Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

Irodalmi színpadok Petőfi-műsora „Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról” — az irodalmi szín­padok országos vetélkedőiének e mottója, s a költő nemrég előke­rült fényképének másolata díszí­tette vasárnap délután a Barne, vál békéscsabai József Attila Művelődési Háza színháztermé­nek függönyét, amely előtt a megye, négy irodalmi színpada mutatta be Petőfire emlékező műsorait. Márciusi ifjak című összeállításukban 1848 tavaszát idézték a köröstarcsai KISZ- esek, mai Petőfi-képünkről val­lottak prózában, tánccal-zené- vel a sarkadi Váci Mihály iro­dalmi színpad tagjai, Petőfi és Arany levelezéséből verseiből, Illyés Gyula könyvéből vett idé. zetekkel emlékeztek a költő tra. gikus pályájára a házigazdák, míg a mezőberényi Művelődési Ház Madách Imre Irodalmi Klubja korabeli Petőfi-kriüká- kat, a költőt elismerő és támadó bírálatokat ütköztetett a színpa­don, Ez utóbbi együttes lett a megyei vetélkedő első helyezett­je. Kiállítás, névadó, filmbemutató a postás KISZ-eseknél A 9. számú általános iskola kisdobosai kötik fel a három hónapos Koiroczó Zsolt kék nyakkendőjét. (Fotó: Petrovszki Pál) Egész napos találkozón látta vendégül vasárnap a békéscsabai 1. számú postahivatalnak a KISZ KB dicsérő oklevelével november 7-én kitüntetett KISZ-alapszervezete a sarkadi, szeghalmi, gyulai és orosházi postás fiatalokat Kiállítással kezdődött a nap, Gaburek Károly tárlatát Má­zán Mátyás, a Hazafias Nép­front Városi Bizottságának tit­kára nyitotta meg, utána név­adó ünnepséget rendeztek, ame­lyen a 9. számú általános isko­la kórusa énekelt Érdekessége volt az eseménynek, hogy az if­jú ünnepelt szülei két esztendő­vel ezelőtt hasonló találkozón ismerték meg egymást Politikai, művészeti és szak­mai kérdésekből összeállított vetélkedővel. klubdélutánnal folytatódott a program, este pe­dig levetítették a szeghalmi pás. tás-találkozórói készített amatőr film kából. Pampás terméseket lá­tott a rábaközi földek Kánaán­ján. Hiába csillogott vastag zúzmara a szántásokon, az ő kedvéért kivirult a mező, zöld­tarajos hullámokat vetett a ga­bonatábla, lányok kendője virí­tott a derékig érő kukoricás­ban, zengett a levegő a .méhek döngésétől a bíborhere felett — éppen úgy, mint tíz év előtt, amikor mezítláb jöttek eprész- ni a Rózsakanális hídjáig. Mi­re volt a jó földek bősége? A föltáplált testek jeltelen sírok­ban porladnak, oda kerül ő is, az áldozat . és odakerülnek a hóhérok is. Ahelyett, hogy hosz- szú élettel róhatnak le hálájukat az életnek a jóért, hanyat-hom- lok száguldanak a gödör félé... Nem irtózott a költő a leg­végső gondolatoktól, tudta, hogy az ő számára itt van az idejük. Miár akkor tudta, ami­kor Stelczer Lajossal együtt el­határozták a vizsgálati jegyző­könyv aláírását. Látniok kellett: mindannyian elpusztulnak a kínzásoktól, ha tovább tagad­nak. Annyit, amennyit Deme­terek egyébként is tudtak, be­vallottak, Ezzel egycsapásra le­zárult a vallatás. Stelczer La­jos is, Németh László János is eleve tisztában volt azzal, hogy rájuk, a csoport vezetőire a legsúlyosabb ítéletet vár a had­bírósági tárgyaláson. Tehát akár vallanak, akár nem, hely­zetük megváltoztatására sem­mi remény. Ha viszont tovább folynak a kínzások, minden bi- aonnyal összeroppannak néhá­nyan a bajtársak közül, vallo­mást tesznek és akkor rájuk sem várt volna más, csak ha­lálos ítélet. Mivel pedig szoros összefüggést alkotott valameny- nyiük illegális munkája, az egész csoport fölött ott lebegett a kivégzés veszélye. A halál közelsége ellen a megnyugvás szelídségével vé­dekezett Németh László János. Amíg tartott a vizsgálat, kín- szenvedéseit megkettőzte az ön­vád. Egyszemélyben érezte ma­gát felelősnek társaiért. Átélte a többiek gyötrelmét is, a maga fájdalmaira alig figyelt, társainak sebei erősebben sa­jogtak testén, mint a sajátjai, lázuktól ő kétszeresen vacogott és szemérmessége még annyit sem engedett meg neki, hogy legalább bevallja bűntudatát. Most, amikor méterről-méterre ragadta az autóbusz a végleges és teljes múlt idő felé, nem kel­lett mástól szenvednie, csak a halálfélelemtől. Sopronkőhidán a fegyőrtelep elemi iskolájában tartották a József Attila Kör tagjainak had­bírósági tárgyalását. Minden vádlottra egy-egy szuronyos csendőr vigyázott. Dr. Demeter Zoltán főhadnagy, Faragó Béla, Bede Antal zászlós, Csiba Sán­dor törzsőrmester szintén föl­fegyverkezve álltak sorfalat az ablak felöli oldalon, ök voltak a tanúk, ennek ellenére megen­gedte nekik a bíróság, hogy ké­zigránátokkal, géppisztolyosan vegyenek részt a tárgyaláson. (Folytatjuk) Fekete Sándor: Petőfi élete „Dicső, dicső leány...“ Két újabb nagy utazás követ­kezik egymás után 1847 máju­sában Petőfi elindult leánykérő útjára, Debrecenen át, Erdődre. Egyenesen Szendreyékhez. Az apa megismételte elutasító sza­vát. Az anya zokogott. De Tú- lia módot talált arra, hogy min­den áldozatra kész szerelméről biztosítsa a költőt. Bárkor Petőfi már arra gon­dolt, hogy megszökteti Júliát. Elvittelek volna, mint nap a harmatot, Mint az esti szellő a rózsalevelet, De most, mint a nyílvesszővel a zaklatott Megsebzett oroszlán, úgy megyek él veled! Júlia, érthetően, nem szökve szeretett volna távozni a szülői házból. Az ostromolt apa időt akart nyerni, egy hét haladékot kért, de alighogy a költő kitet­te a lábát, levélben ismét visz- szautasította a kellemetlen ké­rőt. Május 25-én Petőfi ünnep­lőbe vágta magát, s ismét meg­jelent Szendreyéknél, komor en_ gesztelhetetlenséggel követelte a leányt Az apa válaszút elé állította lányát: ha kitart a költő mellett ám legyen, de amennyiben aka­rata ellenére megy férjhez, nem kap hozományt válasszon — vagy apja, vagy a kérő. Mindenki tudja, hogyan dön­tött Júlia. Már annak idején is, hamarosan megtudta az egész ország, mert Petőfi már másna­pi Üti levelében közhírré tette: „Dicső, dicső leány! — Kettő között kellett választania: szü- lei és köztem. Engemet válasz­tott .. Megesett már persze a világ- történelemben, hogy egy szerel­mes leány ilyen döntésre kény­szerült. De Júlia helyzete azért mégsem mindennapi volt, nem egyszerűen szülei és szerelme között kellett választania. Az egyik oldalon, a szülők mellett a vidéki élet unalma várta, a másikon dicsőség és regényes élet. Innen nézve, nem is lehet vitás, merre hajlik a mérleg nyelve. De a dolgot máshonnan is kell nézni, s ha Júlia erre nem gondolt volna, aggódó szü­lei bőven felvilágosíthatták ar­ról, hogy Petőfi nemcsak híres és sokak által becsült költő, ha­nem bohém is, csapodár is.. Sőt... forradalmár is... Mi lesz az ilyen emberből? Hisz az ilyen mellett a nyomor, a börtön a legkevesebb amire el kell ké­szülni. Ha Júlia mindezt meggondol­ta, és meg kellett gondolnia, ak­kor megérthetjük, miért árado­zik a költő a „dicső, dicső le- óny”-ről. Az öröm annyiban volt korai, hogy a Júlia makacsságától megdöbbenő szülők még min­dig nem véglegesen adták fel a csatát. Az eskövőt 1847. szep­tember 8-ra tűzték ki, abban az önmagát leleplező reményke­désben, „hátha történik valami addig”. A szerelmeseknek ez­alatt még találkozniuk sem sza­bad, legfejlebb „levélileg”. Mit tehet a költő, ha szerel­mes, ha állása sincs és várnia kell az annyira áhított szeptem­beri napig? Utazik, mint egyéb­ként is szokta, ennél kisebb okok nélkül is­Petőfi tehát barangolt még egy kicsit a „környéken”, ide értve még Szalontát is, ahol Aranyt látogatta meg, azután június közepén visszatért Pest­re. Itt, már a családfői kötel­mekre gondolva, eddig írt ösz- szes költeményeit eladta egy kiadónak, azután július elsején nekivágott 1847-es második, még nagyobb útjának: Felső- Magyarországon át Erdődig. A kerülő oly nagy, mint amilyen hosszadalmas harcot követelt Júlia meghódítása. Az utazás­ról gyönyörű lapokat olvashatunk az Üti levelekben, a reformkori magyar próza legszebb és ma is legélőbb alkotásában. Nekünk itt a végcélra kell szorítkoznunk. Egy évvel első találkozásuk után, 1847. szeptember nyolcadi. kán, a kora reggeli órákban tar­totta esküvőjét Petőfi és Júlia Szendrey Ignác komor gőggel távol maradt. Petőfi keserű ka­cajjal hajtatott el. A kocsi egyik kereke eltört. Az ifjú házasok el. ső éjszakájukat egy fogadóban töltötték. Maga a költő számolt be erről is, köpés mosollyal: „.. .házasságom első éjét a fo­gadóban! nem hiába vagyak a csárdák költője. Petőfi megkérte Teleki grófot, adja át a mézeshetekre költői kastélyát, amit a „vad gróf' meg is tett, barátságból is, meg talán azért is, mert tudta már, hogy ami e még mindig csak huszonnégy éves költő körül történik, az már történelem és a magyar utókor örök része. Verset írni a szerelemről, mindennapos dolog. A házasság­ról lírázni — ez már ritkább De az egészen egyedülálló volt akkoriban, hogy Petőfi a versek mellett még nyilvános úti leve­lekben is ország-világnak szá­molt be mézesheteiről: „... ha­zugság, amit tartanak közönsé­gesen, hogy a házasságban meg. szűnik a szerelem. Én most is oly forrón, oly lángolóan szere* lem feleségemet, mint hajdaná­ban, nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam ..” Mint az idézetből is látszik, a feszültséget, az izgalmakat a boldog derű és könnyed vidám­ság időszaka követte. Az orosz­lán, ha nem is megszöktette, de szinte elrabolta Júliát, mint a nyílvesszőt. Meg lehetett pihen­ni. Petőfinek talán eszébe jutott az az oroszlános vers, melyet fentebb idéztünk, s most folytat, ta a képet: Nyugszom én fáradt oroszlán Feleségem kebelén. Mielőtt a történelem örökre kiragadná e boldogságból, ves­sünk egy pillantást az oroszlán utolsó nyugodt fészkére... Pesten egy háromszobás la­kást béreltek, az egyiket Jókai Mórnak adták ki. Hihetünk hát Jókainak, aki 'szemtan úkérrtl így festi le a három szobát: „Az egyik volt az enyim, a középső a közös étkező, túl rajta a harmadik, az volt Petőfiók lakása; író-, háló, és elfogadó szoba egyben. Szerény bútorzat; a legbecsesebb a könyvtár: csu­pa díszkiadású művek, Béranger, Hugo Victor, Heine költeményei; a Girondisták története Lamar- tinetől, Shakespeare angolul, Ossian, Byron és Shelly. Falain körül remek kőrajzú arcképei a francia forradalom kiváló alak­jainak... Ez volt az egyedüli fényűzése..” A fiatal pár egyetlen szórako zása a színház volt. Petőfi szin­te szünet nélkül dolgozott. Nem tud eltelni terveivel, egyre na­gyobb vállalkozásokba fog: hős­költemény Lehelről (töredék maradt), szatirikus elbeszélés a magyar nemesség típusáról a táblabíráról (ezt sem tudja, be­fejezni,) pedig legnagyszerűbb remekei egyikeként kezdődik a vers, Vörösmartyval és Arany­nyal elkezdi Shakespeare fordí­tását (a Coriolanus készül el, s a Romeo és Júlia néhány jelene­te), s közben ontja a kisebb ver­seket, köztük olyanokat is, amelyek közül egy-kettő önma­gában is elegendő volna a hal* hatatlansághoz: A téli esték, A puszta télen ... Olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hó­napja van még, műveinek gyűj­teménye ma legalább még egy kötettel többet számlálna De „egyszerre leszakadt az ég a földre .. a forradalom kitört Olaszországban!” (Folytatjuk) békés tarnst, ji 1972. NOVEMBER 14. ** Ismeretlen Kossuth-levél Miskolcon A miskolci Evangélikus Egy­ház levéltárában eddig ismeret­len Kossuth-levélre bukkantak. „A Hegyaljai Ág. hj ev. magyar egyházmegye elöljáróságának” címzett, kézzel írott, négy ív terjedelmű levelet Kossuth La jós kilencven éves korában írta Turinból, 1892. szeptember 4-én. A levél válasz az egyházkerü­let megkeresésére, amelyben ér. tesítik Kossuthot, hogy a Tá- lya-i templom leégett. Kossuth — mint írja — sajnálattal érte­sült, hogy a tályai egyház vég­ínségre jutott, s temploma, amelyben kilencven év előtt a szentkeresztségben részesült, rommá lett, mint ő maga is. A továbbiakban arról ír: hogy a „kunyhó és a polgári ipar műhelye többet adott az orszá­gos gyűjtés során, mint a palota” az őt nem lepte meg. Hogy hi­vatalos támogatást nem kapnak, annak oka a levél szerint nem ő, hiszen ő... És, a kilencven éve kitagadott hontalan pária semmi sem vagyok, — írja, — hanem az elv és irány miatt, amelyhez igénytelen nevem hozzáfűzte a megmásíthatatlan történe1 em .. Levele végén adományáról ér­tesíti az elöljáróságot: „Az aranyban lefizetett kétszózhúsz frankot, amelyről a mellékelt levél íródott, az itteni posta száz forint értékűnek számította”. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom