Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

Egy ember mindig az égre néz 1945. május 9. Befejeződött a második világháború. Szeptem­beri másodikán kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot, de alig egy évvel később a francia gyarmatosítók újra kezdték az igazságtalan háborút. Kilenc évi szenvedés után döntő csapást mértek a fran­cia csapatokra a vietnami nép fegyveres erői. 1954, Genf. A világ öt nagy­hatalmának képviselői az indo­kínai kérdést vitatták. A záró­nyilatkozatban az aláírók elis­merték Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlenségét. Megtiltották minden fajta fegy­ver és külföldi csapat szállítá­sát, elhelyezését, idegen kato­nai támaszpontok létesítését az országok területén. Az USA megtagadta a genfi egyezmények aláírását. 1961- ben megjelentek Vietnamban az amerikai csapatok. Huszonhét évvel a második világháború után alig hihetőek ezek a megdöbbentő adatok. Ha a közbeeső néhány évet leszá­mítjuk, Vietnamban harminc éve tart a háború. A gépkocsi nyugodt szántó­földek, falvak között, síma asz- faltúton száguld velük. Vésztő felé. Ngyen Minh Anh mosoly­gós szemmel ül hátul a kocsi­ban. Magyarul beszélgetünk, de eleinte csak keveset. Mit is kér­dezhetnék egy fiútól, aki hazá­jától 15 ezer kilométerre, itt Magyarországon ismerte meg mit jelent az a szó, hogy: béke. Zavarban vagyok, amikor sze­mébe nézek. Mosolyog, de ebben a mosolyban valami különösen mély, számunkra talán már is­meretlen szomorúság uralkodik. Négy éve tanul Budapesten. A gépészmérnöki karon nagyon jól érzi magát, megpróbálják feledtetni vele a borzalmakat, de ezeket valóban csak feled­tetni lehet. Elfelejteni sohasem. Családja Észak- és Dél-Vietnam határán él. Évek óta barlangban laknak. Ott dolgoznak, ott al­szanak, a bombák elől oda me­nekülnek a nők, a magatehetet­lenek és a gyerekek. Szülei öreg földművesek, bátyja tanácsel­nök, nővére és húga a rizsfölde­ken dolgozik. Fél éve nem ka­pott tőlük levelet. „Talán már nem is kaphatok” — mondja halkan, ugyanazzal a mosoly- lyal, de máris a vietnami nép­ről, a partizánharcokról kezd beszélni: — Nem könnyű a dzsungel­háború, de mi tudjuk, hogyan kell járni a mocsárban, nem süllyedünk el, és nem vagdos­sa össze bőrünket a say-fű. A nedvesség, a szúnyogok — az a kellemetlen. A falvakat általá­ban dzsungel veszi körül. Itt bújik el néhány partizán. Az őrszemek. Az emberek bent dolgoznak a faluban. Legtöbben á rizsföldeken. Munka közben -is hátukon van a puska. Közü­lük egy ember mindig az égre néz és megveri a bádoglapot, ha jönnek a repülők. Mielőtt Magyarországra jöt­tem, 1967-ben egy évig voltam partizán. Rengeteg bomba hul­lott akkor is, de hallom, azóta naponta két-háromszáz légitá­madás éri népemet.,. , Naponta többszáz légitámadás. Bombák, rakéták, újabb és újabb pusztulás. Állandósult lé­giriadók. megrongált gátak, ha­talmas méretű árvízveszély, égő házak, szétrobbanó kórházak, iskolák, futóárkok, menekülés, gyermeksírás, sötét barlangla­kás, ártatlan embermilliók és földjüket taposó, felettük zúgó barbár gyilkosok. Ugye kísérte­tiesen ismerős a kép? Szégyen. Az atomkor szégyene. Űj abban adóberendezéseket is ledobnak az amerikaiak, amelyek repülő­gépeket hívnak, amikor ember közeledik feléjük, és fúróbom­bát dobnak az óvóhelyekre, olyanokat, amelyek odabent robbannak fel... Minh Anh azt mondja, hogy a négy-ötéves vietnami gyere­kek a bombaszünetekben kato­nást játszanak de soha senki nem akar amerikai katona len­ni közülük, így csak elképzelt ellenségre támadnak. Ahol ő lakik, megpróbálták a lélektani hadviselést is néhány évvel ez­előtt az amerikaiak. Ruhákat, értékes rádiókat dobtak le ej­tőernyővel. De ezeket senki sem használta. Széttépték, széttörték a küldeményt a vietnami embe­rek. Megérkezünk. Az aszfalton öles betűkkel festett tiltakozó szavak, mondatok: Vádoljuk az imperializmust!. Vietnam győz! Vésztpn a nagyközség lakói nem fértek be a moziba. Minh Anh szolidaritási nagygyűlés vendége volt. A község párttitkára üd­vözölte, majd a megyei KISZ- bizottság első titkára mondott forró hangulatú ünnepi beszédet. A vietnami fiú saját versével köszönte meg az együttérző sza­vakat. Este vacsorán látták vendégül a járás, a község párt- és állami vezetői. A héten csaknem húszezer forintot gyűj­töttek Vietnamnak a vésztői emberek. Az egyetemen Attilának hív­ják, mert nagyon szereti a ver­seket. Belepillantottam a jegy­zetébe: az első lapon Váci Mi­hály sorai: „Nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” Nyáron villanyszerlő volt a Budapesti Kábelgyárban. Tavaly haza­ment és elmesélte az itteni éle­tet. Édesanyja csak ennyit kér­dezett: mikor lesz vajon nálunk is béke!? Törékeny alakjuk, fekete ha­juk, csillogó szemük ma már a bátorság, a hősiesség, a szabad­ságvágy jelképe lett. Réthy István Felveszünk 18 éves kortól T—100-as lánctalpastraktorra tanuló gépvezetőket Cím: Tiszántúli Talajjavító Vállalat Békés és Csongrád megyi Irodája; Szarvas, Budai N. A. u. 5. sz. A szovjet páncélosok napja A szovjet páncélosok, baráti szövetségben a szocialista országok katonáival szilárdan őrködnek országaink biztonsága felett és lehetővé teszik közös céljaink megvalósítását. Képünkön pán­célosok harcmenetben. (Fotó: APN—KS) Morál — a közutakon Néhány, igazán csak ta­lálomra kiraga. dott cím az utóbbi hetek- hónapok bal­eseti krónikájából: „Szabályta­lanul előzött — két halott”, „Nem adta meg az elsőbbséget”, „Féktávolságon belül az úttest­re lépett”, „Zebrán gázolt”. Hosz- szan, sajnos nagyon hosszan le­hetne folytatni az idézetek sorát, ahol a lényeg ugyanaz: valaki súlyosan vétett a közúti morál el­len, s ez emberek életébe vagy testi épségébe került. A követ­kezmény —- legtöbbször jóváte­hetetlen. És — ugyancsak leg­többször — elkerülhető lett vol­na. A feltételes mód után sokfél­képpen folytatódhat a mondat: elkerülhető lett volna, ha a jár­mű vezetője tiszteletben tarja a közlekedési szabályokat, ha kellő gyakorlat nélkül nem ül volán mellé, ha nem fogyaszt al. koholt vezetés előtt, ha a gyalo­gos körültekintőbben lép le a járdáról, ha a kerékpárt kivilá­gították volna. Vagyis: ha meg­tartották volna a közúti morál — írott és íratlan — szabályait De úgy is kérdezhetjük: van-e egyáltalán külön, kifejezetten a közúti közlekedésre vonatkozó morál? Pszichológusok, jogászok és közlekedési szakemberek egy­behangzó'vélemény szerint ilyen — nincs. Van — lennie kell — általános morálnak, amely az emberi érintkezés minden terü­letére egyformán kiterjed. Nem csupán feltételezés, kísérletek és vizsgálatok, megtörtént esetek százai bizonyítják, hogy aki a közutakon megsérti a szabályo­kat — ugyanígy jár el az élet más területein is: a munkahe­lyén erőszakos, a lakóházban szomszédait zaklató, izgága, baj­keverő, hangoskodó ember — ugyanilyen marad közlekedés közben is. .Embert Írtunk — és nem járművezetőt, hiszen a balesete­ket sem minden esetben a jár­művezetők okozzák, s tévhit az is, hogy a balesetek számának szaporodása szükségszerű követ_ kezménye a motorizálódásnak, a növekedő személygépkocsi-állo­mánynak. Nem az a baj — sőt: éppen az az örvendetes, az élet- színvonal emelkedését mutató tény —, hogy a személykocsik száma emelkedik. A baj ott van, hogy aki — bármilyen minőség­ben, noha a járművezetők fe­lelőssége természetesen sokkal nagyobb — részt vesz a közieke. d és ben, nem eléggé átgondoltan, tudatosan vesz részt benne. Ne szégyelljük kimondani: a közle­kedésben való jártasság a mo­dern társadalom minden tagja számára elengedhetetlen követel­mény. A fejlődés hozza magával, hogy ma már közlekedni éppúgy tudni kell — meg kell tanulni! — mint ahogyan ma már nevet­ségesen hat az az ember, aki nem tud villanyt gyújtani, rádiót vagy televíziót bekapcsolni, tele­fonon tárcsázni stb. Sokszor elmondták, leírták már — a gépjárművezetői tanfo. lyamokon szinte minden gyakor­laton felhívják erre a leendő jo­gosítvány-tulajdonosok figyel­mét —, hogy a jármű: veszé­lyes üzem. Mint . .mden veszé­lyes üzem működjénél, sokmin­den történhet, ami bajt okozhat, műszaki okból, mások könnyel­műségéből, a véletlenek szeren­csétlen összejöttéből is származ­hat baleset. De — sietve kell hozzátenni — ez a ritkább, szinte csak kivételes eset. Annál gyako­ribb — az elmúlt évben országo­san 16,9 százalékkal szerepelt — az ittas vezetés. Érdemes ennél a,számnál egy kissé elidőzni: a részletek azt is megmutatják, hogy minél képzettebben, maga­sabb közlekedési ismeretek bir­tokában vezet va'aki járművet — annál kisebb a valószínűsége, hogy megkockáztatja ezt alko­holfogyasztás után. Azon a bi­zonyos 16,9 szá­zalékon belül ugyanis a sze­mélygépkocsik, vezetői „csak” 8,8 %-ot kép. z.oiij'uo ív,<7 „zúzalékon belül ugyanis a személygépkocsik ve­zetői „csak” 8,8 százalékot kép­viselnek, csaknem háromszor ilyen arányban okoztak balese­tet az ittasan nyeregbe pattanó motorospk (22,5 százalék) és a szomorú statisztika első helyén — 28,9 százalékkal — a kerék­párosok állnak. A balesetek sorrendben első fő oka a gyorshajtás. Álta­lános tapasztalat, hogy az új gépkocsivezetők és motorosok néhány hónapig óvatosan vezet­nek. aztán úgy érzik, hogy már mindent tudnak, amit a közleke­désről, a járműről, az utakról tudni lehet — és akkor követke. zik a veszélyek korszaka. Az el­múlt évben összesen 14 830 eset­ben okoztak balesetet a gépjár­művezetők (szemé'y-, tehergép­kocsik, motorkerékpárok együtt). Közülük 3156-nak volt 1 és 2 év közti, 4586-nak pedig 2 és 5 év közti a vezetői jogosítványa —, öszesen tehát a balesetet oko­zó gépjárművezetők mintegy kétharmada vezetett több mint egy évé, de még nem érte el az öt esztendőt a volán vagy a motorkerékpár kormánya mel­lett. Mind a két kategóriánál az esetek kb. egyharmadában (1022, illetve 1281 esetben) gyorshajtás okozta a balesetet. Vagy az adott területen meghatározott sebessé­get lépték túl, vagy nem vették figyelembe, hogy rosszak a látási viszonyok, csúszós az út, eset'eg a zsúfolt országúton próbáltak erőszakkal helyet szerezni ma­guknak. A közúti morál — gyak­ran elhangzik ez mostanában megfontoltan közlekedő gépjár­művezetőktől csakúgy, mint al­kalmi vagy gyakori utasok szá­jából — néha a dzsungeltörvény, re emlékeztet: az erősebb vagy, aki magát erősebbnek hiszi, meg­próbálja félretolni, legyűrni a gyengébbet. Mindjárt hozzá kell tenni: itt sem szabad általánosí­tani ! De abban lehet és kell, hogy az ember a közúton éppen olyan, amilyen otthon, a munka­helyén, a boltban vásárlás vagy a hivatalban ügyének intézése közben. S ha ott határozottan, de a társadalmi együttélés szabá­lyaihoz alkalmazkodva él, lép fel — a közúton sem valószínű, hogy bajt okozna. A közutak rémei ellen fel kell lépnie a társada­lomnak —, de fel lehet és kell lépni el’enük — az élet egyéb területein is, ahol társadalom- ellenességüket még nem kioltott emberéletek bizonyítják. Várkonyi Endre BÉKÉSCSABAI BŰTORIPARI SZÖVETKEZET felvételre keres férfi asztalos szakmunkásokat, polyeszter csiszolónak férfi és női segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: Bútoripari Szövetkezet, Békéscsaba, III., Beré- nyi út 122. sz. x

Next

/
Oldalképek
Tartalom