Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

Mariska néni és az öregek Öregek napja volt Kondoro­son. Jöttéik a meghívásra egy­más után, egyedül és kettes­ben, lassan , ballagó léptekkel. A bejáratnál egy ezüsthajú ki­csinyke asszony fogadta őket. Mindenkivel kezet fogott, asz­talhoz vezette, s közben barát­ságosan hogyíéte felől érdeklő­dött. Az öregek köszöntötték, s talán lett is volna mondaniva­lójuk bőven, de néhány pilla­nat múlva Mariska nénit már máshová hívták. Elszólította a kötelesség, hiszen 6 volt a nap egyik fő szervezője. így hát csak pár kedves szóra jutott. Mégsem sértődött meg senki ezért, tudták, hogy máskor — nem ilyen nagy ünnepen, ha­nem csendes kis irodájában — mindig szívesen fogadja őket, s ilyenkor órákat is elbeszél­gethetnek vele. Ezen a napon tűnt fel ne­kem a fürgén mozgó, egyszerű asszony. Aztán hallottam az ünnepi beszédet. Mindenki odafigyelt Ladnyik Mihály el­nökre, s a meglepetés moraja suhant végig a terített asztalok felett, amikor bejelentette, hogy Lábát Györgyné — Ma­riska néni — nyugdíjba vonul, ime itt az alkalom, hogy kö­szönetét mondjanak fáradozá­saiért és tiszteletük jeléül át­adják az ajándékot. Sokan nagyon sajnálták, de ugyanennyien gratuláltak is az elismeréshez, az eddig végzett munkához. Hanem Mariska né­ni nem tudott elszakadni az öregjeitől. Most is ott találtam irodájában, amikor azért ke­restem fel, hogy beszélgessek munkájáról a kondorosi Dol­gozók Tsz-ben eltöltött évekről. S hogy mennyire nem pihent most sem, arról meggyőzött az a röpke félóra, amíg beszélget­A békési Egyetértés Termelőszövetkezet felvételre keres gumijavításban jártas szakmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a tsz irodában. Békés, II., Rákóczi u. 33.» 229443 tünk, hisz minduntalan megza­vartak bennünket. Hol egy SZTK-beutaióval, hol egy táp­pénzes papírral nyitottal, rá, vagy csupán azért, hogy né­hány percre szót váltsanak a szociális bizottság elnökével. Lábát Györgyné 21 éve, a kezdeti időktől, tagja a szövet­kezetnek, s ahogy múltak az évek, úgy jutott egyre több olyan munka, amit csak az az ember tud elvégezni, aki együtt érez az időseikkel, a. gondokkal, bajokkal küszködő tagsággal. Mariska nénire jutott ez a fe­ladat, s egyre többet foglalko­zott szociális ügyekkel. Szeret másokon segíteni. Azt tartja, ha valaki tudna jót tenni másokkal — erre lehető­sége is van — és nem cselek- szi, az bűnt követ el. Szerinte mások baján segíteni a legna­gyobb öröm. Ez a gondolat ve­zérelte mindig, ha valaki hoz­zá fordult. így lett nyolc évvel ezelőtt a szociális bizottság tagja, majd íkésőbb az elnöke, s az öregek legfőbb istápolója. Van mit tenni, hiszen a Dol­gozók Tsz-ben 439 nyugdíjas van jelenleg. A nyugdíjigény­léstől kezdve a fellebbezésig, sőt esetenként bírósági pere­kig minden Mariska néni fela­data. Szívvel-lélekikel segít is ahol tud, természetesep a tör­vényes határokon bélül. Ügy hiszem nem kell különösebben részletezni, hogy sokszor bi­zony nehéz a helyzete. De szí­vós kitartással addig írja a kérvényeket, folyamodványokat, tölti ki a különböző hivatalos papírokat, jár egyik hivatalból a másikba, amíg nem sikerül elintéznie azt az ügyet, mely­ről tudja, hogy igazságos. Egy- egy siker után boldogan sóhajt fel: na> ennek az embernek is rendbe tettem a szénáját, nyu­godtan élheti hátralevő életét. Nem számolta mennyi ügye volt. mióta ezzel foglalkozik. Talán 500? Vagy ezer? Ki tud­ja? De nem is ez a fontos, ha­nem az, hogy legtöbbször sike­rült. A legnehezebb talán egy ra­kodómunkás ügye volt, aki év­tizedek múltán már nem birta a nehéz fizikai munkát, éjjeli­őrnek kérte magát, mégpedig nyugdíj előtt néhány évvel. Igen ám, de éppen a nehéz munkába rokkant bele. És mint rakodó sokkal többet ke­resett. Amikor elment éjjeli­őrnek, bizony kisebb lett a já­randósága, s ennek következté­ben a nyugdíja is. Hiába lett volna tehát az, hogy egész éle­tén át erejét megfeszítve dol­gozott? Nem. Mariska néni utánajárt, mit lehet tenni. S nem nyugodott, amíg nem si­került. S mivel — tudjuk jól — az ügyintézés bonyolult, emiatt hosszúra nyúlt, amíg pontot te­hettek a végére, így hát visz- szamenőleg is megkapta az idős ember a kiegészítést. Egyszer­re több mint 10 ezer forintot. Nagy volt az öröme. De talán még nagyobb Lábát Györgynéé, aki azzal a tudattal osztozha­tott az örömben, hogy ehhez ő is hozzájárult. Sokat tett és tesz mindig az öregekért, mégis azt mondta, amikor találkoztunk: ne írjon semmit rólam, nem szeretem a feltűnést, nem tettem én va­lami különlegeset, nagyot. Csendben szeretek dolgozni, el­végre ez a feladatom... Kasnyik Judit A BÉKÉS MEGYEI TANÄCS ÉPÍTŐIPARI VALLA LAT eladásra kinél jó állapotban lévő: 1 db ZIL—130-as tehergépkocsit > 1 db HF—60-as hordozható hengerfurdgépet Érdeklődni lehet: A vállalat központjában: Békéscsaba, Kétegyházá u. 1921/2. A „jéghegy-könyvtár11 Szibériában Megjelent a Nemzetközi Szemle üj száma A folyóirat november 7-i év­forduló és a Szovjetunió szövet­ségi állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi számot jelentetett meg. A szovjet politikát ismertető cikkek és tanulmányok mellett olyan írásokat is közöl, amelyek a szovjet álláspontot fej­tik ki különböző világ­problémákkal kapcsolatban. Az első cikkcsoportban a Szovjet­unió és a munkásosztály kapcso­latairól szóló cikkek, ismerteté­sek szerepelnek: a szovjet mun­kásról, a munkásosztály forra- dalmiságát általában tagadó nézetekről, azok cáfolatáról, s a menedzser farradaloani” tőkés elméletének kritikájáról szóló írásokat olvashatunk. A Szovjet­unió és a világproblémák rovat­ban a szovjet külpolitika nagy, stratégiai jelentőségű célkitűzé­seit elemzik az európai és az ázsiai biztonsági rendszerrel foglalkozó írások. Külön figyel­met érdemel a Szovjetunió és a Vatikán diplomáciai kapcsola,- tainak történetét és jelenlegi állapotát ismertető tanulmány. Egy további cikkcsoport a Szov­jetunió és a leszerelés címen egyrészt a szovjet békepolitika ilyen, irányú erőfeszítéseit ismer­teti, másrészt a szovjet véle­ményt a Kínai Népköztársaság szerepéről a lefegyverzési törek­vések problémáiban. Dokumen­tumként A braszimovnak a Szov­jetunió párizsi nagykövetének levelét közli a folyóirat Ez a levél válasz Mitterand francia szocialistapárti vezető vádjaira, amelyekkel a szovjet kivándor­lási intézkedéseket illette. Az MTI washingtoni tudósí­tója cikkében mélyrehatóan elemzi a jelenlegi amerikai vá­lasztások politikai és gazdasági 'hátterét. Konklúziója: Amerika-, ban csak egy pártot lehet vá­lasztani, a Tulajdon Pártját, amelynek csupán két „alosztá­lya” a köztársasági, illetve re­publikánus párt. Nagyon érde­kes könyvismertetést közöl a fo­lyóirat a Palesztinái arab nép fiatal írójának, Fawaz Turkinak önéletrajzi Kitagadott című re­gényéről. A szibériaiak azt mondják, hogy a novoszibirszki Állami Műszaki Könyvtár olyan mint egy jéghegy. Víz feletti része, az üvegből és alumíniumból .készült könyvtárépület, jól lát­ható, láthatatlan, a .víz alatti része. — Könyvtárunk — mondja Nyikolaj Kartasov íglazgató, a pedagógiai tudományok kandi­dátusa — , mindössze 10 év óta működik. Az induláskor Moszk­vától kapott. 3 millió kötet ez­alatt megduplázódott. Jelenleg oOOOj) olvasónk van. Évente több mint kétmillió kötetet köl- csönzünk. Bár könyvtárunk hi­vatalosan a műszaki könyvtár nevet viseli, gazdag gyűjtemé­nyünk van politikai, művésze­ti, történelmi, pszichológiai és művészettörténeti könyvekből is. Mindent megteszünk, hogy a könyv eljusson a legtávolibb szibériai és távol-keleti falvak lakóihoz is. Ezt a könyvtárközi kölcsönzés segítségével tudjuk megvalósítani, ezt a szolgálta­tásunkat másfél millió városi és falusi olvasó veszi igénybe’. — A könyvtárunkból hiányzó könyveket Moszkvából, Lenin- grádból és országunk más váro­sainak könyvtárából hozatjuk meg: A novoszibirszki könyvtár „fiatal kora” ellenére a szibé­riai és távol-keleti tudósok te­kintélyes tudományos tájékozta­tó központja lett. A novoszibirszki könytár ál­landó kapcsolatot tart fenn a vi­lág minden nagy könyvtárával. (BUDAPRESS—APN) Megkezdődtek a színházban a következő zenés bemutató, Szigligeti—Rehár—Brand: Nagyapó című darabjának próbál. Képünkön a koreográfus, Felkai Eszter tánepróbát tart. Premi­er: december 23-én. (Fotó: Demény) (nimifmnunnnmtnHimmnmtmw Gerencsér Miklós: Fekete tél 27. — Nincs mit aláírnom. Demeter lehcrgasztott feje a gondterheltség látszatát keltet­te. — Pedig tudom, hogy alá fo­god írni. Sőt őrjöngve könyö­rögsz majd, hogy adjunk gyor­san tollat a kezedbe. Mert amit kaptál, az gyengéd kis szúnyog- csípés ahhoz képest, ami a köze. li percekben vár rád. Elhamar­kodottsággal igazán nem vádol­hatsz. Még egyszer megkérde­zem: te gyártottad a'röpcédulá­kat? — Nem én gyártottam. — Engem kizárólag a hazug­ság képes felbosszantani. Remé­lem, sikerült tartósan megje­gyezned, hogy milyen vagyok, ha elfog a méreg. Szóval nem te gyártottad a röpcédulákat? — Nem. Sajnálkozva vonta meg a vál­lát a csendőrüszt. — Na jó, akkor másképpen kérdezünk. Vetkőzz le szépen tetőtől talpig. Meztelenre. Igaz, a pucérságod megviseli majd a szeméremérzetünket, de mi ezt is kibírjuk. Nézd, édes fiam, amíg levetkőzöl, addig szépen kikészítem ide az asztalra a jegyzőkönyvet, a tollat, meg a tintát. Majd meg fogsz róla győződni, hogy menriyire indo­kolt az előrelátásom. Balogh Mihály úgy viselke­dett, mintha egyedül lenne a szobában. Csak ezzel tudott vé­dekezni a megszégyenítés ellen. Felöltőjét önkéntelenül a közeli székre tette, mire Weinhoffer ráordított: — A padlóra hányd a ron­gyaidat! Ha egyáltalán voltak fokozatai Balogh Mihály gyűlöletének, ali_ kor Weinhoffert gyűlölte a leg­jobban. Napközben ritkán avat­kozott a vallatásba a polgári felderítés megyei parancsnoka, annál buzgóbban tette pokollá a foglyok éjszakáit. Kisértetjárá- sai éjfél után kezdődtek, részeg üvöltözéssel csörtetett az alag­sorba, folyosóra terelte a letar­tóztatottakat és megszállottan üt. legelte őket órákon át. Különö­sen a József Attila Kör tagjait szerette gyötörni, addig gumi bol­tozta, rugdalta a kínzásoktól el­tompult fiatalembereket, amíg erőt nem vett rajta az álmosság és a kimerültség. Mihelyt mezítelenre vetkőzött Balogh Mihály, hárman megra­gadták: jobb karjába és vállába a bivalyerős , Dobrai őrmester markolt, balról Weinhoffer és Bede zászlós kapaszkodott rá. Eközben Faragó Béla az áram- fejlesztő géppel1 volt elfoglalva. Intésére térdre kényszerítették a foglyot. Faragó az áldozatra pa­rancsolt: — Nyelvet kiölteni! Látva Demeter a vonakodást, Balogh Mihály fejére suhintott a gumibotjával. Erre az még­jobban összezárta a száját. Fa­ragó megragadta a cserépkály­ha mellett heverő piszkavasat. Balogh Mihály keményen össze­harapott fogsorainak esett vele, addig verte, feszegette, amíg a fogoly megadta magát. Kioltott nyelvére erősítette az egyik hu­zalt, amely csipeszben végződött A másik pólus huzalát a fül mögötti ideggócra csíptette. Ba­logh Mihály számára világos volt, hogy mi vár rá, próbálta magáról lerázni eleven béklyóit, de annyira erősen tartották^ hogy moccanni sem tudott tér­delő helyzetéből. Faragó lassan forgatni kezdte az áramfejlesztő karját. Az ál­dozaton heves remegés tiltott végig. Faragó egyre gyorsabban tekerte a forgatókart. Balogh Mihályból hosszú-hosszú üvöl­tés szakadt fel. Csökkent az áramerősség, majd teljes oda­adással megforgatta Faragó a sá_ tani masinát. A szenvedés hir­telen megsokszorozódása robba­nó energiát szabadított fel a fo­golyban, iszonyú erővel rúgta magát talpra, s a testébe csim­paszkodó nyilasokat messzire röpítette. Azok feltápászkodtak, dühödten rárohantak. rúgták, öklözték. Balogh Mihály csu­pasz teste fénylett a verejték­től és ahogy vonaglott az ütések alatt, iszappá mázolódott rajta a padló szennye. — Talán mégis elegánsabb lenne, ha aláírnád a jegyző­könyvet — beszélt hozzá fuvola* zó hangon Demeter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom