Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-04 / 234. szám
Washington Nixon amerikai elnök és Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délelőtt a washingtoni Fehér Házban kicseré1 te a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról kötött szovjet—amerikai szerződés ratifikációs okmányait. Kicserélték ezen kívül Nixon amerikai elnök és Podgomij szovjet államfő leveleit is, amelyekkel hatályba lép a Szovjetunió és az Egyesült Államok ideiglenes megállapodása a hadászati támadófegyverek korlátozásáról. A ratifikációs okmányok kicserélésének ünnepségére Nixon és Gromiko az amerikai elnök Camp David-i üdülőjéből érkezett. Gromiko ugyanis az éjszakát az elnöki nyaralóban töltötte, ahol Nixon vendégül látta és megbeszéléseket tartott vele. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Mbszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában kedden megnyílt 70 ország baráti társaságai vezetőinek és aktivistáinak értekezlete. A Külföldi küldöttségekkel együtt neves szovjet tudósak, államférfiak, közéleti személyiségek, a szovjet társadalom különböző rétegeinek képviselőd vettek részt az értekezleten. Mielőbb össze kell hívni az európai biztonsági értekezletet Pompidou elnök hétfőn este az Edwaa-d Gierek tiszteletére adott díszvacsorán mondott po- hárköszöntőjében emlékeztetett arra, hogy Franciaország, De Gaulle tábornok vezetésével, nagy szerepet töltött be abban a folyamatban, amely Kelet- és Nyugat-Európa népeit az enyhülés útjára vezette s ez az út ma az együttműködésbe torkollik. Az elnök azt hangoztatta, hogy nincs ellentét a Közös Piac továbbfejlesztése s a valamennyi európai állam számára szükséges közeledés között. A francia—lengyel kapcsolatok mérlegét megvonva Pompidou kiemelte, hogy e kapcsolatokat politikai, kulturális és gazdasági téren tovább kell erősíteni, Edward Gierek válaszában ugyancsak hangsúlyozta, hogy további erőfeszítésre van szükség a gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében s ami eddig történt, az csak első lépésként érinthető. A LEMP első titkára ezután rámutatott arra, hogy elérkezett Krag lemondott A Közös Piacba való belépésről tartott népszavazás után egy nappal Jens-Otto Krag, dán miniszterelnök kedden váratlanul bejelentette lemondását. A hír bombaként robbant Koppenhága politikai köreiben. Krag mintegy megnyugtatásként közölte, hogy régóta fontolgatta már ezt a lépést és a kormány továbbra is tisztségében marad. A miniszterelnök lemondását személyes okokkal indokolta, s bejelentette, hogy a nap további részében Margit királynővel fog tárgyalni. az idő a tartós és általános béke megteremtésére. Hangsúlyozta: mielőbb össze kell hívni az európai biztonsági értekezNépszavazás Dániában Két aláírás - a biztonságért Szeptember 29-én, valamivel öt óra után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagjai megszavazták a rakétaelhárítórendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai szerződés ratifikálását. Néhány perccel később Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke aláírásával lezárta korunk egyik legfontosabb okmánya ratifikálásának folyamatát, annak az okmánynak ratifikálását, amelyet négy hónappal ezelőtt írt alá Moszkvában Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Richard Nixon, a^ Egyesült Államok elnöke. Az elnökségi ülésteremben mindenki átérezte annak az órának az ünnepélyességét. A padsorokban helyet foglaló emberek valamennyien személyes tapasztalataiból ismerik a háború tragédiáját és minden egyes szavazat, ami a ratifikálás mellett hangzott el, tapasztalatok természetes eredménye volt. A szerződés aláírásának időpontjától, május 26-tól eltelt idő bizonyította, hogy a szerződés egyöntetű támogatásra talált az egész szovjet nép körében, az amerikaiak milliói részéről és széleskörű pozitív visszhangot keltett a nemzetközi közvéleményben. Nem is lehetett másképp! Szinte példa nélkül álló lépés történt a feszültség enyhítésében: két el- ’»-‘Voj társadalmi és gazdasági rendszerű állam olyan megállapodást kötött, amely mindkettőjük katonai hatalmának alapjait érinti. Az ülésterem ablakán kitekintettem a moszkvai utcára és eszembe jutott az az idő, amikor el kellett sötétíteni, amikor bombák hulltak ezekre az utcákra épp úgy, mint a világ sok más városának utcáira, és nyilván a teremben ülőkhöz hasonlóan, arra gondoltam, hogy ez az okmány, amelyet most ratifikálnak, tulajdonképpen a háborús tragédia megismétlődését hivatott megakadályozni. Amikor Nyikolaj Podgornij Vasárnap 75 ezren tüntettek . Koppenhágában az Európai ! Gazdasági Közösségbe való be- : lépés ellen. Dánia népe hétfőn • szavazott az EGK-ba történő ■ belépésről: igennel. (Telefotó — AP—MTI—KS) ■ Elnökválasztás ’72 Tisztogatás a UDR-ben Nem-konvencionális konvenció A választások közeledtével az UDR, a francia kormánykoalíció vezető pártja egyre inkább szükségét érzi, hogy — mint; Alain peyrefitte, a párt új fő-1 titkára kijelentette — „megtisz- | títsa sarait”, mert az ismétlődő korrupciós botrányok középpontjában minduntalan UDR- képvisélők nevei szerepelnek. Pompidou elnök utasítására tisztogatás indult meg az UDRKairó | Kairói vélemények szerint, érthető, ha világszerte élénk ér- ' deklödest keltett az a TASZSZ által is megerősített hír, hogy október 16-án dr. Aziz Szidki miniszterelnök vezetésével j egyiptomi küldöttség érkezik Moszkvába. E7 a látogatás — jegyzi meg az A1 Ahram — minden bizonnyal nagy hatással les, az arab—szovjet kapcsolatokra és arra a ‘szerepre, amelyet e kapcsolatok betöltenek a ben, hogy a párt „tiszta mel- : lénnyel” indulhasson a válasz-; tási küzdelemben s ennek két ■ UDR-képviselő máris áldozatul 5 esett. Henri Modiano párizsi : UDR-képviselőt a párt fegyelmi : bizottsága elé állították, mert 5 az általa alapított részvénytár- • saság csődbe jutott s a társaság ■ ügyvitelének megvizsgálásakor j súlyos szabálytalanságok mutat- : koztak : ■ i I i I I I J közel-keleti válság alakulásé- ! ban. Miközben az arab világ álta- • Iában megelégedéssel fogadta a j látogatás hírét, egyes államok • heves ellenkampányba kezdtek. : Az A1 Ahram tájékozott kairói : körökre hivatkozva leszögezi, • hogy Kairó nem reagál semmi- • féle olyan kampányra, amely a : barátaihoz fűződő kapcsolatok; aláásására irányul, mivel nem • engedd meg senkinek, hogy j védekező pozícióba kényszerít- • sék. : „Mintha a Haír színpadára tévedtem volna” — háborgott egy ősz szakszervezeti vezér a demokraták júliusi elnökjelölő konvencióján. Hát valóban elég sok farmernadrágot és hosszú hajat lehetett látni a miami csarnokban. Egy londoni kollégám elgondolkozva állapította meg: — Eddig csak egyetlen szivarozóval sikerült találkoznom... A demokrata párt reformja és McGovern sikere valóban eléggé átalakította az elnökjelölő konvenció „küldöttképét”. Amerikai show volt ez is, hogyne, zászlókkal, öklömnyi jelvényekkel, földig érő nyakkendőkkel, Uncle Sam- nek öltözött élő reklámokkal, és sok vérpezsdítő zenével. De meglepően sok volt a feketebőrű, a fiatal, a nő, s közöttük szinte elszigeteltnek tűntek azok a politikai profik, akik — ha nem McGovern emberei voltaik — maguk elé meredve, vagy bosz- szús, fölényes kézlegyintésekkel kisérték az „amatőrök tobzódását”. Holott a profiknak sajátos módon talán még nagyobb sze- replehetőeég jutott, mint a korábbi konvenciókon. Ezt a megállapítást akkor tettem, amikor — a teremben járkálva — felmérhettem a mcgovemista stáb gondos irányítómunkáját. Az „Állítsuk meg McGovemt!” mozgalom szervezetlen volt, kedélyhullámzásai egyenesen amatőrizmusra vallottak. Ezzel szemben McGovern régi kennedysta emberei és néhány nagyon fiatal, de az amerikai kortesfogásokat meglepően értő „új” ügyesen ujjára csavarta a konvenciót. A sok első-konvenciós küldött ugyanis felületesen volt csak tisztában a „játékszabályokkal” — tehát objektíve megnőtt azok szerepe, akik viszont minden trükköt értettek és alkalmaztak is... Utólag aztán nem győzött álmélkodni az amerikai sajtó, hogy mily ravasz fölénynyel irányították a konvenció egyes meneteit McGovern emberei. Egy ál-erőpróba például lázas izgalmat keltett a sajtóaláírta a rendéletet és a ratifikációs okmányt, az Egyesült Államokban még csak tíz óra volt és arra gondoltam, hogy a Fehér Házban Nixon elnök aláírásával valószínűleg szintén végétért a ratifikálás amerikai folyamata. Rendkívül befolyásos amerikai erők, főképpen a hadiipari komplexummal kapcsolatban álló személyek megpróbálták, hogy akadályokat gördítsenek a ratifikálás elé, különféle feltételeket és kikötéseket támasz- szanak, visszafordítsák a két ország közötti kapcsolatok fejlődését. s erőpozícióból folytassák a Szovjetunióval a párbeszédet. Ezeknek az embereknek meg kell érteniök, hogy a Szovjetunióval nem lehet az erő álláspontjáról tárgyalni. Ha valaki a maga számára egyoldalú katonai előnyt akar biztosítani, feltétlenül kudarc éri. Én nem ismerem azokat a szenátorokat és kongresszusi tagokat, akik a szerződés ellen szavaztak (szerencsére kevesen vannak), de emberileg nem tudok ésszerű indokokat találni annak a szerződésnek a vétójára amely egyaránt előnyös mind az amerikaiak, mind a szovjet emberek, mind pedig az egész világ számára. Akad-e Földünkön olyan normálisan gondolkozó ember, aki azt mondaná, hogy a szerződés megkötése után nem javult, hanem rosszabbodott a helyzet a világon? Azt hiszem ilyen ember nem létezik. Ilyen embereket legfeljebb azok között találhatunk, akik közvetlenül a háborún, vagy a háborús fenyegetőzéseken élősködnek. A Szovjetunióban és szerte a világon persze tudják, hogy a szerződés egymagában nem garantálja a biztonságot. A szerződés csupán lépés a biztonság felé, de fontos és sokat ígérő lépés. A szovjet kormány elveti „a mindent vagy semmit” elvét. Készen áll minden olyan lépés megtételére, amely — ha részben is —, de lefékezi a fegyverkezési hajszát és — azt hiszem — ez a legfontosabb. Genrih Borovik karzaton. Mindenki McGovern megállapítását emlegette, s mi több: a tévébemondók világgá kürtölték, hogy fordulat történt, a dakotai jelöltnek „elúszik” a többsége. Az történt ugyanis, hogy az egyik mandátumvitában mcgo- vernék elvesztették a szavazást. A vereség azonban — csel volt. McGovern emberei úgy irányítottak néhány delegátust, hogy szavazzon az ellentáborral, amely akként — új erőviszonyokra gondolva — vérszemet kapott, s hogy úgy mondjam idővel előtte, a kulisszák mögötti tárgyalásokat be nem fejezve, erőszakolta ki a sorsdöntő szavazást arról: vajon McGovern megkapja-e a tőle elvitatott kaliforniai szavazatokat. Ezt a kritikus szavazást Man- kiewicz, McGovern politikai koordinátora (Robert Kennedy sajtótitkára) mellett állva szurkoltam végig. Mankiewicz noteszában ott álltak fekete tintával azok a számok, amelyek azt jelölték, hány küldött sza- /az a McGovem-táborral. A .fekete végeredmény”! 538 volt, tehát több az elnökjelöléshez minimálisan szüséges 1509-nél. Mankievicz lila filctollával sorra jegyezte a fekete számok mellé az elhangzott szavazatokat; lefelé szinte nem kellett helyesbítenie, legfeljebb — a győzelmi hangulat hatására — ,,felfelé” javult a vártnál jobbra az eredmény. Egy-egy ilyen Nixon és Gromiko kicserélték a ratifikációs okmányokat Kemzetközi találkozó Moszkvában letet és azon el kell fogadni a: európai béke, biztonság éí együttműködés közös elveit éí közös programját. Egyiptomi küldöttség utazik Moszkvába
