Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Közös úton régi barátainkkal

Tanácskoztak as MSZBT Békés megyei tagcsoportjainak vesetői

igen ritka dolog, hogy egy tanácskozáson az ember legalábbis időnként el ne fáradjon, figyelme ne kalandozzon el. Ilyen ritka esetnek voltam részese a minap. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság Békés megyei huszonkilenc tagcsoportja ügyvezető elnökeinek és azoknak az üzemeknek, intézményeknek, az MSZMP alapszervezeti titkárainak értekezletén, amelyek Mezőhegyesen vitatták meg munkájukat. Azon gondolkoztam, mi lehet az oka annak, hogy ezen az egésznapos megbeszélésen nem kalandozott el a hallgató figyelme. Nem volt nehéz rájönnöm. Arról van szó, hogy az MSZBT tagcsoportjainak munkája, gondjai és elképzelései annyira emberközeliek, hogy ez eleve felkelti az érdeklődést.

Amikor Lapusnyik Lajos, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság MSZMP bizottságának , titkára megnyitotta az értekezletet és üdvözölte a résztvevőket, közöttük Nagy Jenőt, az MSZMP Békés megyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának vezetőjét, Hegedűs István- nét, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének küldöttét, majd felkérte dr. Pirityi Károlynét, az MSZMP, Békés megyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának munkatársát vitaindító előadásának megtartására, a bekezdő mondatok után, amelyben a tanácskozás célját ismertette az előadó, fokozódott a résztvevők figyelme. Nem csoda, hiszen arról adott számot a vitaindító, hogy 1971 nyarától az idei őszig megyénkben egymás után alakultak a tagcsoportok. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel az MSZBT csak olyan tagcsoportokat ismer el és vesz fel soraiba, amelyek nemcsak névleg vannak meg, hanem valóban léteznek, munkálkodnak. Majd arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy megyénkben leien'eg öt község, vállalat, illetve intézmény kéri jelenleg felvételét az országos elnökségtől. A felvételek ügyében novemoer 7-én dönt az elnökség.

A hallgatókban úgy hiszem, ha nem is ebben a megfogalmazásban. de felötlött a gondolat: mi, vagy mik azok az okok, amely, illetve amelyek arra ösztönzik megyénk munkásságát, termelőszövetkezeti parasztságát, hogy lehetőséget, fórumot keressenek és kapjanak a Szovjetunióhoz fűződő baráti szálak erősítéséhez. Nem olyan nehéz válaszolni erre, miután az ember meghallgatta a beszámolót, és részese lehetett az azt követő vitának.

— Nagy segítség, hogy több helyen, mint például az Orosházi Üveggyárban, választott szervek, az MSZMP üzemi bizottsága is tárgyalta, Tótkomlóson pedig a községi pártbizottság tűzte napirendre a tagcsoportok munkáját — mondta többek között dr. Pirityi Károlyné.

De nem csupán erről van szó. Hanem arról a meleg, baráti érzésről, amely megyénk lakosságát a Szovjetunióhoz, annak sokajkú, mégis egy gondolaté embereihez fűzi. Azokról a baráti szálakról, amelyeknek eredményei nagyon sok mindenben láthatók megyénkben is. Arról, hogy testvéri megyénk. Penza küldötteinek több alkalommal tett látogatása alatt olyan barátságok szövődtek szovjet és magyar emberek között, amelyek soha nem szűnnek meg. Arról, hogy a hatalmas építő munkát nagyon sok Békés megyei — akik abban a szerencsében részesültek, hogy jártak a Szovjetunióban — jobban tudják értékelni, és erről a tanácskozáson néhányan be is számoltak.

Visszatérve a megbeszélésre. Az előadó arról is szólt, mik azok a feladatok, amelyeket a közeljövőben a tagcsoportoknak meg kell valósítaniuk: Beszélt annak fontosságáról, hogy a munkát ki kell terjeszteni a nem termelő üzemekre, intézményekre. Iskoláink orosz nyelvszakos tanárait és a tantestületek vezetőit az eddigieknél jobban be kell vonni a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájába. Előbbre kell lépni oktatási intézményeinkben abban, hogy ifjúságunk jobban megismerje a Szovjetuniót. A kommunisták szóljanak többet a barátság fontosságáról,, párt- alapszervezeteinkben tudatosítsák a tagcsoportok eredményeit, törekvéseit. Azokat, akik a Szovjetunióban szereztek diplomát — nem kevés a számuk — lel kell kérni konkrét feladatok megvalósítására. Ahogyan eddig, ezután sem szabad megengedni, hogy a tagcsoportok munkája kampány-jelleget öltsön.

Természetesen vannak időszakos feladatok is. November 7-e megünneplése most mégis másj jelleget kap. Egybefonódik a Szovjetunió megalakulásának ■ 50. évfordulójával, a lenini nem- í zetiségi politika megünneplésével. Ebben a tagcsoportoknak jelentős szerepük és feladatuk van. Tartalommal megtölteni az ünnepségeket. Megismertetni a megyénkbe meghívott szovjet barátainkat munkás-paraszt kollektívákkal, intézmények dolgozóival, iskolásokkal.

Nagy tetszést váltott ki a tanácskozás résztvevőinek körében jó néhány felszólalás. így például a mezőhegyesi község, illetve az állami gazdaság 2200 tagot magába foglaló tagcsoport ügyvezető elnökének. Kerekes Lászlónak a szavai. Arról beszélt, hogy községüknek régi kapcsolatai vannak az orosz- szovjet tudománnyal, hiszen már az 1890-es években Tyimir- jazev orosz tudós kutatta a me- zőhegyesiek akkori világraszóló eredményeinek titkát. A második világháborúban pedig 1944. október 12-én a község és körA Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet

felsőfokú gépipari technikumi végzettséggel és gyakorlattal rendelkező TERMELÉSI OSZTÁLYVEZETŐT;

gépipari technikusi végzettséggel és gyakorlattal rendelkező KOOPERÁTORT;

mérlegképes könyvelői végzettséggé] és gyakorlattal rendelkező BELSŐ ELLENŐRT

keres felvételre.

A szövetkezet minden héten szabad szombatot biztosít. Jelentkezés Gyula, Zrínyi tér 1—2 szám alatt Reisz József személyzeti vezetőnél. 366828

».jaaaraaia ■■■■■■■■ «<■

B

anaaMBMBH HBiinaii

K

bsbbbcbs aíMJora -EiiüOiBír

zetének katonai parancsnoka, Trapiczin kapitány hívta fel Mezőhegyes dolgozóit a munka, az élet megindítására.

— Hitelt érdemlő források szerint 1944. október 20-án községünkben járt Vorosilov marsall is s itt-tartózkodása a'att tárgyalt a szeptemberben megalakult kommunista és szociáldemokrata pártok vezetőivel. Az akkori gépjavító műhelyünk szakmunkásainak egy csoportja pedig önként kísérte a szonjet Vörös Hadsereg egyik műszaki alakulatát hazánk területén túl is, javítva gépeiket — mondotta többek között a felszólaló.

A tanácskozáson Nagy Jenő. az MSZMP Békés megyei Bizottság osztályvezetője arról beszélt, hogy az értekezlet a legfontosabb feladatokat összegezte és kifejezte, a megyei pártbizottság segíteni szeretné a tagcsoportok munkáját. Ehhez segítségül hívja a fiatalabb nemzedéket, a tagcsoportokban dolgozó és azon kívül működő pedagógusokat.

Javaslatát, hogy a tanácskozás hívja fel a kommunistákat, kapcsolódjanak aktívan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának és a Szovjet- tjntó megalakulásának 50. évfordulójának a megünneplésébe, a tanácskozás egyhangúlag elfogadta. Ezután az Orosházi Üveggyár, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság, az Endrődi Cipész Ktsz, a Békéscsabai Konzervgyár. a tótkomlósi Alkotmány Termelőszövetkezet, a Békéscsabai Férfi Fehérneműgyár és a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagcsoport ügyvezető elnökeinek a kollektív munka elismeréséért átadta a Kommunista Kiáltvány miniatűr példányát.

A tanácskozás szép epizódja volt, amikor a mezőhegyesi úttörők kultúrműsorral köszöntötték a résztvevőket.

Botyánszki János

Két kiállítás Gyulán

Az elmúlt hét végén nyitottal meg Havasi István népművelési fe'ügyelő Gyulán a Dürer Teremben a Békés megyei képzőművészek „őszi Grafikai Tárlatát” és a „Gyulai őszi Tárlat 72” kiállítást.

Havasi István megnyitó szavait mondja.

::'í. . ..V ' ■

A tárlat egyik szép alkotása, Bajnok Béla portré-szobra.

Gerencsér Miklós:

Fekete tél

— Még most sem vagy álmos? — kérdezte Faragótól a szívélyes Gestapo-összekötő.

Faragó Béla immár a Nemzeti Számonkérő Szék politikai nyomozójának lélekjelenlétével válaszolt.

— Egészen addig fog gyötörni az álmatlanság, amíg el nem árulod, hogy miért kellett veletek jönnöm.

— Elvégre a nevedben csináltuk — világosította fel magától- értetődően Szénási. — Ügy gondolom, helyes lenne megemlíteni a Nemzeti Számonkérő Szék szokásos jelentésében. Tehát: a polgári felderítés elfogott Lé- bény községben nyolc bujkáló magyar katonatisztet. Szóltál?...

Meglepetten kapta fel a fejét Faragó a figyelmes kérdésre.

— Nem .. . Dehogy ... A jelentésben benne lesz, evidens ...

Megnyugodva . gondolta: továbbra sem gyanítják róla, hogy ő, a nyilasok politikai nyomozója — az SS szökevénye. Más nem érdekelte és már csak Szénási rossz cigarettájától volt keserű a szája.

* * *

Álmában farkaskutyákkal üldözték a németek Weinhoffer Jenőt, a Nemzeti Számonkérő Szék polgári felderítésének megyei parancsnokát. Még tele volt a feje az alkohol ólomgőzével.

Alig tudta felhúzni a csizmát püffedt lábára. A mosdóvíz sem szabadította meg a kimerültségtől és egyre jobban gyötörte a gyanú, hogy valaki árulkodott rá a németeknél. Nem csodálkozott volna, ha hátbavere- geti vérfagyasztó kedvességgel Volkhardt, a Gestapo városi parancsnoka: „Nos, Weinhoffer, mit tudna nekem mondani 1919- ről? Állítólag jó] állt magán a vöröskatonák egyenruhája!”

Nem bírta a józanságot, roncsnak, szétszórtnak érezte magát most is, mint minden reggel. Remegő kézzel passzin- totta az üveglencsét jobb szeme helyére a nyirkos gödörbe és menekült lakószobájából a Nemzeti Számonkérő Szék irodájába, az első emelet tízesbe.

Faragó Béla kialvatlan szemekkel meredt az írógépre, egy ujjal pötyögtette a billentyűket.

— Kitartás — köszönt neki bosszús morgással felettese.

— Bocsáss meg, erre figyeltem — nyújtotta át Weinhof- fernek a reggeli jelentést Faragó. — Épp a neved gépeltem alá, amikor beléptél. Egyébként szervusz.

Weinhoffer rá se nézett helyettesére. Utálta és félt tőle. Bizonyosra vette, hogy Faragónak egyetlen komoly feladata van: őt figyelni a Gestapo megbízásából. Őt és a város többi

nyilasát, a mozgalom legmeg- bíztatóbb helybéli harcosait, szemben a Győrött basáskodó idegenekkel, a nagy pozíciókba kapaszkodott földönfutókkal.

Ép balszemét tágra meresztette. csak az üveglencse maradt kifejezéstelen.

— Mit akarsz velem aláíratni ?! Nem vagyok részeg! Semmi tudomásom erről a nyolc honvédtisztről! Vagy talán önhatalmúlag intézkedsz a hátam mögött?!

Faragó a szemtelenséggel határos nyugalommal figyelte dühöngő parancsnokát. Miajdnem mosolygott.

— Kérlek, fölöslegesen izgatod magad. Volkhardt százados úr egyenes kívánsága, hogy megemlékezzünk reggeli jelentésünkben erről a bizonyos nyolc honvédtisztről. Beláthatod, ok nélkül semmi szín alatt sem kérne ilyesmit Volkhardt százados úr. Egyébként méltóztasd felhívni telefonon ...

A kételkedés hangoztatását nem tartotta helyénvalónak Weinhoffer.

— Rendben van, de valamit ismernem kell a részletekről. Ki csinálta? Megint Szénásiék?

— Fogalmam sincs — jelentette ki Faragó.

— Akkor is újra kell gépelni a jelentést — lökte az asztalra a papírlapot Weinhoffer. — Hajnalban egy zsidó belehalt a vallatásba, két veszprémi szökött bakát meg agyonlövettem. Ezeket is írd hozzá. Minél gyorsabban, mert tíz óráig jelentenem kell a méltó- ságos főispán úrnak.

Elővette íróasztalából a há-