Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Fogalmak — fókuszban Az isteni szikra Munkaidő-alap Minden gyárban, vállalatnál meghatározott a létszám, és a munkarend szerinti munkaidő. E kettő szorzata elvben a munka­idő-alap, tehát az- az időmeny- nyiség, amelyet egy nap, egy hónap, egy év alatt a foglalkoz­tatottak munkával töltenek. A j gyakorlatban — a tervek készí­tésekor — már kisebb összeggel számolnak, hiszen a hiányzások, szabadságok stb. mérséklik az időalapot, ahogy a létszám eset­leges csökkenése — ami napja­inkban nem ritkaság — szintén maga után vonja ezt. S még va­lami: sajnos, a ténylegesen le­kötött munkaórák nem azonosít­hatók a valójában ledolgozottak­kal 48 vagy kevesebb Hazánkban a törvényesen elő­írt munkaidő heti 48 óra vagy ennél kevesebb. Igaz. a posta, a vasút folyamatos üzemű egy­ségeinél, az élelmiszeripar egyes idényjelleggel dolgozó üzemei­ben, s természetesen a mezőgaz- j daságban lelni heti 48 óránál többet teljesítőket is. Tavaly 308 munkanap volt, idén 306 van. Ha most ezt meg­szorozzuk az egyes iparterületek létszámával, megkapjuk az elv­ben letölthető munkanapok szá­mát. 1972. júniusában 26 hétköz­napot mutatott a naptár. A ko­hászatban 101,7 ezer ember dol­gozott, azaz . . . Ám álljunk csak meg. Az időalap legfontosabb része a teljesíthető munkaórák száma, de ezt mechanikus szor­zással nem lehet megállapítani, hiszen vannak, akik 36, 40 órát teljesítenek, azután 44-et ... te­hát az előírt és a ledolgozott órák számát kell összevetni — természetesen a létszám figye­lembe vételével —. hogy képet kapjunk a munkaidő kihasználá­sáról. Nem ceruzakoptatás Ügy tűnhet, a termelés formá­lis tényezőjéről van szó, azaz számontartásával bíbelődni nem több mint ceruzakoptatás. S az a baj, hogy e felfogás még az üzemekben is érvényesül, holott nagy veszteségek forrása az idő­vel való pazarló gazdálkodás. A növekvő termeléssel arányosan ugyanis képtelenség bővíteni az i időalapot. Sőt, az kissebbedik. ) Az állami iparban 1960-ban 1,9 milliárd munkaórát teljesítettek, tavaly kétmilliárdot; közben ugyanis lezajlott a munkaidő­csökkentés. Az emelkedés 1968- ig tartott, akkor 2,2 milliárd volt az óraszám. Azóta zsugorodik, ám azt, hogy az üzemek számá­ra az idő még nem eléggé pénz, | bizonyítja a túlórák növekedése, j (1960:30, 1965:38, 1971:58 mil­lió!). S ez sok vállalatnál a mun­kaidőcsökkentést is megkérdő­jelezi. Amit pedig az iparban és az építőiparban kötelezően meg­szab a 3304/1969. sz. korményha- j tározat, Az 1967-ben kelt —1021- es — rendelkezés még csak le­hetővé tette a munkaidőcsökken­tést. Addig 210 ezer ember dol­gozott a heti 48 óránál keveseb­bet. Az egészségre ártalmas munkakörökben már hosszú évek óta 36—42 óra a heti mun­kaidő. Még 1957-ben megszűnt a textiliparban a szombat éj­szakai műszak, 1967-ben a szén­bányászat mérsékelte az előírt óraszámot. 1968-ban és 69-ben azután 1.9 millió ember számá­ra lett törvényesen hosszabb heti négy órával a szabad idő. Az ötnapos munkahét Érdemes tovább tallózni, mert például rábukkanunk ar­ra a tényre, hogy néhány ipar­területen viszonylag magas azok aránya, akik a 44 munkaóránál is kevesebb teljesítésére köte­lezettek. így száz bányászból 16, kohászból 41, papíripari mun­kásból 41, nyomdászból 97. Nem szerencséjüknek köszönhetik ezt, hanem a kedvezőtlen körülmé­nyek indokolják az általánostól való eltérést. Ahogy sokak szá­mára az ötnapos munkahetet szintén. Tavaly a szocialista ipar minden száz munkása között hét olyan volt, aki heti öt napnál nem dolgozott többet. Az. alu­míniumkohászatban, ,a gyógy­szeriparban, a cementgyártásban a munkások harmada, negyede használhatja már az öt munka- és két pihenőnapra oszló nap­tárt. Ami azért a többségnek még távolabbra esik. Végülis mennyire rúg egy-egy iparterületen a termék előállí­tására fordított idő? A közleke­dési eszközök gyártásában pél­dául havi 11—12, a textiliparban A méhkeréki román tannyelvű általános iskolában végzett tanulók 80 százaléka továbbtanul A méhkeréki román tanítású iskola már a felszabadulás előtt, is nemzetiségi iskola volt. Eleinte minden tárgyat román nyelven tanítottak Méhkeréken, de a technika és a tudomány fej. lödése, szocialista oktatás, és ( neveléspolifcikánk változást ho-i zott. Jelenleg a történelem és földrajz kivételével valarneny- nyi tárgy ismereteit magyarul sajátítják el az iskola tanulói. A község óvodájában is magyar- nyelvű oktatás folyik, de termé­szetesen a román irodalmi nyelvvel is megismertetik az óvodáskorú gyermekeket. Az általános iskolában vég­zettek 80 százaléka továbbtanul. Ez bizonyítja a 18 nevelő szín­vonalas munkáját és hazánk ^ BÉKÉS MfCYJIZZ£t 1972. NOVEMBER 1. nemzetiségi politikájának gya­korlati megvalósulását. A méhkeréki román, tannyelvű iskoláiból legtöbben a tanítókép­ző intézetekbe és a tanárképző főiskolákra kerülnek. Méhanyán a román nemzetiségi lapok mun. katársai vagy különböző intéz­mények, testületek tolmácsai, vezetői lesznek. Aj. iskola 259 tanulója egye­lőre, helyszűke miatt két váltás­ban tanul. Hét évvel ezelőtt kaptak egy műhelytermet és két új tantermet, de ma már ez is kevés. A tervek szerint 1975-re épül fel négy újabb tanterem. Méhkerék Községi Tanácsa és lakossága sokat fáradozik, az is­kola fejlesztésén, állandó korsze. rűsítésén. Az idén ősszel a szü­lők társadalmi munkával vezet­ték be a vizet az iskola udva­rára. A román tannyelvű általános iskola oktató-nevelő munkáját ismerték el az illetékesek, ami­kor a Szegedi Tanárképző Fő­iskola és a Debreceni Tanító­képző Intézet gyakorló iskolá­jává nevezték ki. 17—18 millió órára. Honnét az olykor egymilliót is meghaladó eltérés? A grafikonon csúcsok és völgyek. Július augusztus a sza­badságok ideje, azaz „völgy”. De. cember? Az ünnepek előtti le­gális és illegális csúsztatások ideje; azután olykor közbeszól az időjárás — az építőanyagipar­ban —•, vagy egy influenza-jár­vány. Gazdálkodni vele Nem sorolható az sem a ked­vező irányzatok közé, hogy fo­lyamatosan csökken a teljesít­ménybérben ledolgozott órák száma. 1966-ban az összesnek még 60,6, tavaly már csak 57.2 százaléka volt. A gépek, berende­zések kihasználatlanságára utal az, hogy a letöltött munkanapok 69,9 százaléka az első műszaicra jut, a másodikra 21, s csupán 9,1 a harmadikra. Némely iparterü­leten — sorrendben: a bányá­szatban, a papírgyártásban, a kohászatban, a textiliparban stb. — valamivel jobb a helyzet, de ezt sokkal inkább a termelési adottságok, mintsem az üzemi törekvések eredményezik. 1971- ben 289 millió volt az iparban teljesített munkanapok száma, s ebből 206 millió az első műszak­ra jutott. S míg a nap 24 órájá­nak nagyobbik részében kihasz­nálatlanul állnak hatalmas ka­pacitású termelőberendezések, a gyárak bővíteni szándékoznak, új üzemet építenek ... Érzékeny jelzőrendszer lehet tehát akár üzemi, akár iparági méretekben az időalapok elem­zése. S ez lehet napjainkban kell-re változik, hiszen tavaly egy, idén. az első félévben to­vábbi egy százalékkal mérsék­lődött — mivel a munkáslét­szám csökken — a fölhasznál­ható óramennyiség. Űj munka- vállalók nem tolonganak a ka­puk előtt, a munkaidőt aligha lehet meghosszabbítani, viszont termelni évről-évre többet kell. Pénzzel, anyaggal lassan meg­tanulnak gazdálkodni a vállala­tok. Nagy hiba lenne, ha e sor­ból az időalap kimaradna, de még az is, ha csak a végére ke­rülne. Mészáros Ottó A vallástörténészek hitelt ér­demlően állítják, hogy olykor­olykor még a mindenség te­remtőjének is támadtak elfogad­ható ötletei. Miután alapos meg­fontolással sárból összegyúrta Ádámot, lepihent mennyei tró­nusán, Ádám pedig lecsücsült a fügefa alá. Az Er azt hitte, hogy minden a legnagyobb rendben van, ámde, ahogy pillantása Adámra esett, látta, hogy biz az csak az orrát lógatja. A feljegy­zés szerint ekkor támadt az a szikra az Ür agyában, melyet a mai napig isteninek neveznek, mert rájött, hogy Ádám Éva nél­kül egy fabatkát sem ér. Nos, a fáma szerint pontosan így jártak azok, akik a békés­csabai Körös Hotelt megálmod­ták, bár az ő helyzetük sokkal bonyolultabb volt. Miután ala­posan meghányták, megvetették, s az egész várost kikérdezték hogyan, s miként csinálják ezt a rettentően nagy hotelt, úgy döntöttek, hogy épüljön fel még­pedig olyan csodálatraméltó tö­kéletességgel, hogy semmit se kelljen rajta változtatni. Az építkezés úgy ment, mint a ka­rikacsapás. Nem volt hiány sem csempében, sem okos em­berben. Sőt még a prémcsi sem maradt el. Szó, ami szó, egy na­pon tetőtől talpig megszületett ez a nem mindennapi csoda. Es akkor a város minden emberfia összecsapta a kezét: ilyen szál­lodával egyetlen város sem di­csekedhet. Esetleg Pest, de az nem biztos, merthiszen köztu­dott, hogy Békéscsabához Bé­késcsaba van a legközelebb. In­nen Pestnek halvány foltja sem látszik. így vitathatatlan, — ál­lapították meg a jó csabaiak — hogy a Körös Hotel párját rit­kítja. Mikor elült az örömzaj. meg­jöttek az első vendégek. Ki tud­ja melyik honnan jött, az vi­szont tény, hogy egy napon így szól a portáshoz egy idegenbe szakadt hazánk fia. — Meg szeretnék fürödni. — Kedves uram, ezen a leg­könnyebb segíteni. Szíveskedjék bemenni a fürdőszobába. — vá­laszolt a portás. — Cakhogy az én szobámnak nincs fürdőszobája. A portás nem jött zavarba. Gerencsér Miklós: Fekete tél 20. — Már-már nevetséges, olyan egyszerű. Két nevet kérek ön­től. Azét, aki a röplapok klisé­jét véste és azét. aki a röplapo­kat készítette. Ez a két név a szabadságát jelentheti. Abbahagyta újjai tördelését Stelczer Lajos. Két kezét össze­kulcsolva az ölébe tette és föl­felé fordított tenyerébe figyelt. — Sajnálom, főhadnagy úr. Nem tudom a választ. — Ez önre nézve határozott pech. Mi ugyanis tudjuk a ne­veket, csak éppen a maga loja­litásáról akartam meggyőződni. De hát annyi baj legyen. Most akkor egy komikusán könnyű kérdést teszek fel magának. Ki­től szokta kapni a röplapokat? — Senkitől — jelentette ki egyszerűen a fogoly. Mintha oda se figyelt volna a válaszra Demeter. Annál jobban érdekelték a fali fogason függő gumibotok. Sorra megvizsgálta mindegyiket, majd gumibot he­lyett olyan korbácsot választott, amit különböző színű villanyhu­zalból fontak. Faragó azt hitte, végre erélyesebb fellépésre ha­tározza el magát halvérű felet­tese, de a csendőrtisztnek csak azért kellett a korbács, hogy játszadozva hajlítgassa és elné­zegesse, milyen tarka színekből illeszkedik össze a fonat. — Jól van, Stelczer. Tudato­san idegenkedik az úri megol­dástól. Elcsüggeszt a konoksága, dehát maga tudja. Talán még van remény. Arra kérem, gon­dolkodjon a kérdéseimen. Nem szabad az ilyesmit elhamarkod­ni. Se nekünk, se magának. Ha esetleg eszébe jutna valami fon­tos, jelentkezzen a zárkaőrnél. Soronkívül állok rendelkezéséi-e. — Aztán a lényére jellemző ké­nyes komótossággal sétált az aj­tóhoz, kiszólt az őrnek a fo­lyósóra: — Kísérjék vissza a foglyot a cellájába! Oda se nézett, hogyan vezetik el Stelczer Lajost. Remélte Fa­ragó, most hallani fog valami érdemlegeset a főhadnagytól, elmondja neki, milyen céllal igényelte jelenlétét a kihallga­tásnál. — Szörnyen éhezem. Átugra­nál velem a Sárkánylyukba? — Legyen meg az akaratod — állt fel fürgén Faragó a cserép­kályha mellől. Már a Sárkánylyuk boltívei alatt érezte magát Demeter, amikor a szobába lihegett Bede Antal csendőrzászlós. Ö is ci­vilben volt, szörnyű rosszul állt rajta a szélesen csíkozott zakó. Mint akit örök mozgáskény­szer gyötör, minden tagja vib­rált. — Főhadnagy úr, elkészült az áramfejlesztő! — Hol van? — kérdezte De­— Ez esetben bátorkodom ajánlani Önnek városunk gyö­nyörű strandját. — Én azonban nem akarok strandolni — felelte a vendég. Mit tehetett a szegény portás, fogta a fejét jobbról, fogta a fe­jét balról. Egy szép napon pe­dig szólt a főnökének, az pedig tovább adta az ügyet egy má­siknak, a másik a harmadiknak és így tovább, ahogy az már lenni szokott. Közben a gazda­sági szakemberek sem tétlen­kedtek, azon meditáltak, hogyan lehetne a hotel bevételét emel­ni. így hát végül mindazok, akik a fejüket törték, összegyűl­tek és megnézték a hotelt jobb­ról, balról. Majd mindahányan csak voltak, végigjárták a ven­dégszobákat. Ezután pedig — ahogy az már lenni szokott — egy irdatlan nagy asztalnál írás­ba foglalták, hogy bár a hotel­ben minden rendben van, még- sincs minden rendben, mert né­mileg hiányoznak a fürdőszobák. Miután emigyen egyetértettek egymással, jó csabai szokás sze­rint nyomban vitatkozni kezdtek. Egyesek amellett kardoskodtak, hogy a hotel bevételét emelni kell. Mások a paragrafusokra hivatkoztak; mondván ezt nem lehet csak úgy uk, műk, fűk megcsinálni. A jogszabály ugyanis félreérthetetlenül mond. ja ki, hogy a szobadíjakat csak akkor lehet felemelni, ha eny- nyi meg ennyi fürdőszobája van a hotelnek. Mivel nem tudtak azon nyomban megegyezni, ad­dig vitatkoztak, míg ki nem fogytak a szóból. És csak ez­után jött az a bizonyos szikra. — A hotelben ennyi meg eny- nyi fürdőszobát kell építeni és akkor törvényesen emelni le­het a szoba-díjakat. A szikra tökéletes volt. Nyom­ban hozzáláttak a munkához. Ez év októberére 15 fürdőszobát építettek meg. És, hogy példa­mutatóan bekapcsolják a hotelt az alkoholizmus elleni küzde­lembe, a Drink Bárt irodákká alakították át. Ez az eset is tanúsítja, hogy a 250 éves Békéscsabán kifogy­hatatlan a muníció. Etólag min­dig rájönnek, hogy hol szorít a cipő. (Serédi) meter anélkül, hogy félbeszakí­totta volna kalapja igazgatósát. — Itt a folyosón a mérnökkel együtt. — Hát akkor lássuk a művet és alkotóját. Gyűrötten, nehéz szagot ci­pelve jelent meg a nyilasok között Geiger Aladár munka- szolgálatos elektromérnök, Készítményét az íróasztalra állította és ügyeiogyottón vá­rakozott. Tömör kis szerkezeit volt az áramfejlesztő, autómágnes­ből fabrikálva. Geiger Aladár kényelmesen kezelhető tekerő­kart szerelt a forgórészre, a di­namótestből pedig két huzal á- gazott ki. A huzalok csipe­szekben végződtek. — Nagyon csinos — szem­lélte meg Demeter a masinát. — De arra is kíváncsi lennék, hogy működik-e. — Hozok valakit az alag­sorból! — rohant volna el rögvest Bede Antal zászlós. — Minek — fintorodott u- nottan a főhadnagy. — Elég nekünk az Aladár is. Amióta megbízták Geiger mérnököt az áramfejlesztő el­készítésével, szerette volna tudni, mire kell a csendőrök­nek a szokatlan szerkezet. Amit gyanított, most egyszer­re bizonyossá lett előtte. Ré­mülten mosolygott, nem akar­ta elhinni, hogy rajta akarják kipróbálni a szerkezetet. De a zászlós nem sok időt hagyott a kételkedésre. — Nyelvet kinyújtani Ala­dár ! — Nem úgy — helyesbített

Next

/
Oldalképek
Tartalom