Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

Husák és Svoboda fogadta küldöttségünket Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Ludvik Svoboda hadseregtá­bornok, köztársasági elnök hét­főn délelőtt a prágai várban fo­gadta a kilencnapos baráti láto­gatáson Csehszlovákiában tar­tózkodó magyar parlamenti kül­döttséget, amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az országgyűlés elnöke vezet. A találkozón felidézték a csehszlovák köztársasági elnök tavalyi magyarországi látogatá­sát, s mindkét fél megállapí­totta, hogy a magyar ország- gyűlés delegációjának mostani látogatása újabb hozzájárulás a két nép barátságának és együttműködésének elmélyítésé­hez. A várban megtartott fogadá­son részt vett Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagja, a szövetségi gyűlés elnöke, Jan Marko, a parlament első alelnö- ke, valamint dr. Jan Pudlak, a köztársasági elnök irodájának vezetője. Ott volt Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete is. A déli órákban Gustav Hu­sák, a CSKP KB főtitkára ugyancsak fogadta a magyar de­legációt. Apró Antal beszámolt a küldöttség csehszlovákiai be­nyomásairól. tapasztalatairól, s nagyra értékelte a Csehszlováki­ában a szocialista építés éveiben elért kimagasló eredményeket. Az ezt követő szívélyes, elvtársi megbeszélés során megvitatták a kölcsönös csehszlovák-magyar együttműködés kérdéseit. Ki­fejtették ezenkívül egybehangzó nézeteiket a békéért és a né­pek biztonságáért vívott harc több időszerű kérdéséről is. A fogadáson részt vett Alois Indra, a szövetségi gyűlés el­nöke, Jan Marko, a parlament első alelnöke, valamint Pavel Auersperg, a CSKP KB osz­tályvezetője, ott volt Vince Jó­zsef, hazánk prágai nagykövete. (MTI) Ifjúsági védnökség az oktatási és nevelési feltételek javítása felett Hétfőn a Hotel Ifjúság kü­löntermében szocialista szerző­dést írt alá az oktatási és ne­velési feltételek javítása érde­kében az ifjúsági szövetség, il­letve számos minisztérium és országos főhatóság képviselője. — Társadalmunk fejlődésé­nek egyik alapkérdése — húzta alá beszédében Szűcs Istvánná, a KISZ Központi Bizottságának titkára — a mai fiatalok, a jö­vendő dolgozók általá'nos mű­veltségének és szakképzettségé­nek növelése, szocialista tudatá­nak, politikai, közéleti tevé­kenységének kialakítása. Az ifjúsági szövetség a fiata­lok cselekvő részvételével töb­bek között segíti az új nemze­déket közvetlenül is érintő nagy beruházások megvalósítá­sát, elsősorban a zánkai úttörő­város és a velencei ifjúsági üdü­lőbázis felépítését. Részt vállal­nak a fiatalok művelődését, szórakozását, szabad idejük hasznos eltöltését szolgáló léte­tárják fel. A válságos jelek sem magában a tudományban és a technikai fejlődésben mutatkoz­nak, hanem azokban a társa­dalmakban, amelyek a tudo­mányt és a technikát elsősor­ban a fegyverkezés eszközének tekintik — mint ahogy mindig is annak tekintették, már akkor, amikor az egyszerű, dolgos sze­kerek kerekeire éles kaszákat szereltettek fel, a gőzgépekből mielőbb hadigépeket kívántak gyártani, s akik az atomener­gia felfedezése után az első atombombák kioldására paran­csot adtak. Az élet azt mutatja, hogy az imperializmus korában a tudomány és a technika vív­mányai egyre inkább a nyugta­lanság és a félelem forrásaivá válnak. Az emberiség és a tudomány viszonyában a reális kérdés úgy hangzik, hogy lehet-e korunk­ban, a társadalmi élet minden területén végbemenő gyors át­alakulások, a tudomány és a technika viharos fejlődésének korában tudományos választ ad­ni az emberiség eljövendő sor­sáról? Előre látható-e az út, amelyen az emberi társadalom tovább halad? A szocializmus szemszögéből azt válaszoljuk, hogy az út elő­re látható, hiszen távlati ter­veink konkréten ki is jelölik „kilométerköveit”. De a tartal­mas válaszhoz nem elég a poli­tikai nyilatkozatok optimizmu­sa, ezeket meg kell alapozni a sítmények megépítésében, így úttörőházak, ifjúsági klubok és parkok, játszóterek, üdülő- és vezetőképző táborok, sportpá­lyák, uszodák, ijúsági kempin­gek létesítésében. A közös teendőket rögzítő ok­mányt, az oktatási és nevelési feltételek javításáról szóló szo­cialista szerződést Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter, dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi minisz­ter, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnöke, dr. Horváth Ist­ván, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, valamint a Munkaügyi, az Építésügyi és Városfejlesztési, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi, a Könnyű­ipari. a Kohó- és Gépipari, il­letve a Belkereskedelmi Minisz­térium, a Pedagógus Szakszer­vezet, az Építő-, Fa-, és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének képviselője írta alá. (MTI) tudományos munkának és ku- j tatásoknak is. A Szovjetunió vi- [ szont, mint vezető tudományos: nagyhatalom, példázza, hogy a5 jelenkor tudománya a szociális- j ta társadalmakban válságmen- ■ tesen és a társadalom szolgála- S tába állítva, a termelőerők : alapjaként fejlődhet. : Az amerikai ideológusok £ azonban gyakran felteszik a j kérdést, hogy mi a távolabbi ; tudományos cél? Azt hangsú- jj lyozzák, hogy az Egyesült Álla- 2 mokban, de például Svájcban, £ Svédországban, Dániában, a la- £ kosság magas életszínvonalon ■ él, de egyáltalán nem boldo- ■ gabban, mint nagyapáink éltek. • S ha a kommunizmus céljai va- £ lósággá lesznek, nem követke- 5 zik-e be a szellemi válság kora £ éppen akkor, amikor minden ■ anyagi létfeltétel rendelkező- ! sünkre áll majd, s nem lesz j semmi gondunk, sőt, jólétben £ élünk... i A burzsoá társadalmak hiva- ■ talos ideológiája minden értei- ! met, gondolatot és törekvést £ egyetlen szenvedélynek — a £ pénzszerzésnek — rendel alá, és ■ minden bűnt vállal a meggaz- ■ dagodás érdekében. Most pedig ■ tükörbe néz és megriad, mert • saját tapasztalatai alapján haj- S lamos megtagadni az értelmes emberi életlehetőségek jogos : ígéreteit is ... Szí u ka Emil £ (Következik: A tudomány és • a társadalmi fejlődés kérdései) • A miniszterelnök Az átlagember tud hazája 'miniszterelnöké­ről. Tudja, hogy rengeteget utazik, fontos tanácskozásokon vesz részt, lényeges okmányok sorát írja alá, küldöttségeket fogad, tárgyal a világ legje­lentősebb politikusaival. Tud­ja, mert olvassa az újságot, hallgatja a rádiót, nézi a tele­víziót, amelyekből hetenként, vagy még gyakrabban szerez­het tudomást a miniszterelnök előző napi, vagy éppen abban a percben történő tevékeny sé­géről. Sokat dolgozó, mindig „szolgálatban levő” fáradha­tatlan embernek ismeri a köz­tudat a miniszterelnököt, s ha valakinek lehetősége nyílik rá, hogy néhány órát közvet­len közelében töltsön, két do­logra kíváncsi leginkább: mennyiben igazolja a valóság a korábban róla kialakított ké­pet, s mennyiben tér el attól. Fock Jenő, pa^szl^p , Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke Békéscsabán töl­tötte az elmúlt hét szombat­ját. Tizenegy órakor érkezett a hűtőházba. A kapunál az üzem és a város párt- és álla­mi vezetői várták. Kézfogá­sok, a vendég feleségének vi­rágcsokor — sokszor láttuk már a televízióban, filmhír­adóban. Az itteni program első pontja: szóbeli tájékoztatás az üzemről az igazgatói irodában. Üdvözléssel kezdődik, de a mi­niszterelnök közbevág — elő­ször és utoljára ezen a napon —, egyetlen mondatot engedé­lyez erre a célra. Aztán annál nagyobb figyelemmel hallgat­ja az igazgatót, amikor ered­ményekről, gondokról, tervek­ről beszél. Közben kérdez: mennyivel került a tervezett­nél többe a határidőnél gyor­sabban felépült új részleg? Hány bázisgazdaságuk van a megyében? Nyereséges-e a külföldi termékek bérhűtése? Nem kényszerülünk-e emiatt mi is külföldi bérhűtésre? Hány százalékkal emelkedett a bérszínvonal tavaly és hány- nyal emelkedik az idén? Mennyi volt és lesz a dolgozók nyereségrészesedése? — a gaz­dasági szakember kérdései ezek, aki a válaszok meghall­gatásakor folytonosan számol, összehasonlít, értékeli a ka­pott adatokat. S mellette a megszokottság rutinjával do­hányzik, miközben együtt lát­ja az egész ország gazdasági vérkeringését és benne a csa­bai üzemet Résznek és egésznek ez az állandó összekapcsolása érző­dött a miniszterelnök maga­tartásán akkor is, amikor a szlovák táj házba lépett. De itt nem a jelenre, a térre, hanem a történelemre, az időre ter­jedt az általánosítás: a húsz, ötven, száz évvel ezelőtti pa­raszti sors idéződött. Aztán is­mét megmutatkozott a gyakor­lati kérdésekben is jártas szakember: „Ha sokan meglá­togatják, megnézik a tájházat, biztosan újabb és újabb tár­gyakat is hoznak majd a gyűj­temény gyarapítására”, A táj ház régi bútorai, kerá­miaedényei, használati tárgyai mellett szombaton még egy néprajzi-népművészeti gyűjte­ményt megtekintett Fock Je­3 BÉKÉS Hierum 1972. AUGUSZTUS 29. nő... A Megyei Könyvtár Kos- suth-díjas igazgatójának szen­vedélyét dicsérték a városszéli tanya százesztendős vaseszkö­zei, színes butéliái, az óriási malomkő, a gyertyamártó edény, a könyvek hosszú so­ra. A vendég elolvasta a falra kézzel írt népdal szövegét: „Öcsó mán a pásztor, Nincsen becsületi, A nagygazdák előtt Mind huncut a nevi.” Egy pillanatra csend lett, a jelenlevőkben felidéződött a táj házban délelőtt tett látoga­tás s az itteni kert sok verej­téket, szomorúságot, keve­sebb örömöt kiváltó régi mun­kaeszközeit használók hajdani sorsa. Az interjú S tett lehetővé a zsúfolt napi program. A miniszterelnök — a kertből látogatásának újabb állomása felé indulván — meg­hallgatta a kérdéseket, aztán röviden, a lényeget mégis el­mondva válaszolt: — A miniszterelnök elvtárs nem először jár Békéscsabán. A városhoz fűződő élményei közül melyiket tartja a legked­vesebbnek? — A legkedvesebbnek?... Itt ismertem meg a feleségem, akivel huszonnyolcadik esz­tendeje élünk együtt boldogan. S ma is Csabán laknak az ő szülei, akiket sajátjaimként szeretek, tisztelek. — Milyen várakozással ér­kezett Békés megyébe? — Eddigi ismereteim alap­ján azt vártam és várom, hogy jellegének megfelelően fejlőd­jön Békés. Ami nem azt je­lenti, hogy csupán mezőgaz­dasági megye legyen, bár ezen a tájon — a jó talajadottságok következtében — a növényter­mesztés és erre alapozva az állattenyésztés az elsődleges. Várom továbbá, hogy fejlődje­nek a mezőgazdasághoz kap­csolódó iparágak, ezek mellett pedig más ágazatok, például a könnyűipar. A megyében egyébként úgy tapasztaltam, hogy a gyakorlatban érvénye­sül ez a helyes törekvés. — Milyen tapasztalatokat szerzett ma Békéscsabán? — Reggel a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács ve­zetői megismertettek a békési eredményekkel és megoldásra váró gondjaikkal. Utána a hű­tőházba látogattunk, tetszett az új részleg, amely korsze­rűbb, mint amit korábban lát­tam. S különösen jó volt hal­lani, hogy a sokat szidott ma­gyar építőipar — a gépiparral karöltve — igen hamar, a ter­vezettnél jóval rövidebb idő alatt készítette el... Örülök, hogy mint a tájház bizonyítot­ta, eredményesen ápolják népi hagyományainkat. Erről győ­zött meg aztán ismételten a Munkácsy Mihály Múzeum és ez a mostani látogatás Lip- ták Pálnál, akit eddig csak könyvtárosként ismertem, nem tudtam, hogy szenvedélyes műgyűjtő is... Érdeklődéssel várom a vasárnapi gyulai programot, ahol a tervek sze­rint megtekintem a város szob­rait, műemlékeit, múzeumait, a Várfürdőt és a húsüzemet. Hogyan szervezi munká­ját, hogy elvégezhesse sokrétű miniszterelnöki feladatát? “ Beosztom az időmet. Bí­zom munkatársaimban és igyekszem nekik megfelelő ha­táskört, felelősséget adni. Nem átveszem tennivalóikat, hanem irányítom tevékenységüket. Így foglalkozhatom a népgaz­daság ügyeivel, külpolitikával, s mellettük marad lehetőség önképzésre is. 1— Mivel foglalkozik sza­bad idejében? — Kirándulással, sporttal igyekszem az egészségemre vigyázni. Szeretem az irodal­mat, a zenét, amikor mód nyí­lik rá, a családommal együtt hangversenyre járunk. — Mit tart az ember legér­tékesebb tulajdonságának? —‘ A legfontosabbnak azt gondolom, hogy mindenki sze­resse hazáját, a népet. Hogy a vezetők ne feledkezzenek meg a nép szolgálatáról, hiszen a vezetői pozíció nem jogosít fel a nép feletti uralkodásra; hogy mindig bizalommal legyenek a nép iránt, mert akkor vi­szonzásképpen úgyszintén bi­zalommal fognak találkozni. Intenzitás formában ta­lán el sem hangzott a szó ezen a napon. Mégis állandóan en­nek jelenlétét érezték a mi­niszterelnök társaságában lé­vők. Akkor is, amikor meg­kurtította az üdvözlésére szánt mondatokat; akkor is, amikor a hűtőház szalagjai mellett fo­lyó munkát figyelte; amikor érdeklődéssel nézte a múzeális értékű ritkaságokat; s mikor az újságíró kérdéseire vála­szolt a rövid időben is a leg­fontosabb emberi tulajdonsá­gokat sorolva. Intenzíven, te­hát gazdaságosan, a lehető leg­többet látva, hallva, figyelve, gazdasági műszóval „igen jó hatásfokkal” dolgozta végig Fock Jenő elvtárs a szombatot. Ahogyan azt a mindennapi ember újságból, rádióból, tele­vízióból tudja. Ahogyan ezt valamennyiünktől kívánja a jelen. Daniss Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom