Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
Szabad idő: Presszóban pihenni? //ífŐ ftíí &tt4’CZ' A napközi otthonok jelentősége jt z utöbbi evekben úgy adó. dott, hogy elsőosztályosa’ * imnak több mint a fele napközi otthonba járó tanuló volt. Ök a tanítás után is együtt maradtak, együtt ebédeltek, pihentek, tanultak, játszottak. Nekik mindig meg volt pontosan a házi feladatuk gyakorolták, az olvasást, a számolást, megtanulták a feladott verset, elkészí- tették a rajzot, kézimunkáztak, ■ énekeltek. A napköziotthon-ve- ■ zető tanítónő ellenőrizte az írás- : beli munkákat és számonkérte a 5 szóbeli leckéket is. Szerettem a napközi otthonba • járó tanulókkal dolgozni, mert5 rendszeres életmódhoz, gyors; munkához szoktak. Sokkal ön-! állóbbak voltak mint a többi E társaik. És még egy: hamarább » válnak közösségi emberkékké, ■ előbb megérzik az egymásrau- : taltságot, de azt is, hogy milyen E jó dolog, ha a társaik segítségé- jj re számíthatnak Nem úgy az otthonból érkező: ids bátortalan, közösséghez nem 5 szokott, félő, sokszor bizalmatlan,; sőt önző gyermekek. Őket nehe- | zebb bevonni a közösségbe. Ná- : luk megesik, hogy nincs meg: egy-egy lecke, akár abból a ki-| sebb csoportból valók akiknek5 nem dolgozó édesanyja, vagy ■ nagymamája segíti az otthoni! feladatkészítést. Akár azok kö- j zül való. akiknek a nyakában ott: lóg a lakáskulcs, s már az első: tanítási naptól kezdve magukra ; maradnak hatéves fejjel, az őket jj megrohanó megannyi új köté- • iességgel. Egyedül melegítik meg ; az előző este, vagy hajnalban» megfőzött egytál ételüket, (a jó ■ napközi otthoni ebéd helyett). S ■ a fáradt édesapa, vagy édesanya, 5 ideges hangulatban, gyorsan ősz- j szecsapatja vele a leckét, ha : ugyan van hozzá elegendő ener- ■ giája. Szidást is kap a gyerek, ■ — jogosan —, hiszen eljátszot- ■ ta az időt. Be ki kívánhat egy ; hatéves gyermektől „tervszerű” jj munkát? Azért jó a napközi otthoni j foglalkozás, mert ott a tanítónő jj irányítja a munkát. Jut a gyér- * meknek mindenre ideje, nagyon ■ hamar megtanulja, hogy az idő. » vei jól kell gazdálkodni, s azt, jj hogy a jól végzett munka után, ! sokkal jobban esik a gondtalan E játszás. , jj Azért szólónk erről időben, ! hogy nem teszi jól a szülő, ha E magára hagyja gyermekét már \ kisiskolás korban a kötelességei- 5 vei. Ahol arra mód és lehetőség * van, feltétlenül vegyék igénybe • a szülők a naoközi otthont Job- E ban, könnyebben tanul a gyermek. jobb közösségi ember lesz belőle, ha rendszerhez szokik, társai között nevelődik, formálódik, alakul a személyisége. Dr. Gergely Károlyné MíKmiMiiNiiiniiiiiiiiimiiiiimiH Gazdag Erzsi: Hova idulsz szöcske? Hova indulsz szöcske? — Leugrok a völgybe; sarjú fűre járok, Estig ott kaszálok. — Kár neked kaszálni, sarjú fűre járni! Észrevesz a varjú, az éles karmú. A szeme is éles. A csőre is éles. Pia Is, maga te szöcske húsra éhes. A Vidéki városokban és községekben valóságos népszokássá Vált, hogy az-emberek pihenés-, vagy szórakozás ürügyén eszpresszókba ülnek be. Szűk termecskék, a dohány és ital friss vagy avitt illatával fertőzött levegő, zaj, lárma — ez jellemzi a pihenésre választott színhelyeket. Vannak családok, amelyek az eszpresszókban bonyolítják társadalmi életüket is, vendégeiket nem a lakásukra hívják meg, hanem a presszóba. A falvak még nem teljesen fertőzöttek a városiak szokásával, a községek presszói inkább csak a fiatal nemzedék találkahelyei, hogy táncolhassanak, ismerkedhessenek. Az idősebb falusi korosztályok aránylag keveset töltenek a modem kor „tenyérnyi csárdáiban”, ahol a vendégek gőzölgő duplák mellett üldögélnek.' Olykor valóban elkerülhetetlen, hogy valaki betérjen egy presszóba. De a presszókban „élő” emberek egészsége súlyos veszélynek van kitéve. -Anélkül, hogy kárt akarnánk a vendéglátó iparnak okozni, beszélni kell ezekről a veszélyekről. Nem lehet elhallgatni, hogy aki a szabadidejét pihenésre, szórakozásra szánható órakvantumát a füstös, rosszlevegőjű presszókban pácolja, rendkívül meggondolatlanul cselekszik, úgyszólván lélegzetvételnyit sem engedélyez szervezetének egy valóban üdítő friss szippantásra. Egyre többet panaszkodunk amiatt, hogy szennyezett levegőjű környezetben élünk, a városok utcáit elborítják az autók mérgező gázai, a városokra ipari füst, korom telepszik és mi csak azt érezzük, egyre fáradtabbak, kimerültebbek vagyunk. Különös módon a városok lakói már a reggeli órákban érzik a legjobban, legerősebben, hogy fáradtak. Paradox fáradtsági tünet ez, semmiféle kapcsolata nincs az izomterhelés nyomán fellépő fiziológiai fáradtsággal, s hogy különbséget tegyenek, az orvosok új kifejezést kerestek e jelenségre: „városi patalógia”. így jelölik azt M a negatív hatást, amelyet bizo- ; nyos helyzetek és körülmények ■ gyakorolnak a városi emberek ■ szervezetére. A zajok, rezgések jj elszántan kalapálnak az embe- E rek idegrendszerén, rossz a le- ; vegő, zavaró a tömeg, minden jj perc megannyi megrázkódtatást ■ hoz és az ember szervezete per- jj manens reagálásokra kénysze- E rül. E M Hát ne lenne fáradt? E ■ És hol pihenjen? A presszóban, amelyet az ut- ! ca szennyezett levegőjével szel- s lőztetnek, ahol újabb füstmole- jj kulák terhelik még az eleve £ rossz levegőt is? A presszóban, jj ahol zaj, tömeg, ingerlékeny 5 vendég és felszolgáló van? Ahol jj dohányzunk és alkoholt iszunk? • Ilyenféleképpen aligha túlzás • állítani, hogy a presszó az jj egészség, a pihenés siralomháza.: A jelző aligha túlzó. Statisztikai 5 adatokkal mutatták ki, hogy aj szabad idejét nem friss, meg- j felelő környezetben töltő városi jj ember neorotikus konfliktusai! szaporodnak, a korábbi fáradt- j Ság betegséggé változik. A pá-: rizsi Henri-Rouseelle kórház or- ; vosai kimutatták, hogy a 40 és * 49 év közötti korosztálynál éri • el a kimerültség! százalékarány jj a legmagasabb szintet. ■ Természetesen valóS igaz, hogy a helyes módon töl- • tött pihenés valódi művészet és ! az is igaz, könnyebb tanácsokat: adni, mint jó és egészséges élet- j ritmust kialakítani, következete- E sen betartani. De nincs más vá- E lasztás. El kell dönteni, hogy E mit akarunk: élni, vagy korán 5 meghalni. A XX. század beteg- ■ sége, járványa a szívbetegség is, ■ nagyobb százalékarányban szedi • áldozatait azok közül, akik ész- S szerűtlenül élnek. Munkahelye- • ink körülményéin ritkán tudunk : mi magunk változtatni, annak: levegőjét nem tudjuk kicserél- 5 ni. zajától aligha menekülhe- : tünk. De a szabad időnkkel töb- 5 bé-kevésbé magunk rendelke-! zünk. Teljesen rajtunk múlik, S hogy néhány szabad félórács- j kánkat egy presszóban töltjük-e, ; avagy kisétálunk egy kellemes» parkba, erdőbe. Ez a legkeve- * sebb, amit megtehetünk, önma- jj gunknak — önmagunkért. Soltész István E A modell enyhén karcsúsított 300 g fonalból 3-as tűvel készül és hátul 3 gombbal gombolt. Kockaminta: 9-cel osztható + 1 láncszemmel kezdjük. 1. sor: A láncszemsort végig behorgoljuk rövidpálcával. 2. sor: 3 láncszemmel fordulunk 8 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, 1 rövidpálca kimarad ismétlés, végül 8 egyráhajtásos pálca, 3. sor: Végig rövidpálcával behorgoljuk a láncszemekre is ölt. ve. 4. sor: mint a 2. sor 5. sor: mint a 3. sor. 6. sor: 3 láncszemmel fordulunk 2 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, 1 rövidpálca kimarad ismétlés, végül 2 egyráhajtásos pálca. 1—6. sorokat ismételjük. Fantáziacsíkok: 1. sor: végig rövidpálca sor. 2. sor: 3 láncszem, 3 rövidpálca kimarad a következőbe egy két- ráhajtásos pálcát öltünk, a pálca, ra lefelé haladva 3 szorosszemet öltünk (átfogva a pálcát), leöltünk láncszemmel a pálca tövéhez (abba a rövidpálcába, melybe a kétráhajtásos pálcát öltöttük) ismételünk végül 3 láncszem, 2 rövidpálca kimarad, egy kétráhajtásos pálca az utolsó rövidpálcára. 3. sor: 2 láncszem, 1 rövidpálca a kétráhajtásos pálca tetejére 3 láncszem egy rövidpálca a kétráhajtásos pálcára ismétlés, végül egy rövidpálca az utolsó pálcára. 4. sor: a 3 láncszemes ívekbe 4 rövidpélcát öltünk. 5. sor: 3 láncszem 2 egyráhajtásos pálca, 3 rövidpálca kimarad. 5 egyráhajtásos pálca a következő pálcába, 2 rövidpálca kimarad ismételünk, végül 2 egyráhajtásos pálca. 6. sor: 3 láncszemmel fordulunk 2 egyráhajtásos pálca a 2 egyráhajtásos pálcára, 2 láncszem, 5 egyráhajtásos pálca egyszerre befejezve, 2 láncszem ismétlés. 7. sor: végig rövidpálca. 8. sor: mint a 2. sor, 9. sor; mint a 3. sor, 10 sor: mint a 4. sor, 11. sor: 3 láncszem 2 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, 1 rövidpálca kimarad, ismétlés. Ezután a kockaminta, Háta: A szabásmintának megfelelő láncszemsorral kezdjük, a kockamintát: kétszer horgoljuk. Ezután a fantáziaminta következik, ismét a kockaminta háromszor ismételve, ismét a fan- táziáminta, majd a kockamin- tával dolgozunk végig. A kar- öltő magasságának felétől két- részben dolgozunk. Eleje: Hátával azonos módon készül, csak nem vesszük két részre félkaröltő magasságnál, hanem csak a nyakkerekítésétől dolgozunk külön-külön. Ujjak: A szabásminta szerint horgolunk, igen bő ujjakkat és bő befejezést. A modell 43 cm bőséggel kezdte az ujjakat. A munka menete a fantáziaminta 4., 5.. 6., 7., 2., 3., 4., 5., 6., 7„ 2., 3., 4., sorait horgoljuk. Majd a kellő magasságnál a karbőségnek megfelelően beszűkítjük az ujjakat olyanképpen, hogy rövid, pálcasort horgolunk és minden második vagy harmadik pálcát kihagyjuk és a megfelelő meny- nyiségű rövidpálcával vagy 5 sort horgolunk, és utána ismét a bő szabásmintának megfelelő szemszámmal horgolunk tovább. Ezután folytatjuk ismét a fan- táziamintát, majd csak egyráhajtásos pálcákkal dolgozunk. Ha készen vagyunk az egyes részeket összevarjuk. hátának nyitott részét két oldalt két sor szorosszemmel behorgoljuk és a gomblyukaknak hurkot horgolunk a megfelelő helyen. A nyakát körülhorgoljuk a fantázia mintával, illetve annak 6., és 7. sorával, de előtte egy rövid- pálca-sort horgolunk, valamint befejezni is rövidpálcával fejezzük be. emuimé 1972. SZEPTEMBER 10, (iiiiniitiiniiHiiiiiiHiiiiuiiifuiiiiiNiiiiiiiiniiiiiiHHiiiNHiinnNmiiuiiii imimi A pórutjári csacsi koztak volna és mondja azt, hogy őt mentette meg a hős farkas az oroszlán torkából. Mit volt mit tenni, — a farkas volt az erősebb, visszatért hát vele a csacsi az állatok közé és el kellett tűrnie, hogy azok újra csak a farkast dicsérik, sőt neki is együtt kellett éltetni a | Történt egyszer kora tavasszal, hogy összegyűltek az erdei és a mezei állatok a Nagyréten és arról folyt közöttük a beszélgetés, hogy melyik állat a bátor, melyik az erős. A farkas állt elsőnek a kör közepére és elkezdett dicsekedni, hogy ő egyszerre akár három báránnyal is elbír. Amint így dicsekedett előállt egy szamár: — Ne dicsekedj farkas pajtás, mert tudom, hogy az oroszlántól te is megijedsz. Nem hinném, hogy megijednék — felelt a farkas, — bár az igaz, hogy oroszlánt még soha nem láttam. — Nos, ha nem láttál, majd küldök én mindjárt egyet —IÁ-zott a füles, azután eltávozott. Az állatok kíváncsian várták, hogy mi fog történni, de álmukban sem gondolták, mit talál ki a füles. Az pedig hazament, besétált a gazdája lakásába és elemeit egy nagy oroszlánbőrt a gazda ágya elől. Ezt a bőrt öltötte azután magára, majd visszasietett a rétre, de már messziről üvöltött és morgott, mint ahogyan egyszer egy cirkuszi oroszlántól hallotta. Csakhogy nem azért van a farkasnak jó szimata, hogy meg ne érezte volna a csacsit az oroszlánbőr alatt. Nekiesett hát az oroszlánbőrnek és az állatok legnagyobb csodálatára ci- bálni kezdte lefelé a csacsiról, majd mikor nem boldogult vele, megragadta a csacsit és vonszolni kezdte a rét rpögötti erdő felé. Ott odaszólt a szamárnak: — Látod, látod Hosszúfül pajtás, hogyan pó- ruljártál. Igaz, a farkas dicsekvése sem volt helyénvaló, de ha valaki meg akarja a másikai szégyeníteni, arra csak akkor vállalkozzon, ha a dicsekvőnél valóban bátrabb, vagy okosabb. Angolból fordította: Pfeifer Vera azután kibújtaita a ravasz szamarat az oroszlánbőrből és vicsorgó fogakkal ráparancsolt, hogy térjen vissza vele az állatok közé, de úgy, mintha csak most találtöbbiekkel a vitéz ordast. Mikor vége volt az ünnepségnek, egy kis őzike, amely az erdő szélén állt és mindent látott, mindent hallott
