Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Békesség és békétlenség A hét eseménye mindenkép­pen Tanaka japán miniszter- elnök kínai útja és a két nagy ázsiai ország közötti megállapo­dás volt. Eddig ugyanis nagy- ban-egészében azt lehetett mon­dani a második világháború után kialakult ázsiai helyzetről, hogy az óriási földrész az Egye­sült Államod vagy általában az imperialista tábor befolyása alatt áll. A két ázsiai nagyha­talom Kína és Japán sokáig képtelen volt érvényesülni: Kína azért, mert elszigetelődött, Japán azért, mert a második világháború veszteseként kevés volt a politikai súlya. A Szov­jetuniónak, mint világhatalom- nak, de mint részben ázsiai ha­talomnak is fokozatosan meg­növekszik a szerepe, ám nyil­vánvaló, hogy nemcsak az im­perialista USA, hanem egy év­tizede a soviniszta, önző poli­tikát folytató Kína törekvései­vel is meg kell küzdenie. Most Ázsiában két igen ak­tív és -ambiciózus politika kö­zött jött létre átmenetinek tű­nő közeledés: Kína és Japán közt pillanatnyilag az egyetér­tésre való törekvés mutatkozik meg inkább, konkrét problé­máik megoldását későbbre ha­lasztották. A két nagy ország a, utolsó száz év alatt inkább volt egymásnak ellensége, mint barátja, így aztán a mostani kapcsolatfelvétel mindenképpen fordulatot jelent. A fordulatnak - bár­mennyire is az Egyesült Álla­mok tudtával és hallgatólagos, vagy színlelt beleegyezésével történt — van egy bizonyos amerikaellenes éle. Hiszen most éppen az a diplomáciai és ka­tonai építmény rázkódik meg alapjaiban, amely a hideghábo­rús korszak hírhedt amerikai külügyminiszterének, néhai John Foster Dulles-nak műve volt. Példák kellenek? Az 1960- ban megkötött amerikai—japán védelmi szerződés, amely az; 1951-es San Fráncisco-i első szerződésen nyugszik, tulajdon­képpen „Kína fékentartását” cé­lozta, ezenkívül bázisok biztosí­tását az USA számára Japán­ban. Innen kiindulva tudta volna Amerika „ázsiai csendőr” szerepét eljátszani az egész Tá­vol-Keleten. 1954-ben az USA teljes katonai segítséget Ígért a Tajvanon rekedt Csang Kaj-sek- nek. Az Ígéret ma már vajmi keveset ér, ha az Egyesült Ál­lamok e célra nem veheti igény­be Japán támaszpontjait. A vesztes mindenekelőtt Taj­van. Egyes nyugati vélemények szerint a kínai—japán megálla­podás megadta a kegyelemdö­fést Csang Kaj-sek-nek. Japán már gazdasági téren is elfordul Tajvantól, diplomáciai kapcso­latait pedig már meg is szün­tette. A japán példát más országok is követhetik: Thaiföld nemrég már küldöttet menesztett Pe- kingbe, a Fülöp-szigetek parla­menti képviselői már találkoz­tak Csou En-laj-jal, Indonézia pedig késznek nyilatkozott az 1967-ben felfüggesztett diplomá­ciai kapcsolatok helyreállításá­ra. (Japán a 77. álam volt, amely diplomáciai kapcsolatot létesített most a Kínai Népköz- társasággal.) A japán szocialista párt és a japán kommunista párt, amikor üdvözölte a japán—kínai dip­lomáciai kapcsolat megteremté­sét. a japán—amerikai bizton­sági szerződés felszámolását is követelte. Több ellenzéki párt amellett is síkra szállt, hogy Japán kössön meg nem támadá­si szerződést a Szovjetunióval. (Esedékes a közeljövőben egy magas szintű japán—szovjet tárgyalás, amelynek feladata még a második világháború kö­vetkezményeinek felszámolása a két ország viszonyában.) A hé'en tették közzé Bonn­ban hogy Scheel nyugatnémet külügyminiszter október 10-én kezdődő pekingi hivatalos tár­gyalásai során kimondják a Kínai Népköztársaság és az 1 NSZK diplomáciai kapcsolaté- j nak felvételét. Nyilvánvaló, ' hogy a bonni kormány a no­vember 19-i választások előtt j még egy külpolitikai eredményt kíván felmutatni — a „keleti politika” eddigi sikerein túl a | „távol-keleti politikában” is. A kínai—japán tárgyalások, illetve az egyéb Kínával kap­csolatos diplomáciai lépések sem szoríthatták háttérbe a vi­etnami problémát. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztosági főtanácsadója a héten újra bi­zalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Dúc Tho-vál, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következte­tést vontak le, hogy talán előrehaladás történt, de aztán a csütörtöki négyes ülésen Por­ter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban meg­sokszorozta -harcias kijelenté­seit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs ki­zárva, hogy mérsékletre intette a saigoni bábrezsim elnökét. A közeMieleti probléma­körben ismét történtek új for­dulatok: Szadat egyiptomi el­nök azt javasolta a palesztin felszabadító szervezeteknek, hogy alakítsanak emigráns kor­mányt — kairói székhellyel. A palesztinok tartózkodással fo­gadták az egyiptomi ajánlatot. Kairó és Khartum között vá­ratlanul megromlott a viszony Ez annyival inkább meglepő, mert emlékezetes, hogy a tava­lyi szudáni események alakulá­sára rányomta bélyegét az egyiptomi csapatok és a kairói kormány támogatása. Nimeri tábornok jobbára Szadat elnök (és a líbiai Kadhafi ezredes) állásfoglalásának nyomán tud­ta megőrizni hatalmát az or­szágban. Azóta azonban Nimeri kormánya a jelek szerint Nyu­gattal orientálódott. A Szudán­tól délre levő Ugandában tör­téntek késztették Nimerit szín­vallásra: nem engedte, hogy az Ugandái kormánynak katonai segítséget vivő líbiai repülőgé- ; pék átrepüljék országát. A tri- ; poli és a kairói rosszallást aztán • Nimeri azzal viszonozta, hogy : visszahívta az Egyiptomban, a ; Szuezi-csatoma partján álló- ; másozó szudáni egységek egy ! részét. Kiutasították Khartum- : bői az ottani egyetem egyipto- C mi rektorát, mire Kairóban uta- j sították a khartumi egyetemen • működő 300 egyiptomi tanárt, térjenek haza. A közel-keleti kérdés szóba- került az ENSZ közgyűlésén is. Rogers amerikai külügyminisz­ter a „terrorizmus megfékezé­sének” kérdését helyezte előtér­be, ezen a címen persze a nem­zeti felszabadító mozgalmak el­fojtását szorgalmazná. Ami a „terrorizmus, avagy a politikai krimi” dossziéját ezen a héten duzzasztotta, az egy látványos párizsi tűzeset: a Diadalív árnyékában, a Champs Elysées-n porig égett egy éj­szaka egy sok emeletes ház, amely egy milliomosnak, a hir­detővállalat-tulajdonos Marcel Bleustein-Blanchet-nak volt a tulajdona. Egyes párzsi bulvár­lapokhoz olyan névtelen beje- letések érkeztek ,hogy a tettes — a hírhedt Fekete Szeptember volt. Bizonyíték nincs. E sorok írója sok esztendős párizsi ta­pasztalatai alapján csak azt jegyzi meg: a francia főváros­ban sok szakértője van a pro- ■ vokációnak, az utóbbi tizenöt | évben számos esetben történtek ’ olyan bűncselekmények, ame­lyekért tudatosan más nyaká­ba akarták varmi a felelőssé­get. Tanaka hazaérkezett Tanaka japán miniszterelnök és kísérete ötnapos pekingi lá­togatás után szombaton vissza­érkezett Tokióba. Mint ismere­tes, a Pekingben megtartott csúcstalálkozó során a japán miniszterelnök tárgyalásokat folytatott Csou En-laj kínai kormányfővel, amelyek ered­ményeként létrejött a diplo­máciai kapcsolat Japán és Kí­na között, Kínai tartózkodása alatt fogadta a japán kormány­főt Mao Ce-tung pártelnök is. (MTI) Jelentés Közel-Keletről A Kínai Népköztársaság 35 millió egyiptomi font értékű be­ruházással vesz részt Egyiptom következő tízéves tervében. Ezt nyilatkozta az Akhbar El-jom című hetilapnak dr. Ali Talkha, egy nagy egyiptomi textilipari tröszt vezérigazgatója, aki nem­rég tért vissza egy ipari küldött­ség élén Kínából. Talkha elmon­dotta, hogy húsz évre szóló és kamatmentes kölcsönből a kína­iak 15 gyár felépítését vállalták, többek között beton-, tégla-, szövő- és készruha gyárakat lé­tesítenek. Ihszan Abdel Kuddusz, az Akhbar El-jom kairói he­tilap főszerkesztője Líbia Nincs béke a két Jemen között Az Arab-félsziget délnyugati részén ismét kiéleződött a két Jemen határviszálya. Amiben most már nemcsak szárazföldi csapatok, hanem harci repülő­gépek is részt vesznek. A két főváros egymást vádolja agresz- szióval. Az Arab Liga pedig megbízta Mahmud Riad főtit­kárt a közvetítéssel. Pénteken délben az észak-je­meni hadsereg által támogatott zsoldosok elfoglaltak négy dél­jemeni határfalut.. A támadók nehéztüzérségét és tankokat is bevetettek. A falvakban számos házat felgyújtottak, a lakosokat pedig elűzték. A dél-jemeni had­sereg egységei e forrás szerint megőrizték nyugalmukat és nem akarták tovább feszíteni a húrt, hogy lehetővé tegyék az Arab Liga közvetítését. Szelim Ali Rabia, a Jemeni NDK elnöke üzenetet intézett Ei-Irianihoz, a Jemenei Arab Köztársaság elnökéhez, felkérte őt, hogy vonia vissza csapatait, a megszállt falvakból és szün­tesse be a harci cselekményeket. Szanaaban, a Jemeni AK fő­városában azt jelentette a rádió, hogy dél-jemeni repülőgépek bombázták Kataba határvárost, s a támadásnak polgári és kato_ nai áldozatai is vannak. A rádió szerint negyedik napja folynak a harcok Kataba körül, a je­meni csapatok lelőttek két dél­jemeni repülőgépet. (MTI) Ceausescu fogadta Seiesztet Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke pénteken fogadta Pjotr Seiesztet, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagját, a szovjet Miniszter- tanács elnökhelyettesét, aki az RKP KB meghívására Romá­niában tölti szabadságát. A szí­vélyes baráti légkörben le­folyt beszélgetésén megvitatták a szocializmus, illetve a kom­munizmus építésének kérdéseit a két országban. Elégedetten ál­lapították meg, hogy szüntele­nül fejlődik a barátság és együttműködés a két párt és két állam között. (Agerpres) és Szudán feszült viszonyának hátterérő) ír komnentárjában. Elmondja, hogy Kadhafi líbiai elnök csak olyan főtétellel volt hajlandó beruházáokat eszkö­zölni a tőkeszegény Szudánban, ha az csatlakozik af Arab Köz­társaságok Szövetsgéhez. Ni­meri elnököt feldülítette az a kikötés és attól kedve rossz a viszony a két oszág között. Kuddusz szerint Mnszur Kha­li d szudáni külügjniniszter az egyik kulcsfigura, iki Nimerit „szélsőséges nyu#t-barát in­tézkedésekre” ösztézi és meg­hirdette azt az elv^ hogy Szu­dán inkább afrika mint arab ország. Az emúlt napokan a meg­szállt területek száos pontján felélénkült a palesínad ellen­állók tevékenysége Tel Aviv- ban nem is adna! ki hivata­los jelentést mindi fegyveres akcióról, de a hígynökségek megbízható forr árból jelen­tik, hogy a gerillá szombatra virradó éjszaka szigránátot dobtak a megszáll-tfaza váro­sában egy izraeli tanai jár­műre, tüzet nyitott egy má­sikra a Jordán nyiti partján lévő Tulkarm váróién, Jad Hanni kibuc közeen pedig időzített bombát Veztek el. A támadások követtóben ál­lítólag senki sem etette éle­tét, de a gazai övtben kijá­rási tilalmat rend« el. A kairói A1 Akh értesülé­se szerint rövideseragas ran­gú Palesztinái költség érke­zik Kairóba, hogy Sat elnök­kel megvitassa aalesztínai emigráns kormány állítására tett javaslatát. A hzerint a palesztin vezető szs nemso­kára fontos nyilaikat tesz­nek a kérdésben, álesztínai felszabadítási szeef köz­ponti bizottsága vő héten ismét összeül Beim, hogy megtárgyalja a kcnyalaki- tást. (UPI) Az integráció hétköznapjai OZMOSZ Az alcím nem sajtóhibás: a „k” nem maradt le a szó elejé­ről (bár a KGST-ben létezik már együttműködési egyezmény a kozmosz-kutatás és az űrtech­nika továbbfejlesztésére is). Az OZMOSZ a szocialista országok építőgépgyártó vállalatainak tár­sulásának rövidítése — cseh nyelven, minthogy a társulás ötletét csehszlovák szakemberek vetették fel vagy 2 —3 évvel ez­előtt. Az OZMOSZ titulusa itt­hon az Építőgépgyártó Vállalat központjában: a kis KGST. Való­ban, tagjai, jelenleg, a legna­gyobb lengyel, csehszlovák, NDK és bolgár építőgépgyártó válla­latok az egyetlen, de a hazai építőgépgyártást nyolc gyáregy­ségével és 4 ezer emberével vi- tathatat’anul reprezentáló ma­gyar ÉLGÉP mellett. Nemrégi­ben megkezdődtek a tárgyalások egyes szovjet gyárak belépésé­ről. Az OZMOSZ lengyel tagja pedig román vállalatokkal tár­gyal úgy, hogy — hova-tovább — valóban jogos lesz a hasonlat az OSZMOSZ-ra: fiók KGST. A raktártól — a karbantartókig Az OZMOSZ legfőbb haszna — két esztendővel ezelőtt esett róla e'őször szó —, hogy kereté­ben megteremtődött a taggyárak igazán mindennapos kapcsolata: állandó telex, és telefonössze­köttetés épült ki a vállalatok kö­zött. Bárhol. bármire szükség van hirtelen és a hazai környe­zet nem tud esetleg azonnal se­gíteni, máris megy a körtelex a a termelés zavartalanságát ve­szélyeztető hiányzó alkatrész, nyersanyag, sőt: szakember, vagy szaktanács után. Ami nincs Budapesten pillanatnyilag, ab­ból lehet, hogy éppen felesleg van Berlinben, Prágában, vagy Varsóban. S ez a gondolat eddig igazolódott is. A tagvállalatók képviselői — akár egy világcég igazgató taná­csa — rendszeresen összeülnek megbeszélni a közös munka eredményeit és az újabb teendő­ket. Ilyenkor egyeztetik a fej­lesztési programokat is és ez a nemrégiben megkötött szakosí­tási egyezmények mellett szin­tén biztosíték arra, hogy a 70-es években a párhuzamos fejlesz­tés és gyártás elkerülhető le­gyen. Bár ez az á’landó kölcsö­nös fejlesztési tájékoztatás — nemcsak a gyártmány, hanem a gyártmányfejlesztésről is — in- káb néhány év múltán hozza majd meg a maga kézzelfogható hasznát, az azonos profilú gyá­rak között „rövidre zárt” együtt­működésnek azonban szinte na­ponta elkönyvelhető eredményei jelentkeznek máris. így például a tag-gyárak rendszeresen tájé­koztatják egymást felesleges raktárkészleteikről. Telex-bör­zét tartanak, ennek eredménye­ként jelentős mérin javít­hatják az anyaggkodásu- kat. Vagy: megszeék egy más közt az alkatía'újításí technológiák ingyecseréjét. Aztán: ha valamelyrhantar- tó műhelyben kitek vala­milyen új fogást, ;or már másnap megy a tt az új megoldás leírása. Zakopáne ut Az építőgépgyárt a 70-es évekig mindenki gj és fej­lesztett mindent, »cialista építés — az ipát a vá­rosiasodás — egysz feltété, lezte az építés gyom gépe­sítését valamennycialista országban. Nem ví odafi­gyelni, hol tart ák, mit adhat a másik, hisgy volt annak a valószínűogy ha már van is valakhlamije — daru, földgép, 5, be­tonkeverő — arraső sza­kaszban, bizonyosainak is óriási szüksége vaminde nütt meg kellett tei előbb az építés ipari bázt ma­gas színvonalra, rijesítő- képességűre fejleszs mo6t már ezzel a bázisidenütt lehet integrálódni.— eb­ben az ágazatban akosí- tási munka lén 1971 őszén kezdődött, s* meg­előzte a 60-a6 évm egy hatalmas profiltis2 és ti­pizálás valamennyit or­szágban. Mindezzekevés- bé 1972-re lettek kKGST 9-es szekciójánakiberei. Az első lépcsőben >páné- ban — 69 gép soc dön­töttek: melyiket, ia ez-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom