Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

Á hatálytalanított előítélet A Tissamenii Vegyi Müvek áj kénsavwyára Szorgalmazzák a hegesztési technológia fejlesztését A Gépipari Tudományos Egye. sülét megyei szervezete egyik fontos feladatának tekinti a he­gesztési technológiai színvonal minél gyorsabb emelését. Ezt szolgálták a már korábban ren­dezett tanfolyamok és bemuta­tók, valamint a kormányrende­letben előírt hegesztő szakmun­kások minősítési vizsgáztatásá­nak előkészítése és lebonyolítá­sának segítése. Ennek megfele­lően elsőként a szervezet az elmúlt hónapban Békéscsabán, az állami vizsgáztató bizottság előtt megtartotta E—Iá—2 minősítő vizsga előkészítő tan­folyamát A közeljövőben — szintén Békéscsabán — rendezik az E—C—2 tanfolyamát és vizs­gát a csőhegesztőknek Az eddig szerzett tapasztala­tok és a jövőbeni feladatok is­mertetésére, valamint E—0—2 tanfolyammal kapcsolatban au­gusztus 30-án, szerdán délután 2 órakor megbeszélést tartanak Békéscsabán, a Technika házá­ban. Jubileum Keszthelyen Európa első önálló mezőgaz­dasági felsőoktatási intézményét — még 1797-ben — Festetics György alapította és Georgikon- nak nevezte él. Ez idő óta Keszthely a mezőgazdasági fel­sőoktatás jelentős központja. Mint azt a jubileumi meghívó is hangsúlyozza: „A mezőgazda- sági termelést fejlesztő tudás elsajátítására 175 éve alapított Georgikon haladó hagyományait áipolva emlékezünk a múltra és alkotunk a jövőért.” Az ünnepségsorozatot szep­tember elsején és másodikén rendezik a Balaton fővárosában. Erre az időre elkészül a vilá­gon is egyedülálló majormúze­um, amelynek alapját még a Georgikon létrehozója. Festetics György vetette meg. A múzeum megnyitásával egyidőbem leple­zik le Petlhe Ferenc és Tessedik Sámuel szobrát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kollé- gkuma előtti téren. Múltból egy elmélet: Az ember élete sok-sok mozaikból tevődik össze. S ahogy telnek az évek, úgy gyarapodik ezeknek a száma. Egyiküknek-mási- kuknak perdöntő jelentősé­gük van. S közülük is az elsőbbség a születésé. Az, hogy az újszülött milyen rendű, rangú család gyer­mekeként látja meg a nap­világot, már eldől annak a valószínűsége, hogy kik lesznek a barátai, milyen anyagi feltételekkel indul az életnek. Be arra is kö­vetkeztetni lehet, hogy mi­lyen lajta emberek iránt fog majd felnőtt korában szimpátiát érezni. Kovács Sándor 1930-ban Kö- röstarcsa közelében gróf Cze- lesztina birtokán született. Szü­lei urasági cselédek voltaik. Az úri Magyarország íratlan törvé­nyei szerint ezze\ az egyszerű, hétköznapi ténnyel el is dőlt a sorsa: az újszülöttnek is cseléd­nek kell lennie. Akkoriban meg­fellebbezhetetlennek tűnt ez az ítélet. Ahogy felcseperedett, kommendes lett az uraságnál. 1945-ben új történelem kez­dődött. Ez az év hozta meg Ko­vács Sándor életének sorsfordu­lóját is. . A történelem egyszer s mindenkorra hatálytalanította a megfellebbezhetetlennek tűnő előítéletet. Kovács Sándor éle­te elválaszthatatlanul összekap­csolódott a megújhodó világgal. Nem nagy tettekben, hanem a prózai hétköznapokban. Egy volt a névtelen milliók közül, akik­nek szívós helytállásával gyara­podott. erősödött az ország. Az urasági cselédből a földműves- szövetkezet juhásza, majd az 1948-ban alakult köröstarcsai termelőszövetkezet fogatosa, 1957-ben. pedig traktorosa lett. Három év múlva párttitkárrá választotta meg a köröstarcsai] Petőfi Tsz párfcalapszervezete. Életútja az egykori urasági cseléd politikai eszmélésének és érettségének képlete is. Ezt az érettséget tükrözi mindennapi munkája. Az irodában ritkán le­het megtalálni. Gumicsizmát húz a lábára és járja a határt. Hol itt, hol ott elegyedik szóba a tsz dolgozóival. Legtöbb szó a közös gondokról esik, de gyakran mások gondjait is ma­gára vállalja. Fontosnak tartja, | hogy erősödjön a vezetők és a • dolgozók közötti kapcsolat. A 5 termelőszövetkezeti demokráda S fejlődésének sarkallatos kérdé- ! sét a tájékoztatásiban látja. Er- ; ről így vall: — A tsz tagságának minden- 5 ről tudnia kell, ami a termelő- ■ lőszövetkezetben történik. Énéi- • kül szinte elképzelhetetlen, hogy • az em/berék bele tudjanak szól­ni a közös ügyekbe. De fordítva ás így helyes. A vezetőknek is­merniük kell a tagság vélemé­nyét. S ezeket a véleményeket a döntések során szem előtt kell tartaniuk, — Milyen a pantatapszervezet és a tsz-tagság között a kapcso­lat? — A kapcsolat erősítése, szi­lárdítása az álapszervezet min­dennapi feladata. — Hogyan tesznek ennék ele­get? — A hogyanra nehéz receptet találni. Erre egyedül csak a hét­köznapok adhatnak választ. A különböző értekezletek a köz­gyűlések, a munkának csak ki­sebbik részét képezik. A fel­adatok zömének odakint a me­zőn. az utcán, a műhelyekben avagy éppen az irodában kell eleget tenni. Mégpedig munka közben, avagy éppen a minden­napok kisébb-nagyóbb gondjai­nak, problémáinak orvoslása ré­vén. Az egyéni és a közös gon­dok között nincs merev válasz­tóvonal. Hiszen az egyén gond­jain csak egy jól gazdálkodó termelőszövetkezet tud segíteni. Az aiapszervezet ás a termelő­szövetkezet tagságának kapcso­lata éppen ebben a közös célban ölt testet. Kovács Sándor fáradhatatlan ember. Az utcán gyakran meg­állítják az emberek, örömükről, gondjaikról vallanak. A tsz iro­dájában pedig a közös gazdaság gondjai várják. A traktorosból lett párttifkár azonban tudja, hogy nincsenek sem kjs, sem nagy gondok, mert néha a leg­kisebbek szúrnak legfájdalma­sabban. Valamennyit egyaránt orvosolni kell. Tudja, hiszen élete, sorsa elválaszthatatlan azoktól, akiknek gondjait ma­gára vállalta. 2d. A hidegség, a víz látványa kijózanít. Ami ebből értelmes: ki a tü­zet a tetőre! Hátha meglátják valahonnét! Ahogy megint babrálok a tűzzel, elkap a köhögés. Kapar a torkom. Meg is szédülök. Be­hívtam a füstöt. Vagy úgy egyébként szívtam be. Nem számít. Amíg a kéz mozog — jut eszembe valami könyveim. Fura. hogy ebben a házban én mindig beszívok. Csak ép­pen most már nincs kutyaál, ahová betegyenek. Szegény blöki, az is megful­ladt. Hogy hallgatta a fütyülé­semet. Csak akkor húzta az ínyét, ha lélegzetet vettem. Mikor volt ez? Évszázadokkal ezelőtt. Fáj, ha lélegzetet veszek. Lángrakap valami bútordarab, amit idehúztam, fellóbog, hátra kell hőkölni tőle. Nem baj, ez most zászló. Kitűztük a vörös zászlót, mint a laktanyában az ünnep­napokon! Hülye vagyok. Zavaros a fe­jem. Inni kellene. — Iszik, öreg? Nem válaszod. Nézem a pa­lackot, lehet benne két-hä rom : deci. Jut még nekem! Kell : hogy igyák. különben végem. Fölmondam a szolgálatot. 1973-től hazánkban 600 ezer tonna kénsavat gyártanak éven­te, ebből 550 ezret Szolnokon, a Tiszamenti Vegyi Művekben. Az idén júniusban indult a ne­gyedik szolnoki kénsavgyárban a próbaüzem. A 200 ezer tonna évi kapacitásúra tervezett gyár a próbaüzem tapasztalatai sze­rint azonban ennél is többet: Haha, mit csinál most az öreg — Parázs elvtárs! Ahogy én ismerem, nem káromkodik a stikli miatt, türelemre inti Tönköly vörös fejét, „meg kell hallgatni a másik felet is”, mondja latinul, hallottam már tőle. / Lehet, hogy kitüntetést ka­pok. Lehet, hogy bevágnak a sittkóra, hogy öregember leszek* mire újra meglátom a napot. Ahogy kinézek a sötét vízre, megint inog minden. Szédülök. De nem az ital, mert nagyon gyengének érzem magam, s ha ón iszom, mindig teli vagyok erővel. Odakötöm az öreget a ké­ményhez. Ha le is dől a padlás, az megmarad. Magamat is oda­kötöm. Előbb azonban még ra­kok a tűzre. Az kell, hogy lás­sák! Föl nem gyújtok semmit, mert nincs mit. Pedig van az oltáshoz víz elég, nem? Köhögnöm kell. Ahogy eről­tetem, fáj a mellem meg a tor­kom. A füst. Biztosan a füst. Sebaj, ahol füst van, ott me­leg is van. A büdösre szokták mondani, de erre is jó. Mert nem lehet minden csupa jó, s a legrosszabban is van valami, más, ami nem rossz. No lám, milyen nagy igazság. Nagy tüzet csinálunk, öreg. Aztán meghúzzuk a hurkot de­rékban. Ha el is alszunk, meg­tart. 220 ezer tonnát tad majd elő­állítani. Az új üzem megindulása le­hetővé teszi a régi elavult kén- savgyárak leállítását, a szuper­foszfát műtrágya gyártásának fokozását, (MTI Fotó — Kunkovács László felv. — KS) EPILÓGUS Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfiteátru­mának közepén, mértani csopor- tozatokhan, katonai egység. Előttük, külön sorban, tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy fő­tiszt halad végig előttük, fogad, ja tisztelgésüket, bemutatkozásu. kát, aztán kitüntetést tűz a zub­bonyokra. Egy kézfogás, egy-egy előírásos mondat: — A dolgozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona következik: szélesvállú. keménykötésű fiú, bajuszt visel. Tiszteleg, jelent, megkapja a kitüntetést. A tábornok továbblép. A sor­véget ért, s egy hang mégis je­lent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerekarc, hegyes orr, csucsori száj. A vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepé­lyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során ta­núsított hősies magatartása köz­ben megbetegedett és elhunyt — hallik. A tábornok kis bársony tok­ban a fénykép elé, az asztalkára helyezi a kitüntetést és fesze­sen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgálta —■ mondja a hang. Aztán vezényszavak harsan- nak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek és a ha­lott bajtárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyikük elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajuszú — felemeli a képet, s a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet. — Nem ismertünk, Fülemüle — mondja. BEVaiaB>lS99ar£39SE3SBBSSSSasa8>esaiB3*HKM« Kezdődik a tanév ANULQ­ALESET BIXT05ITAS EGÉSZ ÉVBEN ÉRVÉNYES ít :: reftggmoa—■WHÜH1BM58W: Seré® János (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom