Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-11 / 266. szám
KÓTA munkaértekezlet Békéscsabán Megyei közgyűlés december 9-én Fekete Sándor: Petőfi élete „De ha még szeretsz...“ Pénteken délelőtt Békéscsabán tartották negyedévi munkaértekezletüket a KÓTA, a Kórusok Országos Tanácsa Békés megyei Szervezete szakbizottságainak vezetői. Dr. Kovács József megyei titkár bevezetőben ismételten elmondta — mivel sokszor és sokan mást vártak a szervezettel rövid fennállása alatt —, hogy a KÓTA feladata a tanács, adás, az esetenkénti konkrét segítés a megye csaknem két és félezer dalosának tevékenységében, a kórusmozgalom áttételes szolgálata. A néhány hónapja működő és egyre erősödő Röpülj páva!-körök, Iskolai és felnőtt énekkarok szakmai támogatása lesz a jövőben is a szervezet elsődleges feladata. Ezenkívül a kórustalálkozók, a jövő évben az Erkel Diákünnepek szervezésének segítése, a tíz-húsz vagy még több esztendeje éneklő dalosok névsorának elkészítése, a kórusvezetők továbbképzésének, a munkásmozgalmi dalok gyűjtésének figyelemmel kísérése. A beszámolóban és a hozzászólások során elhangzott jó néhány megszívlelendő, a kórusmozgalmat, zenei kultúrát segítő javaslat. Ezek közül a legérdekesebbek voltak, hogy a zeneiskolával rendelkező helységek kórus-hangversenyein iktassák műsorba a zenetanárok hangsze. rés kamaraegyütteseinek bemutatóját, s hogy az iskolai kórusok keressék az eddiginél fokozottabb mértékben a kapcsolatot a helyi művelődési házakkal — enyhítene ez egyszerre két gondon is : az iskolák erre a célra fordítható szűkös anyagi keletéin és nem kevés művelődési ház amatőr művészeti csoporthiányán. A részvevők javaslata szerint december 9-én Békéscsabán rendezik a KÓTA megyei közgyűlését, melyen összegezik az elmúlt év eredményeit és meghatározzák a jövő évi tennivalókat Az újjáépített varsói Nagyopera A varsói Nagyopera épületének alapkőletétele 1825. november 19-én zajlott le. Az ünnepélyes megnyitásra 1833. február 24-én került sor; a műsoron Rossini Sevillai borbélya szerepelt. A varsói opera 1892—1902 között éli aranykorát, Emil Mlynarski, a jeles lengyel zeneszerző, karmester és hegedűművész irányítása alatt, majd újabb felvirágzás következik 1919 és 1929 között. Wagner zenedrámái, Puccini, Richard Strauss művei, Ravel és Sztravinszkij balettjei mellett a varsói Nagyopera egyre gyakrabban vitte színre lengyel szerzők: Karol Szymanowski, Ignacy Paderewski, Ludo- mor Rozycki és mások alkotásait. Világhírű énekesek lépnek fel: Tito Schipa, Fjodor Salja- pin, Enrico Caruso és még sokan mások. A második világháború során a Nagyopera épülete úgyszólván teljes egészében elpusztult. Egyedül az oszlopos homlokzat maradt fenn, amelyet Antonio Corazzi olasz építész tervezett. Varsó felszabadulása után határozat született a Nagyopera újjáépítéséről. Az újjáépítés tervének elkészítésével az egyik legkiválóbb lengyel építészt. Boh- dan Pnieskj professzort bízták meg. A régi méreteiben újjáépített színházépületet teljes egészében a modern színpad igényelnék megfelelően szerelték fel Az opera jelenleg a világ legnagyobb kőszínháza. Színpadának területe a proszcéniummal együtt 1150 négyzetméter. A színpadot 6 hidraulikus süllyesztővel, 8 kocsival, forgószínpad- dal, 8 mozgatható világosító híddal, 2 szövethorizonttal, 104 kulisszaemelővel, 6 vasfüggönnyel és 3 szövetfüggönnyel látták él. A nézőtér befogadóképessége 2000 fő. A csendőrfőhadnagyra nézett, semmire sem hasonlító tekintettel. Demeter Zoltán értett belőle. Alig észrevehetően biccentett Dobrainak. A nyilasok vékony kötelet szedtek elő, sűrű hurkokkal megkötözték Balogh Mihály kezét, lábát, majd újra a padlóra lökték. Alaposan begyakorolta 'már Faragó az emberkínzás minden fázisát. Mesterségszerűen foglalkozott masinájával, semmi jelét nem mutatta annak, hogy tele van sérelemmel alantas szerepe miatt. Tehetetlenül, gúzsbakötve hevert előtte Balogh Mihály. Ismét mőködésbe hozta az áram- fejlesztőt Az elektromosság hát- borzongató zűrzavart okozott a szervezetben, össze-vissza kapkodtak a felriasztott reflexek* vadul tiltakoztak az áram tárna, dása ellen. Balogh Mihály lehetetlen idomokba forgatta testét cibálta kötelékeit velőt rázó üvöltésétől még a nyilasok is -megborzongtak. — Ne lármázz, beteg van a másik szobában! — szólt rá Faragó anélkül, hogy abbahagyta volna az áramfejlesztést. A sűrű borzalmakban vergődő férfi véresre rágta a nyelvét, dúlt arca annyira eltorzult hogy ném hasonlított önmagára. Amikor már eszméletlen volt gépiesen rángott tovább az áram hatására. — Hagyd abba — rendelkezett Demeter. — Locsoljátok fel. Kivisszük Ácsra házkutatást tartani. Meg kell találnunk azt a ! rohadt klisét. Gyanújukat arra alapozták, • hogy valamennyi röplapon fel- • ismerték Balogh Mihály ujjle- ■ nyomatát. A Nemzeti Számon- : kérő Szék politikai főnyomozója ■ perdöntő bizonyítékot akart, ; fitogtatni szerette volna kivéte- S les szakmai talentumát. Ügy : képzelte el a hadbírósági tárgya- : lást, hogy leteszi majd dr. Domi- « nics Vilmos hadbíró őrnagy ■ asztalára a József Attila Kör ! nyomókliséjét a lefoglalt papi- : rokkal, festékekkel együtt. Leg- j szebb reményeit változtatta köd- ; dé a kommunista fiatalok taga- • dása. Tárgyi bizonyítékok helyett • a puszta gyanúsításra lesz kény- S télén alapozni a vizsgálat ered- : ményét, ez pedig szarvas szép- ■ séghiba mindenféle nyomozati ; konstrukción. Abban persze nem * kételkedett, hogy Dominies Vil- j mosnak a gyanúsítás is éppen : elegendő a., ítélet meghozatalé- • hoz, de ő igényelte a csillogást, ■ arra vágyott, hogy kiváló embe- ■ rénék tekintse Orendy Norbert, : a Nemzeti Számonkérő Szék ; országos vezetője. Az áram okozta reszketés után ■ a hidegtől didergett Balogh Mi- • hály. Annyira vacogott, hogy ke- • zéből kihullott a ruha, amikor : öltözködni kezdett a csendőrfő- : hadnagy parancsára. Még azt í sem engedték meg neki, hogy : letürülgesse magáról a vizet, j amelyet eszméletre térítésekor ■ öntöttek rá. Bódult volt, a leg- j egyszerűbb dolgokra is csak J erőlködve tudott koncentrálni. : ■ (Folytatjuk) ; Szendrey Júlia bátrabb volt, mint Mednyánszky Berta. „Jó parti várt reá”, egy gazdag, de üresfejű szolgabíró oldalán, ám ő — maga is regényes és álmodozó lélek — szívesen viszonozta a költő érzelmeit. Akik ezt nem hiszik, elsősorban azzal érvelnek, hogy Petőfi — mint férfi — nem volt vonzó jelenség. Márcsak azért is itt az ideje, hogy szemügyre vegyük a felnőtt költőt. Teleki Sándor, aki önmagát „vad grófnak” nevezte, s épp ezidőtájt lett a költőnek egyetlen arisztokrata barátja, meglehetősen pontos képet festett róla: „Közép termetnél valamivel magasabb alak. sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött, felálló kurta fekete hajjal... csillámló bogár szemek, melyek beszéd közben csillogtak, s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak; ez volt arcának legszebb része, ablakai költői lelkének... arcának bőre sárgásbarna volt, egynéhány szeplőformájú még barnább foltocskákkal; ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól áll rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés. a gyűlölet s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai saját- szerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel...” E kellemetlen vonásról Jókai is említést tesz, ő a maga felfokozó nyelvén démoni kifejezésről beszél. De épp Jókai hangsúlyozta, hogy amikor „ezt a rideg arcot a költészet lángja megvilá- gítá, mikor egy költeményét elszavalta, akkor minden vonásában kigyulladt a lélek; tekintete sugárzott, alakja megnőni látszott, szoborszerűvé alakult; ilyenkor, aki látta, hallgatta, belé kellett szeretnie: férfit és nőt magával ragadott”. Júlia ezt a Petőfit ismerte meg. Még egy közönségesebb lélekre is hatott volna ez a férfi, hát még Júliára, ki az erdődi sivár magány elöl francia regényekbe menekült, s köznapi emberek helyett kivételes egyéniség gekrői álmodozott. El kell hinnünk róla, hogy különbséget tudott tenni Petőfi Sándor és egy korlátolt szo'gabíró között. De milyen volt Júlia? Nem a költő szemével nézve, mert hát a szerelmes szem lencséje nem „objektív”, hanem mondjuk Jókai ízlése szerint? „Én megvallom írja a nagy mesemondó —, hogy nem találtam olyan szépnek, mint minőnek Sándor versei megörökítették: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön. de a kettő közt nem volt összhangzás: emellett rövid hajat viselt; s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor”. A rövid haj persze csak Jókai felfogásában számított hibának, az eredetiség elvét hirdető költőnek ez is tetszett. „Szabad, merész gondolatjárása volt, — írja még Jókai — egészen összeegyeztethető férjével: néha excentrikus, de mindig szellemdús”. „Excentrikus”, — vagyis az átlagtól elütő. ..a fennálló rendbe beilleszkedni nem tudó ember”, mint egy régi lexikon mondja. De hisz épp ez lehetett az, ami Petőfinek legjobban tetszett Júliában! Annak a Petőfinek, akit épp történetünk napjaiban — 1846 októberében — egy titkosrendőri kémjelentés „extravagánsnak” bélyegzett. Ami nagyjából épp az „excentrikusnak” felel meg. E hasonlóság volt vonzalmuk egyik serkentője, s e közös vonást minden bizonnyal kölcsönösen felismerték egymásban, már az első, megyebáli találkozáson. A szerelmesek végül is egy tavaszig tartó „próbaidőben” egyeztek meg, s a költő reménykedve búcsúzott, — Teleki grófhoz ment, Koltóra. A gróf költői kastélyában kellemesen teltek a napok, de a költőt dolgai most már Pestre szólították. 'Útközben hogy is ne állt volna meg Debrecenben, ahol oly nyomorúságos hónapokat töltött — éppen három éve? Mikor belépett a színházba, minden szem feléje fordult „s a lelkesedés az égiháború hangján kiáltá: ól jen Petőfi Sándor!” A színészek örültek a látogatásnak, s a társulat szép, okos és rokonszenves primadonnája, Prielle Kornélia egy darabbeli dal helyett Petőfi versét énekelte el: .A virágnak megtiltani nem lehet...” Petőfi boldog volt: olyan emberek közé került megint, akik nem származását nézték, hanem költői érdemét. Megfeledkezve pesti dolgairól, jókedvűen engedte el magát e szabadgondolkodású, független lelkű művészek között. „Testvérek vagyunk az Ürban” — mondogatta nekik, vándorszínészi múltjára utalva. Testvérek vagyunk — e két A Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyáregységében felállították, a következő naszóban van a kulcsa mindannak, ami most egy színjáték váratlanságával történik. Már Költőn is ha’lott pletykád kát Júlia új udvar ló járói, itt, Debrecenben arról kapott „hírt” Petőfi, hogy az erdődi várkisasz- szony egy dzsidáskapitányhoz készül férjhez menni. Hát így vagyunk? — tombolhatott haragjában. — Hát mégis ledönthe- tetlenek a falak egy mészárosnak komédiás-poéta fia és az inspektor leánya között? Ki-ki a magáénak valóval? Nemcsak bosszúból, nem bohémságból, hanem a csalódás okozta fájdaíom- ban arra kellett gondolnia, hogy neki is magának valót kell találnia a maga testvérei között — s keresnie, sőt keresnie sem kell — itt van előtte a szép, a tehetséges művész: Prielle Kornélia. Szinte udvarlás nélkül, órák alatt megkérte a színésznő kezét. Kornélia zavartan, de boldogan igent mondott. A házassághoz szükséges formaságok elintézése — vallásuk különbözősége volt az akadály — időt vett igénybe. A pár nap elég volt a lecsillapodáshoz. Kornélia megértette, hogy őt valaki helyett kérték meg és nem erőszakoskodott. Évtizedek múlva, amikor emlékeit megírta, még mindig érezhető melegséggel és rokonszenvvel idézte a költő alakját, a viharos szerelmi fellángolást és a nem kevésbé gyors elválást. A debreceni lánykérés mégsem puszta epizód Petőfi életében. Alighanem ez ébresztette rá Júliát arra, hogy óvatoskodásával mit kockáztat. Amikor a költő közzétette Reszket a bokor című versét .azonnal válaszolt rá. A vers utolsó sorai így hangzottak: Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, ügy Ezerszer áldjon meg. Tudta mit kell tennie. Megkérte Petőfinek egy barátját, hogy annak a költőhöz írt levélében ő is üzenetet küldhes- sen. Az üzenet csak ennyiből állt: „1000-szer — Júlia.” Erre már csak a leánykérőlevél következhetett, amit Szendrey Ignác természetesen elutasított. De ekkor már a költő véglegesen határozott, s elszánta magát, hogy visszamegy Júliáért. Egy kicsit azonban előreszaladtunk, hogy Petőfi szerelmi történetének első nagy részét összefüggően foglalhassuk egybe. Az üzenetváltás már 1847. tavaszán történt. Nekünk azonban, mielőtt folytatnánk a szerelmi regény történetét, vissza kell térnünk a költő 1846—47-es pókban üzembehelyezik az ország első „villanyszerelőgépét”. Az új típusú szerelőgép egymaga több, mint húsz dolgozóból álló szerelőszalag munkáját végzi majd el. Kezeléséhez két ember elegendő. A terv szerint évente egymillió-háromszázezer kapcsolót szerel majd össze, a berendezés, vagyis az úgynevezett kontál- kapcsolo családhoz tartozó cikkeknek több, mint a felét, amennyiben jól beválik, újabb szerelőgépeket is üzembehelyeznek. (MTI) gOtoJMSi§3 5 1978. NOVEMBER 11. A MCSZAK1 ANVAG- ES GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT SZEGEDI KIRENDELTSÉGE SZEGED. MARX TÉR 4. sz. Telefon: 13—487. műszaki becslést tart 1972. november 14-én (kedden) Békéscsabán, MÉH Vállalat Irány] u. 13. sz. alatt. írásbeli jelentésüket kérjük kirendeltségünk, Szeged, Marx tér 4. sz. címre beküldeni. Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételével, eladásával és közvetítésével. 371860 teléhez. (Folytatjuk) Az ország első „ villany szerelőgépe "
