Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
Padisák ■— Darvas: A sztár is meztelen f A kissé bizarr című zenés vígjáték témája gyakori jelenség, [különösen egyes, némi éne- kelési hajlammal rendelkező fiataljaink körében, akik minden képzettség nélkül pódiumra kívánkoznak, hogy „művészetükkel” a szórakoztató ipar segédmunkásaiból minél hamarabb sztárokká legyenek. E darab hősnője, Tüncsi is ilyen.. Illúzióit táplálja a lánya dicsőségének fényében sütkérezni akaró mama, aki szintén mindent belead, hogy lánya sztár legyen. Ez a családi konfliktus kirobbantója, hiszen a papa (Rapcsák) hallani sem akar róla, hogy lánya iskolai tanulmányait abbahagyva beaténekes- ként csináljon karriert. Bonyolítja a kispolgári családi élet harmóniájának felbomlását a kisebbik lány (Gizus) is, akire szintén ráragad nővére sztárambíciója. A konfliktus a kispolgári sznobizmus illúzióitól telített mama és a kispolgári „realista” papa közt egyre jobban elmélyül, s a papa a gyá- molatlan papucsférj szerepéből kilépve eljár a szervező irodánál, hogy lánya ne kapjon újabb szerződést. Elmélyíti a konfliktust még az is, hogy Tüncsinek, a frissen felkapott haknizó sztárnak már nem kell a régi udvarló (Lovag), akit már nem tart méltónak hozzá, hiszen csak szakmunkás. Ebbe a családi együttesbe illeszkedik be az agglegény pszichológus, dr. Láz dilettáns zeneszerző, aki Tüncsi ambícióit, igaz, hogy csak sejtetően, de nem érdek nélkül táplálja. Végül minden jóra fordul, visszatér a családi béke, csak a mama gondol vissza rezignáltan lánya talmi sztárkarrierjére. Ez lenne a darab „eszmei vonala”, amely a könnyed műfaj lehetőségeivel egy elég káros és kóros életszemléletet ítél el. A szándék jó, de az írói kivitelezés már szegényesebb, a darabban sok a dramaturgiai botlás, hiba. Az is furcsa, hogy olyan sztár szerepel a darabban, aki nem énekel, sztárságát a néző kénytelen csupán elhinni, de nem győzi meg erről még a lemezről közvetített hang sem. kezik azt amit Prinz őrnagy szerint el kellene magyaráznod. A többiek még hangosabb lélegzetvétellel sem mertek be'e- szólni a két főnök vitájába. Demeter Zoltán annál nagyobbat sóhajtott,' I mint egy türtőztetve elhatalmasodó idegességét. — Jól érted. Csak azt nem érted jól, hogy miért kell mellőznünk a te kedvenc módszeredet. — Csak tudnám, hogy miért éppen a kommunisták a kivételek. Azzal a jellegzetesen gúnyosudvarias tekintettel mérte végig Demeter a polgári felderítés parancsnokát, ahogy a foglyokat szokta a második kihallgatás elején. — Végtére is politikai nyomo. zók lennénk. Ebből pedig az következik, hogy elvárható tőlünk némi politikai érzék. Azért nem bunkózhatjuk le ezt a tizenegy fickót csak úgy egyszerűen, mert a vagongyárban tizenegy- ezer munkás dolgozik. Vagyis mindegyikükre pontosan ezer szaki jut. Demonstrálni illik a szigorú törvényességet, elvégre jogállamiban élünk. Méginkább ülik vigyázni a munkások hangulatára, elvégre fontosabb a háborús termelés, mint a te rövidített eljárásod. Erről ennyit. Most pedig kéretem Balogh Mihály elvtársat. Bede Antal zászlós szó nélkül indult a fogolyért az alagsorba. Weinhoffer előkészülete annyiból állt ,hogy kiadósat húzott a demizsonjából, míg Faragó az áramfejlesztőgépet igazította keseügyébe a padlóra. ▲ fogoly Bede Antal zászlós és Szűcs János rendező jó előadást akart csinálni, de ez csak részben sikerült. Néhány jó jelenet hatásos beállításával nem igen tudta ellensúlyozni a darab dramaturgiai gyengéit. Rendezői elképzelése azokban a jelenetekben valósult meg, amelyekben a szülők kispolgárias- ságáról kellett meggyőzni a nézőt. Munkájának értéke még az a viszonylag mozgalmas jelenetsor, amely dr. Láz lakásában játszódik. Az előadás legsikerültebb produkciója Barca Éváé volt, Rapcsákné szerepében. A „nagy lehetőséget” megszimatoló és ezt végig a maga javára is kihasználni akaró mamaként groteszk figurája volt az illúzióiból kiábrándulni kényszerült kispolgárasszonynak. C serényi Béla (Rapcsák), a papucsférj szerepében volt meggyőzőbb, a szigorú családapa metamorfózisában már nem hatott úgy. Felkai Eszter mint Tüncsi megkísérelte, amit lehetett, de a műfaj stílusához illő, jói ismert kvalitásait nem gyümölcsöztet- hette, mert erre a darab alig adott lehetőséget. Jámbor Katalin (Gizus) mozgásával beját- szotta a színpadot, könnyedén játszotta a tizenéves, bohókás diáklány figuráját. (A második szereposztásban Gizust Csenge- ri Erzsébet alakította.) Garai Róbert (Szerémi) néhány nyegle, az életből is jól ellesett mozdulattal érzékeltette a „nagy” beatzenész bornírt, képlékeny egyéniségét. Flórián Antal (Lovag) íróilag nem kellően kidolgozott szerepéből nem tudhatott életszerűbb figurát alakítani, egészében egy elég ener- vált „ifjúmunkás” megformálására kényszerült. Lakky József (dr. Láz) derűs perceket szerzett viszonylag elfogadhatóan megírt szerepében. A díszlettervező Langmár András igyekezett érzékeltetni a darab társadalmi mikromilliő- jét. különösen a Rapcsák család otthonát, ennek ellenére a díszletek inkább „kultúrháziasak”. A nem valami változatos jelmezeket Ék Erzsébet tervezte. I Tóth Lajos Dobrai István őrmester között lépett a szobába. Alig állt meg a szoba közepén, Weinhoffer ökölcsapása reccsent az orrán. Nyomban elöntötte a vér, de nem esett össze. — Ne vérezd össze a padlót! — üvöltött rá Dobrai és ő is a fogoly arcába sújtott. Balogh Mihály ettől már a padlóra omlott. Dobrai menetrendszerűen nyúlt a vizeskannáért, eszméletre locsolta az ájult férfit — Alkalmasnak érzed magad a kihallgatásra? — kérdezte tőle Demeter Kabátúj javai itatta fel a vért az arcáról Balogh Mihály. Csontos alkatú, erős izomzatú fiatalember volt, érdes, nyugodt vonásai is arról vallottak, hogy a tűrni tudók fajtájához tartozik. Délelőtt már borzalmasan megkínozták, szeme körül duzzanatok sötétlettek, szája feszesre püffedt a lila daganátoktól. Válasz nélkül hagyta a kérdést. Demeter ráérősen beszélt hozzá. — Minden jel szerint te gyártottad Ácson a röpcédulákat. Ez annyira biztos, hogy már csak a te , becsületszavad hiányzik hozzá. Részemről akár azonnal befejezettnek tekinthető a tárgyalás, ha aláírod a jegyzőkönyvet. Tessék, tiéd a kezdeményezés joga. Idősebb is, gyengébb is volt Juhász Lajos, a klisé készítője, mégis hallgatni tudott. Balogh Mihály semmiképp nem akarta értelmetlenné tenni az őszülő barát önfeláldozását. (Folytatjuk) Fekete Sándor: Petőfi élete „Legyünk rabokból ismét emberek!“ o A Berta-ügy után fokozatosan elkomorodott a költő világképe. Jókai Mórhoz írt versében ő maga pontosan jellemezte helyzetét: ezt bizonyítják életének külső eseményei is. Miközben a Felhőikben megfogalmazott komor gondolatokat hordozza lelkében, változatlan tetterővel küzd az új szellemű irodalom harci kedvének erősítéséért. Percenként jobban — jobban [el—] Sötétül láthatárom. Az irodalomtudósolk több mint egy százada vitatkoznak azon, hogy mi okozta Petőfi most következő borúlátó korszakát, a Felhők időszakát: az értetlen kritikusok támadásai, a szerelmi csalódás, netán testilelki betegségek? Vagy mind együtt? Nyilvánvaló, minél kevésbé szűkítjük le az okok körét, annál kevésbé egyszerűsítjük a költő lelkivilágát. E küzdelem egyik legérdekesebb fejezete az első magyar irodalmi sztrájk megszervezéséhez fűződik. Kilenc barátjával összefogva Petőfi létrehozta a Tízek Társaságát. Elhatározták, hogy Pesti füzetek címen önálló lapot adnak ki, s addig is, amíg lapjukat engedélyezik, más orgánumban nem dolgoznak. A hatalom már régóta figyelte az új irodalom mozgalmait, s tudta, mit keü tennie. A Felhők verseiben ugyanis nem csupán „keserűség” található, meg „borúlátás”, hanem nagyon is kemény és kegyetlen társadalomkritika: nem annyira a költő van válságban, mint az a társadalom, amelytől dühödt szenvedéllyel elfordul. A Felhőkkel párhuzamosan írt regény, A hóhér kötele s a hasonló gondolatokat árasztó dráma, a Tigris és hiéna, — éppúgy mint a versek — elítéli azt a világot, azt a társadalmi rendet, amelyben a becsületnek buknia kell, az érdem, a siker, a diadal a becstelenségé: Igazság! alszol? vagy meg is [halál] E férfi méltó volt rá, hogy [nyakáról] Aranylánc függjön; s ime a- [helyett] Ö függ, ő függ... a hóhér [kötelén.] S ennek nyakába aranylánc [van pedig] Hóhérkötélen kéne függnie. — Igazság! alszol? vagy meg is [halál?] A hóhérkötélen kéne függnie kitétel nemcsak a költő indulatát jelzi, hanem azt is, hogy nem kívánt belenyugodni a világ ilyen rendjébe. De ugyanA lérli H ű segédt ő h á munkásokat keres z felvételre X Különösen akkor, amikor egyre több jel mutatott arra, hogy Petőfiék nem elégednek meg a társadalom romantikus bírálatával. 1846. májusában Petőfi Döm- södre vonult, hogy a Pesti Füzetek számára tervezett nagyobb művén dolgozzék. A dömsödi egy hónap Petőfi életének egyik legfontosabb s egyszersmind legrejtélyesebb időszaka. A Duna menti kis faluban nem estek meg vele látványos kalandok, szinte még említésre méltó esemény sem történt körötte, s szemtanúk szerint „igen elvonultan, munkálkodva” élt. A költő Dömsö- dön nemcsak írt, hanem elmélyült tanulmányokat is folytatott. E tanulmányok fő tárgya a nagy francia forradalom története lehetett, amelyet egyebek közt Cabet köteteiből ismert meg. Épp két évvel később megjelent forradalmi naplójában Petőfi ilyen szavakkal foglalta össze a francia történelem világraszóló eseményeinek reá gyakorolt hatását. „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangyélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek és az élethez-jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem!” Természetesen nem szabad egyszerűsítenünk a dolgokat. Petőfi nem attól lett forradalmár, hogy egy vagy akár két hónapon át olvasgatta az 1789- es (és az 1830-as) francia forradalom históriáját. Lázadó alkata, hányatott, nélkülözésekkel teli sorsa, igazságkereső természete, törhetetlen jelleme s persze Magyarország akkori állapota, nemzeti elesettsége, társadalmi elmaradottsága — mind ez együtt ellenállhatatlanul ragadta a forradalmi eszmék befogadására. Egy sok éves érzelmi és eszmei folyamat betetőzéseként lett a világ „új evangyé- liomának” hirdetője. E betetőzés azonban eléggé pontosan meghatározhatóan ezen a tavaszon, 1846. májusában következett be. Dömsödi elvonultságából barátjához és lakótársához, Várady Antal ügyvédhez írt verses levele a bizonyság rá: ...hinni kezdem, hogy dicső [napoknak] Érjük maholnap fényes haj- [nalát,] Midőn a népek mind föleme- [lik] A föld porába gázolt fejőket, S végigmennydörgik a föld [kerekén:] „Legyünk rabokból ismét em- [berek!”] Tettvágytól égve sietett visz- sza Pestre, hogy a forradalmi szellemű irodalmi mozgalmat, a Tízek Társaságát tovább szervezze. Július elsejével, a második félév megindulásával kellett volna megkezdődni a tervezett „sztrájknak”, amikor- is a társaság tagjai kivonultak volna a lapokból. De a Pesti Füzetek megjele- sésére sem kerülhetett sor. A helytartótanács urai épp eleget tudtak Petőfiékről ahhoz, hogy lapjukat ne engedélyezhessék. Ilymódon a sztrájk is, a lapalapítási terv is megbukott. A vállalkozás mégsem volt hiábavaló. Igazolta az új irodalom úttörőinek kezdeményező szellemét és merészségét, s még inkább növelte az irántuk megmutatkozó érdeklődést. A költő is tudomásul vette a vereségeit. De nem érezvén jól magát Pestén, elhatározta, hogy ellátogat Erdélybe, ahol épp országgyűlésre készülődtek. A törökök kiűzése utáni átrendezés során a Habsburgok nem csatolták vissza Erdélyt Magyar- országhoz, hanem külön kormányozták A reformkorban a magyar nemesség körében egyre általánosabbá vált az Erdéllyel való újraegyesülés, az unió kívánsága. Igen valószínű, hogy Petőfit is az „erdélyi kérdés” körüli politikai izgalmak vonzották keletre. Utazása azonban mégsem politikai eseményeivel hozott fontos változást életébe. Petőfi ugyanis 1846. szeptemberében találkozott Szendrey Júliával. Egy hónapon át írta hozzá szerelmes verseit: harminc nap alatt pontosan tizenötöt. A leány apja, Szendrey Ignác, Károlyi Lajos gróf birtokainak kezelője. A képlet kísértetiesen hasonlít a gödöllői szerelmére, amely egy hercegi jószágkormányzó leánya iránt lángolt fel... (Folytatjuk) BÉKÉS Hím jggw 1972. NOVEMBER 10.
