Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

velünk ünnepel Képünk balszélén Szigeti Bé la. középen Gulácsi Sándor. Régi 'község, új gyűrűvel, Olyannal, amely a legnemesebb anyagból, emberi hajlékokból van. Mert az ősi Fehérgyarma­tot nemesfém övként veszik kö­rül az új lakóépületek. Közöttük mintegy 130—140 olyan, amelyet a nagy víz után a Békés megyei építők „húztak fel” hetek alatt, kéz napokban a Békés megyei dolgozók megbízásából segítettek megindítani a munkát, az életet Villanyoszlopon zöld festésű irányjelző táblácska. Mutatja merre dolgoztak a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat mun-­Másfél nap, amit Fehérgyar­maton töltöttünk, nagyon rövid idő ahhoz, hogy mindarról be­számoljunk. amiről a község ve­zetői, lakói a Békés megyei em­berekkel kapcsolatban elmond­tak. Kevés arra, hogy megmu­tassuk olvasóinknak azt a fejlő­dést, amely a községben két &) alatt történt. Szigeti Béla, a párt községi bizottságának titkára és Németh Sándor, a községi tanács ejtoö- ke, akik a másfél nap alatt kí­sérőink voltak, a következőket mondják: Utcát neveztek el megyénkről ilyen elemi csapás elhárításá­ban. Járásunk akkori főorvosá­val, dr. Fazekas Jánossal azt sem tudtuk mihez kezdjünk. Az állati tetemek bomlásnak indul­tak, oltóanyagunk nem volt elég. Nem véletlen, hogy dr. Maurer József még ma, több mint két év után is elevenen él emlékezetünkben. Együtt jött az életet jelentő oltóanyag-szállít­mánnyal. Ivóvíz-szállító, fertőt­lenítő járműveket, szakembere­ket hozott. Egybefolynak azok a napok. Három hét vagy több volt, amit együtt dolgoztunk a KÖJÁL Bé­kés megyei embereivel. Ki tud­ná azt megmondani? Az először érkezett segítségnek — amelyet feltétel nélkül adtak — felmér hetetlen a jelentősége. I-iuisan Pál, Blaskovícs Béla — lehet, hogy a keresztnév nem pontos —•, Nagy Mihály neve jut elsőként Kovásznai Gyula fő­könyvelő és Baranyi Szilárd fő- agronómus eszébe, amikor a fe­hérgyarmati “Üj Élet Termelő- szövetkezet mestergerendás iro­dájában leülünk. — Aztán jöttek a békéscsabai Május I. szerelőbrigádjának emberei. Huszonnyolcezer fo­rint értékű gépalkatrészt hoztak. A mi dolgozóink — akkori fá­sultságukban — először csodál­kozva néztek, hogy hajnali 4 órakor már kezükben volt a szerszám. A brigádvezetőjüket, Ciginek becézték. Csodálatosan vidám, ám a munkában tréfát nem ismerő ember volt. Azok a gépeink, amiket rendbe hoz­tak. ma is dolgoznak. ' — Állatállományunknak 459 ezer forint értékű tápszert és takarmányt adtak a Békés me­gyeiek — néz régi kimutatása­iba a főkönyvelő. — Három hét­tel a katasztrófa után műszaki­lag már rendben voltunk. Júni­us 12-én pedig abból a pénzből fizettünk munkabért tagjaink­nak, amit a Körösök Vidéke Tsz Szövetség utalt át egyszám­lánkra. Legjobban a baj hozza össze „Jött az életet jelentő oltó­anyag-szállítmány” — mond­ja a kórház fiatal igazgató- főorvosa, iiá&fi. Az emlékezés otthagyta a villanyoszlopon. Pedig az épí­tők már két éve átadták kész állapotban, beköltözhetően a la­kások százait. Ma a háromszo­bás házak a Békési, a Kodály, a Táncsics, a Rákóczi, a József Attila, a Kazinczy, a Szarvasi utcákban dicsérik az alkotó szellemet, életszeretetet. A Széchenyi utca 1-es számú ház villaszerű épület. Tulajdo­nosa Gál Ferenc, hátul az udvar­ban őzpörköltet főz bográcsban — Békésből jöttek? Keményen, kicsit meghatódva szorongatja a kezünket Marasz­tal. várjuk meg az őzpörköltet, nemsokára elkészül. Szabódunk, mert tudjuk, a meghívás nem nekünk, hanem annak a sok száz munkásnak szól, akik fel­építették Fehérgyarmatot. — Ne feledjék átadni üdvöz­letünket Lábos Palinak, Hora- gyik Istvánnak — lehet, hogy a névre nem pontosan emlék­szem — Serbán Zoltán brigádjá­nak, a Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat embereinek, köztük egy Misi nevű parkettá- zónak. Mondják meg, de ne csak nekik, hanem valamennyi Békés megyeinek, felszabadulá­suk évfordulójának napjait mi, fehérgyarmatiak együtt ünne­peljük velük. Óvoda. A csöppségek kacajá­tól hangos. A vezető óvónő ked­ves mosollyal fogad bennünket és kísérőinket, a község két ve­zetőjét. Tekintetével szinte meg­ölel, amikor megtudja honnan vagyunk. Zolika az eleven cáfolat. igazgató-főorvosa, akik az első órák nehéz pillanataiban határo­zott intézkedéseikkel megmutat­ták: ha sok minden el is ve­szett a Számos-közben, az élet tovább haladhat. Ma már szinte legenda fonódik azoknak az alakjához, tetteihez, akik a ne­Banda Zolika egyidős a köz­ség pusztulásával. 1970. május 15-én született, akkor, amikor a Szamos rátört Gyarmatra. Élő. eleven cáfolata az akkori enyé­szetnek. Mutatja a sok-sok já­tékot, és kacag. Nem emlékez­het születése körülményeire. A Győzhetetlen Brigád Termelő- szövetkezet elnöke, Dányádi László annál inkább. Ma már ő is tud mosolyogni. Akkor? — A tragédia előtt alig tud­tunk valamit Békés megyéről. Az első ember, aki megjelent nálunk, Zalai György volt. Egy nap múlva itt voltak a két Bé­kés megyei tsz-szövetségtől, har­madnap pedig megérkezett az első szállítmány. Nevek? Kolo- zsi Pálra, Petrik Lászlóra em­lékszem. De talán nem is ez a lényeg, hanem az, ha ez a ka­tasztrófa nem ebben a rendszer­ben éri községünket, évtizede­kig megszűnt volna itt az élet. Nagyon jólesik nekünk, hogy megyéjük felszabadulásának év­fordulója előtt felkerestek ben­Németh Sándor, a községi ta­nács elnöke is tud nevetni. nünket: kérjük, mondják el me­gyéjük termelőszövetkezeti gaz­dáinak, hogy amit értünk tettek, ném feledtük és nem feledjük el soha. A kórház igazgató főorvosa, akkor beosztott orvosa, dr. Sán- czi Gyula és ar. Katona Sándor járási főorvos, mint régi isme­rősöket fogadnak bennünket:. Pedig először találkozunk. — Községünk monográfiájá­ban az olvasható, hogy minden árvíz után pestis-járvány tört lei — mondja a fiatal igazgató főorvos —. Az 1970-es az első, amelyik után nem dúlt a fekete rém. — Nem volt gyakorlatunk — Alighogy ránk tort a ka­tasztrófa. megjelent nálunk a párt Békés megyei bizottságának ma már nyugdíjas titkára, Zalai György elvtárs. Erkölcsileg fel­mérhetetlen az a biztatás és a segítség, amelyet megígért. Ar­ról pedig itt nálunk még na­gy on-nagyon hosszú évekig nem feledkeznek meg az emberek, hogy az ígéret nem csak ígéret maradt. Hogy rá egy napra au­tókaraván jelent meg romba- dőlt községünkben. A Békés me­gyeiek küldtek élelmet, gyógy­szert és nagyon sok segítséggel járultak ahhoz, hogy községünk, ben újra meginduljon az élet. Nevek. Amelyeke* a fehér- gyarmatiak talán soha nem fe­lejtenek el. Olyan embereké, mint Mizó Mihály, az MSZMP Békés megyei Bizottságának volt munkatársa, dr. Maurer Jó­zsef, a KÖJÁL Békés megyei Bányádi László tsa-elnök az embereket:. Tizenkét millió forint kárunk keletkezett. S hogy ma már kigazdálkodtuk, abban nagy részük van azoknak a Békés megyei közös gazdasá­goknak, amelyeknek gazdái a napokban ünnepük megyéjük felszabadulását. A pari, járási bizottságának első titkáránál, Gulácsi Sándor­nál másnap kora reggel kopog ­tatunk. — Járásunkból 31 ezer em­bert kellett kitelepíteni. Szovjet műszaki egységek, néphadsere­günk helikopterei 6 ezer embert mentettek ki a már víz alatt lé­vő területekről — és izzadtság gyöngyözik most is az első tit­kár homlokán az akkori emlé­kektől. — Romhalmazra jöttünk visz_ sza. Lakosságunknak, embere­inknek az életkedvét, hitét kel­lett visszaadni. Elmondhatjuk, hogy ebben a nehéz küzdelem­ben nem maradtunk magunkra. Nem formális, hogy elsőnek a párt vezetői kerestek fel ben­nünket. Különösen jólesett, hogy a békési elvtársak nagyon gyor­san reagáltak. Máskor 650—700 lakás építéséhez legalább öt év­re lenne szükség. Ezt most hat hónap alatt elkészítették orszá­gunk — köztük a Békés megyei — építőmunkásai, sőt a Kárpá­ton túli területről, Ukrajnából, Csehszlovákiából és Lengyelor-, szágból is jött a segítség. Nem emelek ki vállalatokat Egy azonban bizonyos: ezek a csalá_ di házak mindig melegebbek lesznek. — Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel gondolunk a Bé­kés megyei emberekre és kö­szöntjük őket felszabadulásuk évfordulójának ünnepén. Béla — Botyánszki 3 a«« Jtfgfg-Ssr. 1973. OKTOBER S, Fehérgyarmat t..... '*K%f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom