Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Parlamenti tudósítónk jelenti: A fogyasztó kérdezi tőlünk: Miért és meddig ilyen drágán? Tóth Balázs, megyénk képviselőjének felszólalása Különösen nagy jelentőség­gel bír az országgyűlés jelen ülésszakának a mezőgazdaság­ról szóló vitája. Megyénkben is roppant erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaság dolgozói a ter­més betaíkarítására. Erről ta­nácskozott az országgyűlést megelőzően a megyei képviselő- csoport is. Olyan témákat vita­tott meg, amelyek az egész or­szágot a legközvetlenebbül ér­deklik. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vitá­ban szót kért és kapott Tóth Balázs, megyénk képviselője is — akinek pariamenti felszóla­lását az alábbiakban közöljük; Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági miniszter elvtárs rendkívül, széles körű, a mai magyar mezőgazdaságot átfogó és értékelő — országos érvényű — beszámolót adott ré­szünkre. Megállapításaival és elemzésével a Békés megyei képviselők csoportülésén foglal­koztunk, elismerve annak rea­litását, iránymutatásának he­lyességét. Nem azért kértem tehát szói. mert ezeket az országos érvé­nyű megállapításokat, amelye­ket megbízható információs anyag birtokában tett Dimény elvtárs — vitassam, hanem azért, hogy rámutassak egyné­hány olyan problémára, amé- lyek az utóbbi években az ál­talunk megerősített törvények hatásaként érték megyénk me­zőgazdaságát. illetve még ösz- szébbszűkítve a kört — Dél-Bé­kés szövetkezeti gazdaságait. A gazdaságpolitikai célkitű­zések megvalósítását olyan, az ország nagy részét, benne Bé­kést is érintő természeti ka­tasztrófák, mint az 1970-es ár- és belvíz — nem tudták meg­akadályozni. A természet okoz­ta kár mindig rosszkor érinti az embert ,de ha új elképzelé­seket kíván megvalósítani, ha erejét nagy horderejű tervek megvalósítására feszíti, akkor soha rosszabbkor. így voltunk ezzel mi is, amikor a megye egy részén drasztikusan, más részén pedig alattomosan je­lentkezett a víz és vitt el olyan 1,3 milliárd forintot, amelynek féltve melengettük a helyét élőre. Hogy ilyen előzmények elle­nére is azt állapíthatja meg a beszámoló az országra, illetve mi Békés megyére vonatkozó­an, hogy céljaink rendre meg­valósulnak. bizonyítják, hogy törvényeink a földről, a szövet­kezetekről, a tanácsokról maxi­málisan szolgálják a magyar mezőgazdaság céljainak megva­lósulását. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Engedjék meg, hogy a sza­kosodé mezőgazdaság néhány kérdésével részletesebben fog­lalkozzam. A központi rendelkezések is erőteljesen hatottak a szakoso­dás irányába, de azt a folya­matot valójában a természet okozta eredmény-elmaradások is siettették. Siettették, mert megfelelő eszközök hiányában, öregedő dolgozóikkal képtele­nek voltak megbirkózni a gaz­daságok a korábban termelt 20—25 növényfajta termesztésé­vel. Ha azt vizsgáljuk, hogy az új ilyen rohamos térhódítása hogyan hat a falura, érdekes megállapításra jutunk. Régen 24 aranykoronás föld kellett, vastag kukoricaszár, 10 kilomé­terre egy forgalmas piac és ez élég biztonságot adott ahhoz, hogy a falu dolgozójának ne maradjon üresen a tarisznyája. Persze, ma sem közömbösek ezek a tényezők, de ezek mel­lett nagy fontosságot kapott és sokszor döntővé vált például a tudományok bázisaitól való tá­volság, mert könnyebben ala­kul ki jó műszaki kollektíva, nem beszélve a tudományos vívmányok közvetlen kisugár­zásáról — vagy az ipar közel­sége — úgy is, mint velünk kooperáló, bennünket ellátó és úgy is, mint termékeink fel­dolgozója, vagy fogyasztója. A mai szabályzók és az új közgazdasági környezet mel­lett, hol vagyunk már az agyon­csépelt régi megállapítástól, hogy csak ne felejtsünk el vet­ni és kész az eredmény. Arról is sokat beszéltünk az utóbbi években, hogy az ipartól elcsá­bított néhány olvasztárral, esz­tergályossal, vagy hegesztővel akartuk megmutatni, hogy mi is tudunk valamit. Arról vi­szont kevesebbet, hogy a sza­kosodás útján felszabadult vagy tévedéseink miatt bizal­mát vesztett, vagy a természet közbeszólásai miatt számítását meg nem találó vagy az ered­mények eléréséért vívott harc közben általunk megbántott — hány ezer, a szakmákat köny- nven magáévá tevő szorgalmas és becsületes dolgozót taszítot­tunk el a faluról, önmagunk munkáját nehezítve ezzel. Ezek a tényezők részben ne­hezítették az ország egy tá­voli sarkában az eredmények elérését, másrészt pedig siettet­ték az üzemek szakosodását. Ezen az úton kedvezően való­sultak meg a gazdaságpolitikai célkitűzések. Több búzát és ku­koricát termelnek az üzemeink, mint korábban bármikor, és új­ra fellendülőben van két fon­tos ipari növényünk: a cukor­répa és a cirok termelése is. A termelés szerkezetét pedig nem valami érzelmi szálak határoz­zák meg, hogy szeretjük-e a répát vagy a cirkot, vagy bár­melyik növényt termelni, ha­nem az, hogy milyen bizton­sággal termelhető fajták, ahhoz milyen vegyszerek, műtrágyák és gépek állnak az adott idő­pontban rendelkezésünkre és milyen áron tudja az ipar eze­ket rendelkezésünkre bocsátani. Erre mondja Dimény elvtárs beszámolójában finoman, hogy az anyagköltségek alakulása nem problémamentes. Mi azt mondjuk: problémás, mert a fogyasztó kérdezi tőlünk, miért és meddig ilyen drágán? Legyen szabad itt a Dél-Bé­kés szövetkezeteinek néhány számát megemlítenem: Ha az 1969-es, a jelenlegi évekhez ha­sonló magas színvonalú termés- eredményeket hozó évet vesz- szük bázisnak, akkor 1971-ben a halmozatlan termelési érték 118 százalék, az árbevétel 125 százalék, míg ezekhez az anyag­jellegű .felhalmozás 192 száza­lék, a központi elvonás pedig 128 százalék volt. így érthető, hogy a szövetkezetek jövedel­me ebben az időszakban annak ellenére csökkent 16 százalék­kal, hogy jelentősen növelték közben a termelésüket. Tehát a nem mezőgazdasági anyagjel­legű költségek behatárolják a továbblépés lehetőségét. A fo­gyasztó joggal mondja, hogy termelj többet és add olcsób­ban, mire a mezőgazdasági üzem vezetője is elismeri, igen, búzából elérhető távolságban van: hektáronként +5 mázsa, kukoricából +10 mázsa, répá­ból +50 mázsa —, de ezt a föld nem adja spontán, eh­hez az ipar termékei kellenek, az pedig ezeken az árakon nem teszi lehetővé ezeknek a mázsáknak a gazdaságos eléré­sét. De kapcsolódik ehhez a té­mához a kereskedelem is. Az a kereskedelem, amelyik — noha jól tudjuk sokszor kényszerből —, de egyre szaporítja géppar­kunk sokféleségét. Szövetkeze­teink „AGROKER-ében” min­den megtalálható, amit a me­gyei AGROKER-ék az utóbbi 15 évben forgalmaztak. Bár eb­ben az évben nem panaszkod­hatunk az anyagellátásra, de hogy ehhez a heterogén gép­parkhoz milyen áron kaptuk meg az anyagot, arról most nem kívánok szólni... Annyi azonban bizonyos, hogy a költ­ségek csökkentésére itt is van tartalékunk bőven. Az elmondottak talán még fokozottabban jutnak kifejezés­re a szakosodé állattenyésztés­ben. Rendkívül drágán — a (következő évek sertéstenyész­tésének megfelelő keretet biz­tosítottunk és olyan kedvező légkört, hogy közben a háztáji és kisegítő gazdaság soha nem látott lendülettel gyártotta a sertéshúst. Az iparszerű telepek első éveiket próbálják és mert nincs sdk dicsekedni válónk — fino­man úgy fogalmazunk, hogy messzemenő következtetéseket még nem vonhatunk le. Miért? Többek között azért, mert min­den a mezőgazdasággal kapcso­latban levő üzem megpróbált technológiát gyártani, és a kül­földi cégek is lehetőséget látva (kínálták a legkülönbözőbb el­gondolásaikat. Mi pedig — mi egyebet tehettünk volna — vet­tük ezt is, azt is. De egynéhány üzem és az Állattenyésztési Kutató Inté­zet erőfeszítése éllenére — hiányzik az üzemekből a zárt rendszer körülményeit jól bíró fajta is. Leglényegesebb azon­ban, éppen mert nem kizáró­lag az állattenyésztés, hanem a búza, a kukorica, a cirok be­takarításának is biztonságot ad és nélkülözhetetlen kellékévé vált — megfelelő kapacitású ta­karmányszárítók, tárolók és ke­verő üzemek létesítése. Leg­fontosabb, mert a terményfor­galmi vállalat 1—2 ezer vago- nos új tárolói ezt a problémát már nem oldják meg. Mert en­nek a kapacitásnak a betaka­rítás pillanatában a termelő­üzemekben kell rendelkezésre állnia .elősegítve a megtermett mennyiség kifogástalan minő­ségben való tárolását. Végül a termelés biztonságát szolgálja á belvízrendezés és erről nem feledkezhetünk el, mert még túl közeliek az oko­zott károk, mert az utolsó 30 évben ez a második kártétele volt a víznek Békés megyében és csak ez utóbbi közel olyan kárt tett a megyében — 1,3 milliárd forintot vitt el —, mint amennyibe az egész megye vízrendezése kerülne. Szükséges tehát, hogy az üzemek a sertéságazat rendbe­tétele után teremtsék meg a szakosított szarvasmarha-tele­peiket, takarmányszáritókat és feldolgozókat, hogy termelésük biztonságossá váljon, hogy költ­ségeink fokozatosan csökkenje­nek. Az ezek megvalósításához szükséges összegek azonban ép­pen az előzőekben elmondottak és az idei betakarítások rendkí­vüli terhei miatt nem, vagy csak igen kis részben állnak az üzemek rendelkezésére. Ebből az igények gyors kielégítése nem oldható meg, szükséges te­hát, hogy a 20 százalékot ne kelljen letenni és olyan ked­vező lejáratú hitelek biztosítá­sa, melyek a megtérülést kö­vetik nyomon. Ha ezekre rövidesen sor ke­rül, akkor ki tudjuk védeni a természet — idei évhez hason­ló ,de más éveikben is várható — rendkívüli próbatételeit és megvalósulhatnak azok az ered­mények, melyek ma még csak elérhető távolságban látszanak. A továbbiakban beszélt a képviselő arról, hogy milyen nagyszerű helytállással igyek­szik a falu elvégezni a nagy őszi feladatokat, a jövő eszten­dei jó termést előkészítő mun­kálatokat. Ez a helytállás is biztosítéka a sikernek. Majd a miniszter beszámolóját a «sö­pört. nevében elfogadta. Rocskár János Október 31: Világtakarékossági nap A világ lékarékpénztarainuk 1924-ben tartott első kongresszu­sán hozott határozat értelmében minden év októberének utolsó munkanapja az idén október 31-e, kedd — wlágtakarékosságj nap. Magyarországon a takarék- pénztári hálózat 8. alkalommal emlékezik meg a VTN-.ről. Országszelte takarékossági ankét okát tartanak ezen a na­pon, A VTN időszakában elhe­lyezett tákarékbetétek tulajdo­nosai között egyes OTP-fiókok jutalomsorsolást rendeznek. Az Országos Takarékpénztár, az előző évekhez hasonlóan, min­den megyében és a fővárosban betétkönyvvel ajándékozza meg az október 30-ról 31-re virradó éjszaka elsőszülötteit. A posta világtalkarékossáigi napon a le­veleket külön alkalmi bélyegző­vel látja el. Befejeződött ai üdülési főszezon Befejeződött az idei főszezon a szakszervezeti üdülőkben. Má­jus elejétől október elejéig 208 000 személy, az erre az évre beutaltaik több mint 60 százalé­ka nyaralhatott a szakszervezet vendégeként. Jótékonyan érez­tették hatásukat azok az intéz­kedések, amelyek a nagy csalá­dok üdülését segítették elő, hi­szen az összes üdülőknek majd­nem 40 százaléka szülőkkel nya­raló gyermek volt. A Gépipari Fővállalkozás rendezésében Előadások Békéscsabán, a PEVA alagátzsaluzatos építési mád alkalmazásáról Kedden délelőtt a Békés me­gyei KISZÖV-székház tanácster­mében tervrajzok és fényképeik ékesítették a falakat. A szem­léltetés — amelyet az előadások alatt diavetítés egészített ki — a PEVA alagútzsaluzatos épí­tési módot mutatta be a szak­embereknek. A rendező: a bu­dapesti Gépipari Fővállalkozás nevében Konkoly Elemér léte­sítmény-főmérnök üdvözölte a megjelenteket, majd Svastics Géza mérnök, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium műszaki és gazdasági tanács­adója és Bajkó Béla, a Ruda- pesti Városépítési Tervező Iro­da főtechnológusa tartotta meg előadását. A szafcnHai tájékoztatók azért is voltak igen figyelemreméltó­ak, mert a lakás-, szálloda- és irodajellegű épületek elkészíté­sének jelenleg egyik legkorsze­rűbb technológiája a térzsalus építési mód. A Heves megyei Beruházási Vállalat szakembe­reinek közreműködésével — Pelle József műszaki tanácsadó és Varga László gépészmérnök feltaláló irányítása mellett — kifejlesztette új szolgálati ta­lálmányát: a PEVA alagútzsa­luzatos építési módot. Ez a rendszer rugalmasságával és va­riálhatóságával az öntött tech­nológiás építési mód tervezési lehetőségeit ’és alkalmazási te­rületét jelentősen tovább bő­víti. Ezt több elismert tervező intézet is tanúsítja. A Lakó- és Kommunális Épületeket Terve­ző Vállalat a PEVA-rendszerre már lakóépületek sorozatát ter­vezte. a kétszintes sorháztól az ötszintes sávházon keresztül a húsz-szintes toronyházakig. A Középülettervező Vállalat a PEVA térzsalu alkalmazására tervezett épületeivel nyerte meg az egri 600 ágyas területi vezető kórház és rendelőintézet, valamint az egri új MSZMP- székház tervpályázatát. Az előadók tájékoztatójukban szóltak a különböző francia alagútzsaluzatos rendszerekről, es sok hasznosítható tanácsot adtak a megjelent szakemberek­nek. S hogy volt értelme a kez­deményezésnek, a^ a résztvevők több érdeklődő kérdése iga­zolta. A dolgozók életkörülményeinek alakulásáról tanácskoznak A Szakszervezeték Megyei Ta­nácsának elnöksége október- 13- án, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel tartja ülését az SZMff- székházban. Az elnökség megvitatja a dol­gozók életkörülményeinek ala­kulását az ipari üzemekben es a kereskedelemben szerzett ta­pasztalatok alapján. Ezután a vállalati üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítésével kapcso­latos szakszervezeti feladatokat tartalmazó SZMT intézkedési tervet tárgyalják meg. LNÍPUJSACi 1973. OKTOBER 12

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom