Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

Ellentétes vélemények Izraelben Ozönlik a hadianyag Saigonba Az izraeli munkáspárt vezetői csütörtökön nyilvános vitát kezdtek a megszállt arab terüle­tek jövőjéről. Sorban, előadták nézeteiket a „héja-frakció” (Dar< jan hadügy- és Perez közleke­désügyi miniszter) és mások, to­vábbá a,.galambok” (Állón mi­niszterelnökhelyettes és Szapír pénzügyminiszter köre) képvise­lői. Ök, noha egyetértenek ab­ban, hogy az összes megszállt terület visszaadásáról „szó sem lehet” ellentétes módon véle­kednek az arabokkal szembeni „rugalmasságról” — kivált, ami Husszein Jordániáját illeti. Szapir a kompromisszumok híve, statisztikák segítségével festette fel az „elarabosodott” Izrael képét. Ha ugyanis, — mondta — az ország nagy szám­ban kebelez be arabok-lakta te­rületeket, Ácou táján Izrael ki­lencmillió polgára közül éppen négy és fél millió lesz az arab. Noha Aharon Jadlin a mun­káspárt főtitkára a tanácskozást azzal zárta le, hogy „nincs ér­telme csatázni, mert a béke messze van még. „Megfigyelők I egyetértenek abban, hogy e vi- ' ta eredménye hosszú időre meghatározza majd (öz izraeli kormány politikáját (AP) Jelentés az izraeli—szíriai csatákról A szíriai—izraeli tűzszüneti vonalon csendes volt az éjszaka, noha — mint hírügynökségek írják — érezhető a feszültség, amit a csütörtöki, hónapok óta párjukat ritkító heves harcok váltottak ki. Helyi idő szerint déli fél egykor az izraeli légi­erő bombázta a „gerillák átke­lési útvonalai mellett fekvő Szí­riái állásokat”, három órával ké­sőbb a szíriai tüzérség lőni kezd­te a megszállt Golan-fennsík két izraeli, félkatonai települését, mire az izraeli légierő tűz alá vett tüzérségi és légelhárító állá­sokat. A támadó gépek elűzésére felszálltak a szíriai légierő va­dászgépei is, s a kialakult légi­harcban négy izraeli és két szí­riai gép zuhant le. Izraeli részről tagadják, hogy légierejüket vesz­teségek érték volna, csupán a két félkatonai településben esett anyagi károkat, illetve egy kato­na halálát ismerik el. Csütörtökön este a damaszku­szi rádió szembeszállt az izraeli támadások mindenkori „ideoló­giájával”. Hangoztatta, hogy nem gerilla-támadások megtor­lásáról van szó, hanem arról, hogy „az ellenség nemcsak ter­rorizálni és megalázni, hanem kiirtani akarja népünket”. A rádió emlékeztetett a múlt havi légitámadásokra, amelyek Da­maszkusz környéki falvakban ötven férfi, nő és gyermek életét oltották ki. A pekingi vezetők Lin Piac» nak és társainak az eltávolítása után lényegében „egyes számú ellenséggé” nyilvánították a Szovjetuniót. — állapítja meg ■*. Novoje Vremja a kínai külpoli­tikáról szóló jegyzeteiben. Az' 1971. szeptemberi események utáni pekingi vonalváltozás lé­nyege a hetilap szerint az, 1 ogy míg korábban Kína sajátos sem­leges álláspontot foglalt el az imperialista és antlimperialista erők konfrontációjában, azóta' „a kinai vezetőik tevékenysége I nemzetközi téren minainkább a| „Az ismétlődő izraeli agresz- sziók csupán egy célt érnek el. Eltökéltebbé teszik ellenállásun­kat, erősítik akaratunkat, hogy visszavágjunk”. (Reuter) Alexander Haig tábornok, i Kissinger amerikai nemzetbiz- [ tonsági főtanácsadó helyettese közép-európai idő szerint pén­teken hajnalban 1,30 órakor ér­kezett Saigonba. A tábornok kíséretében van John Negropon- te, aki szintén tagja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági ta­nácsának. A dél-vietnami főváros Tan Son Nhut-i repülőterén Ells­worth Bunker, az Egyesült Ál­lamok nagykövete és Frederick Weyand tábornok, a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai haderők főparancsnoka fogadta Haig tábornokot. Saigoni poli­tikai megfigyelők megjegyezték, hogy a protokoláris szokások ellenére a repülőtéren a saigoni rezsim egyetlen képviselője sem jelent meg a magasrangú ame­rikai vendég fogadására. A tábornok két és fél órával Szovjetunió összes külpolitikai akciójával való globális szembe, helyezkedés jellegét ölti”. A Ne«, voje V rém ja a három vezető kínai lap október 1-d vezércik­két idézi, amely nyiltan kimond, ja, hogy Kína szempontjából a Szovjetunió „veszélyesebbnek” tekintendő az imperialista álla­moknál. A szovjetellenesség mellett a kinai külpolitika másik két ösz- szetevője a vezető imperialista hatalmakhoz való közeledés és a harmadik világ országainak alá. rendelésére irányuló törekvés1. (MTI) Miközben az amerikaiak min­dent elkövetnek, hogy elodázza!' a VBK-val kötött megállapodás aláírását, példa nélkül álló gyor­sasággal óriási mennyiségű ha­dianyagot és katonai felszerelést szállítanak Dél-Vietnamba. Ké­pünkön: újtípusú csapatszállító páncélkocsikat raknak partra Saigon kikötőjében. (Telefotó; — AP — MTI — KS) megérkezése után a saigoni el­nöki palotába ment és megtar­totta első megbeszélését Thieu- val. Az eszmecserén Haig kísé­retében Bunker nagykövet, Thieu kíséretében pedig Hoang Duc Nha, az elnök satjókérdé- sekkel megbízott magántitkára is részt vett. A saigoni amerikai nagykövet­ség szóvivője Haig látogatásá­val kapcsolatban azt mondotta, nem áll módjában sem megerő­síteni, sem cáfolni azokat a hí­reket, amelyek szerint a tábornok Nixontól személyes levelet ho­zott Thieunek. E levélben az amerikai elnök — hírügynökségi értesülések szerint — állítólag arra sürgeti a dél-vietnami elnö­köt, hogy „minél előbb fogadja el a tűzszüneti tervet”. Saigoni diplomáciai körökben minden­esetre „kritikusnak” nevezték Haig és Thieu eszmecseréit, amelyek — szerintük — „dön­tőek” lesznek a VDK és az Egye­sült Államok között már létre­jött kilencpontos javaslat sorsa szempontjából. De hozzáfűzték azt is, hogy mivel a tábornok már vasárnap visszatér Washing­tonba, aligha folytatnak majd huzamosabb tárgyalásokat Wa­shington és Saigon állító­lagos véleménykülönbségeiről. Haig tábornok saigoni látoga­tásának céljáról hivatalosan csak annyit közöltek, hogy „Thieu elnökkel eszmecserét fog folytatni a béketárgyalásokról és áttekinti vele az általános in­dokínai helyzetet”. (AFP) 9 mms 1973. NOVEMBER 1E Novoje Vremja: Kínai külpolitika Mit sürget a főtanácsadó helyettese? Választások ellőtt az NSZK-ban R KS kiküldött tudósítójának jelentése November 19-én nagyfontos­ságú parlamenti választásokra kerül sor az NSZK-ban. Érthető, ha a látogató már nehezen talál politikust Bonnban, a főváros­ban, valahol az országban. A választók között annál inkább meg lehet találni őket. Bármerre is jártam az NSZK- ban, mindenütt vitáznak a vá­lasztás esélyeiről, a pártok programjáról, bár a viták nem tükrözik azt a hangulatot, amit a jobboldali sajtó még néhány hete is igyekezett el­hitetni : nevezetesen azt, hogy a CDU—CSU győzelme esetén a baloldal polgárháborút rob­bant ki. (Ilyen tartalmú cikkek és nyilatkozatok jelentek meg például a jobboldali National Zeitung október elejei számá­ban.) Az utcák színes plakátjain minden párt a maga jelszavá­val igyekszik befolyásolni a vá­lasztópolgárokat. A jobboldal: CDU—CSU a „stabilitás” és a „rend” jelszavait hirdeti, a kor­mánykoalíció pártjai az SPD és az FDP az eddigi éredmé- nyekre hivatkozva kérik a tá­mogatást, a kommu lista párt plakátjain pedig a haladás, a béke és a monopoltőke elleni harc jelszavai olvashatók. A nyugatnémet nagylapok többsége a CDU és CSU-hoz kö­zelálló Springer-csoborthoz tar­tozik, ennek megfelelően igye­keznek befolyásolni a választó­kat. Strauss, Barzel, Schröder és társaik nyilatkozataikban hevesen bírálják a kormány- koalíció hároméves belpolitiká­ját, különösen annak a gazda­ságpolitikai tevékenységét tá­madják. Strauss például kije­lentette: a CDU—CSU hatalom­ra jutása esetén hároméves vé­ré jtékes munkára lesz szükség, hogy helyrehozzák azokat a hibákat, amelyeket a jelenlegi kormánykoalíció elkövetett. Olyan alternatívát állítanak fel — ezzel ijesztgetik a kispolgá­rokat —, hogy a „marxista tervgazdálkodás, vagy a szociá­lis piacgazdaság” között kell választaniök. A főtüzet a szo­ciáldemokrata pártra irányítják, a szabad demokrata választó­kat pedig azzal igyekeznek be­folyásolni, hogy pártjuk „elvesz­tette önállóságát és azt kell ten- niök, amit a szociáldemokraták számukra előírnak.” Érdekes tünet, hogy a jobb­oldali agitáció kevésbé bírálja a Brandt-kormány keleti poli­tikáját, azaz az NSZK külpoli­tikáját. A Bundeshaus-ban (szövetségi ház) —, ahol a par­lamenti képviselők irodái talál­hatók — Karl-Heinz Hansen, a düsseldorfi kerület egyik szo­ciáldemokrata képviselőjelöltje annak a véleményének adott kifejezést, hogy az NSZK lakos­ságának 80—90 százaléka egyetért a keleti politikával, mert belátja, hogy ez az egyet­len reális és járható út, ez szüntette meg a szövetségi köz­társaság húszéves elszigeteltsé­gét és lehetővé tette olyan kér­dések rendezését, amelyek elől Adenauer és utódai elzárkóz­tak. Joggal mondhatta tehát Brandt az NDK—NSZK alap- szerződést jóváhagyó kormány­vita után, hogy november 19- én a választópolgárok a keleti politikára is szavaznak majd és a most létrejött megegyezést is szentesítik. A szociáldemokrata párt köz­pontjában az ún. „barak”-ban, Hans Eberhard Dingels, a párt nemzetközi osztályának vezetője elmondotta: a párt abban bí­zik, hogy a három évvel ez­előtt elért 42,7 százaléknál leg­alább 3—4 százalékkal többet kapnak, ami az FDP a szabad demokrata párt szavazataival együtt jelentős többséghez jut­tathatja majd a koalíciót. Vé­leménye szerint a CDU most sem kap többet a legutóbbi 46 —47 százaléknál. Kétségtelen, hogy a monopoltőikések hatal­mas összegekkel támogatják a jobboldalt, ezt azonban ellen­súlyozza a baloldali politika aktivitása, különösen pedig a szervezett munkásság támoga­tása. B jobüodal mindenekelőtt az infláció rémével igyekszik befolyásolni a nyugatnémet vá­lasztókat. Helmuth Schmidt gazdasági és pénzügyminiszter azonban joggal mutathatott rá ismételten, hogy az áremelke­dés az egész nyugati világban általános és ez az NSZK-t, mint a Közös Piac tagállamát is érinti. Ennek okát Schmidt abban jelölte meg, hogy az Egyesült Államok hadikiadásai, különösen a vietnami háború jelentősen csökkentette a dol­lár értékét. Az amerikaiak el­árasztották a nyugati piacot a felhígult dollárral és így tulaj­donképpen saját inflációjukat ültették át Nyugat-Európába. Az áremelkedések megakadá­lyozására azonban, amelyet pe­dig oly hevesen támad a jobb­oldal, a CDU—CSU sem képes semmiféle programot adni. A CDU—CSU nagy reménye­ket fűz a klérus támogatásához. A már ismert formában, pász­torlevelekkel, kiátkozással, a szószékről igyekszik a híveket a kormánykoalíció ellen han­golni. A közvélemény-kutatá­sok azonban azt mutatják, hogy ez a módszer ma már távolról sem olyan hatásos, mint egy­kor. A választások együk kulcskér­dése az ifjúság magatartása. A választói korhatárt 18 évre szállították le és ez azt jelenti, hogy a mostani választásokon, nem kevesebb, mint négy és fél millió, az összes szavazók mint­egy tizenöt százaléka, új vá­lasztó. A kormány-koalíció ab­ban reménykedik, hogy ezek­nek a fiataloknak, jelentékeny része őket támogatja majd. A nagyszabású lakásépítési prog­ram, valamint az oktatás kor­szerűsítése mind olyan téma, amelyek a fiatalok helyeslésé­vel találkozik. A szociáldemok­raták körében nagy reményeket fűznek a nők szavazataihoz is. A párt már korábban napi­rendre tűzte az abortus-törvény meghozatalát, amit azonban a parlamentben az ellenzék el­lenállása miatt nem sikerült keresztülvinniök. R választás egyik érdekes­sége és új jelensége, hogy az országutakon, városdkban egy­re több gépjármű-tulajdonos helyezi el autóján az általa választott párt emblémáját, vagy vezető politikusok arcké­pét. A kép azt mutatja, hogy a gépjárműveken túlnyomó több­ségben a szociáldemokrata párt jelvényei láthatók. Nem szabad azonban megfe­ledkezni a helyi sajtóról, az ún. Heimatpresse-ről sem, amely a múltban szintén inkább a jobb­oldal mellett állt, most azon­ban legtöbbjük tükrözni igyek­szik a lakosság hangulatát és sok reális, a kormány-koalíció eredményeit méltató cilkk is je­lenik meg hasábjaikon. Ezek az újságok, bár egyenként nem túl nagy példányszámúak, együttesen több olvasó kezébe jutnak el, mint a központi la­pok. Sok minden dől ©1 az NSZK-ban a november 19-i választásokon. Egy választás­nál minden lehetséges, hiszen az erőviszonyok között nincs akkora különbség, hogy a meg­lepetés lehetőségét, ki lehetne zárni. Egy azonban kétségtelen: egyetlen nyugatnémet kormány sem vonhatja ki magát a világ­ban érvényesülő tendenciák alól, és csak azon az úton jár­hat, amely Európa és a világ békéjéhez és biztonságához ve­zet. Gáti István

Next

/
Oldalképek
Tartalom