Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-30 / 204. szám

Bonyolult jogvita a BARTÖl-hen A dombegyházi Tsf“­jelentette, hogy 1972 végén ki­lép a mezőkovácsházi járás ter­melőszövetkezeteinek baromfi- tenyésztő és keltető önálló kö­zös vállalkozásából. A vezetősé­get és az igazgató tanácsot he­tek óta foglalkoztatja az a gon­dolat, hogy a kilépési kérelem­mel járó ügyet miként zárja le: kiadja-e a közös vállalkozásnak adott alaptőkét, s a közös va­gyonból a dombegyházi Petőfi Tsz részét vagy sem? Az igazgató tanács jogügyi előadók részvételével vitatta meg az ügyet. Bonyolítja a hely­zetet az, hogy az alaptőke és a vagyonrész kiadásában elté­rőek a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy a BARTöV csak az alaptőkét adja ki a dombegyháziaknak, az alaptőke akkumulációjából származó va­gyonnövekményt pedig tartsa vissza. Mások az alaptőke és a vagyonrész kiadásának megta­gadása mellett állnak. Féltik a közös vállalkozás további mű­ködését. Ismét mások azt mondják, hogy a BAR­TÖV vagyona igen jelen­tős állami kedvezmények, tá­mogatások révén növekedett, így az állami kedvezményből származó vagyonrészre a szö­vetkezet nem tarthat igényt. A vita tehát javában tart. Az utóbbi időben aligha volt példa arra, hogy egy termelő- szövetkezet kivonja vagyonré­szét egy különben jól működő közös vállalkozásból. A domb­egyháziak most mégis ezt te­szik. Közgyűlési határozatot hoztak erre. Az alaptőke kivonása alapjaiban megrendí­tené a BARTÖV-öt, hiszen a dombegyháziak vagyonrésze itt a legnagyobbak közé tartozik. Ha ezt egy összegben kiadnák, akkor a termelés folyamatos biztosításához banki hitelt kel­lene felvenniük. Ennek kamat- és törlesztési terheitől tartanak. Az utóbbi években az állam is igen jelentős anyagiakkal tá­mogatta e társulást, mert évente több millió naposcsibét keltet­nek, adnak a tag tSz-eknek és más gazdaságoknak. Így a dembegyháziak vagyonrészének egy összegben történő kiadásá­val veszélybe kerülne az itt fo­lyó gazdásági munka, a tag tsz- ek a szokásos 6—700 vagon pe­csenyebaromfihoz nem kapnák meg a szükséges naposcsibét. Törvényeink az igazgató ta­nács hatáskörébe utalják a kö­zös vállalkozásból kilépő tagok elszámolását, melynek módoza­tait az alapszabályban vagy pe­dig az alapító okiratban szokták rögzíteni. A BARTÖV esetében ez akkor elmaradt. Így most az igazgató tanácsnak a dombegy­háziakra külön határozatot kell hoznia. Állásfoglalásuk akkor lesz helyes, ha a törvényes elő­írások betartásán belül, megvé­dik a közös vállalkozás érdekét a kilépő szövetkezettel szem­ben. Mi lehet ez az érdek? A gazdaságos termelés továbbfoly­tatásának anyagi biztosítása. .Ezért az alaptőke kiadásának ha­táridejét úgy szabhatja meg az igazgató tanács — még részlet- fizetés esetén is —, hogy ebből a közös vállalkozásnak anyagi hátránya ne származzon. De nem származhat anyagi hátrá­nya az alaptőkéből akkumulált vagyon kiadásából sem. Ez utóbbi kiadására — törvényeink , sze­rint — külön igazgató "tanácsi döntés szükséges. IglHPrpfpg hogy a BAR­ísmeieies, Töv csak_ nem 2 és fél millió forint állami támogatást kapott azért, hogy hatékonyan és a népgazdasági igényeknek megfelelő ütemben szervezhesse a munkát. Tehát a jövedelem képzésében, a közös alap növelésében az állam is részt vett. Vajon megilleti-e a dombegyházi Petőfi Tsz-t az ebből származó vagyonrész? A közös vállalkozásokról szóló törvényeink között erre. vonat­kozóan nincsenek előírások. Any- nyi bizonyos, hogy az állam a különböző vagyonnövelő ked­vezményeket nem . a tag tsz- eknek, hanem a BARTÖV-nek, mint jogi személynek adta. Eb­ből az következik, hogy ez a va­gyonrész nem osztható fel a tag tsz-ek között még abban az esetben sem, ha történetesen ki­mondják a közös vállalkozás feloszlatását. Az állami támoga­tásból származó vagyonrész eb­ben az esetben visszaszáll az ál­lamra. A közös vállalkozásból kilépő tag el­számolása tehát bonyolult köz- gazdasági műveletet igényel. Az igazgató tanács akkor jár el helyesen, ha döntésével megvédi a közös vállalkozás érdekét, to­vább bővíti az anyagi alapokat, biztosítja a termelés folyamatos­ságát és erősíti a tag tsz-ek együttműködésének politikai, gazdasági egységét. Dupsi Károly Szorgalmasak a vésztői vasutasok (Tudósítónktól) A vésztői vasútállomás száz­nál több dolgozója mind szak- szervezeti tag. A tíz bizalmi szorgalmasan látja el felada­tát, pedig nem könnyű a dol­guk. Hiszen Okány és Körös­szakái is hozzájuk tartozik. Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy egyetlen dol­gozónak nincs tagdíjhátralé­ka. A vésztői vasútállomás Ki­lenc szocialista brigádja min­den hónapban megtartja ta­nácskozását, amelyen megbe­szélik a szolgálatuk közben előadódó gondokat és felada­tokat. Az első félévben szinte minden kötelességüket: a ko­csitartózkodást, a kocsikihasz­nálást és a menetrendszerinti R mmOB&a 1972. AUGUSZTUS 30. közlekedést teljesítették, illet­ve túlteljesítették. Az egyet­len szépséghiba, hogy az egy kocsira eső tartózkodási idő tizedekkel marad el a tervtől. A vésztőiek vállalták, hogy balesetmentesen dolgoznak. Az első félévben ennek is ele­get tettek. Most arra töreked­nek, hogy a második félévben is az első félévihez hasonló eredményeket érjenek el. Munkájuk mellett törődnek a szakmai képzéssel, a leg­korszerűbb módszerek megis­merésével. A Magyar Vasút 50, a Vasutas szaklap pedig 40 példányban jár ide, s mindkettőt szívesen olvassák. A vésztői vasutasok csak azt sérelmezik, hogy egyetlen kul­túrtermük sincs, ahol a szol­gálati ágak dolgozói munka után összejöhetnének. A vasútállomás kilenc szo­cialista brigádja augusztus 30- án, szerdán tartja e havi érté­kelő értekezletét. Boldizsár Gyula Emberek a Körös mentén o Szanazug nyáron az üdülők igazi paradicsoma. Szép * a környék, tiszta a levegő, csend van — nemsokára a Fehér- Körös szivattyújának zörgő­dohogó motorját is halk vil­lanyüzeműre cserélik. S a szépséghez, tisztasághoz csendhez járul a víz. A torko­vízre nem juthatnak fel a Hármas-Körös felől a halak. Egy szezonban alig lehet öt­ven- hatvan kilót fogni, pedig korábban előfordult, hogy ennyit nyomott a napi zsák­mány. Talán később újra jó­ra fordul a halász-szerencse. Amikor felnőnek a betelepí­tett ivadékok ... A duzzasztón túl kompjárat Inkább láda, mint ladik a szanazugi révész csónakja, de azért a kerékpárosok átjutnak vele a vizen. latnál máskor egymással bir­kózó két ág ilyenkor augusz­tusban, duzzasztáskor csende­sen összesímulva pihen a me­derben. Sőt, néha — amikor északnyugatról fúj a szél — a „fehér” víz vendégeskedni megy a „fekete” ágba, s a „fekete” víz a „fehérbe”. S közben mindkét Körös fel­frissülést, mozgási lehetőséget, kikapcsolódást kínál az em­bernek. Sokan az úszást vá­lasztják, néhányan csónakáz­nak, s van, aki gumimatracon ringatózik. Akár a Dunán, a Tiszán, akár a Balatonon ... Aki csónakkal hosszabb tú­rára indul, néhány óra múlva eléri a békési duzzasztót. A folyó — most már a Kettős- Körös — közepén ormótlan beton-monstrum, kétoldalról karcsú kőívek, kecses lépcsők kapcsolják a parthoz. A monstrum gyomrában gépek, ezek erejével állítja meg em- ber-ura a vizet­A duzzasztó tövében tört arcú halász. Megkeseredetten bajlódik régi Csepelről ladik­jára átszerelt-átalakított csó­nak-motorjával. Mióta elké­szült a szabályozómű, a vas­szerkezettől magasra emelt Figyelem! A békéscsabai Május 1 Mg. Tsz zöldbabszedésre dolgozókat vesz fel / Jelentkezni: a K1SZ- tábori bekötő útnál. Bérezés: 120,— Ft/q között minőségtől függően. 80228 köti össze a partokat, nem sokkal utána híd kínál utat a túlsó oldalra igyekvőknek. Aztán egy meglepetés: az élővízből kétszáz méteres „zsákutca” nyílik, a békési hajókikötő- A forgalom persze nem hasonlítható az „igazi”, nagy tengeri vagy folyami ki­kötőkéihez. Különösen nem, ha Békésen szabad szombat van. Lovas Imre bácsi, az éj­jeliőr ilyenkora kikötő egyet­len gazdája: — Nem könnyű a magam, meg a társam munkája. Sok­milliós érték van ránk bízva, vontatók, uszályok, dereglyék, lakóhajók. És nem egyszer huszonnégy órát vagyunk szolgálatban. De egyébként is: éjjel nem alhatunk, fent kell lennünk, figyelnünk. A nap­pali alvás pedig csak nem azi ’ r'~-' r°m az éjféli, kora hajnali pihenés... A család? Nem szólhat az éj­jeli szolgálat ellen- Ezt kell csinálni és kész... Éjszaka kivilágítják a kikötőt. Szép ilyenkor. És jó a csend. Csak néha zavarja meg valami kel­lemetlenség. Nemrég részeg ember jött, éjjeli szállásért zörgött. Persze, nem enged­hettem be. Mondtam neki: ,,Menj oda aludni, ahol meg­ittad az eszed!” — lassan csak megértette­Bányai Mihály tölti még itt a szombatját. A hajópark Matróz nevű szocialista bri­gádjának vezetője. Halat akar horogvégre kapni. Közben arról beszél, mit jelent neki a Körös: — Tizenhét éve dolgozom itt, 1955 óta. Szeretem a ha­józást — épületácsból váltam a kikötőben hajóáccsá —, a víz miatt, meg aztán tényleg nagyon szép a Körös völgye. Hangulatos, ligetes részek so­rakoznak egymás mellett, re­mek kirándulóhelyek .. A brigádunkban tizenhatan dol­gozunk. Partvédelem, kő- meg rőzseszállitás a felada­tunk. Hajóval természetesen* Bökénynél rakodunk. Partvé­dő munkánk úgy zajlik, hogy vízre tesszük a rozséból ké­szült, tízszer—negyvenméte­res, úgynevezett pokrócfona­tokat. A part mellett ezekre követ kell hányni az uszály­ból, mire a fonat a fenékhez simul, s védi a víz erejétől* Még nem fejeződött be min­denütt a munka, de azt hi­szem, ha még egyszer jönne olyan víz, mint két éve, köny- nyebben bírnánk vele, mint 1970-ben ... Szép tervek van­nak, hogy fejlődik majd a ki­kötő. S az egész békési, körösi hajózás. Több jármüvünk lesz, erősebb motorjaink. Jó lenne, ha a mostaninál sokkal többet szállíthatnánk. Gé­peket, más termékeket- Töb­bet is kereshetnénk akkor. Igaz, a fizetés most sem rossz, de a munka bizony nagyon nehéz ... Valamikor komoly hajósélet volt errefelé. Nem messze ide most is áll a Nostra, de nem hajóhombár­ból, hanem gépkocsiról kerül most bele a gabona. De bí­zunk benne, hogy egyszer új­ra vízrenyúló szállítófolyosója alá áll majd az első hajó ... Amíg a hajósok álmából valóság lesz, inkább csak csónakok fogják szelni a csendes vizet- Mert csónakból máris sok van a Körösön. Leg­inkább éppen Békés mellett. Házilag barkácsolt horgász­csónakok és színes gyári al­kotmányok, evezővel hajtottak és motorral a vízen repülni igyekvők. Pár éve van így s a különböző vízijármüvek Lovas bácsi, aki talán a leg­jobban ismeri a kikötő minden zugát. (Vollmuth Frigyes rajzai) száma ma is egyre nő. Egyre több csónakot vásárolnak a vállalatok, üzemek, s mine több a magántulajdonban lé­vő munka- vagy sporteszköz. Némelyikbe sátrat is pakol in­duláskor a gazdája. Esténként tábortüzek fénye világítja meg a színes vásznakat. Nóta­szó telepszik a vízre. Táska­rádiókból szól s néha a sátor- lakók is belekapnak a dalba. A folyó alkonyattól teljes sö­tétedésig a legromantiku- sabb ■.. (Folytatjuk) Daniss Győz«

Next

/
Oldalképek
Tartalom