Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

Munkásérdek-e a túlórázás?

A Csehszlovák Kultúra Hete

Beszélgetések, kiállítás, nagygyűlés Gyomán

Némileg csökkent az év

első felében országosan és a megyében is a túlórázások aránya, egyes, a termelés-szervezést jól ismerő szakemberek azonban időlegesnek tartják ezt. Azt mondják: várható, hogy az év végéhez közeledve a terv mindenáron való teljesítése ismét arra késztet majd több vállalati vezetőt, hogy szaporítsák a túlmunkát, növeljék, a túlórák számát. Ez az oka, hogy megint elterjedt az a nézet, hogy a túlórázás népgazdasági érdek, mert „teljesíthető a vállalati terv”, és munkásérdek, mert „jól jön mindenkinek az a pénz, amit ezért kap.”

Az indoklás teljesen hamis, és elfogadhatatlan az érvelés az érdekek összhangjára. A nép- gazdasági érdekről talán elég egy megjegyzés. Egyik legfőbb törekvésünk az ipari és a mezőgazdasági termékeink önköltségének csökkentése és minőségük javítása. Az önköltségben jelentős helyet foglal el a bér, nyilvánvaló tehát, hogy a túlórákért kifizetett összegek növelik a termékek előállítási költségét. Emellett az a munka, amit fáradtan, kisebb figyelemmel végez a dolgozó, minőségében sem lehet olyan, amilyent a népgazdaság az üzemektől vár. Indokolni lehetne még más érvekkel is, ehelyett azonban inkább a nézet másik részéről, a „munkás-érdekről” szóljunk.

Az iparban a rendszerein túlórázó dolgozók a munkásoknak csak 15—20 százalékát adják, a nagy többség nem, vagy csak igen kis mértékben végez túlmunkát. Akadnak szép számmal olyanok — például a kisgyermekes anyák —, akik helyzetük miatt ezt nem is vállalhatják. Ugyanakkor, mivel a túlmunkák a részesedési alapot terhelik, ennek a 15—20 százaléknak jut az éves bérnövekedések 40—45 százaléka. A túlórázás egyeseknek — a dolgozók kisebb részének — valóban magasabb jövedelmet ad, a nagy többség számára azonban csökkenti a bérfejlesztési lehetőségeket. Torzít a vállalati nyereségrészesedésen is, hiszen közismert, hogy ezt az éves átlag- keresetek alapján osztják fel, ebben pedig a túlmunkával emelt jövedelem is szerepel. Anyagilag tehát a dolgozók többségét károsan érinti a túlórázás.

Nagy visszatetszést keltenek számos üzemben a túlmunkák egyes — főleg a múlt évben elszaporodott — módszerei, a többi közt például az olyan túlórázás, amelynek egyetlen célja egyesek személyi jövedelmének az emelése. Figyelmeztető jelenség például a száz százalékkal pótlékolt túlórák megszaporodása, ami lényegében azt jelenti, hogy olyan túlóráikat fizetnek duplán, amelyeket szabad szombaton, vagy a vasárnapi pihenőnapon végeznek el. (Akadnak dolgozók, akik hétköznap nem, csak a duplán fizetett vasárnap hajlandók túlórázni.) Ez a törekvés teljesen ellentétes szocialista társadalmunk egyik nagy vívmányával, a munkaidő csökkentésével, hiszen a dolgozóknak alapvető érdekük, hogy többet pihenjenek, több jusson szórakozásra, művelődésre.

Másik módszer a fekete túlórázás. Ez is főleg a múlt évben kezdett elterjedni — vagy legalább is akkor lehetett jobban felfigyelni rá. Főbb formái: a mozgóbér egyes módszerei, a célprémiumom feladatok „különleges esetekben”, a külön jutalmak kitűzése határidős feladatokra, stb. A fekete túlórák a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepelnek, és ezért különösen nagyok a veszélyei, hi- j szén meghamisítják a tényleges)

A megállapítást gyakorlati tapasztalatokkal is bizonyították. Köztudott például, hogy az üzemek a legtöbb túlórát a hónapok utolsó dekádjaiban használják fel, hogy a rendeléseket a következő hónap elsejéig teljesítsék. A baleseti arány is ilyenkor a legnagyobb és er- _ re az időre 'jut a halált vagy a f súlyosabb sérüléseket okozó • balesetek jelentős része is.: Ezért sem érdeke a munkásnak • a túlórázás. Az ember életének, ■ testi épségének, egészségének • kockáztatása semmi pénzzel nem : fizethető meg.

Hallottam egy másik példát ■ is vállalati vezetőtől. „Nemré- ! gén olvastam egy cikket — j mondotta —, amely szerint Ma- : gyarországon a túlórák mértéke • nem haladja meg a nemzetközi ■ átlagot, sőt valamivel alacso- S nyabb a fejlett tőkés országok : iparában felhasznált aránynál.” : Valóban így van, ez azonban j nem adhat okot a belenyugvás- j ra, hiszen az évekig emelkedő 5 arányú túlórázás csak kismér- ! tékben csökkent az idén is —■ jj s még messze van az év vége. ; Az lenne a megnyugtató, ha ; több év átlaga mutatna fokoza- j tos csökkenést, 'mert ez egyben j azt is jelezné, hogy a vállala- « tok nyugodt körülmények között • működnek, jól szervezik a mun- ! kát, termelékenyebben, jobb S minőségben és az élő munka ! költségeinek csökkentésével ol- ■ csobban állítják elő termékei- ■ két. Számos vállalati példa:

bizonyítja, hogy* van lehetőség S a túlórázás csökkentésére —: jobb üzem- és munkaszervezés- ■ sei. Ezeknek a vállalatoknak a : példái egyben arra is utalnak: ■ joggal várható, hogy a pártszer- ■ vezetek és a szakszervezeti bi- ■ zottságok is fellépjenek a túl- • munka, a túlórázások csökken- : tése érdekében.

Kovács András *

Sokan tekintették meg már a megnyitáskor a mai Csehszlovákiát bemutató dévaványai kiállítást.

(Fotó: Bódis Miklós

Bemutatkozik:

Az Állami Fejlesztési Bank

Ebben az évben kezdte meg működését a magyar bank- rendszer legfiatalabb intézménye, az Állami Fejlesztési Bank. Az új pénzintézet megalapítása szorosan összefügg a bankrendszer elmúlt évi korszerűsítésével. A mai gazdaságirányítási rendszerben ugyanis nyilvánvalóvá- vált, hogy a folyó termelés és a beruházások hitelezésének szervezeti szétválasztása — az előbbi a Magyar Nemzeti Bank, az utóbbi a Magyar Beruházási Bank feladata volt — idejét múlta. E felismerés konzekvenciái tükröződtek a bankrendszer reformjában: a vállalatok álló- és forgóeszköz-hitelezésének feladata a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe került, a Magyar Beruházási Bank 1972. január elsejével megszüntette működését, s helyét a pénzintézetek sorában az Állami Fejlesztési Bank foglalta el.

E változtatások lényegében a bank- és a beruházási rendszer összhangját teremtették meg. Beruházásaink ugyanis pénzforrások és döntési körök szerint két csoportba sorolhatók: állami

és vállalati beruházások. Ekek aránya megközelítően azonos. Ebben az esztendőben például az állami beruházások pénzügyi előirányzata mintegy 50 milliárd forint, míg a vállalati beruházásoké ennél csak valamivel magasabb. A bankrendszeren belüli új munkamegosztás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalati beruházásokat a Magyar Nemzeti Bank, az állami beruházásokat — az egyedi nagyberuházásokat, a célcsoportos és egyéb államá beruházásokat —, valamint a központi döntések alapján fejlesztési kölcsönnel megvalósuló beruházásokat most már az Állami Fejlesztési Bánk finanszírozza. Az Állami Fejlesztési Bank egy további pénzintézeti, banki teendője a részben vagy egészben költségvetési forrásból képződő központosított fejlesztési alapok — pl. az idegenforgalmi alap, a Balaton-fejlesztési és a Velence- tavi fejlesztési alap — kezelése.

A% Új pénzintézet szerepe a beruházások pénzügyi lebonyolításában az előd-intézményéhez^ a Magyar Beruházási

Bankéhoz képest tehát csökkent, ugyanakkor más vonatkozásban jelentősen bővült. Az Állami Fejlesztési Bank ugyanis nemcsak banki—pénzintézeti funkciókat végez — azaz beruházásokat finanszíroz, alapokat keze] —, emellett olyan feladatokat is meg kell oldania, amelyek a fejlesztések-beruházások köz- gazdasági megalapozottságát szolgálják, illetve a gazdaságirányítás központi feladataihoz kapcsolódnak.

Az Állami Fejlesztési Bank létrehozását elrendelő kormány, rendelet szerint a bank feladata a központi döntésű beruházásoknál — már az előkészítés szakaszában — az előirányzatok, az alapvető számítások részletes vizsgálata .A központi fejlesztési programok műszaki-gazdasági koncepcióit, beruházási terveit általában az ágazat irányító minisztériumok s az új létesítmények beruházói dolgozzák ki. Az Állami Fejlesztési Banktól a kormányszervek koránt sem azt várják, hogy a költségelőirányzatok számszaki helyessé^ gét ellenőrizzék, hanem mindenekelőtt azt, hogy a tervezett beruházások közgazdasági megalapozottságát vizsgálja, akadályozza meg az alátervezést, a felesleges költekezést hatékony- sági számításokkal tárja fel a gazdaságosabb megoldásokat, kezdeményezze a gazdaságtalan

teljesítményeket és a későbbi esetleges normarendezéseket a munkások sínylik meg. (Azok is, akik részesei a fekete túlóráknak.) Ugyanakkor ez a módszer az érvényben levő törvények és a vállalati kollektív szerződések durva kijátszását is jelenti. Erkölcstelen voltát fokozza, hogy egyes helyeken a fekete túlórázást a megfelelő alkalmakkor valóban nemes célokat szolgáló mozgalmi jelszavak mögé bújtatják, s azt mondják róla „társadalmi munka”. Tévedés ne essék: nem a társadalmi munka, nem a szocialista brigádok társadalmi feladatvállalásai ellen szólunk. Ezeket pontosan el lehet határolni egyes gazdasági vezetők ráhatásai révén szervezett, de sajnos gyakran hasonló címet viselő túlóráztatásaitól.

A dolgozók többségének nemcsak anyagilag nem érdeke a túlmunka, hanem káros az egészségre — és a testi épség megóvása vonatkozásában is. Ritkán esik szó például arról, hogy milyen nagy szerepe van a baleseti veszélyek növekedésében. Egyik szakszervezet megbízásából végzett tudományos kutatás során például megállapították, hogy a felhasznált túlórák arányának majdnem duplájával növekszik a balesetek aránya. A munka biztonsága különösen a nyolc órán túl végzett munkaidőben romlik, amire a kutatók — pszichológusok és orvosok — pontos választ is találtak: a fáradtság rohamosan éri a dolgozót, mozgékonysága nyolc óra után erőteljesen lassul, reflexei gyengülnek. A fáradt ember lényegesen kisefbb mértékben képes minden körülményre reagálni, állapota gátolja a figyelem összpontosítását. És ez. nemcsak az adott időpontra, hanem a másnapra is vonatkozik.

Pénteken délelőtt a szarvasi Arborétum koraőszi cserjéi, fái között barangoltak a Csehszlovák Kultúra Hetén Békés megyébe érkezett vendégek, délután pedig Gyomára látogattak. Vámhidi Lajos párttitkár és Megyeri Sándor tanácselnök a nagyközség történelméről, mai életéről, az ipar és a mezőgazdaság fejlődéséről tájékoztatta a baráti ország képviselőit, akik ezután megismerkedtek a Kner Nyomda múltjával, jelenével, a szakmai tudást és a modern technika vívmányait együttesen felhasználó termelési folyamattal, majd megtekintették a Kner Nyomda Múzeum páratlanul értékes kiállítási anyagát.

Ezt követően Oldrich Tesarik, a Csehszlovák Kultúra igazgatója megnyitotta a Lidice mártírjaira emlékező kiállítást, a vendégek találkoztak a megye, a járás, a nagyközség párt-; állami és társadalmi vezetőivel, választott funkcionáriusaival. A nap programjának befejező részeként Karel Notin, a Csehszlo. vák Szocialista Köztársaság buCsütörtökön Dévaványa lakói ismerkedtek nagygyűlésen Csehszlovákia jelenével.

dapesti nagykövetségének kul- túrattaséja szólt a gyomai nagygyűlés közönségének hazája időszerű gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális kérdéseiről.