Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

em is tudom, miért lapoztam Vissza az időben vagy 53 évet. Egy beszédrészletért? Valamiért. ami rávilágít arra is, amit tennünk most kell?

Az orosházi zeneiskolában jártam. Dr. Kovács József igazgatóval beszélgettünk a városról, a muzsikáról, a zenei nevelésről. Tapasztalatszerző, jó kis beszélgetés volt. Ez elé kívánkozik ez a félévszázados megidézés a budapesti Operaházból.

Vörös Katona-est. Kunfi Zsigmond beszél Beethoven IX. Szimfóniájának előadása alkalmából. „Amikor ezen az estén a magyar proletár összetalálkozik Beethoven szellemével, amikor félúton találkozik a munkás és a legnemesebb művészet: az jelképe annak az új kultúrát teremtő munkának, amely a munkásforradalom egyik leggyönyörűbb föladata... Ami művészetben és tudományban igazán nagy: afölé sohasem

emelkedett olyan biztos, hálás és áldozatkész hatalom, mint ami nőtt a forradalmi proletár- lélek óvó sátor gyanánt von a művelődés igazi kincsei fölé. Nem tőle idegent, nem az élet külső ékességét vagy kényelmeinek előmozdítóját védelmezi bennük, hanem saját lényének legbensőbb mivoltát, és ennél a lelki rokonságánál fogva vonzódik hozzájuk olyan leküzdhetetlen szenvedélyességgel, ez$rt éhezi a tudomány igazságait és szomjúhozza a művészet szépségeit... A művészet — mi egyéb, mint a lélek szenvedélyes tiltakozása a rútság, az összhangtalanság” a tökéletlenség ellen, ahol a természet ilyet ad elénk, és az örökkévalóságot szomjúhozó akarat tiltakozása az eUen, hogy a szépség, amit a természet néha megteremt, a pillanattal együtt elröppenjen. Ezért van az, hogy a forradalom igazi istentisztelete, ha átadhatjuk magunkat a tudomány tanításainak és a művészet örömeinek.”

És 41 évvel ezután, hogy ez a szárnyaló, igaz beszéd elhangzott a budapesti Operába^ a vörös katonák estjén, írtunk

1960-at. Egy újabb kulturális forradalom nagyszerű kibontakozásának időszakában jártunk, amikor Orosházám új ember érkezett. Muzsikus, zenepedagógus. Igazgatónak nevezték ki a zeneiskola élére. Odakerült egy intézménybe, ahol addig „nem szaggatták túlságosan az istrángot.” Persze, nincs szó arról, hogy az 1955-ben jelenlegi épületébe költözött orosházi zeneiskola éveken át semmit sem csinált volna, arról sem, hogy Kovács József váltotta meg ott a világot, de hogy 1960 óta a legjobbak között jegyzik az orosházit, hogy jelentékeny az intézmény városi, sőt járási kisugárzása, hogy az orosházi szimfonikus zenekar általa támadt fel haldoklásából, a városi közömbösség hínáros kínlódásaiból — ez mind tény. Rajong a kórusmozgalomért a zeneiskola igazgatója, meg is választották a Kórusok Országos Tanácsa Békés megyei titkárává a tavalyi tanácskozáson. A tisztség azonban kevés, ha nincs mögötte munka, semmit sem érne. Kovács József tettre- kész ember, tettrekész zenepedagógus és koncepciózus igazgató. Ez az első tapasztalat. A többi már az iskola életét körvonalazza.

Azt ma már senki sem vitatja a valarúikori „legnagyobb magyar faluban”, hogy a város zenei életének erjesztene a zeneiskola. Tíz éve még csak négy kinevezett tanár tanított itt mintegy 150 gyereket. Ezek közül azonban csak 70 volt az iskola valódi, rendszeres tanítványa, a többi papíron létezett ... A legtöbben — a divat ugyebár! — zongorázni tanultak és a tanítványok ntindösz- sze 20 százaléka próbálkozott vonós, vagy fúvós hangszerekkel. Most? Tizenhét kinevezett tanár tanít 400 növendéket, fiók-zeneiskolájuk van a közeli Tótkomlóson 110 növendékkel.

Az igazgató 12 éve

A forradalom igazi istentisztelete a vörös katonák operai estjén

„Az volt az első törekvésem — mondja az igazgató —, hogy a tanszakok arányát megfelelően kialakítsuk. A rengeteg zongo- rás nem egészséges arány. Mg már sok a vonós, fúvós tanítványunk is.”

Ritka dolog, de szívesen és örömmel beszél az iskola anyagi ellátottságáról. Véleménye szerint megfelelő. Csak jót tud mondani a más intézményeikhez fűződő kapcsolatokról is. Rendszeresen előkészítik az iskolai ünnepségek zenei műsorait, a KISZ-seregszemléken, a Gyulai Erkel Diákünnepeken versenyző énekeseket, muzsikusokat.

„Már hagyomány^ hogy a zeneiskola szervezésében, közreműködésével sorra rendezünk különböző koncerteket. Például: nyilvános növendék-hangversenyt évente kétszer a művelő- j dési központ hangversenytermeiben, aztán évente 16 tanszéki hangversenyt saját hangversenytermünkben.” (Ezzel a saját hangversenyteremmel azonban az utóbbi időben bajok vannak: alig tíz éve épült és máris megcsúszott az alapja. Az igazgató szerint veszélyes. Javítására azonban még mindig csak várnak.)

„Nagy a sikerük a tanári s koncerteknek is. Az idei decemberben lesz. A szimfonikus zenekarban túlnyomórészt a zeneiskola tanárai muzsikálnak, a zenekar az Országos Filharmónia Ifjú Zenebarát-hangversenyein is fellép, jelenleg a

III.. évfolyam hangversenyein romantikus muzsikával.”

Rengeteg munka és élmény fűződik az igazgató 12 esztendejéhez. A napokban összegezte a másodízben megrendezett gyo- párosfürdői zznei tábor eredményeit, és elégedett. Az orosháziak kezdeményezésére szervezett táborban Békés megye zeneiskoláinak legtehetségesebb vonósnövéndékei vettek részt. Tanultak, élvonalbeli vendég- művészekkel ismerkedtek,

hangversenyeztek. „Már most előkészítjük a jövő évi tábort. Bővíteni szeretnénk. Jöhessen ide minél több zenét tanuló, zenét szerető fiatal.”

Az igazgató azt vallja, hogy a zeneiskolában sem csak az oktatás, a muzsikálás elsajátítása a lényeg, hanem a nevelés, és elsősorban az, hiszen az oktatás is ennek a része. Mondja, hogy sok, és változatos lehetőség kínálkozik a zeneiskolai nevelésre. Az a célja, hogy növendékeiket minél előbb bekapcsolják a társas zenélésbe, hogy sikerélményük legyen és hamar megérezzék a tanulás, a megfeszített munka értelmét.

A város zenei életének alakítása itt kezdődik. És folytatódik azzal, hogy a zeneiskola tanárai mindenre odafigyelnek, ami Orosházán történik. Van szívük beállni a kulturális élet áramába, örömmel vállalkoznak fellépéseikre. Legutóbb az Orosházi Madrigál kamarakórus- sal Aradon és környékén vendégszerepeit 'a zeneiskola három tanára: Pechmann Zoltán csellista, Papp Sándor hegedűs és Papp Sándomé a zongoratanszak tanára. Szép sikerük volt...

Az ember azt gondolná ezek után, hogy az orosházi zeneiskolában minden nagyon szép és nagyon jó. Nem így van! Bajokkal is. már akut-gondokkal is küszködnek. A fejlődés gondjai? Igen, az is. De azzal, hogy „a fejlődés gondjait majd csak leküzdjük”, még nem oldódik meg semmi. Az egész vonóstanszakot például a 2-es számú általános iskolába telepítették át, mert a zeneiskolában egyszerűen nincs számukra hely. Öt tanár tanít ott. A központi épületben is óriási a zsúfoltság, sajnos, zeneiskoláink túlnyomó többségére ez a jellemző.

Új épület kellene, vagy bővítés, vagy akármi, ami megfelelően lépi át a küszködés napjait, gondjait. A hogyan-xa mi nem vállalkozunk. De jelezni, hogy figyeljünk oda erre is, kötelező.

Nem akarok mindenáron poént keresni az írás végére. Mégis felidézem azt az 53 évvél ezelőtti beszédet, onnan, a budapesti Operából: „A forradalom igazi istentisztelete, ha átadhatjuk magunkat a tudomány tanításainak és a művészet örömeinek.”

Ellenvélemény? Nincs. Köszönöm.

Sass Ervin

fi mezőhesyesi kiákönyvtár hírei

A Mubkönyvtár 1973. első félévre 25 ezer forint értékű tudományos ismeretterjesztő előadásra kötött szerződést. A kulturális létesítményben 11 csoport 130 hallgatója tanul an- • goi, német és olasz nyelvtan- folyamokon.

Szovjet filmklubjukban több száz bérlettulajdonos ismerkedik rendszeresen a szovjet filmművészet kimagasló alkotásaival. Az ifjúsági filmklubban a klubtagok a világ filmművészetének klasszikusait láthatják és vitathatják meg.

Esztétikai nevelés Békésen

A Békési Szakmunkásképző Intézet diákklubjában rendszeresen szerveznek olyan programokat, melyek fejlesztik a tanulók esztétikai érzékét, jó irányba formálják ízlésüket. A nevelőtestület segítségével a diákklub havonta rendez kép- kiállítást neyes képzőművészek alkotásaiból. Novemberben Ko- hán György alkotásai kerülnek a klub falára. A kiállítások alkalmával a tanulók magnetofonról hallhatják a művész élet- útjáról, stílusáról szóló ismertetőket.

12 millió látogató a magyar pavilonban

Külkereskedelmi kapcsolataink évről évre bővülnek: 125 országgal van export-, illetve import kapcsolatunk. Mint minden kis ország, így Magyarország számára is a nemzetközi kereskedelembe és munkamegosztásba történő bekapcsolódás alapvető fontosságú.

Az árupropaganda egyik leghatékonyabb eszköze a vásár és kiállítás. A HUNGEXPO az idén eddig 39 jelentős külföldi vásáron vett részt, kiállításainkat több mint 12 millió látogató nézte meg. Több helyen rendeztek magyar hetet, s az év hátralevő részében még három olyan nemzetközi ipari, gazdasági seregszemle nyílik, amelyen hazánk is képviselteti magát.

„Magyarország bemutatkozik” a címe Buenos Aires-i önálló kiállításunknak. A város centrumában az 1500 négyzetméter területű, központi kiállítási csarnokban 18 külkereskedelmi vállalatunk vonultatja fel a magyar ipar reprezentatív árukínálatát. Részt veszünk a Santiago de Chile-i vásáron. Itt többek között mozdonyaink,

Gerencsér Miklós:

Fekete tél

30.

Elérkezett az ideje annak, hogy Németh László János megismerje a Rózsakanálison tűi kezdődő, képzeletét oly sokszor foglalkoztató tájat. Régi pajtásai közül senki nem tartott vele. Új barátokkal, életre-halálra hozzá tar tozó társakkal indult Sopronkőhidára a győri MÁVAUT hatóságilag igénybevett különjáratán. A bilincs egyik karikája az ő bal csuklóján, a bilincs másik karikája Bogdanov István jobb csuklóján. Ugyanígy egymáshoz bilincselve a többi baj társ, fejük álig látszott ki a magas üléstámlák közül, gondba, némaságba merülten dülöngéltek a rázodásrtól. Mindannyian magukon viselték a kínzások nyomait. Arcukat nyüt sebek, daganatok torzították él, sza- * kadt ruhájukat szenny- és vérfoltok borították. Hallgattak, mert ez volt a parancs ,de ha megengedik a beszélgetést, akkor sem lett volna kedvük hozzá

Hallgattak a csendőrök is. Éberen, a fölény közérzetével. Számukra ünnephez hasonlított ez az út, egyenruhájukat simára kefélték, csizmájukat fényesre bokszolták, képüket gyulladásosra borotválták az alkalom kedvéért. Karabélyuk tusá- ját az autóbusz rácsos padlójához támasztották, úgy markolták’ a fegyvercsövet. Dr. Demeter Zoltán jólápoltsága, kincstári eleganciája bizarr tévedésnek tűnt az ócska buszon, a riasztóvá kínzott foglyok környezetében. Öt csupán az unalom kínozta, mindig a szájához emelte kesztyűs kezét, ha ásított. Mégis kitartott a szótalan- ság mellett, kurtán válaszolj ha Faragó mondott neki valamit.

A költő meg-megfeledkezett gyűlöletéről, gondolatai, érzései bilincs nélkül kalandoztak térben és időben. Ellentéte szó szerint halálos volt harcolóival, mégis arra eszmélt, hogy szánalma felébredt irántuk. Szeme daganatai közül el-elnézte jósvádá- jú kínva'latóit és a nyakukon lát, ta a hóhér kötelét. Bűnhődésük víziója nem a bosszúvágy reménye, hanem a közeljövő biztos jóslata volt. Németh László János ismerte a holnapot. Tudott a számadás eljöveteléről, de ez az előrelátás csak súlyosabbá tette a maga tragédiáját.

Mindazt, amit könnyű megmagyarázni egy sétaúton a kellemes nyári estében. mindazt most dermedtem esodláta. natoí

hajóink és daruink makettjeit állítjuk ki.

Idei részvételeink sorát a III. Ázsiai Nemzetközi Kereskedelmi Vásáron, Űj-Delhiben való szereplésünk — november 3. és december 17. között zárja.

A. XII. Ázsiai Nemzetközi Kereskedelmi Vásár megrendezését India kérte az idén a patronáló ENSZ Ázsiai Gazdasági Bizottságtól —, tekintettel India függetlenségének 25. évfordulója alkalmából. A 46 ország részvételével megrendezésre kerülő vásáron a magyar kiállítás ismerteti hazánk történelmi múltját és politikai jelenét, gazdasági életünket és kereskedelmi kapcsolatainkat, a szocialista építés eredményeit. Kiállító vállalataink közül a Ganz Műszeripari Művek igen rangos bemutatóval szerepel: mérőműszereiket, számolóberendezéseket, fogyasztásmérőket vonultat fel. A MOGÜRT ga~ rázsfoerendezéseket, próbapadokat, motorvizsgáló-berendezése- ket, a szabad területen pedig Indiában már bevált dömperjeit mutatja be.

M. P

a feOfogjhatafflanságon tói kezdődő titkokat. Nem értette, milyen ösztönök parancsára hajlandók gyilkosokká válni az embérek olyan áron is, hogy közben a saját öngyilkosságukat készítik elő. Nem értette, hogyan lesz valakiből a kínzás megszállottja, holott a szadista is volt valaha szelíd kisfiú, imádkozni tanult az anyjától, illedelmesen köszönt a tanítóinak, megborzongott, ha kiejtették előtte a szót: gyilkos. Hivatás? Parancs? Az uralmi mechanizmus kényszerítő logikája? Ha így lenne, akkor ő és annyiam mások miért szálltak szembe ezzel a kényszerítő logikával. Mert bátrabbak, becsületesebbek és okosabbak?

Ha ezerszer így van, akkor sincs ok a lélkiisimeret nyugalmára, sőt nyomasztóbb a tragédia. A lét egyszerű tényei szerint is vizsgálható az élet. Amilyen banális dolog, hogy a világ agy adott darabja táplál, bennünket, hogy ismerős tájak kenyerén, gyümölcsén növekedtünk egészségesekké, épp oly mély okkal kérdezhetjük a velünk egy tájon élőktől, a vélünk egy anyanyelvet beszélőktől: mivégre épített értük iskolát a kőműves, mi végre szabott rájuk ruhát a szabó, mivégre pú- posodott meg a paraszt a mezőn a kenyerükért? Milliók éltek abban a hitben, hogy becsületes munkájuk jó jövőt hoz és íme, a verejték és a szorgalom gyilkosokat nevelt.

Németh László János a hazát tátta. a. rozoga busz abla-