­fejjel, hatéves korában munká­ba álljon. Éveken keresztül pásztorkodott, kifutóskodott, csakhogy szerény keresetével segítse a családot. Aztán igazi fordulópontot jelentett az éle­tében, amidőn 1932. szeptem­berében valódi gyárba került, az akkori Hubertusba. Hama­rosan megismerhette az akkori idők „munkarendjét”: hosszú napokig éjjel-nappali muhka s aztán három-négy napig mun- kanélkül... Azért sohasem csüggedt el. Kitanulta a kötő­szakmát, jóval később volt az­tán üzemellenőr, majd műsza­ki ellenőr, dolgozott a techno­lógián is. Iga­zi mestersége azonban a kel­mefestés lett, amiből mester- vizsgát szerzett. Ilyen múltjával csak nem termé­szetes, hogy a felszabaduláskor részt vett a textilszakszerve­zet újjászerve­zésében. Hűségé­ért, szolgalmáért, nagyszerű mun­kaszeretetéért azután többször részesült elisme­résben, jutalma­zásban. A Köny- nyűipar Kiváló Dolgozója két­szeres kitünte­tettje, „A haza, a nép hűséges szolgálatáért” kitüntetés, a 25, illetve a „30 éves hűséges mun­káért” emlékplakettek tulaj­donosa, a Felszabadulási Jubi­leumi Emlékérem és a Munkás­őr Emlékérem birtokosa. Negyven évet „húzott le” egyfolytában s most — néhány hete — nyugdíjas. Amikor a „stafétabotot” a fiatalabbaknak adta át, a festődéi kollektíva nagy-nagy szeretettel és — szépmívű arany pecsétgyűrűvel búcsúzott tőle. Szinte szó sze­rinti értelemben pecsételték meg a hosszú évek, évtizedek nehéz munkája során szövődött igaz munkásszodidaritást és ba­rátságot. Most még csak ízlelgeti az „új életformát”, de azért csep­pet sem unatkozik (találkozá­sunkkor is meggyőződhettem erről). Egyéb tennivalója mel­lett 85 éves édesanyját most is naponta segíti vízhordássaJ, be­vásárlással, favágással. Aztán meg régi hobbyja is lefoglalja időnként: az Előre Spartacus csapatának megbecsült rendező­je.' Jó szívvel kívánjuk neki: erőt, egészséget, jó és további tevékeny pihenést, Miska bácsi! Kazár Mátyás Ifjúsági Pályázat Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Központi Múzeumi Igazgatóság és a Népművelési Intézet Or­szágos gyermekrajz-pályázatot hirdet Petőfi Sándor születésé­nek 150. évfordulójára. A pá­lyázó 6—14 éves korú tanulók beküldhetnek bármilyen techni­kával készített képet, rajzit, szobrot, gyermekjátékot, bábfi­gurái, mely Petőfi műveihez azoknak valamelyik témaköré­hez vagy a költő életrajzához kapcsolódik. A pályamunkákat 1973. feb­ruár 1—35 között várja a Pető­fi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára. Részletes felvilágosítást a tanulók iskolájukban rajztaná­ruktól kaphatnak. AZ ÚJPESTI GYAPJÜSZÖVÖGYÁR ÉS AZ UNIVERZAL közös rendezésében, árusítással egybekötve bemutatja Békéscsabán, a 2. sz. méter—lakástextil szaküzlet­ben (István király tér 8.) a gyár férfi és női SZÖVETÚJDONSÁGAIT EXPORT MINŐSÉGBEN Nagy választéki MINTÁS SZÖVÉSŰ, TERLISZTER, PESTER ANYAGOKBÓL. Kirakataink tájékoztatják Önt! Kérjük, tekintse meg az ott bemutatott árukat! 229505 Univerzal Kistül esktícfelrtH Vállalat : Fekete Sándor: Petőfi élete „Áll a viharban maga a magyar“ © .Az Élet vagy halál! kezdő sou rainak hatalmas látomásában Petőfi a harcoló magyarság fe­ledhetetlen jelképét teremtette meg: A Kárpátoktu’ le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zi­vatar! Szétszórt hajával, véres hom­lokával Áll a viharban maga a magyar. A harci biztatást a pákozdi győzelem sem tette fölöslegessé. A bizonytalankodó hadvezetés nem tudta kiaknázni a sikert, sőt, a balszerencsés schwechati ütközetben az osztrákok legyőz­ték és visszavetették seregein­ket. A hátráló honvédség nem tudta megvédeni a fővárost, Pest elesett. A kormány Debrecenbe menekült. A márciussal felívelő forradalom az év végére mély­pontjára zuhant. Petőfi Erdődön hagyta Júliát, maga is Debrecenbe sietett, részben, hogy a nemzetgyűlés, a kormány, vagyis a politikai ve­zetés köza’ében lehessen, s azt némileg befolyásolhassa, rész­ben azért, mert a honvédség ok­tóberben kinevezett századosa­ként ott kellett újoncokat oktat­nia, Itt írta és közölte újabb és újabb harci riadóit A kishitű- ekkei szemben, akik az osztrá­kok olaszországi és magyaror­szági sikereiből azt vonták le, hogy „el van ölve a forrada­lom ”, Petőfi így érvelt, költői képekkel, de a valóságos erők­kel számolva: „Azért, hogy a láng lelohad, még nem alszik ki a tűz, azért, hogy a napot felhő borítja el, még nem hamvad ki a nap... egy szélroham, s el van fújva a fel­hő, föllobban a láng... Vigyázza­tok rá, egy pár hónap múlva vagy talán előbb, talpon lesz ismét minden élő a művelt vi­lágban, s egethasító robajjal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt a földön uralkodik a zsarnokok képében...” Petőfi buzdító írásainak szá­mokkal ki nem fejezhető, de minden bizonnyal óriási szerepe volt abban, hogy a magyar for­radalom csakugyan összeszedte erőit és később 1849 tavaszán diadalmasan visszavágott az el­lenforradalomnak. A költő ellenségei és irigy ál­barátai azonban előbb csak csendben, azután egyre szemte­lenebb ül kezdték gúnyo’gatni „a buzdító dalnokot”, ki másokat lelkesít csatára, de ő maga ke­rüli a vészt... Petőfihez is elju­tottak a szennyes rágalmak, de nem akart mentegetőzni a világ előtt, önmagának vallott gyötrő­déseiről, egy versben, amely csak halála után jelent meg: Oh gyermekem, oh gyerme­kem. Még meg sem vagy születve, S szívemre már is kínt hozál S gyalázatot nevemre! Igen, ez vált az óik, amely távol tartotta Petőfit a fronttól: Debrecenbe hozott felesége mel­lett kellett maradnia a terhes­ség utolsó heteiben. Ezért várta, nemcsak mint apa. hanem mint kötelességét tudó szabadsághar­cos is, gyermeke születését. 1848. december 15-én megszü­letett Petőfi Zoltán. Egy hónap alatt a boldog apa úgyahogy biz­tosította családja megélhetését, s feleségét és fiát Vörösmartyra bízva, elindult Bem generális táborába. Immár tudva, hogy az út vé­gén mi várja a kö'tőt, elkerül­hetetlen a kérdés: csakugyan el kellett mennie? Az utóbbi idő­ben egyre többen feleltek nem­mel e kérdésre: Szerintük Pető­fit beugrasztották a harcba, sőt maga a nemzet is felelős, amiért elpazarolta költőjét a csataté­ren. Téves ez az okoskodás, s Pe­tőfi védelme címén valójában a költő megtagadását foglalja magában. Petőíi, a szó és tett egységének elvét is hitelesítette, amikor kardot kötött oldalára. Az ugratók, akik alávaló esz­közökkel támadták a költőt, megérdemlik megvetésünket, de a más bőrére bátrak visszata­szító serege nem azonos a nem­zettel. A nemzet jobb része tör­ténelmünk legnagyobb küzdel­mét vívta. E harcban eszményre, példára is szükség volt. Petőfi ilyen eszményül ajánlkozott, s aki erre váilalkozík, annak tud­nia kell, mit tesz. Apostolságot, prófétaságot nem kötelező vál­lalni. De ha valaki erre szánja el magát, nem kötheti ki, hogy csak életbiztosításos alapon haj­landó szolgálni. S nem biztathat másokat olyan kockázatok vál­lalására, amelyek alól neki a nemzettől felmentést kell kap­nia. Hamis „védelmezőitől” eltéu rően Petőfi tudta ezt. Ezért ment az első lehető alkalommal a csatába. A csatába — nem a halálba. A kettő nem azonos. Vállalni a harcot, annyi, mint végszükség esetén a halált is vállalni. De a katonák többsége általában túl­éli a háborúkat. Petőfi sem azért ment Bemhez, hogy „meghal­jon”, hanem azért, hogy szemé­lyesen küzdjön a hazáért. A lengyel szabadságharc hő­sét nemcsak dicsőséges múltja igazolta a költő szemében ha­nem erélyes erdélyi bemutatko­zása is. Amíg a többi fronton seregeink visszavonultak, Bem villámgyorsan rendbe szedte a rábízott csapatokat, s nekilátott a szégyenletesen elvesztett Er- dé'y visszafoglalásának. Petőfit szeretettel fogadták Bem tábo­rában, a vezér és a sereg egya­ránt. Petőfi ismerhette már Bem -képét, metszetekről, leírásokról, de a valóság bizonyára így is meglephette: egy nyomoréknak látszó öreg ember állt előtte (pedig Bem csak 55 éves volt), egy komor, zárkózott, mit tagad­juk, csúnyácska férfi, akiből senki sem nézte volna ki, hogy a forradalmi háború zsenijével van szerencséje beszélni. Már amennyit Bem egyáltalán beszélt. Nem szerette a cseve­gést, tömör, sőt kurta vezénysza­vakon kívül nem sok mondatot lehetett hallani tőle. Petőfivel kivételt tett. Néhány hét alatt megérezte benne — ha nem is a nagy költőt, hiszen verseit csak Petőfi hevenyészett francia tolmácsolásában ismerhette — a nagy jellemet és a hajthatatlan szabadságharcost. Féltette, óvta, fiának nevezte, s amikor csak lehetett, futárként a kormány székhelyére küldte, hogy addig is távol tartsa a csatától... Erre a gondoskodásra annál is inkább szükség vo't, mert Petőfi nem sokkal megérkezése után átesett a tűzkeresztségen, és mór első csatáiban a vakmerő­ségig menő bátorságot tanúsí­tott. Bem a szelídeki katlan­ban visszaszorította az ellensé­get, de erősítésért Vízaknára vo­nult, ahol a túlerő vereséget mért rá. Hátrálást rendelt el, de a csata hevében előre lovagló költő nem hallotta a parancsot és meg akarta állítani a vissza­kozó katonákat. Kivont karddal, „torka szakadtából” kiáltotta: Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is. Előre! Az idézet a Csatadalból van, amelyet Petőfi nemrég ajánlott fel terjesztésre a nemzetgyűlés­nek. Itt a szörnyű vízaknai mészár­lásban tanulta meg ismerni és becsülni Petőfi a lengyel tábor­nok rettenthetetlen lelkiereiét és katonai leleményességét. Ó, aki soha fejet nem hajtott hatal­masságok előtt, ő, aki még Kos­suth dicsőítésére sem volt haj­landó soha, most „könnyes sze­mekkel” bámulta Bem „lelki nagyságát”. Bemet a vereség nem törte meg, helyreállította a sereget és a diadalmas csaták sorában Ki­űzte Erdélyből az ellenséget. Mielőtt még elkezdődött volna a dicsőséges • tavaszi hadjárat, amelyben Magyarország szívé- bő’ is kikergették a hódítókat, Bem jelenthette Kossuthnak, hogy felszabadította Erdélyt. (Folytatjuk) msHimsz?. q 1972. NOVEMBER 17. ü fl Középtiszai Állami Gazdaság, Kunhegyes (Szolnok megye) Mélyépítési részlegéhez, mélyépítésben jártas több éves vezetői gyakorlattal rendelkező termelési osztályvezetőt keres A Mélyépítési részleg évi 80 millió forintos termelési érték­kel dolgozik. Fizetés megegyezés szerint, összkomfortos lakást biztosítunk. Jelentkezés írásban, működési terület részletes leírásával a gazdaság személyzeti vezetőjénél.” * ■■■■ ibbbbbbb ibbbbbbb ■■■■■■■> amim ■■*•»**» miini ■au«5■■■■■b■■■■■■■«■•■■*■■«■»•■■■■■•*■••»■••25SS5Í2 ............ a iaiaaaaiiiaiRaiaiaaiiaBBasBiaaaaKMBaaaaBaa ■IIBIIIIBBII BBBBIUBBBBBr BBBBIBSBIcniSI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom