Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
Megsúgom j Magának ...hogy annyira felizgatott a közelmúltban egy statisztikai adat, hogy nyomban bevettem egy Sedoxent. Furcsa módon azonban ettől sem nyugodtam meg, sőt még idegesebb lettem, mert azon kezdtem el töprengeni, hogy ezzel a cselekedetemmel én milyen százalékban járultam hozzá ahhoz, hogy évről évre növő gyógyszerfogyasztásunk grafikonja felfelé íveljen. Ami a nyugtató tablettákat illeti ugyanis, egy emberre ma már 18,4 tabletta jut évenként, szemben a tíz évvel ezelőtti három és fél tablettás évi átlaggal! Hát ami sok áz sok. Nem elírásról van szó, hanem arról az állapotról, amikor erős fizikai vagy lelki megrázkódtatás hatására beszédzavar és remegés lesz úrrá az emberen. Ilyenkor azután nincs más hátra, mint gyorsan bevenni egy-két nyugtatót. De hát olyan gyakori lenne ez az állapot, hogy egy egész ország konyakos meggyként „eszi" a különböző szeda- tivumok változatos arzenálját? Megsúgom Magának, hogy én el tudom képzelni az ilyen állapotokat. Mint például, hogyan lehetne azt nyugodt idegzettel elviselni, hogy szédületesen fejlett technikájú világunkban máról-holnapra kiderül, hogy gyufa nélkül maradt az ország. A mi országunk, ahol a gyufát feltalálták! Ezekben a napokban — amikor mindenki a gyufáról beszélt — közismerten vaskalapos ismerősöm gúnyosan jegyezte meg: — Hát hiába, az ilyen kis dolgok fognak csak ki rajtunk, mert a nagyokhoz hozzá sem fogunk! Hiába magyaráztam neki, hogy így azért nem szabad felfogni a kérdést, mert végső soron mi is hibásak vagyunk abban, hogy gyufahiány lett, mert amikor megtudtuk, hogy akadozik az ellátás, akkor pánikszerűen vásároltuk fel a meglevő készleteket, ahelyett, hogy fegyelmezett, nyugodt emberekhez méltóan csak egy dobozzal vettünk volna, s annak is a felét átadtuk volna annak, akinek még annyi sem volt. Tudom ,hogy most arra kiváncsi, hogy én hány nyugtatót szedtem be a gyufahiány alatt? Megsúgom Magának, hogy kivételesen egyet sem. Engem ugyanis tökéletesen megnyugtatott, ''hogy az illetékesek szigorú felelősségre vonást alkalmaznak a gyufahiány előidézőivel szemben. Különben is én gyufát nem használok, nekem gázgyújtóm van. Szilárd Ádám Másfél ntillió kötet új könyv a téli könyvvásárra A téli könyvvásárra a kiadók összesen 185 mű «megjelenését tervezik. E művek egy része már megjelent és kapható a könyvesboltokban,» valamint a munkahelyi könyvterjesztőknél. A tervezett művek között lesz 17 klasszikus és 24 mai magyar író és költő könyve. 45 külföldi irodalmi mű, 30 új ifjúsági és gyermekkönyv, 15 művészeti kiadvány, 54 tudományos ismeretterjesztő, illetve szakirodalmi mű. A téli könyvvásár listáján olyan nagyfontosságú és érdekes kiadványok találhatók, mint a Világ- irodalmi Lexikon második kötete, a Magyar Értelmező Kéziszótár, A tagon Kommunisták című regénye, Shakespeare Összes drámái, a Hét évszázad magyar verseinek legújabb kiadása, a mai magyar írók közül Bor Ambrus, Lengyel József, Moldova György, Déry Tibor, Garai Gábor, Karinthy Ferenc, Darvas József, Passuth László könyvei. A Műveit Nép Könyvterjesztő Vállalat a téli könyvvásár műveiből több mint másfél millió példányt juttat el a könyvesboltokba, körülbelül' 84 millió forint értékben. Hogy ezt a rendkívül magas számot érzékeltessük: a könyvek összsúlya megközelíti a nyolcvan vagont, tehát e könyvmennyiséggel két teljes tehervonatot lehetne megtölteni. A téli könyvvásár tulajdonképpen már ezekben a napokban megkezdődik. A vállalatok, intézmények, munkahelyi bizományosai ritkán tapasztalható gazdag választékkal jelentkeznek megyénkben is a téli könyvvásár idején. Az előzetes információk szerint több mint négyezer vállalatnál, intézménynél kerül sor november—december hónapokban karácsonyi munkahelyi könyvvásárra. Film a századeleji Amerikáról a hét moziműsorán Joe Hill balladája a címe a hét színes, svéd-amerikai koprodukcióban készült filmjének, mely szándékával, dokumentumelemeivel méltán sorakozik az elmúlt időszak olyan nagyhaláTalálkozás a gépgyárban iMínjsuí 1972. NOVEMBER 10. A gyár nemrégen avatott ifjúsági klubjában a terített asztaloknál, a modern vonalú színes hangulatlámpák alatt ülnek a magyar és a szovjet fiatalok. Hagyományosan kezdődik a baráti találkozó. Hogyan is kezdődhetne másként, hiszen fel kell oldani a nyelvi nehézségeket, néhány mondatban el kell mondani a gyár dolgozóinak közös üdvözletét és a kazahsztáni fatalok üzenetét. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat igazgatója és a kazahsztáni ifjúsági delegáció vezé- tője kezet szorít. Kattan a fényképezőgép: e kézszorítás a két nép barátságának újabb jelképe. Az egyik asztalnál többen gyülekeznek. Először csak ketten beszélgetnek, majd mások is bekapcsolódnak. Vaszíl Krucskov, a Kusztanaj megyei hegesztő-szakmunkás és Pszota Frigyes, a Békéscsabai Mező- gazdasági Gépgyár szerelője a munkáról faggatja egymást. Pszota: Miért szereted a szakmát? Krucskov: Nem a pénzért. Tudom, hogy valamit adok az embereknek, és ez jó érzés. Pszota: Hiszek neked, de nálunk ezek nagy, szavakként hangoznának. Krucskov: Nem értem, miért. Hiszen ez természetes érzés. Ha nem lenne hegesztő az állami gazdaságban .elmaradtunk volna a technikai fejlődéstől. Ezért érzem, hogy szükség van rám. Ez természetes. Pszota: Valóban az, de a kereset is fontos! Krucskov: Feltétlenül, de ehhez elsősorban dolgozni kell. Komolyan kell venni a munkát! Bursán Kálmán a szovjet fiatalok szabad idejéről érdeklődik. Vaszíl elmondja, hogy nemrégen a Komszomol-válasz- tások előkészítésével és megrendezésével voltak elfoglalva. A szabad idejükre általában jellemző a magasfokú politikai munka, amit a komszomol-szer- vezetekben végeznek és ezzel a párt politikájának végrehajtását segítik. Természetesen szórakoznak is. A szovjet fiatalok körében népszerű a tánc, a modern zene. De sajnos kevés még a jó hanglemez. Szívesen tanulnak — és mutatnak be népi legendákat is. Hrabovsziki Pál esztergályos kérdez: — Milyen különbség van Szovjetunióban a tanult és a betanított munkások bérezésében? Anatolíj Iszmajlov és Ribinyin Galina válaszol. Iszmajlov: Több kategóriában dolgoznak nálunk a gyárakban, üzemekben. Ügynevezett raz- riadokban. Hat razriád van. Hogy melyikbe kerül valaki, az a szakmai tanulmányainak eredményétől függ. Később a munkája szerint változhat a besorolás. Galina: Az egyes razriád a legroszabb. A végzett szakmunkások legjobb esetben is csak a negyedikbe kerülhetnek. Idővel természetesen eljuthatnak a hatodik besorolásba is. Ebben van a legmagasabb órabér. Iszmajlov: A betanított mun- gás legfeljebb a második besorolásig juthat, de ha továbbtanul, akikor feljebb kerülhet. Ha rosszul dolgozik valaki, néhány figyelmeztetés után alacsonyabb kategóriába kerül és újra keli vizsgáznia. A hatezer kilométerről jött mandulaszemű kazah-lányok éppoly vidámak, mint a csabaiak* Mindenki szeretne többet tudni a másikról. Ehhez egy tolmács kevés, így a többi asztalnál rajzokkal, jelekkel, angol szavakkal folyik a beszélgetés. A „Katyusát” kezdi énekelni valaki. Megszólal az ajándékba kapott gitár. Mindenki énekel. A „Katyusát” a gépgyáriak is oroszul dalolják. Aztán lemez kerül a korongra és tánc következik. Nemzetközi tánc, a ritmus a fontos! A kazah és a magyar fiatalok hamar egymásra találtak... Réthy István Gerencsér Miklós: Fekete tél 26. Weinhoff er mindjárt felismerte, miről van szó. Vérszemet kapva Demeter egyenrangúságot kifejező társalgásától, még többet engedett meg magának: — Marhaság ez az egész cirkusz. Ne játszogassunk, hanem egyszerűen nyírjuk ki a lurkókat. — Maga komolyan beszél, Weinhoff er? — sandított rá érdeklődve az őrnagy. — Rendszerint komolyan beszélek. Sokkal egyszerűbb, ha ez esetben is érvényesítjük a fel- koncolási parancsot. Elfogunk valami kóbor bakát és elintézzük még abban a huszonnégy órában, pedig csak közönséges katonaszökevény. Ezek az elvtársak meg szépen túlélik 1944- et. Mire föl? Mert ezerszer veszélyesebbek a közönséges katonaszökevénynél? Hatalmazzon fel az őrnagy úr, én garantálom, hogy nem érik meg a szent karácsony ünnepét , Ügy ttint, Gerhard Prinz hajlandó feladni leckéztető stílusát. Türelmesebb kifejezést öltött fa- kírsovány arca, sőt egy mosoly- lyal is megjutalmazta Weinhof- fert. ámbár ez a mosoly a legkevésbé sem hasonlított a jóindulat jelére. — Talán Dominies hadbíró úr példája lelkesítette fej ermyisú alkotásai közé, mint a Sacco és Vanzetti, vagy az Egy rend- őrfelügyelő vallomása az államügyésznek. A történet két svéd fiatalemberről szól, akik 1902-ben az Egyesült Államokba érkeznek, hogy itt alakíthassák ki eddiginél jobb életüket. Paul hamarabb megtalálja a számítását, Joel Hillstrom azonban nem boldogul. Sok csalódás után vándorolni kezd kelet felé, s közben megismerkedik az ottani élet rendkívüli nehézségeivel, majd kapcsolatba kerül a hozzá hasonlóan nehéz sorsú munkásokkal. S mert szenvedélye a zene, gitározni is tud, dallá formálja sorstársai és a maga szenvedéseit, gondjait — politikai beszédek helyett énekel. Megteremti ezzel azt a műfajt, amelyet ma pro- test-songnak nevezünk. Egyre népszerűbbé váló dalaival a hivatalos közegek figyelmét is felhívja magára, üldözni kezdik, megalázzák, majd igazságtalanul elitélik, gyilkosság hamis vádjával halált szánnak neki. Már-már úgy látszik, hogy sikerül elkerülnie a halált, túlzott becsületessége azonban — amelyet abban a társadalomban nem engedhetett meg magának senki az ő helyzetében — mégis a. vesztét okozza. A film írója és rendezője Bo Widerberg. Legutóbb Adalen 31 című sikeres alkotását láthatta a magyar közönség. re? Ha nem ismerné az esetet, elmondom. Amikor halálra Ítélte Bajcsy-Zsilinszki Endrét, rögtön kocsiba ült, maga sietett jóváhagyatni az Ítéletet Szálasi Ferenc úr főhadiszállásán. Azt mondta, nyugodtan altar ja tölteni az ünnepeket, tehát az elitéltnek nem szábad megérnie a karácsonyt. Bajcsy-Zsilinszky Endrét ma reggel felakasztották. — Mi is megérdemeljük, hogy jó karácsonyunk legyen — csö- könyösködött tovább Weinhoffer. — Kérem, őrnagy úr felhatalmazását. — Nem adhatok ilyen felhatalmazást. Mégpedig több okból nem. Az egyik ilyen ok, hogy részegekre alig szoktam kényes feladatot bízni. A másik ok, hogy nem vagyok az önök felettes hatósága. A harmadik okot pedig el fogja önnek magyarázni Demeter főhadnagy úr. Gyors eredményt és kellemes ünnepeket kívánok az uraknak. Heil Hitler. Amilyen meglepetésszerűen jött, épp úgy távozott, sarkában Szénásd főhadnaggyal. Általános megszeppentségeí hagyott maga után. — Jó lenne elejét venni a legközelebbi látogatásának — hibázott rá Faragó mindannyiuk véleményére. Demeter közömbösen hallga■■■■an•■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■aai főtt. Bede zászlós eleve jelentéktelennek számított ahhoz, hogy szólni merjen. Weinhof- fert a felháborodása némítotla el, egy ideig a mérgét nyelte, csak azután kezdett szitkozódni: — Rohadjon meg ez a büdös élet! Az ember gürcöl, vállalja a legpiszkosabb munkát, és akkor ezt kapja! Részegnek nevezik szemtől-szembe, mint egy csavargót. — A Gestaponák általában megbízhatóak az értesülései —• vélekedett egykedvűen Demeter. — Iszok, igenis iszdk! Nem kérek se vagyont, se kurvákat, se magas pozíciót! Akinek nem tetszik, az csinálja helyettem! Van itt; gumibot elég. lehet verekedni, csak aztán bírják gyomorral! Ismerték Weinhoffer dúló-fúló természetét, mégis váratlanul hatott ez a dühöngéssel határos kifakadás. Demeter már egyáltalán nem óhajtott egykedvű maradni. — Ideje észhez térned. Folytatni kell a munkát. Szedd ösz- sze magad, mert perceken belül kihallgatásra kéretem Balogh Mihályt. — Köpök az egészre. Még az éjjel agyonlövetem mind a tizenegy fickót. Sokkal egyszerűbb, mint a kimerülésig csépelni őket. — Azt mondtam, szedd össze magad — tanácsolta nyersen a cserdőrfőhadnagy. — Szükségünk van az ügy törvényes lefolytatására! Weinhoffer mérge röhögésbe fordult. — Ha jól értem, most követ-’
