Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

Ellentétes

vélemények

Izraelben

Ozönlik a hadianyag Saigonba

Az izraeli munkáspárt vezetői csütörtökön nyilvános vitát kezdtek a megszállt arab területek jövőjéről. Sorban, előadták nézeteiket a „héja-frakció” (Dar< jan hadügy- és Perez közlekedésügyi miniszter) és mások, továbbá a,.galambok” (Állón miniszterelnökhelyettes és Szapír pénzügyminiszter köre) képviselői. Ök, noha egyetértenek abban, hogy az összes megszállt terület visszaadásáról „szó sem lehet” ellentétes módon vélekednek az arabokkal szembeni „rugalmasságról” — kivált, ami Husszein Jordániáját illeti.

Szapir a kompromisszumok híve, statisztikák segítségével festette fel az „elarabosodott” Izrael képét. Ha ugyanis, — mondta — az ország nagy számban kebelez be arabok-lakta területeket, Ácou táján Izrael kilencmillió polgára közül éppen négy és fél millió lesz az arab.

Noha Aharon Jadlin a munkáspárt főtitkára a tanácskozást azzal zárta le, hogy „nincs értelme csatázni, mert a béke

messze van még. „Megfigyelők I egyetértenek abban, hogy e vi- ' ta eredménye hosszú időre

meghatározza majd (öz izraeli kormány politikáját (AP)

Jelentés az izraeli—szíriai csatákról

A szíriai—izraeli tűzszüneti vonalon csendes volt az éjszaka, noha — mint hírügynökségek írják — érezhető a feszültség, amit a csütörtöki, hónapok óta párjukat ritkító heves harcok váltottak ki. Helyi idő szerint déli fél egykor az izraeli légierő bombázta a „gerillák átkelési útvonalai mellett fekvő Szíriái állásokat”, három órával később a szíriai tüzérség lőni kezdte a megszállt Golan-fennsík két izraeli, félkatonai települését, mire az izraeli légierő tűz alá vett tüzérségi és légelhárító állásokat. A támadó gépek elűzésére felszálltak a szíriai légierő vadászgépei is, s a kialakult légiharcban négy izraeli és két szíriai gép zuhant le. Izraeli részről tagadják, hogy légierejüket veszteségek érték volna, csupán a két félkatonai településben esett anyagi károkat, illetve egy katona halálát ismerik el.

Csütörtökön este a damaszkuszi rádió szembeszállt az izraeli támadások mindenkori „ideológiájával”. Hangoztatta, hogy nem gerilla-támadások megtorlásáról van szó, hanem arról, hogy „az ellenség nemcsak terrorizálni és megalázni, hanem kiirtani akarja népünket”. A rádió emlékeztetett a múlt havi légitámadásokra, amelyek Damaszkusz környéki falvakban ötven férfi, nő és gyermek életét oltották ki.

A pekingi vezetők Lin Piac» nak és társainak az eltávolítása után lényegében „egyes számú ellenséggé” nyilvánították a Szovjetuniót. — állapítja meg ■*. Novoje Vremja a kínai külpolitikáról szóló jegyzeteiben. Az' 1971. szeptemberi események utáni pekingi vonalváltozás lényege a hetilap szerint az, 1 ogy míg korábban Kína sajátos semleges álláspontot foglalt el az imperialista és antlimperialista erők konfrontációjában, azóta' „a kinai vezetőik tevékenysége I nemzetközi téren minainkább a|

„Az ismétlődő izraeli agresz- sziók csupán egy célt érnek el. Eltökéltebbé teszik ellenállásunkat, erősítik akaratunkat, hogy visszavágjunk”. (Reuter)

Alexander Haig tábornok, i Kissinger amerikai nemzetbiz- [ tonsági főtanácsadó helyettese közép-európai idő szerint pénteken hajnalban 1,30 órakor érkezett Saigonba. A tábornok kíséretében van John Negropon- te, aki szintén tagja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsának.

A dél-vietnami főváros Tan Son Nhut-i repülőterén Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok nagykövete és Frederick Weyand tábornok, a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai haderők főparancsnoka fogadta Haig tábornokot. Saigoni politikai megfigyelők megjegyezték, hogy a protokoláris szokások ellenére a repülőtéren a saigoni rezsim egyetlen képviselője sem jelent meg a magasrangú amerikai vendég fogadására.

A tábornok két és fél órával

Szovjetunió összes külpolitikai akciójával való globális szembe, helyezkedés jellegét ölti”. A Ne«, voje V rém ja a három vezető

kínai lap október 1-d vezércikkét idézi, amely nyiltan kimond, ja, hogy Kína szempontjából a Szovjetunió „veszélyesebbnek” tekintendő az imperialista államoknál.

A szovjetellenesség mellett a kinai külpolitika másik két ösz- szetevője a vezető imperialista hatalmakhoz való közeledés és a harmadik világ országainak alá. rendelésére irányuló törekvés1.

(MTI)

Miközben az amerikaiak mindent elkövetnek, hogy elodázza!' a VBK-val kötött megállapodás aláírását, példa nélkül álló gyorsasággal óriási mennyiségű hadianyagot és katonai felszerelést szállítanak Dél-Vietnamba. Képünkön: újtípusú csapatszállító páncélkocsikat raknak partra Saigon kikötőjében.

(Telefotó; — AP — MTI — KS)

megérkezése után a saigoni elnöki palotába ment és megtartotta első megbeszélését Thieu- val. Az eszmecserén Haig kíséretében Bunker nagykövet, Thieu kíséretében pedig Hoang Duc Nha, az elnök satjókérdé- sekkel megbízott magántitkára is részt vett.

A saigoni amerikai nagykövetség szóvivője Haig látogatásával kapcsolatban azt mondotta, nem áll módjában sem megerősíteni, sem cáfolni azokat a híreket, amelyek szerint a tábornok Nixontól személyes levelet hozott Thieunek. E levélben az amerikai elnök — hírügynökségi értesülések szerint — állítólag arra sürgeti a dél-vietnami elnököt, hogy „minél előbb fogadja el a tűzszüneti tervet”. Saigoni diplomáciai körökben mindenesetre „kritikusnak” nevezték Haig és Thieu eszmecseréit, amelyek — szerintük — „döntőek” lesznek a VDK és az Egyesült Államok között már létrejött kilencpontos javaslat sorsa szempontjából. De hozzáfűzték azt is, hogy mivel a tábornok már vasárnap visszatér Washingtonba, aligha folytatnak majd huzamosabb tárgyalásokat Washington és Saigon állítólagos véleménykülönbségeiről.

Haig tábornok saigoni látogatásának céljáról hivatalosan csak annyit közöltek, hogy „Thieu elnökkel eszmecserét fog folytatni a béketárgyalásokról és áttekinti vele az általános indokínai helyzetet”. (AFP)

9 mms

1973. NOVEMBER 1E

Novoje Vremja:

Kínai külpolitika

Mit sürget

a főtanácsadó helyettese?

Választások ellőtt az NSZK-ban

R KS kiküldött tudósítójának jelentése

November 19-én nagyfontosságú parlamenti választásokra kerül sor az NSZK-ban. Érthető, ha a látogató már nehezen talál politikust Bonnban, a fővárosban, valahol az országban. A választók között annál inkább meg lehet találni őket.

Bármerre is jártam az NSZK- ban, mindenütt vitáznak a választás esélyeiről, a pártok programjáról, bár a viták nem tükrözik azt a hangulatot, amit a jobboldali sajtó még néhány hete is igyekezett elhitetni : nevezetesen azt, hogy a CDU—CSU győzelme esetén a baloldal polgárháborút robbant ki. (Ilyen tartalmú cikkek és nyilatkozatok jelentek meg például a jobboldali National Zeitung október elejei számában.)

Az utcák színes plakátjain minden párt a maga jelszavával igyekszik befolyásolni a választópolgárokat. A jobboldal: CDU—CSU a „stabilitás” és a „rend” jelszavait hirdeti, a kormánykoalíció pártjai az SPD és az FDP az eddigi éredmé- nyekre hivatkozva kérik a támogatást, a kommu lista párt plakátjain pedig a haladás, a béke és a monopoltőke elleni harc jelszavai olvashatók.

A nyugatnémet nagylapok többsége a CDU és CSU-hoz közelálló Springer-csoborthoz tartozik, ennek megfelelően igyekeznek befolyásolni a választókat. Strauss, Barzel, Schröder és társaik nyilatkozataikban hevesen bírálják a kormány- koalíció hároméves belpolitikáját, különösen annak a gazdaságpolitikai tevékenységét támadják. Strauss például kijelentette: a CDU—CSU hatalomra jutása esetén hároméves véré jtékes munkára lesz szükség, hogy helyrehozzák azokat a hibákat, amelyeket a jelenlegi kormánykoalíció elkövetett. Olyan alternatívát állítanak fel — ezzel ijesztgetik a kispolgárokat —, hogy a „marxista tervgazdálkodás, vagy a szociális piacgazdaság” között kell választaniök. A főtüzet a szociáldemokrata pártra irányítják, a szabad demokrata választókat pedig azzal igyekeznek befolyásolni, hogy pártjuk „elvesztette önállóságát és azt kell ten- niök, amit a szociáldemokraták számukra előírnak.”

Érdekes tünet, hogy a jobboldali agitáció kevésbé bírálja a Brandt-kormány keleti politikáját, azaz az NSZK külpolitikáját. A Bundeshaus-ban (szövetségi ház) —, ahol a parlamenti képviselők irodái találhatók — Karl-Heinz Hansen, a düsseldorfi kerület egyik szociáldemokrata képviselőjelöltje annak a véleményének adott kifejezést, hogy az NSZK lakosságának 80—90 százaléka egyetért a keleti politikával, mert belátja, hogy ez az egyetlen reális és járható út, ez szüntette meg a szövetségi köztársaság húszéves elszigeteltségét és lehetővé tette olyan kérdések rendezését, amelyek elől Adenauer és utódai elzárkóztak. Joggal mondhatta tehát Brandt az NDK—NSZK alap- szerződést jóváhagyó kormányvita után, hogy november 19- én a választópolgárok a keleti politikára is szavaznak majd és a most létrejött megegyezést is szentesítik.

A szociáldemokrata párt központjában az ún. „barak”-ban, Hans Eberhard Dingels, a párt nemzetközi osztályának vezetője elmondotta: a párt abban bízik, hogy a három évvel ezelőtt elért 42,7 százaléknál legalább 3—4 százalékkal többet kapnak, ami az FDP a szabad demokrata párt szavazataival együtt jelentős többséghez juttathatja majd a koalíciót. Véleménye szerint a CDU most sem kap többet a legutóbbi 46 —47 százaléknál. Kétségtelen,

hogy a monopoltőikések hatalmas összegekkel támogatják a jobboldalt, ezt azonban ellensúlyozza a baloldali politika aktivitása, különösen pedig a szervezett munkásság támogatása.

B jobüodal mindenekelőtt az infláció rémével igyekszik befolyásolni a nyugatnémet választókat. Helmuth Schmidt gazdasági és pénzügyminiszter azonban joggal mutathatott rá ismételten, hogy az áremelkedés az egész nyugati világban általános és ez az NSZK-t, mint a Közös Piac tagállamát is érinti. Ennek okát Schmidt abban jelölte meg, hogy az Egyesült Államok hadikiadásai, különösen a vietnami háború jelentősen csökkentette a dollár értékét. Az amerikaiak elárasztották a nyugati piacot a felhígult dollárral és így tulajdonképpen saját inflációjukat ültették át Nyugat-Európába. Az áremelkedések megakadályozására azonban, amelyet pedig oly hevesen támad a jobboldal, a CDU—CSU sem képes semmiféle programot adni.

A CDU—CSU nagy reményeket fűz a klérus támogatásához. A már ismert formában, pásztorlevelekkel, kiátkozással, a szószékről igyekszik a híveket a kormánykoalíció ellen hangolni. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a módszer ma már távolról sem olyan hatásos, mint egykor.

A választások együk kulcskérdése az ifjúság magatartása. A választói korhatárt 18 évre szállították le és ez azt jelenti, hogy a mostani választásokon, nem kevesebb, mint négy és fél millió, az összes szavazók mintegy tizenöt százaléka, új választó. A kormány-koalíció abban reménykedik, hogy ezeknek a fiataloknak, jelentékeny része őket támogatja majd. A nagyszabású lakásépítési program, valamint az oktatás korszerűsítése mind olyan téma, amelyek a fiatalok helyeslésével találkozik. A szociáldemokraták körében nagy reményeket fűznek a nők szavazataihoz is. A párt már korábban napirendre tűzte az abortus-törvény meghozatalát, amit azonban a parlamentben az ellenzék ellenállása miatt nem sikerült keresztülvinniök.

R választás egyik érdekessége és új jelensége, hogy az országutakon, városdkban egyre több gépjármű-tulajdonos helyezi el autóján az általa választott párt emblémáját, vagy vezető politikusok arcképét. A kép azt mutatja, hogy a gépjárműveken túlnyomó többségben a szociáldemokrata párt jelvényei láthatók.

Nem szabad azonban megfeledkezni a helyi sajtóról, az ún. Heimatpresse-ről sem, amely a múltban szintén inkább a jobboldal mellett állt, most azonban legtöbbjük tükrözni igyekszik a lakosság hangulatát és sok reális, a kormány-koalíció eredményeit méltató cilkk is jelenik meg hasábjaikon. Ezek az újságok, bár egyenként nem túl nagy példányszámúak, együttesen több olvasó kezébe jutnak el, mint a központi lapok.

Sok minden dől ©1 az NSZK-ban a november 19-i választásokon. Egy választásnál minden lehetséges, hiszen az erőviszonyok között nincs akkora különbség, hogy a meglepetés lehetőségét, ki lehetne zárni. Egy azonban kétségtelen: egyetlen nyugatnémet kormány sem vonhatja ki magát a világban érvényesülő tendenciák alól, és csak azon az úton járhat, amely Európa és a világ békéjéhez és biztonságához vezet. Gáti István