Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-30 / 204. szám
Hétfői Hírek Megjelent a . A hírlapárus (Kotroczó István felvétele) Budapest, Somogyi Béla utca. Szerkesztőségek, Szikra Lapnyomda. Vasárnap délután 2 óra. Befutottak a kocsik, a taxik, egymás hegyén-hátán a fiatalok. Felbúgott, már csattog a rotációsgép, ezrével, tízezrével ontja az újságot, megjelent a Hétfői Hírek első kiadása. Megpakolják a taxikat, az újságkötegekkel, irány az elárusító-standok, pályaudvarok. A Hírlapkiadó Vállalat kocsija egy fiatal férfi parancsnoksága alatt a Balatont körözi, fél négykor már az üdülők ezrei értesülhetnek a lapból a nagyvilág és hazánk jelentős eseményeiről. És a főváros utcái, terei, standjai? És a presszók, a kávéházak, a futballpályák? öt éve kezdték az amatőrrikkancsok — középiskolások és egyetemisták — az újságárusítást. Akkor mindössze harmincán voltak. Szórakoztató volt és jó pénzt is hozott. Ma már kétszáz fiatal tolong vasárnaponként a terjesztési expedícióban. Felmálházva, hatvankilós csomagokban cipelik az újságot, két-három helyen lerakják. Azután fejükre teszik a kedvesen csibészes sapkájukat és: — Megjelent a Hétfői Hírek legújabb kiadása! Hetvenezer lapot adnak el a fiúk és lányok minden vasárnap. Cservény Mariann tizenhét éves, gimnazista. A Margit- hídnál dolgozik, a pesti hídfőnél. Az utca kedves embere, lakója, színfoltja. Emberek, autók között siklik, mozog. És közben tapasztal embereket, szokásokat ismer meg. És jól keres. Néhány óra alatt százötven forintot, rendszeresen, évek óta már. De Mátyás Sándor másodéves egyetemista és öccse, Károly minden vasárnap délután családi szocialista brigádban több ezer lapot ad el és hivatalosan, bérszámfejtve is hat-hét- száz forintot keresnek. Az otthagyott ötven fillérekről nem is szólva... És kellemes a munka, a fiatalok varázsa mindenkit levesz a lábáról, az emberek szeretik őket, kedvesek és jók, sőt gavallérok hozzájuk. Sokszor az is vásárol újságot, aki egyébként nem venne. * Valamelyik nap a nagy viharban az újságárus gimnazista-leány egy fa alá menekült. A fa se védte őt a nyári záportól, vele együtt ázott az újság is) Négyen mentek érte esernyővel és bekísérték, a csomagját bevitték a kapu alá. A srácok és lányok gyűjtik a pénzt, azt mondják, szépen gyűlik. Becsülik és szeretik ezt a munkát. Amikor elkészítem velük ezt a rövid kis interjút, vásárolok én is tőlük egy Hétfői Híreket. Mosolyognak, értik a tréfát. Uj postahivatal Búcsún Bucsán három hónappal ez-1 előtt még düledező vályogházban volt a postahivatal. Tető- > zetét alá kellett dúcolni, hogy | le ne szakadjon. A postahivatal új épülete a község egyik ékessége. Modern, lapos tetejű, csupa üveg. A belső elrendezése is igen jó. A postások megfelelő körülmények között dolgozhatnak és szolgálhatják ki a közönséget. Az épületben van egy kétszobás, fürdőszobás szolgálati lakás is, melyben Békési Károly, a hivatal vezetője lakik családjával együtt. A felesége is postatisztviselő. Nagy öl öm számukra, hogy végre kényelmes, szép lakáshoz jutottak. Remélik, hogy egy-két éven belül elkészül a községi törpevízmű, s akkor majd a vizet is bevezethetik. A hivatalban 10 óra a napi munkaidejük. Egyszer több, máskor kevesebb az elfoglaltságuk, de az bizonyos, hogy az utóbbi években 30 százalékkal nőtt a postai forgalom. S ez még folytatódik a 3200 lakosú Bpcsán. Emiatt persze nem panaszkodnak a postások. Szívesen dolgoznak. Szerények, nem követelődzők. De azért őszre szeretnének egy olajkályhát a kézbesítők szobájába is. Mivel pedig nincs, Békési Károly kérte a Szegedi Postaigazgatóságot: engedélyezte, hogy a hivatal meglevő olajkályhájában kétszer annyi olajat használhassanak el és akkor— nyitott ajtónál — a kézbesítők szobája is felmelegszik. A válasz elutasító volt. Az a szabály, hogy egy kályhában csak a norma szerint olajmeny- nyiséget lehet eltüzelni. — De az talán nem szabály, hogy meg kell óvni a dolgozók egészségét? Egyelőre, hiányzik a szőnyeg és a függöny is a szép irodából. Nincs olyan fülke sem, ahonnan. a postatisztviselő Szeghalomra a gyűjtőállomásra zavartalanul tudná telefonon továbbítani a feladott táviratokat. Mert jelenleg csak az nem hallja, aki nem akarja a feladók esetleges titkait. És úgy tűnik, hogy a betörés ellen sincs kellően biztosítva a hivatal, amely sok értéket és titkot őriz. Megérné, hogy az ajtókra, ablakokra rácsot szerel-, jenék és a biztonsági jelző- berendezést is megfelelően készítsék el Békési Károly fiatalember, aki hivatásának tartja a foglalkozását. Szabad ideiében régiségeket, dísznövényeket gyűjt, az akvarisztika lelkes művelője és ráadásul fest. A postások szerény, szorgalmas és napi 10 órás elfoglaltságot jelentő munkája mellett is tele van ambícióval. Ámbár ő ezt nem veri nagydobra. Nem is igen veszi észre senki. Az útvesztőket el lehet kerülni! Gondolatok as autóstopról Észrevettem, hogy néhány héten át sok csabai fiatal nem jött ki az ifjúsági parkba, noha törzsvendégek voltak ott azelőtt. Legnagyobb meglepetésre megtudtam. hogy csaknem ötvenen utaztak külföldre. Hogyan? Autóstoppal ! ? A Széchenyi-ligetben a békéscsabai „ifiparkban” beatzene szól. Lemezekről. Néhányan táncolnak, legtöbben összehúzzuk magunkat a teraszon. Szokatlan még ez a hűvös idő. Fázunk, de egy-egy sör mellett kellemesen elbeszélgetünk. Van mit mesélni, hiszen közöttünk vannak azok, akik világot látni mentek, és nem is akárhogyan, hanem autóstoppal. — Mehettünk volna vonattal is, de van egy sor dolog, ami miatt a stop mellett döntöttünk — kezdi Bursán Sándor, aki harmadmagával Csehszlovákiában és Lengyelországban járt az idén. — Feledhetetlen élmény így az út és sokmindenre megtanít. A váratlan fordulatok megoldása megtanít a döntésre, a magunkrautaltság az önállóságra. az egymásrautaltság a felelősségre. Ha vonattal utaz.unk, soha nem kerülünk olyan közvetlen kapcsolatba az emberekkel. eev idegen ország ménét nem ismerhetjük meg úgy. mint amiknr me®állítiuk az autójukat. f®v saiátos helyzetben ismertük meg. milyenek hozzánk, és milvenek egymáshoz. Velük bosszankodunk, vagy unatkozunk az utakon. ff® nedig meghívnak. akkor náluk lakunk, közöttük élünk. TVlegfontoTt Szavak, vaincáeos élményre énülő vélemények Azt hiszem. íev csak a gverekkor- han ismerkedhet, az ernhej. a vi- lá««al. e^ért nem szabad az alkalmat elszalasztani. sJénöor és harárai indultak el piőször. de csak Krakkóig jutottak. mert megbetegedett e®vík társuk ég vissza kellett fordulni. Fsehszinvákiai é' mén veikről beszél: — Mindenütt kedvesen, harátkéot fogadtak bennünket. Rrnóban meeb.'vást kantunk egv ecrvetemi kl"bba. a «student Kisckotéba. Az volt a legfeltűnőbb. mennyire mozgalmasak a bétköznapiaik. Mindennap van a klubban ..lemezlovas” műsor. wsov törne® iön össze ilyenkor és táncolnak, vitatkoznak, politikáról. művészetről beszél cetnek. közben colát isznak. Nem hallottunk anarchista nézeteket, higgadtak. tár®vila®osak vo’tak. nem voltak előítéleteik. Amikor megtudták, hogv magyarok vagyunk. gratuláltak az Ómega- együtteshez. Csehszlovákiában meghívtak egy családhoz vacsorára. aztán ott is aludtunk. Az autóstop? Bizalmat kellene kelteni nálunk is ehhez az emberekben, és valahogy észreve- tetni, hogy az ifjúság nagy többsége becsületes. jószándékú ember. Jó lenne, ha nálunk is j kiadnának sorszámmal ellátott jegyeket, és ezt megkapnák a gépkocsivezetők a stoppoló fiataloktól. Így, ha valami történne is, ellenőrizni lehetne, ki volt az alkalmi utas... Mielőtt ők hazajöttek Békéscsabáról .elindult egy másik csoport. Sokan voltak, egyszerre mentek majdnem ötvenen.. Aztán elváltak útjaik, de mindig találkoztak valahol. Lengyelországban lementek egészen a 4 békés mmn mustéi I#?3. AUGUSZTUS 30. tengerig, és átmentek Berlinbe is. — Jártunk az Odera-folyónál. Azelőtt nehezen tudtuk megjegyezni mi is az az Odera-Neise határ, és most egyszerre megragadt bennünk. Tudja a csoda, de más azt hallani, és más látni is... Drienyovszki János, Békefi István, Hajdú Attila, Kiss Mihály, Mikula György, Knyihár László, a Varga testvérek, és a többiek. Tizenhat-tizenhét évesek. Szemükben az öröm, a büszkeség, az önbizalom, hiszen kitárult előttük a világ. Egyikük azt meséli, némi önkritikával, hogy farmernadrág után szaladgáltak Berlinben, aztán észrevétlenül városnézés lett belőle... — Meglepő volt, hogy kint közvetlenebbek vagyunk egymáshoz. A magyarok, akikkel külföldön találkoztunk, azonnal barátaink lettek. Azt hiszem, olyankor nincs érvényesülési vágy, úgy, mint itthon, — mondja Drienyovszki Jancsi. — Sokat tanultunk a lengyelektől is. Többször előfordult például, hogy ha nem tudott már tovább vinni bennünket valaki a kocsiján, kiszállt és ő stoppolt nekünk. Ha nem sikerült, volt, h-gy fél óráig próbálkozott. A lengyel srácoktól szerénységet és őszinteséget tanultunk. Nem csinálnak „balhékat”. Legalább is legtöbbjük. Nem akarnak többet mutatni igazi önmaguknál... A park fáin összerezzennek a levelek. Átjár bennünket a hűvös augusztusi szél. Ezek a fiúk sem csináltak .balhékat”. Romantikusan utaztak, és látni akartak. Volt szállásuk és elegendő volt a pénzük. Az autóstoppot nem szükségből* ráutaltságból, nem egyetlen lehetőségként választották, hanem mert ebből a sajátos helyzetből akartak élményt gyűjteni a világról. Közvetlen közelről és belülről akarták látni egy másik ország életét. Ebben a korban természetes ez az igény. Apáink 30, 50 évvel ezelőtt ugyanígy akarták látni a világot. Azzal a különbséggel, hogy ők biciklivel, gyalog mentek, vagy szekérre kérezkedtek fel. Legtöbbször — és a csabai fiúk esetében is! — értékes jellemformáló ereje van az ilyen utaknak. Akaraterőre, összetartásra, felelősségre, őszinteségre nevel. De megvan a veszélye is. Útvesztőket is rejt, ha elfogy a pénz, ha nincs program, ha céltalan csavargássá válna az utazás. Ök is igénylik a szervezettséget, az odafigyelést, mert tisztában vannak azzal, hogy ez védelmet biztosít. Azt javasolják, legyen autóstop-igazolvány. Igen. Ezt azoknak kellene kiadni, akik például tagjai a Fiatal Utazók Klubjainak. Az igazolvány biztosíték lenne arra is, hogy nem csavargó, csövező a stopoló fiatal. Egy ilyen klub szervezhetne autóstoppos utakat is. Játék lehetne, komoly és népszerű mozgalommá válhatna ez a most oly sok előítélettel emlegetett autóstop. / Réthy István Dóssa-emlékműsor Békéscsabán A nagy parasztvezér születésének 500. évfordulóját e hónapokban, hetekben, napokban ünnepelte és ünnepli az ország. Ennek jegyében hétfőn este a megyeszékhelyen, a városi tanács klasszicista épületének udvarán rendezte a Megyei Művelődési Központ és a városi tanács a Dózsát idéző emlékműsort. Elsőként Bessenyei Ferenc színművész Juhász Ferenc Tékozló ország című költményé- ből adott elő részleteket, majd Szabó László karmester intésére felcsendült Erkel operájából Dózsa György esküje Horváth Bálint tenorista és a Debreceni MÁV Szimfonikusok tolmácsolásában... Fél évezred sok szenvedést látott levegőjét hozva, tiszta emberséggel szóltak Koncz Gábor Petőfi-versei, finom líraisággal Győry Franciska előadása, Bodor Tibor igazul átélt magyar klasszikusai^ Bessenyei Ferenc mindent betöltő forradalmi sodrása... A Debreceni MÁV Szimfonikusok és a három nagyszerű énekes —< Kovács Eszter, Szirmay Márta és Horváth Bálint — varázsolták még ünnepibbé a felejthetetlen estét, amelynek maradan- dóságát a jó szervezés és a tanács szép udvara tettek még emlékezetesebbé. Nemesi László A zenekar más hallgat, Bessenyei Ferenc szavaival kezdődött az emlék műsor. Pásztor Béla
