Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

Az alapszerződés / Fontos mérföldkőhöz érkezett el egész Európa: a két német állam képviselői kézjegyükkel látták el az NDK és az NSZK viszonyát szabályozó alapszer­ződést. Ezzel valóban új fejezet nyílhat kontinensünkön, ahol évtizedeken keresztül akadá­lyozta az enyhülést a két né­met állam kapcsolatainak ki- alakulhatatlansága és rendezet­lensége. Az ilyenkor szokásos „szöve­gezések” még hátra vannak, a szakértők nyilván elmondják majd véleményüket az egyes cikkelyekről, amelyek érthetően magukban hordozzák egy ke­mény, öthónapos tárgyalási sza­kasz kompromisszum-keresésé­nek eredményeit. A lényeg mégis az, amit az alapszerző­dés-elnevezés is kifejez, hogy sikerült egyezségre jutni az NDK és az NSZK békés egy­más mellett élésének alapjait illetően. Ez pedig nem lehet­séges másként, csak olyan ke­retek között, ahogyan a koeg- zisztencia és együttműködés a szuverén, egymástól független, különböző társadalmi rendszerű államok között megvalósul. Aligha kell hangsúlyoznunk, miért annyira fontos ezeknek az elveknék érvényesülése. Az NSZK-beli jobboldali köröknek az a politikája és ez az éssze­rűtlen magatartás sajnos igen hosszú időn keresztül a hivata­los állami politika rangján le­hetett — hogy tagadják a de­mokratikus Németország ön­álló állami létét, visszautasítják elismerését, sőt a legszélsősé­gesebb elemek a másik német állam nyílt bekebelezését sem tartották elvetendőnek. Az alap- szerződés tehát a nyugatnémet politika kijózanodásának, a rea­litások elfogadásának folyama­tát tükrözi és sírfeliratát jelen­ti a korábban annyit hangoz­tatott különféle doktrínáknak. Emlékezzünk az Adenauer által megfogalmazott „egyedüli képviseleti elvre”, amely arra a tarthatatlan állításra épült, hogy Bonn hivatott a „néme­teket” képviselni, függetlenül attól, hogy valójában melyik állam polgárai. Ezután követ­kezett a Hallstein doktrína, amely élőírta a harmadik or­szágokkal történő szakítást, amennyiben azok diplomáciai viszonyt létesítenek az NDK-val. így sem tudták megakadályoz­ni, hogy ne terebélyesedjék Berlin kapcsolata. S amikor már ezek a doktrínák veresé­get szenvedtek, az utóvédhar­cok következtek: a két német állam között különleges, „bel- német” kapcsolatokat próbáltak kiépíteni, megakadályozták az NDK jogos részvételét az ENSZ szakosított szervezeteiben, amelyben az NSZK máf koráb­ban tagja lehetett. Nem kevés következetlenség és megtorpanás után azonban változott a helyzet. Ennek vol­tak útjelzői az erfurti, majd a kasseli találkozó, a közleke­dési és forgalmi szerződés, az általános európai enyhülésen belül a kapcsolatok újrafelvé- tele s az alapszerződés meg­tárgyalása. Mindez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a két német állam viszonyában nem adódhatnak problémák: különböző társadalmi berendez­kedéssel bírnak, más politikai irányvonalat követnek, más szövetségesű elkötelezettséggel rendelkeznek. De kétségkívül lefaraghatóak azok a plusz fe­szültség-keltő elemek, amelyek — nem az NDK hibájából — eddig fennálltak. Két ország alapszerződését parafálták, de ez kihat tásabb pátriánkra, Európára is. A Hel­sinkibe november 22-re össze­hívott multilaterális konferen­cia előkészítő ülés mindenkép­pen • létrejött volna, de azáltal, hogy a két német állam megál­lapodása megelőzte ezt, jelentős tehertől szabadulhat meg az európai biztonsági konferencia. Olyan kölcsönhatások soroza­táról beszélhetünk, amelyek jó­tékonyan befolyásolhatják egy­más menetét, a politikai ki­bontakozást. Nem lenne teljes azonban a kép. ha neim hívnánk fel a fi­gyelmet egy másik közelgő dá­tumra és eseményre. NoVember 19-én kerül sor az NSZK-ban az általános választásokra, amelyeknek esélyei változatla­nul nyíltak. A jobboldali el­lenzék ugyan tanácstalan és nem tud semmit szembeállítani az alapszerződéssel, de győzelem esetére máris a megállapodások j felülvizsgálatával fenyegetőzik. Ez a fellépés bizonyára befő- , lvásolja majd a választási harc • finisét, jóllehet a szavazást szá- ! mos más. bizonyos fokig kiszá­míthatatlan belpolitikai tényező is meghatározza. Mégis bizo­nyos. hogy az NSZK megválto­zott nemzetközi állásfoglalásá­ban nemcsak egyes vezetők jó­szándéka játszik közre, hanem az objektív szükségszerűségek kényszerítő hatása. amelvek mindenképnen fennállnak majd, november 19«ét követően is. Az alapszerződés találó neve arra is int, hogy megfelelő alapok nélkül semmit nem le­het csinálni... ítéletek Kenltrában II. Hasszán hadbírói kedden éjszaka tizenegy halálos ítéle­tet hirdettek ki az uralkodó merénylőinek perében. Az ítélet szerint golyó által keli meghalnia Amokran alezre­desnek, a kenitrai légitámasz­pont egykori parancsnokának a marokkói légierő volt parancs­nokhelyettesének és Kuefa őr­nagynak a kenitrai támaszpont volt parancsnokának. A kenitrai garnizohban, ahon­nan a király életére törő gépek augusztus 16-án felszálltak. 220 embert állítottak bíróság elé — a támaszpontnak szinte va­lamennyi tisztjét és katonáját. A katonai ügyész halálbüntetés kiszabását kérte azokra is, akik a II. Hasszán Boeingjére támadó 0 0K(S Micifílss, " 1972. NOVEMBER 9. F—5 mintájú vadászgépeket üzemanyaggal látták el. lőszerrel rakták meg, s azokra is, akik a merénylet időpontjában a tá­maszpont ellenőrző tornyában teljesítettek szolgálatot*A bíró­ság végül csak azokat a vádlot­takat sújtotta halálbüntetéssel, akik mint parancsnokok és piló­ták közvetlenül részt vettek a merényletben: lőtték Hasszán Franciaországból hazafelé tartó különgépét, majd a rabatt re­pülőteret. II. Hasszán, mint ismeretes, sértetlenül került ki a merény­letből, közvetlen környezetéből viszont kilencen meghaltak, nyolcvanan megsebesültek. A két főbűnös főtiszt — Amokran és Kuera — a tárgya­láson bűnösnek vallotta magát. Mindketten az öngyilkossá lett Ufkir hadügyminisztert, a puccskísérlet állítólagos értelmi szerzőjét minősítették az össze­esküvés „lelkének” önmagukat pedig a fő-fő becsapottnak. (MTI) Nixon választási győzelme Nixon elnök a közvéleményku, tatói és szakértői becsléseknél is nagyobb arányú győzelemmel érte el újraválasztását a követ­kező négy évre. George McGovern szenátor magyar idő szerint szerdán reg­gel fél 6 órakor mondotta el a vereséget elismerő beszédét. Ekkor, a szavazatok 36 százalé­kának megoszlásából Következ­tetve már 42 államban biztosí­tottnak látszott Nixen elnök többségé, míg McGovemnek csu_ pán a Z elektori szavazattal ren­delkező Washingtonban és a Kennedy-család szűkebb hazájá­ban, a 14 elektori szavazattal .r endelkező Massachusetts állam­ban sikerült többséget kapnia. A dél-dakotai szenátor saját ál­lamát sem tudta tartani a Nixon javára történt „földcsuszamlás­sal” szemben. A választás egyetlen meglepe­tése az volt, hogy Nixon elnök politikai „uszálya” túlságosan rövidnek bizonyult a remélt kongresszusi többség megszer­zéséhez. A helyi idő szerint éj­félig befutott eredmények sze­rint az elnök republikánus párt­ja 5 új szenátusi mandátumot szerzett, de ugyanannyi régit el­vesztett, s így a szenátusban lé­nyegében változatlan maradt a demokrata párti többség. A képviselőházban a republikánus párt már csak legfeljebb 16—17 mandátum elhódítását remélhe­ti, ami korántsem elegendő a többség megszerzéséhez, nymo­don Nixon lesz az Egyesült Ál­lamok első olyan elnöke, aki­nek mindkét mandátuma során a kongresszus mindkét házában ellenzéki többséggel kell számol­nia. McGovern a vereségét elisme­rő beszédben a hagyományok­nak megfelelően gratulált Nixon elnöknek, s azt a reményét fe­jezte ki, hogy „külföldön a béke irányában, idehaza pedig a tár­sadalmi igazságosság felé kor­mányozza az országot”. Végezetül a szenátor azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a választási kampányát támoga­tó erők „a béke irányába szorí- tották az USA politikáját” és „erőfeszítéseik a jövőben megte­remtik gyümölcseiket”. Röviddel ezután Nixon elnök Fehér Ház-i hivatalából nyug­tázta a választók túlnyomó több­ségének támogatását és „tisz­teletét fejezte ki McGovern sze­nátor támogatói iránt is. Ez volt az első alkalom egyébként, hogy a választási kampány kez- 'dete óta Nixon elnök nevén ne­vezte ellenfelét. Nixon elnök hangoztatta, a választók túlnyomó többségé- I nek támog'atását felhatalmazás- i nak tekinti arra, hogy folytas­sa „a béke építésének politiká­ját”. Kiemelte az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió kapcsola­tainak javítása terén elért hala­dás történelmi jelentőségét és megígérte, hogy kormánya, .to­vább halad a tisztességes béke felé Vietnamban és világszer­te”. A külpolitika mellett a döntő belpolitikai tényező-szakértők egybehangzó véleménye szerint — Nixon elnök déli stratégiája volt, amelynek eredményeként a hagyományos demokrata több­ségű konzervatív déli államok ezúttal egységes tömbként 70— 80 százalékos töbtjséggel szavaz­tak a republikánus elnökre. A szavazás hozzávetőleges végeredménye csak a szerdai i nap folyamán válik ismeretessé, de a részeredmények alapján bi­zonyosnak látszik .hogy Nixon elnök a„ amerikai választások ! történetének egyik legnagyobb, i esetleg a legnagyobb arányú ; győzelmével kapott felhatalma- j zást a következő négy évre. (MTI) í Ä legnagyobb bombázás B—52-es légierődök szerdán a vietnami háború kezdete óta a legnagyobb szabású támadást intézték a demilitarizált öve­zet mindkét oldala ellen és bombázták a hazafiak felté­telezett állásait. Az akcióban több mint 75 B—52-es yett részt, s összesen több mint 2000 tonna bombát szórt le Észak- Vietnam déli részére, a demi­litarizált övezetre és a Quang Tri tartományi székhely kör­nyékére. A hanoi Nhan Dán szerdai szerkesztőségi cikke követeli a dél-vietnami börtönökben és koncentrációs táborokban síny­lődő foglyok azonnali szabadon- bocsátását. A dél-vietnami báb­rezsim törvénytelenül, letartóz- tatási parancs és bírósági eljá­rás nélkül a hazafiak ezreit vetette börtönökbe — írja a lap. (VNA) Közlemény a repülőgép- katasztrófáról November 5-én bejelentették, hogy eltűnt egy IL—14-es re­pülőgép, amely Burgasz és Szófia között bonyolít le rend­szeres légijáratot. A szófiai re­pülőteret borító sűrű köd miatt a repülőgépet leszállásra Plov- divba irányították. A Rodope hegységben, Pestera város kör­zetében találták meg a repülő­gép roncsait. Meg nem állapított okok mi­att a repülőgép Plovdívból dél­nyugatra lezuhant és elégett a sziklás, erdős területen. Vala­mennyi utas és a személyzet minden tagja életét vesztette. Kormánybizottság vizsgálja a gép katasztrófájának okait. (BTA) Barátságból cs számvetésből A tervezettnél két hónappal hamarabb értek az építők a ha­tártól Százhalombattára a Barát­ság II. kőolajvezeték magyar le­ágazásával. Ennek a második csőrendszernek a megépítése volt az egyik előfeltétel a Dunai Kőolajipari Vállalat kapacitásá­nak megkétszerezéséhez. Az épí­tők lelkiismeretes, gyors mun­kájáért dicséret jár. Kijár — nem kevésbé —* a szovjet épí­tőknek is, hiszen nekik nem ép­pen csekély a szerepük abban, hogy a Barátság folyójának má­sodik medre elérkezhetett az Uraitól a Dunáig. A „Barátság folyói” — így ne­vezik (találó hasonlat!) a szov­jet kőolajbányászok a Druzsba I. és II. vezetéket. Az első „fo­lyó”, a Barátság I. lassan 10 esz­tendeje szállítja az olajat a KGST-országok olajfinomítói­hoz. Évente 45 millió tonnát. A Barátság II. évente 70 millió tonna olajat továbbíthat majd. Ebből mi — a teljes kapacitás kiépülése után — évente tíz mil­lió tonnát ereszthetünk be a százhalombattai finomító lepárló rendszereibe. A FORRÁS A második csővezeték másak vége a Dunától több mint 3000 kilométerre esik. A „forrásvi­dék” az Ural előhegyeinek ko­szorújában, a Melekevszkaja fennsíkon, a Tatár-köztársaság délkeleti sarkában terül el. Fan­tasztikus méretek: 10 ezer kút. Évenként 100 millió tonnán fe­lüli termelés. Csaknem egy órát repü] az ember a köztársaság fővárosából, Kazányból Bugul­mába, szüntelenül olajkutak fe­lett. Innen azután még egy óra autóbusszal az olaj mező fővá­rosáig Almetyevszkig, végig kút és fúrótorony-erdőn át. Joggal fogadja tábla az utast a repü­lőtéren: Üdvözöljük az olajköz­társaságban. Ez a Tatarnaft kő­olaj kitermelő vállalat birodal­ma. Almetyevsz pedig kifejezetten olajváros. Egyszerűen az olajra épült. 1943-ban, nyolc évi kuta­tás után találták meg az első forrást — azóta épül a város. Megnyitnak 300—400 új kutat, addigra azután a város is na- gvobb lesz egy-két új házsorral. Ma már százezren élnek itt emeletes, távfűtéses, korszerű házakban. Innen indul, a város környé­kéről, a 30 olajelőkészítő állo­másról (mielőtt a csőbe kerül a szállítmány, nagy gonddal keze­lik. hogy kifogástalan és főképp állandó minőségű legyen az olaj) a Druzsba csőrendszer Kuibise- ven át a végállomások Plock (Lengyelország) Schwett (NDK) Pozsony és Százhalombatta felé. 15—20 atmoszféra nyomással tolják, szíviák a kisebb-nagyobb átemelő-állomások, szivattyúte­lepek a szállítmányt fél Euró­pán át, átlagosan napi 100 kilo­méteres sebességgel. (Egy fürge turista tempójával halad az olaj a csőben, 4—5 kilométert tesz meg óránként.) Ha vonattal szál­lítanák az olajat nyolcszorta lenne nagyobb a szállítási költ­ség. A különbözetből így na­gyon gyorsan megtérül a veze­ték és a szivattyútelepek beru­házása ÁZ UNIVERZÁLIS ALAPANYAG Tavaly a Moszkvában összeült VIII. olaj-világkongresszus fel­hívta a figyelmet a kőolaj komp­lex felhasználására. Vagyis, hogy a kőolaj nemcsak energiahordo­zó, nemcsak vegyi alapanyag, hanem mindkettő együtt. Min­dent ki kell venni belőle, ne pa­zaroljunk el semmit. A KGST- országok lassan már egy évtize­de így: univerzális alapanyag­ként kalkulálnak a kőolajjal, mind a vegyipar legkorszerűbb, szénhidrogénekre épülő ágát, mind az energiaszerkezet átala­kítását nem kis részben éppen erre alapozzák. Ezt az „alapo­zást” pedig a szovjet kőolaj te­szi lehetővé a KGST-országok- nak. A magyar olaj- és földgáz­kincs nem elégséges a szükségle­tek fedezésére, sőt: az igények nagyobb részét mi is szovjet importból elégítjük ki. Különben, hogy miért fokozó­dik a világ olajéhsége, s a ma­gyar gazdaságé is, annak ma­gyarázatául álljon itt két tény. Az első: egy tonna kőolajból, annak lepárlásával, annyi kü­lönböző vegyianyagot és fűtőa­nyagot kapunk, amennyit csak 20 tonna igen jó minőségű szén feldolgozásával érhetnénk el. A második: ha szénből kellene ki­elégíteni azt az energia- és ve­gyianyagszükségletet, amelyet ma már olajból fedez a világ, akkor éppen mégegyszer annyi szénbányára lenne szükség, mint amennyit jelenleg ismer az em­beriség. A kimerültöket is ide­számolva A KOOPERÁCIÓ LÁNCREAKCIÓJA A magyar szénvagyon már eleve nem volt elégséges egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom