Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
Egy ember mindig az égre néz 1945. május 9. Befejeződött a második világháború. Szeptemberi másodikán kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, de alig egy évvel később a francia gyarmatosítók újra kezdték az igazságtalan háborút. Kilenc évi szenvedés után döntő csapást mértek a francia csapatokra a vietnami nép fegyveres erői. 1954, Genf. A világ öt nagyhatalmának képviselői az indokínai kérdést vitatták. A zárónyilatkozatban az aláírók elismerték Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlenségét. Megtiltották minden fajta fegyver és külföldi csapat szállítását, elhelyezését, idegen katonai támaszpontok létesítését az országok területén. Az USA megtagadta a genfi egyezmények aláírását. 1961- ben megjelentek Vietnamban az amerikai csapatok. Huszonhét évvel a második világháború után alig hihetőek ezek a megdöbbentő adatok. Ha a közbeeső néhány évet leszámítjuk, Vietnamban harminc éve tart a háború. A gépkocsi nyugodt szántóföldek, falvak között, síma asz- faltúton száguld velük. Vésztő felé. Ngyen Minh Anh mosolygós szemmel ül hátul a kocsiban. Magyarul beszélgetünk, de eleinte csak keveset. Mit is kérdezhetnék egy fiútól, aki hazájától 15 ezer kilométerre, itt Magyarországon ismerte meg mit jelent az a szó, hogy: béke. Zavarban vagyok, amikor szemébe nézek. Mosolyog, de ebben a mosolyban valami különösen mély, számunkra talán már ismeretlen szomorúság uralkodik. Négy éve tanul Budapesten. A gépészmérnöki karon nagyon jól érzi magát, megpróbálják feledtetni vele a borzalmakat, de ezeket valóban csak feledtetni lehet. Elfelejteni sohasem. Családja Észak- és Dél-Vietnam határán él. Évek óta barlangban laknak. Ott dolgoznak, ott alszanak, a bombák elől oda menekülnek a nők, a magatehetetlenek és a gyerekek. Szülei öreg földművesek, bátyja tanácselnök, nővére és húga a rizsföldeken dolgozik. Fél éve nem kapott tőlük levelet. „Talán már nem is kaphatok” — mondja halkan, ugyanazzal a mosoly- lyal, de máris a vietnami népről, a partizánharcokról kezd beszélni: — Nem könnyű a dzsungelháború, de mi tudjuk, hogyan kell járni a mocsárban, nem süllyedünk el, és nem vagdossa össze bőrünket a say-fű. A nedvesség, a szúnyogok — az a kellemetlen. A falvakat általában dzsungel veszi körül. Itt bújik el néhány partizán. Az őrszemek. Az emberek bent dolgoznak a faluban. Legtöbben á rizsföldeken. Munka közben -is hátukon van a puska. Közülük egy ember mindig az égre néz és megveri a bádoglapot, ha jönnek a repülők. Mielőtt Magyarországra jöttem, 1967-ben egy évig voltam partizán. Rengeteg bomba hullott akkor is, de hallom, azóta naponta két-háromszáz légitámadás éri népemet.,. , Naponta többszáz légitámadás. Bombák, rakéták, újabb és újabb pusztulás. Állandósult légiriadók. megrongált gátak, hatalmas méretű árvízveszély, égő házak, szétrobbanó kórházak, iskolák, futóárkok, menekülés, gyermeksírás, sötét barlanglakás, ártatlan embermilliók és földjüket taposó, felettük zúgó barbár gyilkosok. Ugye kísértetiesen ismerős a kép? Szégyen. Az atomkor szégyene. Űj abban adóberendezéseket is ledobnak az amerikaiak, amelyek repülőgépeket hívnak, amikor ember közeledik feléjük, és fúróbombát dobnak az óvóhelyekre, olyanokat, amelyek odabent robbannak fel... Minh Anh azt mondja, hogy a négy-ötéves vietnami gyerekek a bombaszünetekben katonást játszanak de soha senki nem akar amerikai katona lenni közülük, így csak elképzelt ellenségre támadnak. Ahol ő lakik, megpróbálták a lélektani hadviselést is néhány évvel ezelőtt az amerikaiak. Ruhákat, értékes rádiókat dobtak le ejtőernyővel. De ezeket senki sem használta. Széttépték, széttörték a küldeményt a vietnami emberek. Megérkezünk. Az aszfalton öles betűkkel festett tiltakozó szavak, mondatok: Vádoljuk az imperializmust!. Vietnam győz! Vésztpn a nagyközség lakói nem fértek be a moziba. Minh Anh szolidaritási nagygyűlés vendége volt. A község párttitkára üdvözölte, majd a megyei KISZ- bizottság első titkára mondott forró hangulatú ünnepi beszédet. A vietnami fiú saját versével köszönte meg az együttérző szavakat. Este vacsorán látták vendégül a járás, a község párt- és állami vezetői. A héten csaknem húszezer forintot gyűjtöttek Vietnamnak a vésztői emberek. Az egyetemen Attilának hívják, mert nagyon szereti a verseket. Belepillantottam a jegyzetébe: az első lapon Váci Mihály sorai: „Nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” Nyáron villanyszerlő volt a Budapesti Kábelgyárban. Tavaly hazament és elmesélte az itteni életet. Édesanyja csak ennyit kérdezett: mikor lesz vajon nálunk is béke!? Törékeny alakjuk, fekete hajuk, csillogó szemük ma már a bátorság, a hősiesség, a szabadságvágy jelképe lett. Réthy István Felveszünk 18 éves kortól T—100-as lánctalpastraktorra tanuló gépvezetőket Cím: Tiszántúli Talajjavító Vállalat Békés és Csongrád megyi Irodája; Szarvas, Budai N. A. u. 5. sz. A szovjet páncélosok napja A szovjet páncélosok, baráti szövetségben a szocialista országok katonáival szilárdan őrködnek országaink biztonsága felett és lehetővé teszik közös céljaink megvalósítását. Képünkön páncélosok harcmenetben. (Fotó: APN—KS) Morál — a közutakon Néhány, igazán csak találomra kiraga. dott cím az utóbbi hetek- hónapok baleseti krónikájából: „Szabálytalanul előzött — két halott”, „Nem adta meg az elsőbbséget”, „Féktávolságon belül az úttestre lépett”, „Zebrán gázolt”. Hosz- szan, sajnos nagyon hosszan lehetne folytatni az idézetek sorát, ahol a lényeg ugyanaz: valaki súlyosan vétett a közúti morál ellen, s ez emberek életébe vagy testi épségébe került. A következmény —- legtöbbször jóvátehetetlen. És — ugyancsak legtöbbször — elkerülhető lett volna. A feltételes mód után sokfélképpen folytatódhat a mondat: elkerülhető lett volna, ha a jármű vezetője tiszteletben tarja a közlekedési szabályokat, ha kellő gyakorlat nélkül nem ül volán mellé, ha nem fogyaszt al. koholt vezetés előtt, ha a gyalogos körültekintőbben lép le a járdáról, ha a kerékpárt kivilágították volna. Vagyis: ha megtartották volna a közúti morál — írott és íratlan — szabályait De úgy is kérdezhetjük: van-e egyáltalán külön, kifejezetten a közúti közlekedésre vonatkozó morál? Pszichológusok, jogászok és közlekedési szakemberek egybehangzó'vélemény szerint ilyen — nincs. Van — lennie kell — általános morálnak, amely az emberi érintkezés minden területére egyformán kiterjed. Nem csupán feltételezés, kísérletek és vizsgálatok, megtörtént esetek százai bizonyítják, hogy aki a közutakon megsérti a szabályokat — ugyanígy jár el az élet más területein is: a munkahelyén erőszakos, a lakóházban szomszédait zaklató, izgága, bajkeverő, hangoskodó ember — ugyanilyen marad közlekedés közben is. .Embert Írtunk — és nem járművezetőt, hiszen a baleseteket sem minden esetben a járművezetők okozzák, s tévhit az is, hogy a balesetek számának szaporodása szükségszerű követ_ kezménye a motorizálódásnak, a növekedő személygépkocsi-állománynak. Nem az a baj — sőt: éppen az az örvendetes, az élet- színvonal emelkedését mutató tény —, hogy a személykocsik száma emelkedik. A baj ott van, hogy aki — bármilyen minőségben, noha a járművezetők felelőssége természetesen sokkal nagyobb — részt vesz a közieke. d és ben, nem eléggé átgondoltan, tudatosan vesz részt benne. Ne szégyelljük kimondani: a közlekedésben való jártasság a modern társadalom minden tagja számára elengedhetetlen követelmény. A fejlődés hozza magával, hogy ma már közlekedni éppúgy tudni kell — meg kell tanulni! — mint ahogyan ma már nevetségesen hat az az ember, aki nem tud villanyt gyújtani, rádiót vagy televíziót bekapcsolni, telefonon tárcsázni stb. Sokszor elmondták, leírták már — a gépjárművezetői tanfo. lyamokon szinte minden gyakorlaton felhívják erre a leendő jogosítvány-tulajdonosok figyelmét —, hogy a jármű: veszélyes üzem. Mint . .mden veszélyes üzem működjénél, sokminden történhet, ami bajt okozhat, műszaki okból, mások könnyelműségéből, a véletlenek szerencsétlen összejöttéből is származhat baleset. De — sietve kell hozzátenni — ez a ritkább, szinte csak kivételes eset. Annál gyakoribb — az elmúlt évben országosan 16,9 százalékkal szerepelt — az ittas vezetés. Érdemes ennél a,számnál egy kissé elidőzni: a részletek azt is megmutatják, hogy minél képzettebben, magasabb közlekedési ismeretek birtokában vezet va'aki járművet — annál kisebb a valószínűsége, hogy megkockáztatja ezt alkoholfogyasztás után. Azon a bizonyos 16,9 százalékon belül ugyanis a személygépkocsik, vezetői „csak” 8,8 %-ot kép. z.oiij'uo ív,<7 „zúzalékon belül ugyanis a személygépkocsik vezetői „csak” 8,8 százalékot képviselnek, csaknem háromszor ilyen arányban okoztak balesetet az ittasan nyeregbe pattanó motorospk (22,5 százalék) és a szomorú statisztika első helyén — 28,9 százalékkal — a kerékpárosok állnak. A balesetek sorrendben első fő oka a gyorshajtás. Általános tapasztalat, hogy az új gépkocsivezetők és motorosok néhány hónapig óvatosan vezetnek. aztán úgy érzik, hogy már mindent tudnak, amit a közlekedésről, a járműről, az utakról tudni lehet — és akkor követke. zik a veszélyek korszaka. Az elmúlt évben összesen 14 830 esetben okoztak balesetet a gépjárművezetők (szemé'y-, tehergépkocsik, motorkerékpárok együtt). Közülük 3156-nak volt 1 és 2 év közti, 4586-nak pedig 2 és 5 év közti a vezetői jogosítványa —, öszesen tehát a balesetet okozó gépjárművezetők mintegy kétharmada vezetett több mint egy évé, de még nem érte el az öt esztendőt a volán vagy a motorkerékpár kormánya mellett. Mind a két kategóriánál az esetek kb. egyharmadában (1022, illetve 1281 esetben) gyorshajtás okozta a balesetet. Vagy az adott területen meghatározott sebességet lépték túl, vagy nem vették figyelembe, hogy rosszak a látási viszonyok, csúszós az út, eset'eg a zsúfolt országúton próbáltak erőszakkal helyet szerezni maguknak. A közúti morál — gyakran elhangzik ez mostanában megfontoltan közlekedő gépjárművezetőktől csakúgy, mint alkalmi vagy gyakori utasok szájából — néha a dzsungeltörvény, re emlékeztet: az erősebb vagy, aki magát erősebbnek hiszi, megpróbálja félretolni, legyűrni a gyengébbet. Mindjárt hozzá kell tenni: itt sem szabad általánosítani ! De abban lehet és kell, hogy az ember a közúton éppen olyan, amilyen otthon, a munkahelyén, a boltban vásárlás vagy a hivatalban ügyének intézése közben. S ha ott határozottan, de a társadalmi együttélés szabályaihoz alkalmazkodva él, lép fel — a közúton sem valószínű, hogy bajt okozna. A közutak rémei ellen fel kell lépnie a társadalomnak —, de fel lehet és kell lépni el’enük — az élet egyéb területein is, ahol társadalom- ellenességüket még nem kioltott emberéletek bizonyítják. Várkonyi Endre BÉKÉSCSABAI BŰTORIPARI SZÖVETKEZET felvételre keres férfi asztalos szakmunkásokat, polyeszter csiszolónak férfi és női segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: Bútoripari Szövetkezet, Békéscsaba, III., Beré- nyi út 122. sz. x
