Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-04 / 234. szám
Mit igazol a tsz-szöyetség vizsgálata? Közhelyszámba megy talán ma már — mindenesetre iköny- nyen belátható igazságot hordoz — az az állítás, amely szerint gazdálkodni csak abból, ihletve azzal lehet, ami van. A termelő egységek esetében ez úgy módosul, hogy ők meg csak abból gazdálkodhatnak, ami a „van”-ból náluk marad. Az első kérdés tehát az, hogy mit és mennyit termelnek. A másosük pedig, hogy ebből mennyi marad az elvonások utón. Ez utóbbit befolyásolják, alakítják az ár- és a közgazda- sági intézkedések. S mivel ezeket az eseteket többségében ismerik a termelők, megtehetik, hogy az előbbi két kérdést együtt és egyszerre, összefüggéseikben vizsgálják. Vagyis azt, hogy miből mennyit termeljenek úgy, hogy a lehető legtöbb jövedelemhez jussanak. A Körösök Vidéke Tsz Szövetség közgazdasági szakemberei is azért mérték fel az 1972. évi ár- és közgazdasági intézkedések hatását a szövetség tagszövetkezeteinél. Az eredményről az elmúlt héten elnökségi ülésen számoltak be, Az elvonás fokozódott A vizsgálat során az 1972-es közgazdasági intézkedések végső hatásait tulajdonképpen azon mérték le, hogy következ- tükben a 76 tsz-ben az 1971- es év gazdálkodását alapul véve és azt 1972-ben is változatlannak tekintve mennyi a többletkiadás, illetve a többletbevé- • tel a megváltozott feltételek mellett. Megállapítható, hogy a hatásukat már 1972-ben is éreztető elvonások között első helyen az általános vagyonbiztosítás változását kell említeni. Ez 50 Körös vidéki tsz-ünket —elsősorban sajnos éppen a belvízzel sújtottakat — érte kellemetlenül. Az ipari termékek árának emelése, a termelési adó növekedése viszont minden gazdaságnál többletkiadást jelent. Ugyanígy növekedtek azon <ísac»*aBaB«MaauBasBsaaaacxaaa>Msa>acMti íelfele-javítás után Mankiewicz felkiáltott: „Jól van Gordon! Ez jó munka volt Jack!” — az elismerés a minden állam delegációjánál működő mcgover- nista szervezőnek szólt, aki „jól szállított”. Persze McGovern vezérkara sem volt mindenható: képtelenek voltak megfékezni azokat a reformküldötteket, akik kiebrudalták a konvencióról Daley-t, a hírhedten nagyhatalmú chicagói polgármestert, és az ő küldötteit. (Azóta McGovern Canossát járt a polgármesternél, aki a demokrata régi gárda oszlopos tagja). McGovern taktikus profijai idegesen nézték a Daley évtizedes önkényuralma ellen sikerrel „fellázadt” chicágói küldöttek (négerek, fiatalok) diadaltáncát a mandátumcsata megnyerése utón — pedig a makacs Daley az utolsó pillanatban hajlandó lett volna megalkudni a mcgovernistákkal. De ekkor már mankiewiczék gépezete sem lehetett úrrá az „űj erők” szenvedélyein. Más azonban egy demokrata konvenció „meghódítása”, és megint más dolog az országos hatalom. A miami napokban már látható volt: a demokrata párt régi gárdája alig várja McGovern elnökválasztási vereségét, hogy „revansot” vegyen. Persze: a konvenció az 1968-ban elfogadott reformok következtében valóban új arcú lett, és üzemek költségei is, amelyek a fehérjére igényes állatok tartására rendezkedtek be. Ezek saját takarmánytermelésük növelésével, illetve „házi” takarmánykeverő üzemeltetésével ellensúlyozhatják a takarmányköltségek emelkedését. A következő évben az eddigiek mellé még legalább négy kiadásnövelő tényező sorakozik fel. A jobb földminőség előnyeit mérséklő földadó-változás 55 tsz-nél növeli az állami elvonás mértékét. A jövedelemadó emelése pedig minden szövetkezetei érint. Legjobban mégis azokat, ahol a kézi munkaigényes ágazatok vannak túlsúlyban. A társadalombiztosításidíjjal ugyanez a helyzet. Többletkiadással kell számolni ott is, ahol az állatállomány növelését, minőségének javítását tervezik, mivel az állattenyésztési szolgáltatások és a „tenyészanyagolk” árai is megváltoznak. Mindent egybevetve a végeredmény a kiadások oldalán az, hogy a költségek a Körösök Vidéke Tsz Szövetség 76 tagszövetkezetében összesen mintegy 4,35 százalékkal emelkedtek. Tehát az elvonás fokozódott. De nőttek a bevételek itt Az, hogy a kiadások növekedését a bevételek növelésével kell ellensúlyozni — szintén megmosolyogni-valőan egyszerű okoskodás. Kevésbé ad mosolygásra okot viszont az, hogy a 76 tsz-ben a költségek, kiadások 4,35 százalékos emelkedésére mindössze 3,67 százalékos többlet-árbevétel „válaszol”. Ebben az évben elsősorban a | cukorrépa, a zöldség, a vágó- ; sertés és a baromfi juttatta — az áremelések eredményeként — többletjövedelemhez a tér- j melőket. A cukorrépa termelői j árának rendezése 61, a zöldba- j bé, a konzervparadicsomé és minden korábbit meghaladó mértékben képviseltették magukat nők, fiatalok, színesek. Igaz, csak elvétve jutottak fórumhoz Amerika igazi szegényei: ők ezúttal is a konveneiótermen kívül táboroztak, s csak kérelmeik, küldöttségeik révén, meg békés tüntetéseikkel adhattak „életjelt” magukról. Felettébb jellemző az egy hónappal későbbi, az augusztusi miami republikánus konvención elhangzott demagógia: a jobboldali kaliforniai kormányzó, Reagan azon évődött, hogy Shriver „érti a nép nyelvét: az inasától tanulta...” Persze Reagan se másképp. A júliusi farmernadrágok láttán sem lehet azt állítani, hogy a demokrata őrségváltás következtében valamiféle dolgozók pártja lett McGoverné. Az elmélkedések az új ■ elitről inkább más formában igazaik: jelentős értelmiségi térnyerés történt az " őrségváltással, hiszen McGovern | fő tábora a diákság és értelmi- | ség. De ez az „új gárda” mindenesetre fogékonyabbnál! tűnik Amerika valóságos problémái és válságának igazi okai iránt. Aminthogy természetéből következik az a hajlama is, hogy most lázasan taktikázik, és keresi a „hidakat” a régi gárda felé. Hiszen mégiscsak ott az út a hatalom felé. Avar János (Folytatjuk) paprikáé pedig 36 üzemnek kedvezett. Igaz, hogy a szakosodással, a termelési körzetek kialakulásával csökkent az e növényeket termesztő gazdaságok száma. A „megmaradók” jövedelme viszont a két ágazatban összesen több mint 20 millió forinttal nagyobb az áremelkedés után. Ezek az üzemek i termésátlag növelésével még tovább fokozhatják a gazdaságosságot. A vágósertés termelői árának emelése 63 tsz-ben összesen csaknem 10 millió, a baromfié pedig 33 gazdaságban több mint 3 és fél millió forintnyi többlet-árbevételt eredményez. Az előbbieken túl 1973 január 1-től a tej termelői árának valamint a vágómarha árának emelése 3, illetve egy tsz kivételével minden gazdaságban aöveli a bevételeket. Az árbevétel további növelésének fő forrása az előző esetben a tejtermelést- szint emelése, míg a másik esetben a minőség javítása. Ezekkel együtt a két árváltozás együttes hatása szövetségi szinten 75 millió forinttal növeli a termelőszövetkezetek bevételét. Persze a mérleg »billeg” Az elvonások és a termelői árszínvonal emelésének egyenlege 4 és fél millió forint többletet mutat az elvonások javára. Persze a mérleg „billeg”. Azaz nincs rögzítve. Jó szervezéssel, átgondolt termelői politikával a másik irányba is kibillenthető. Mindenesetre a vizsgálat azt igazolja egyfelől, hogy a megváltozott közgazda- sági környezet az elmúlt években tapasztaltaknál is nagyobb rugalmasságot követel az üzemektől. Az új körülményekhez gyors, előrelátó döntésekkel alkalmazkodhatnak csak. E törekvésüknek éppen ezért már az 1973-as terv készítésekor jelentkeznie kell. Az elhúzódó, vagy nem megfelelően előkészített döntések 1973 végére kellemetlen helyzetet teremthetnek. Vagyis a szövetség felmérésének ismeretében azt kell szem előtt tartaniuk, hogy annak tanulságait csak saját üzemük tevékenységének alapos elemzése után alkalmazhatják saját viszonyaikra. Másfelől a vizsgálat rámutat arra is, hogy a szarvasmarhatartás fellendítését — amelyet a kormány az intézkedések sorozatán át az anyagi eszközök átcsoportosításával segíti — nem tekinthetjük kampány-feladatnak. Annál is inkább, mert az elvonások és az árbevételek jelenlegi és a közeljövőben várható alakulása arra enged kö- vetkezteni, hogy látványos eredmények elérése helyett fokozatos kibontakoztatásra van csak lehetőség. Ez azonban már egy másik kérdés, amellyel azonban — úgy érzem — még nagyon sokat kell foglalkoznunk. Kőváry E. Péter Utazás a köszönöm körül eaaaaeas3BBBaaBBaaaaassasss«aaaa«BXsesaaaaaasBBa!B3SBaasBBa»aB*a9aasaaaKBaaBaBeaBaaa8Baaa. Talán 02 ügy van’ hogy «aiau ahány ház, annyi szokás. Helyenként fölfelé még mondják, lefelé ritkán, vagy soha. Lefelé elfelejtették. De fordítva is előfordul. Megyek az utcán, előttem két hivatalnok-féle ember. Beszélgetnek. — Képzeld, felállt, és elkezdte megköszönni a főnökségnek a jó munkát —■ mondja az egyik. — Bevágódás — állítja a ma sik. Miért? Fölfelé megköszönni valamit miért tilos? Szerintem szép szokás, hogy a termelőszövetkezetekben a zárszámadó közgyűlésen a vezetőség nevében az elnök mindig megköszöni a tagok szorgalmát, fáradozását. S a tagok közül mindig feláll valaki, megköszöni a vezetők, a szakemberek odaadó munkáját. Csakhát ahány ház, annyi szokás. Ülök egy szűkkörű megbeszélésen. A titkárnő behozza a kávét és szíves mosollyal honorálja, hogy valamennyien megköszönjük. A vendégek ^effha már a számon van. kimondom: jól neveltek, pedig egyiknek se volt gyerekszobája. Persze, nem a gyerekszobán múlik az ilyen. Min múlik? Később bejön a takarítónő „csikkteleníteni” a hamutartókat, összeszedni a kávéscsészéket. Végzi a dolgát, a tárgyalófelek észre se veszik, s mikor az asszony kimegy, olyan az egész, mintha nem járt volna bent senki. Hogyan is vagyunk ezzel a köszönömmel? A pincérnek, a borbélynak jár. A jegyeket kezelő kalauztól, a taxisofőrtől mindig megkapjuk. Olykor meghajlás kíséretében. De néhol nem divat, bizonyos beosztásokkal nem jár együtt. Konyakot iszunk, kérésemre jó játéknak tartva, sorban mindenki elmondja, hogy mit jegyzett meg magának a titkárnőről. Két karikagyűrű van az ujján, nem használ körömlakkot, festi a haját, jólápolt, tartózkodó... Felesleges folytatni, a titkárnőt jól megnézték. A következő lépés: tessék beszélni a takarítónőről. Csend. Volt gyűrű az ujján? Nem figyelte a kezét senki. Szőke, barna, fekete? Nem nézte meg „ilyen szempontból” senki. Fiatal, öreg. sovány, kövér? Ki tudja? Senki. I »»vő! e&V újságolvasótól: Licvci 5)Egy búcsúzó kultúr- otthon-igazgatóval beszélgettem, természetesen a községünkben végzett munkájáról és újabb terveiről. Tudtam, hogy a népművelési munka nálunk nem könnyű, ezért azt kérdeztem tőle, mi volt nehéz ebben a munkában. Válasza a következő volt: A legtöbbször egyedül éreztem magamat, csak néhányan segítettek nekem néha-néha. A vállalatok vezetői sem nyújtottak segítséget, köztük olyan is akadt, aki kijelentette, hogy a műveltség terjesztése teljesen vállalaton belüli ügy, ez a vállalat szuverén joga. De az fáj Figyelem! Áramszünet! A DÉMÁSZ Békéscsabai Üzemigazgatóság értesíti kedves fogyasztóit, hogy hálózatfenntartási munkák miatt 1972. október 5-én 7.00 h-tól 16 h-ig áramszünetet tart Békéscsabán a Szarvasi űt—Serényi űt—Széna u.—Kemény u. —Csillag u.—Budapesti vasút által határolt területen. Az áramszünet ideje alatt a hálózati berendezések feszültség alatt lévőiknek tekintendők. 80850 legjobban, hogy a tanácsi vezetők sem támogattak, még az objektív tárgyi feltételeket sem biztosították, a másfél év során azt sem kérdezték, hogy miben segíthetnék munkámat. Amikor a hallottakon elgondolkoztam, az is eszembe jutott, hogy a gimnáziumból távozó igazgatónak sem köszönték meg a helyi illetékesek kétéves munkáját. Az illetékesek helyett, legyek én illetékes, csak annyit: jó munkát ezután is!” Megfigyelték? A tanácskozások végén a résztvevőknek mindig megköszöni a megjelenést, még akkor is, ha a tanácskozásban nincs semmi köszönet. Ez pazarlás. A másik, amiről az újságolvasó ír, az visszatetsző spórolás,! Gondolkodom, A köszönöm ZvísZ Simontornyán a bőrgyári nyugdíjasokat búcsúztatva a rendezvényt aranyalapra helyezik. Kemény valuta. Amikor a nyugdíjas megnézi, mindig eszébe jut: a köszönöm. Sok munkahelyen évek óta bevett szokás, hogy a jubiláló nyugdíjba vonuló dolgozó aranygyűrűt kap, s így a köszönöm tulajdonképpen testet ölt. Tartósan érték, elsősorban nem a gyűrű arany volta miatt, sokkal inkább azért. amire emlékeztet. Megismétlem: ahány ház annyi szokás. Sz. István húszéves szolgálat után vállalatától megkapta a hűségpénzt. Borítékban vette át Rendesen, pontosan utalták, miként a kollektív szerződés előírja. Sz. István mégis kedvetlen, A köszönöm még mindig késik; Késik, mert a kollektív szerződés csak a hűségpénzt írja elő. Velem együtt sokan halljuk a keserű és gyakori kifakadást: megkaptam a magamét. Megköszönték. Eszembe jut az egyik termelőszövetkezeti elnök. Felszólalt a bemutató értekezleten, hosz- szasan sorolva saját érdemeit Elmondta magáról, hogy szigorú, igazságos, lelkiismeretes, s ott van mindenütt. Egy állítás, egy bizonyítás. Jól belemelegedett. Zsebkendőjével megtörölte homlokát, s előadta: elvtársak, ma reggel a főállattenyésztő nem volt a helyén. Mi következik? Következik a felelősségre- vonás. Kihúzta magát A főállattenyésztó keserűen felnevetett. — Úgy tesz, mintha nem tudná: búcsú lévén, nekem kellett kimérni a húst. Mindenesetre megköszönte. Van ilyen is. Ilyen köszönöm Bárcsak ebből lenne a legkevesebb. Van olyan igazgató, aki vidékről hazatérve a gépkocsivezetőnek mindig megköszöni a fuvart. A másik kiszáll, becsapja maga mögött az ajtót és köszönés nélkül távozik. Ahány ház, annyi szokás? Vo„„ 07 műveltség, intéf- '* lígencia és tisztesség dolga? Előveszem a magyar nyelv értelmező szótárát, a „K” betűnél megkeresem a köszönöm szót, megtudom, hogy „valakinek valamit: háláját nyilvánítja valakinek valamiért. Köszönöm a fáradságát; valaki valakinek a fáradozásait, a figyelmességét, a szívességét. Köszönöm, hogy eljöttél. Köszönöm, hogy gondoltál rám”. Tehát: valaki valakinek valamiért háláját nyilvánítja. Ez a legfontosabb tudnivaló a köszönömről. Köszönöm, fa°kgy elolvas~ Sz. P
