Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-11 / 266. szám
Mariska néni és az öregek Öregek napja volt Kondoroson. Jöttéik a meghívásra egymás után, egyedül és kettesben, lassan , ballagó léptekkel. A bejáratnál egy ezüsthajú kicsinyke asszony fogadta őket. Mindenkivel kezet fogott, asztalhoz vezette, s közben barátságosan hogyíéte felől érdeklődött. Az öregek köszöntötték, s talán lett is volna mondanivalójuk bőven, de néhány pillanat múlva Mariska nénit már máshová hívták. Elszólította a kötelesség, hiszen 6 volt a nap egyik fő szervezője. így hát csak pár kedves szóra jutott. Mégsem sértődött meg senki ezért, tudták, hogy máskor — nem ilyen nagy ünnepen, hanem csendes kis irodájában — mindig szívesen fogadja őket, s ilyenkor órákat is elbeszélgethetnek vele. Ezen a napon tűnt fel nekem a fürgén mozgó, egyszerű asszony. Aztán hallottam az ünnepi beszédet. Mindenki odafigyelt Ladnyik Mihály elnökre, s a meglepetés moraja suhant végig a terített asztalok felett, amikor bejelentette, hogy Lábát Györgyné — Mariska néni — nyugdíjba vonul, ime itt az alkalom, hogy köszönetét mondjanak fáradozásaiért és tiszteletük jeléül átadják az ajándékot. Sokan nagyon sajnálták, de ugyanennyien gratuláltak is az elismeréshez, az eddig végzett munkához. Hanem Mariska néni nem tudott elszakadni az öregjeitől. Most is ott találtam irodájában, amikor azért kerestem fel, hogy beszélgessek munkájáról a kondorosi Dolgozók Tsz-ben eltöltött évekről. S hogy mennyire nem pihent most sem, arról meggyőzött az a röpke félóra, amíg beszélgetA békési Egyetértés Termelőszövetkezet felvételre keres gumijavításban jártas szakmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a tsz irodában. Békés, II., Rákóczi u. 33.» 229443 tünk, hisz minduntalan megzavartak bennünket. Hol egy SZTK-beutaióval, hol egy táppénzes papírral nyitottal, rá, vagy csupán azért, hogy néhány percre szót váltsanak a szociális bizottság elnökével. Lábát Györgyné 21 éve, a kezdeti időktől, tagja a szövetkezetnek, s ahogy múltak az évek, úgy jutott egyre több olyan munka, amit csak az az ember tud elvégezni, aki együtt érez az időseikkel, a. gondokkal, bajokkal küszködő tagsággal. Mariska nénire jutott ez a feladat, s egyre többet foglalkozott szociális ügyekkel. Szeret másokon segíteni. Azt tartja, ha valaki tudna jót tenni másokkal — erre lehetősége is van — és nem cselek- szi, az bűnt követ el. Szerinte mások baján segíteni a legnagyobb öröm. Ez a gondolat vezérelte mindig, ha valaki hozzá fordult. így lett nyolc évvel ezelőtt a szociális bizottság tagja, majd íkésőbb az elnöke, s az öregek legfőbb istápolója. Van mit tenni, hiszen a Dolgozók Tsz-ben 439 nyugdíjas van jelenleg. A nyugdíjigényléstől kezdve a fellebbezésig, sőt esetenként bírósági perekig minden Mariska néni feladata. Szívvel-lélekikel segít is ahol tud, természetesep a törvényes határokon bélül. Ügy hiszem nem kell különösebben részletezni, hogy sokszor bizony nehéz a helyzete. De szívós kitartással addig írja a kérvényeket, folyamodványokat, tölti ki a különböző hivatalos papírokat, jár egyik hivatalból a másikba, amíg nem sikerül elintéznie azt az ügyet, melyről tudja, hogy igazságos. Egy- egy siker után boldogan sóhajt fel: na> ennek az embernek is rendbe tettem a szénáját, nyugodtan élheti hátralevő életét. Nem számolta mennyi ügye volt. mióta ezzel foglalkozik. Talán 500? Vagy ezer? Ki tudja? De nem is ez a fontos, hanem az, hogy legtöbbször sikerült. A legnehezebb talán egy rakodómunkás ügye volt, aki évtizedek múltán már nem birta a nehéz fizikai munkát, éjjeliőrnek kérte magát, mégpedig nyugdíj előtt néhány évvel. Igen ám, de éppen a nehéz munkába rokkant bele. És mint rakodó sokkal többet keresett. Amikor elment éjjeliőrnek, bizony kisebb lett a járandósága, s ennek következtében a nyugdíja is. Hiába lett volna tehát az, hogy egész életén át erejét megfeszítve dolgozott? Nem. Mariska néni utánajárt, mit lehet tenni. S nem nyugodott, amíg nem sikerült. S mivel — tudjuk jól — az ügyintézés bonyolult, emiatt hosszúra nyúlt, amíg pontot tehettek a végére, így hát visz- szamenőleg is megkapta az idős ember a kiegészítést. Egyszerre több mint 10 ezer forintot. Nagy volt az öröme. De talán még nagyobb Lábát Györgynéé, aki azzal a tudattal osztozhatott az örömben, hogy ehhez ő is hozzájárult. Sokat tett és tesz mindig az öregekért, mégis azt mondta, amikor találkoztunk: ne írjon semmit rólam, nem szeretem a feltűnést, nem tettem én valami különlegeset, nagyot. Csendben szeretek dolgozni, elvégre ez a feladatom... Kasnyik Judit A BÉKÉS MEGYEI TANÄCS ÉPÍTŐIPARI VALLA LAT eladásra kinél jó állapotban lévő: 1 db ZIL—130-as tehergépkocsit > 1 db HF—60-as hordozható hengerfurdgépet Érdeklődni lehet: A vállalat központjában: Békéscsaba, Kétegyházá u. 1921/2. A „jéghegy-könyvtár11 Szibériában Megjelent a Nemzetközi Szemle üj száma A folyóirat november 7-i évforduló és a Szovjetunió szövetségi állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi számot jelentetett meg. A szovjet politikát ismertető cikkek és tanulmányok mellett olyan írásokat is közöl, amelyek a szovjet álláspontot fejtik ki különböző világproblémákkal kapcsolatban. Az első cikkcsoportban a Szovjetunió és a munkásosztály kapcsolatairól szóló cikkek, ismertetések szerepelnek: a szovjet munkásról, a munkásosztály forra- dalmiságát általában tagadó nézetekről, azok cáfolatáról, s a menedzser farradaloani” tőkés elméletének kritikájáról szóló írásokat olvashatunk. A Szovjetunió és a világproblémák rovatban a szovjet külpolitika nagy, stratégiai jelentőségű célkitűzéseit elemzik az európai és az ázsiai biztonsági rendszerrel foglalkozó írások. Külön figyelmet érdemel a Szovjetunió és a Vatikán diplomáciai kapcsola,- tainak történetét és jelenlegi állapotát ismertető tanulmány. Egy további cikkcsoport a Szovjetunió és a leszerelés címen egyrészt a szovjet békepolitika ilyen, irányú erőfeszítéseit ismerteti, másrészt a szovjet véleményt a Kínai Népköztársaság szerepéről a lefegyverzési törekvések problémáiban. Dokumentumként A braszimovnak a Szovjetunió párizsi nagykövetének levelét közli a folyóirat Ez a levél válasz Mitterand francia szocialistapárti vezető vádjaira, amelyekkel a szovjet kivándorlási intézkedéseket illette. Az MTI washingtoni tudósítója cikkében mélyrehatóan elemzi a jelenlegi amerikai választások politikai és gazdasági 'hátterét. Konklúziója: Amerika-, ban csak egy pártot lehet választani, a Tulajdon Pártját, amelynek csupán két „alosztálya” a köztársasági, illetve republikánus párt. Nagyon érdekes könyvismertetést közöl a folyóirat a Palesztinái arab nép fiatal írójának, Fawaz Turkinak önéletrajzi Kitagadott című regényéről. A szibériaiak azt mondják, hogy a novoszibirszki Állami Műszaki Könyvtár olyan mint egy jéghegy. Víz feletti része, az üvegből és alumíniumból .készült könyvtárépület, jól látható, láthatatlan, a .víz alatti része. — Könyvtárunk — mondja Nyikolaj Kartasov íglazgató, a pedagógiai tudományok kandidátusa — , mindössze 10 év óta működik. Az induláskor Moszkvától kapott. 3 millió kötet ezalatt megduplázódott. Jelenleg oOOOj) olvasónk van. Évente több mint kétmillió kötetet köl- csönzünk. Bár könyvtárunk hivatalosan a műszaki könyvtár nevet viseli, gazdag gyűjteményünk van politikai, művészeti, történelmi, pszichológiai és művészettörténeti könyvekből is. Mindent megteszünk, hogy a könyv eljusson a legtávolibb szibériai és távol-keleti falvak lakóihoz is. Ezt a könyvtárközi kölcsönzés segítségével tudjuk megvalósítani, ezt a szolgáltatásunkat másfél millió városi és falusi olvasó veszi igénybe’. — A könyvtárunkból hiányzó könyveket Moszkvából, Lenin- grádból és országunk más városainak könyvtárából hozatjuk meg: A novoszibirszki könyvtár „fiatal kora” ellenére a szibériai és távol-keleti tudósok tekintélyes tudományos tájékoztató központja lett. A novoszibirszki könytár állandó kapcsolatot tart fenn a világ minden nagy könyvtárával. (BUDAPRESS—APN) Megkezdődtek a színházban a következő zenés bemutató, Szigligeti—Rehár—Brand: Nagyapó című darabjának próbál. Képünkön a koreográfus, Felkai Eszter tánepróbát tart. Premier: december 23-én. (Fotó: Demény) (nimifmnunnnmtnHimmnmtmw Gerencsér Miklós: Fekete tél 27. — Nincs mit aláírnom. Demeter lehcrgasztott feje a gondterheltség látszatát keltette. — Pedig tudom, hogy alá fogod írni. Sőt őrjöngve könyörögsz majd, hogy adjunk gyorsan tollat a kezedbe. Mert amit kaptál, az gyengéd kis szúnyog- csípés ahhoz képest, ami a köze. li percekben vár rád. Elhamarkodottsággal igazán nem vádolhatsz. Még egyszer megkérdezem: te gyártottad a'röpcédulákat? — Nem én gyártottam. — Engem kizárólag a hazugság képes felbosszantani. Remélem, sikerült tartósan megjegyezned, hogy milyen vagyok, ha elfog a méreg. Szóval nem te gyártottad a röpcédulákat? — Nem. Sajnálkozva vonta meg a vállát a csendőrüszt. — Na jó, akkor másképpen kérdezünk. Vetkőzz le szépen tetőtől talpig. Meztelenre. Igaz, a pucérságod megviseli majd a szeméremérzetünket, de mi ezt is kibírjuk. Nézd, édes fiam, amíg levetkőzöl, addig szépen kikészítem ide az asztalra a jegyzőkönyvet, a tollat, meg a tintát. Majd meg fogsz róla győződni, hogy menriyire indokolt az előrelátásom. Balogh Mihály úgy viselkedett, mintha egyedül lenne a szobában. Csak ezzel tudott védekezni a megszégyenítés ellen. Felöltőjét önkéntelenül a közeli székre tette, mire Weinhoffer ráordított: — A padlóra hányd a rongyaidat! Ha egyáltalán voltak fokozatai Balogh Mihály gyűlöletének, ali_ kor Weinhoffert gyűlölte a legjobban. Napközben ritkán avatkozott a vallatásba a polgári felderítés megyei parancsnoka, annál buzgóbban tette pokollá a foglyok éjszakáit. Kisértetjárá- sai éjfél után kezdődtek, részeg üvöltözéssel csörtetett az alagsorba, folyosóra terelte a letartóztatottakat és megszállottan üt. legelte őket órákon át. Különösen a József Attila Kör tagjait szerette gyötörni, addig gumi boltozta, rugdalta a kínzásoktól eltompult fiatalembereket, amíg erőt nem vett rajta az álmosság és a kimerültség. Mihelyt mezítelenre vetkőzött Balogh Mihály, hárman megragadták: jobb karjába és vállába a bivalyerős , Dobrai őrmester markolt, balról Weinhoffer és Bede zászlós kapaszkodott rá. Eközben Faragó Béla az áram- fejlesztő géppel1 volt elfoglalva. Intésére térdre kényszerítették a foglyot. Faragó az áldozatra parancsolt: — Nyelvet kiölteni! Látva Demeter a vonakodást, Balogh Mihály fejére suhintott a gumibotjával. Erre az mégjobban összezárta a száját. Faragó megragadta a cserépkályha mellett heverő piszkavasat. Balogh Mihály keményen összeharapott fogsorainak esett vele, addig verte, feszegette, amíg a fogoly megadta magát. Kioltott nyelvére erősítette az egyik huzalt, amely csipeszben végződött A másik pólus huzalát a fül mögötti ideggócra csíptette. Balogh Mihály számára világos volt, hogy mi vár rá, próbálta magáról lerázni eleven béklyóit, de annyira erősen tartották^ hogy moccanni sem tudott térdelő helyzetéből. Faragó lassan forgatni kezdte az áramfejlesztő karját. Az áldozaton heves remegés tiltott végig. Faragó egyre gyorsabban tekerte a forgatókart. Balogh Mihályból hosszú-hosszú üvöltés szakadt fel. Csökkent az áramerősség, majd teljes odaadással megforgatta Faragó a sá_ tani masinát. A szenvedés hirtelen megsokszorozódása robbanó energiát szabadított fel a fogolyban, iszonyú erővel rúgta magát talpra, s a testébe csimpaszkodó nyilasokat messzire röpítette. Azok feltápászkodtak, dühödten rárohantak. rúgták, öklözték. Balogh Mihály csupasz teste fénylett a verejtéktől és ahogy vonaglott az ütések alatt, iszappá mázolódott rajta a padló szennye. — Talán mégis elegánsabb lenne, ha aláírnád a jegyzőkönyvet — beszélt hozzá fuvola* zó hangon Demeter.
