Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

Megsúgom j Magának ...hogy annyira felizgatott a közelmúltban egy statisztikai adat, hogy nyomban bevet­tem egy Sedoxent. Furcsa mó­don azonban ettől sem nyu­godtam meg, sőt még idege­sebb lettem, mert azon kezd­tem el töprengeni, hogy ezzel a cselekedetemmel én milyen százalékban járultam hozzá ah­hoz, hogy évről évre növő gyógyszerfogyasztásunk grafi­konja felfelé íveljen. Ami a nyugtató tablettákat illeti ugyanis, egy emberre ma már 18,4 tabletta jut évenként, szemben a tíz évvel ezelőtti há­rom és fél tablettás évi átlag­gal! Hát ami sok áz sok. Nem el­írásról van szó, hanem arról az állapotról, amikor erős fizikai vagy lelki megrázkódtatás ha­tására beszédzavar és remegés lesz úrrá az emberen. Ilyenkor azután nincs más hátra, mint gyorsan bevenni egy-két nyug­tatót. De hát olyan gyakori lenne ez az állapot, hogy egy egész ország konyakos meggy­ként „eszi" a különböző szeda- tivumok változatos arzenálját? Megsúgom Magának, hogy én el tudom képzelni az ilyen ál­lapotokat. Mint például, hogyan lehetne azt nyugodt idegzettel elviselni, hogy szédületesen fej­lett technikájú világunkban máról-holnapra kiderül, hogy gyufa nélkül maradt az ország. A mi országunk, ahol a gyufát feltalálták! Ezekben a napok­ban — amikor mindenki a gyu­fáról beszélt — közismerten vaskalapos ismerősöm gúnyo­san jegyezte meg: — Hát hiába, az ilyen kis dolgok fognak csak ki rajtunk, mert a nagyokhoz hozzá sem fogunk! Hiába magyaráztam neki, hogy így azért nem szabad fel­fogni a kérdést, mert végső so­ron mi is hibásak vagyunk ab­ban, hogy gyufahiány lett, mert amikor megtudtuk, hogy akado­zik az ellátás, akkor pániksze­rűen vásároltuk fel a megle­vő készleteket, ahelyett, hogy fegyelmezett, nyugodt embe­rekhez méltóan csak egy do­bozzal vettünk volna, s annak is a felét átadtuk volna annak, akinek még annyi sem volt. Tudom ,hogy most arra ki­váncsi, hogy én hány nyugta­tót szedtem be a gyufahiány alatt? Megsúgom Magának, hogy kivételesen egyet sem. Engem ugyanis tökéletesen megnyugtatott, ''hogy az illeté­kesek szigorú felelősségre vo­nást alkalmaznak a gyufahiány előidézőivel szemben. Különben is én gyufát nem használok, nekem gázgyújtóm van. Szilárd Ádám Másfél ntillió kötet új könyv a téli könyvvásárra A téli könyvvásárra a kiadók összesen 185 mű «megjelenését tervezik. E művek egy része már megjelent és kapható a könyvesboltokban,» valamint a munkahelyi könyvterjesztőknél. A tervezett művek között lesz 17 klasszikus és 24 mai magyar író és költő könyve. 45 külföldi iro­dalmi mű, 30 új ifjúsági és gyer­mekkönyv, 15 művészeti kiad­vány, 54 tudományos ismeretter­jesztő, illetve szakirodalmi mű. A téli könyvvásár listáján olyan nagyfontosságú és érdekes kiad­ványok találhatók, mint a Világ- irodalmi Lexikon második köte­te, a Magyar Értelmező Kéziszó­tár, A tagon Kommunisták című regénye, Shakespeare Összes drámái, a Hét évszázad magyar verseinek legújabb kiadása, a mai magyar írók közül Bor Ambrus, Lengyel József, Moldova György, Déry Ti­bor, Garai Gábor, Karinthy Ferenc, Darvas József, Passuth László könyvei. A Műveit Nép Könyvterjesztő Vállalat a téli könyvvásár mű­veiből több mint másfél millió példányt juttat el a könyvesbol­tokba, körülbelül' 84 millió fo­rint értékben. Hogy ezt a rend­kívül magas számot érzékeltes­sük: a könyvek összsúlya meg­közelíti a nyolcvan vagont, te­hát e könyvmennyiséggel két teljes tehervonatot lehetne meg­tölteni. A téli könyvvásár tulajdon­képpen már ezekben a napokban megkezdődik. A vállalatok, in­tézmények, munkahelyi bizomá­nyosai ritkán tapasztalható gaz­dag választékkal jelentkeznek megyénkben is a téli könyvvá­sár idején. Az előzetes informá­ciók szerint több mint négyezer vállalatnál, intézménynél kerül sor november—december hóna­pokban karácsonyi munkahelyi könyvvásárra. Film a századeleji Amerikáról a hét moziműsorán Joe Hill balladája a címe a hét színes, svéd-amerikai kop­rodukcióban készült filmjének, mely szándékával, dokumentum­elemeivel méltán sorakozik az elmúlt időszak olyan nagyhalá­Találkozás a gépgyárban iMínjsuí 1972. NOVEMBER 10. A gyár nemrégen avatott ifjúsági klubjában a terített asztaloknál, a modern vonalú színes hangulatlámpák alatt ülnek a magyar és a szovjet fiatalok. Hagyományosan kez­dődik a baráti találkozó. Ho­gyan is kezdődhetne másként, hiszen fel kell oldani a nyel­vi nehézségeket, néhány mon­datban el kell mondani a gyár dolgozóinak közös üdvözletét és a kazahsztáni fatalok üze­netét. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat igazgatója és a kazah­sztáni ifjúsági delegáció vezé- tője kezet szorít. Kattan a fényképezőgép: e kézszorítás a két nép barátságának újabb jelképe. Az egyik asztalnál többen gyülekeznek. Először csak ket­ten beszélgetnek, majd mások is bekapcsolódnak. Vaszíl Krucskov, a Kusztanaj megyei hegesztő-szakmunkás és Pszota Frigyes, a Békéscsabai Mező- gazdasági Gépgyár szerelője a munkáról faggatja egymást. Pszota: Miért szereted a szakmát? Krucskov: Nem a pénzért. Tudom, hogy valamit adok az embereknek, és ez jó érzés. Pszota: Hiszek neked, de ná­lunk ezek nagy, szavakként hangoznának. Krucskov: Nem értem, miért. Hiszen ez természetes érzés. Ha nem lenne hegesztő az állami gazdaságban .elmaradtunk vol­na a technikai fejlődéstől. Ezért érzem, hogy szükség van rám. Ez természetes. Pszota: Valóban az, de a ke­reset is fontos! Krucskov: Feltétlenül, de eh­hez elsősorban dolgozni kell. Komolyan kell venni a mun­kát! Bursán Kálmán a szovjet fiatalok szabad idejéről érdek­lődik. Vaszíl elmondja, hogy nemrégen a Komszomol-válasz- tások előkészítésével és meg­rendezésével voltak elfoglalva. A szabad idejükre általában jellemző a magasfokú politikai munka, amit a komszomol-szer- vezetekben végeznek és ezzel a párt politikájának végre­hajtását segítik. Természetesen szórakoznak is. A szovjet fia­talok körében népszerű a tánc, a modern zene. De sajnos ke­vés még a jó hanglemez. Szíve­sen tanulnak — és mutatnak be népi legendákat is. Hrabovsziki Pál esztergályos kérdez: — Milyen különbség van Szovjetunióban a tanult és a betanított munkások bérezé­sében? Anatolíj Iszmajlov és Ribinyin Galina válaszol. Iszmajlov: Több kategóriában dolgoznak nálunk a gyárakban, üzemekben. Ügynevezett raz- riadokban. Hat razriád van. Hogy melyikbe kerül valaki, az a szakmai tanulmányainak eredményétől függ. Később a munkája szerint változhat a besorolás. Galina: Az egyes razriád a legroszabb. A végzett szakmun­kások legjobb esetben is csak a negyedikbe kerülhetnek. Idővel természetesen eljuthatnak a ha­todik besorolásba is. Ebben van a legmagasabb órabér. Iszmajlov: A betanított mun- gás legfeljebb a második beso­rolásig juthat, de ha tovább­tanul, akikor feljebb kerülhet. Ha rosszul dolgozik valaki, né­hány figyelmeztetés után ala­csonyabb kategóriába kerül és újra keli vizsgáznia. A hatezer kilométerről jött mandulaszemű kazah-lányok éppoly vidámak, mint a csabai­ak* Mindenki szeretne többet tudni a másikról. Ehhez egy tolmács kevés, így a többi asz­talnál rajzokkal, jelekkel, angol szavakkal folyik a beszélgetés. A „Katyusát” kezdi énekelni valaki. Megszólal az ajándékba kapott gitár. Mindenki énekel. A „Katyusát” a gépgyáriak is oroszul dalolják. Aztán lemez kerül a korongra és tánc kö­vetkezik. Nemzetközi tánc, a ritmus a fontos! A kazah és a magyar fiatalok hamar egymás­ra találtak... Réthy István Gerencsér Miklós: Fekete tél 26. Weinhoff er mindjárt felismer­te, miről van szó. Vérszemet kapva Demeter egyenrangúságot kifejező társalgásától, még töb­bet engedett meg magának: — Marhaság ez az egész cir­kusz. Ne játszogassunk, hanem egyszerűen nyírjuk ki a lurkó­kat. — Maga komolyan beszél, Weinhoff er? — sandított rá ér­deklődve az őrnagy. — Rendszerint komolyan be­szélek. Sokkal egyszerűbb, ha ez esetben is érvényesítjük a fel- koncolási parancsot. Elfogunk valami kóbor bakát és elintéz­zük még abban a huszonnégy órában, pedig csak közönséges katonaszökevény. Ezek az elv­társak meg szépen túlélik 1944- et. Mire föl? Mert ezerszer ve­szélyesebbek a közönséges ka­tonaszökevénynél? Hatalmazzon fel az őrnagy úr, én garantálom, hogy nem érik meg a szent ka­rácsony ünnepét , Ügy ttint, Gerhard Prinz haj­landó feladni leckéztető stílusát. Türelmesebb kifejezést öltött fa- kírsovány arca, sőt egy mosoly- lyal is megjutalmazta Weinhof- fert. ámbár ez a mosoly a leg­kevésbé sem hasonlított a jóin­dulat jelére. — Talán Dominies hadbíró úr példája lelkesítette fej ermyi­sú alkotásai közé, mint a Sacco és Vanzetti, vagy az Egy rend- őrfelügyelő vallomása az állam­ügyésznek. A történet két svéd fiatalem­berről szól, akik 1902-ben az Egyesült Államokba érkeznek, hogy itt alakíthassák ki eddigi­nél jobb életüket. Paul hama­rabb megtalálja a számítását, Joel Hillstrom azonban nem bol­dogul. Sok csalódás után vándo­rolni kezd kelet felé, s közben megismerkedik az ottani élet rendkívüli nehézségeivel, majd kapcsolatba kerül a hozzá ha­sonlóan nehéz sorsú munkások­kal. S mert szenvedélye a zene, gitározni is tud, dallá formálja sorstársai és a maga szenvedése­it, gondjait — politikai beszédek helyett énekel. Megteremti ezzel azt a műfajt, amelyet ma pro- test-songnak nevezünk. Egyre népszerűbbé váló dala­ival a hivatalos közegek figyel­mét is felhívja magára, üldözni kezdik, megalázzák, majd igaz­ságtalanul elitélik, gyilkosság hamis vádjával halált szánnak neki. Már-már úgy látszik, hogy sikerül elkerülnie a halált, túl­zott becsületessége azonban — amelyet abban a társadalomban nem engedhetett meg magának senki az ő helyzetében — mégis a. vesztét okozza. A film írója és rendezője Bo Widerberg. Legutóbb Adalen 31 című sikeres alkotását láthatta a magyar közönség. re? Ha nem ismerné az esetet, elmondom. Amikor halálra Ítél­te Bajcsy-Zsilinszki Endrét, rög­tön kocsiba ült, maga sietett jó­váhagyatni az Ítéletet Szálasi Fe­renc úr főhadiszállásán. Azt mondta, nyugodtan altar ja tölte­ni az ünnepeket, tehát az eli­téltnek nem szábad megérnie a karácsonyt. Bajcsy-Zsilinszky Endrét ma reggel felakasztották. — Mi is megérdemeljük, hogy jó karácsonyunk legyen — csö- könyösködött tovább Weinhoffer. — Kérem, őrnagy úr felhatal­mazását. — Nem adhatok ilyen felha­talmazást. Mégpedig több okból nem. Az egyik ilyen ok, hogy részegekre alig szoktam kényes feladatot bízni. A másik ok, hogy nem vagyok az önök fe­lettes hatósága. A harmadik okot pedig el fogja önnek ma­gyarázni Demeter főhadnagy úr. Gyors eredményt és kellemes ünnepeket kívánok az uraknak. Heil Hitler. Amilyen meglepetésszerűen jött, épp úgy távozott, sarkában Szénásd főhadnaggyal. Általános megszeppentségeí hagyott maga után. — Jó lenne elejét venni a leg­közelebbi látogatásának — hi­bázott rá Faragó mindannyiuk véleményére. Demeter közömbösen hallga­■■■■an•■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■aai főtt. Bede zászlós eleve jelen­téktelennek számított ahhoz, hogy szólni merjen. Weinhof- fert a felháborodása némítotla el, egy ideig a mérgét nyelte, csak azután kezdett szitkozódni: — Rohadjon meg ez a büdös élet! Az ember gürcöl, vállalja a legpiszkosabb munkát, és ak­kor ezt kapja! Részegnek neve­zik szemtől-szembe, mint egy csavargót. — A Gestaponák általában megbízhatóak az értesülései —• vélekedett egykedvűen Demeter. — Iszok, igenis iszdk! Nem kérek se vagyont, se kurvákat, se magas pozíciót! Akinek nem tetszik, az csinálja helyettem! Van itt; gumibot elég. lehet ve­rekedni, csak aztán bírják gyo­morral! Ismerték Weinhoffer dúló-fúló természetét, mégis váratlanul hatott ez a dühöngéssel határos kifakadás. Demeter már egyálta­lán nem óhajtott egykedvű ma­radni. — Ideje észhez térned. Foly­tatni kell a munkát. Szedd ösz- sze magad, mert perceken belül kihallgatásra kéretem Balogh Mihályt. — Köpök az egészre. Még az éjjel agyonlövetem mind a ti­zenegy fickót. Sokkal egyszerűbb, mint a kimerülésig csépelni őket. — Azt mondtam, szedd össze magad — tanácsolta nyersen a cserdőrfőhadnagy. — Szüksé­günk van az ügy törvényes le­folytatására! Weinhoffer mérge röhögésbe fordult. — Ha jól értem, most követ-’

Next

/
Oldalképek
Tartalom