Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-29 / 203. szám
Közfis közleményt adtak ki a Kuwait állam külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Waldheim sürgeti a két német áiiam ENSZ-tagságát Japán nyilathosai: Kína lemond a jóvátételí követelésről Okúba Naohiko az ellenzéki Komeito párt helyettes főtitkára, aki július 25—augusztus 3-a között Pekingben tartózkodott, pártjának központi bizottsági ülésén kijelentette, Csou En- laj kínai miniszterelnök közölte vele. hogy a Kínai Népköz- társaság kész lemondani a Japán ellen a második világháború okozta károkkal összefüggésben emelt jóvátételi követelésekről. Naohiko hozzáfűzte, hogy a kínai részről támasztott jóvátételi követelésekről ,v szóló lemondást belefoglalják majd a Tanaka pekingi látogatásáról kiadandó közös közlemény, vagy nyilatkozat szövegébe. Csou En-laj rámutatott arra is — mondta végül Naohiko —, hogy japán—amerikai biztonsági szerződés nem jelent akadályt Kína és Japán kapcsolatainak normalizálása szempontjából. (MTI) Jelentés Vietnamból A hanoi rádió hétfőn közölte, hogy a VDK légvédelmi ütegei vasárnap öt Phantom-típusú amerikai vadászbombázót lelőttek és több amerikai pjlótát foglyul ejtettek. Amerikai állítás szerint az elmúlt héten 1200 amerikai gyalogost és az Egyesült Államok légierejének 300 katonáját vonták ki Dél-Vietnamból. E létszámcsökkentés nyomán 37 700 főre csökkent a Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai katonák száma. A háború következtében Dél- Vietnamban több mint félmillió polgári személy vált földönfutóvá. Hivatalos saigoni közlés szerint összesen 551121 személy — köztük 37 596 gyermek — zsúfolódott össze menekült táborokban. (MTI) Péter János külügyminiszter meghívására Sheikh Sabah Al Ahmed Al Dzsaber. Kuwait állam külügyminisztere 1972. augusztus 24—27. között hivatalos látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. A látogatás során a kuwaiti külügyminiszter és kísérete megismerkedett a magyar nép életével, munkájával, a szocialista építésben elért eredményeivel. Fogadta a külügyminisztert Losonczi Pál, a Magyar Népköz- trásaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A hivatalos megbeszéléseken és a tárgyalásokon áttekintették a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, megvizsgálták a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének, fejlesztésének lehetőségeit. Az őszinte, baráti légkörben folytatott tárgyalásokon megelégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben a nézetek azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. A két fél megítélése szerint a békeszerető erők állhatatos küzdelmének eredményeként a nemzet, közi életben biztató kezdeményezések történtek az általános és teljes leszerelés megvalósítása, a világ békéjének és biztonságának megteremtése felé vezető úton. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a biztató változások ellenére még mindig sok veszély fenyegeti a nemzetközi biztonságot és békét. Kinyilvánították készségüket, hogy további erőfeszítéseket tesznek az általános és teljes leszerelés eléréséért. A felek különös figyelmet szenteltek, a közel-keleti helyzet, nek. Megállapították, hogy Izrael agresszív magatartása — az imperializmus és a nemzetközi cionizmus támogatásával — súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Határozottan elítélték Izraelnek az arab népek ellen * irányuló agresszióját, terjeszkedési törekvését és a megszállt arab területek bekebelezésére törekvő mesterkedéseit. A felek támogatják a Palesztinái nép törvényes jogainak helyreállítását. A délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban mindkét fél követeli a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának azonnali megszüntetését és a vietnami kikötők amerikai katonai blokádjának felszámolását. Hangsúlyozták az idegen csapatok kivonásának szükségességét Indokmából, hogy a térség népei élhessenek önrendelkezési jogukkal, minden külső beavatkozás nélkül. A felek megvitatták az európai biztonság kérdését is, hang. súlyozva az európai biztonsági konferencia összehívásának különleges jelentőségét azért, hogy a népek érdekeinek megfelelően megszilárduljon az európai stabilitás, csökkenjen a nemzetközi feszültség az egész világon. A felek kifejezték teljes szolidaritásukat az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek iránt, országuk politikai és gazdasági függetlenségének megszilárdításáért, a gyalázatos gyarmati örökség felszámolásáért vívott harcukban. Támogatják Angola, Mozambique, Guinea-Bissau és Nambia népeinek a függetlensé. gükért és a gyarmati uralom ellen folyó harcát. Elítélik a Délafrikai Köztársaság és Rhodésia faji diszkriminációs, apartheid politikáját. A felek ismételten megerősít tették bizalmukat és teljes támogatásukat az ENSZ alapokmányának elvei, a nemzetközi szer. vezetnek a gyarmatosítás felszámolására irányuló erőfeszítései iránt. Kifejezték reményüket, hogy valamennyi független ország hamarosan elfoglalhatja helyét a világszervezetben. A felek megelégedéssel szóltak a Magyar Népköztársaság és Kuwait állam baráti, mindkét nép javát szolgáló kapcsolatai fejlődéséről. Kedvezőnek tartják a magaszintű találkozókon folytatható eszmecseréket, mert ezek hatékonyan segítik egymás országainak, népeinek jobb mégis, mérését, a gyümölcsöző gazdasági és kulturális együttműködés bővítését. Kuwait állam külügyminisztere háláját fejezte ki a magyar- országi meleg fogadtatásért és kuwaiti hivatalos látogatásra hívta meg Péter János külügyminisztert. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás idejét később határozzák meg. (MTI) Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, a Die Presse című bécsi napilapnak adott interjújában foglalkozott a két német állam ENSZ tagságának kérdésevei js. Úgy vélekedett, hogy a Német Demokrtikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság 1973-ban beléphet a világ- szervezetbe. Szerinte lehetséges, Kétórás megbeszélést tartottak hétfőn Üj-Delhiben azok a magasrangú indiai és pakisztáni tisztviselők, akik múlt héten pénteken kezdték meg tárgyalásaikat az indiai fővárosban a szimlai egyezmény óta történt fejleményekről és az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről. Eddig egyik tárgyalófél sem nyilatkozott a megbeszélések eredményeiről. Hírügynökségi értesülések szerint a felek közötti nézeteltérések a kasmiri Az amerikai ENSZ-delegáció hétfőn emlékiratot körözött a tagállamok között és ebben állást foglalt a világszervezet költségvetéséhez való hozzájárulásának csökkentése mellett. Az emlékirat azzal érvelt, hogy az Egyesült ÁVamok jelenleg, idén a legmagasabb részesedéssel, 31,52 százalékkal, 64 millió dollárral járult hozzá az ENSZ költségvetéséhez és ezt aránytalannak tartja. Az amerikaiak szeretnék 25 százalékosra leszállítani a hozzájárulásukat és az így kieső összeget szerintük hogy a két német állam ENSZ- tagságának kérdésében már a világszervezet ez évi közgyűlésén haladást érnek el. „Változatlanul az a meggyőződésem — hangoztatta Waldheim, — hogy a két német államot a lehető leghamarabb be kell bocsátani a világszervezetbe. (Reuter) tűzszüneti ellenőrző vonal kijelölésével kapcsolatosak. * * * Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a bécsi Die Presse-ben hétfőn közölt nyilatkozatában egyebek között azt mondotta, nem lepte meg, hogy a Kínai Népköztársaság a Biztonsági Tanácsban megvétózta a Ben- gáli Népi Köztársaság felvételét az ENSZ-be. Szerinte számítani lehetet e vétóra, mert Peking álláspontja szerint előbb a pakisztáni foglyok szabadon- bocsátására vonatkozó ENSZ- határozatokat kell végrehajtani. (Reuter) részben új tagállamok befizetéseivel, részben a régi tagállamok hozzájárulásainak módosításával kellene pótolni. Az emlékirattal kapcsolatban egy amerikai szóvivő sietett hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok álláspontját nem a megtorlás diktálja különböző, Washington számára kedvezőtlen ENSZ-döntések miatt. Azt viszont ő sem tagadhatta, hogy szélsőjobboldali körök különösen Tajvan kizárása óta hangos kampányt indítottak a világszervezet ellen. (MTI) Megbeszélés India—Pakisztán között Az Egyesült Államok csökkenteni akarja ENSZ-hozzájárulását Területcserék Nyugat-Berlinben 1972. június 3-án a négy nagyhatalom által aláírt záró jegyzőkönyvvel egyidejűleg érvénybe lépett az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között létrejött területcsere megállapodás, a* ún. enklávék cseréje, amelyet a két fél képviselői 1971. december 20-án írtak alá. A területcsere eredményeként az NDK 15,6 hektárnyi, Nyugat- Berlin pedig mintegy 17,1 hektárnyi területet kapott a másik féltől. A kicserélt területek kiterjedésben és értékben nem azonosak, ezért a nyugat-berlini szenátus értékkiegyenlítés címén 4 millió márkát fizet az NDK kormányának. 1972. július 21-én 31 millió márkáért újabb 8,5 hektárnyi területet csatoltak Nyugat-Berlinhez a potsdami pályaudvarnál, ezzel lehetővé vált az itt levő utcák közlekedésének megoldása. Az enklávék olyan kisebb területi egységek, amelyek Nyugat-Berlinhez tartoztak, de nem volt közvetlen összeköttetésük a várossal. Közülük a legismertebb egység: Steinstücken, aho) Nyu- gat-Berlin határától 1200 m-nyi távolságra 190 ember lakik. Ezek az NDK hatóságaitól kapott különleges útipapírokkal használhatják az NDK területén keresztül Nyugat-Berlinbe és a visszavezető utat. A Fichtewiese és Erlengrund enklávékban egyes nyugat-berlini lakosok üdülőkkel rendelkeznek, amelyeket az ND hatóságainak különleges engedélyével használhatnak. A többi enk- lávé általában lakatlan, nincs gyakorlati jelentősége. Ezeket most nyugat-berlini oldalról „feladták”, mert korábban sem használták. Eddig jogilag ezek is Nyugat-Berlinhez tartoztak. Tudomány \ a ssocialismusban \ Derűlátó és pesszimista tudósok 0 : Néhány héttel ezelőtt a Ma; gyár Tudományos Akadémia : nagyjelentőségű közgyűlésén • tárták fel először az ország táv- ; lati tudományos kutatási tervét. ; Ez a tudományos terv — magá- ; ban véve is tudományos alkotás j — a nyolcvanas évek közepéig : kijelöli a magyar tudományok : útját, kapcsolatban a népgazda- i ság hasonló időtartamú távlati : tervével és a nemzetközi tudo- j mányos fejlődéssel. Fontos kér- « dés azonban, hogy milyen jel- j legzetességeket mutat a tudo- ; mány a szocializmusban, s hely- ; zete, eredményeinek megítélése ; társadalmunkban miben külön- j bözik a tudományok helyzeté- ] tői, hasznosításától a tőkés or- : szágokban? i Egy neves szovjet filozófus. ■ F. L. Iljicsov akadémikus fog• lalkozik ezzel a problémával ' tudományos dolgozatában (társadalmi haladás és filozófia), s 5 idézve egy svájci tudós megál- í lapításait a tudományos és tech• nikai forradalom társadalmi ha- » tásairól. „Az emberiség kora — ■ írja G. Eichelberg, svájci mér• nők és filozopter — a feltevések szerint körülbelül 600 ezer esztendő. Képzeljük el most az emberiség történetét, mint valami 60 kilométeres maratoni futást, amely valahol a távolban kezdődik és egyik városunk központja felé halad, azt tekintve végcéljának. A hatvan kilométer távolság nagyobbik része igen göröngyös úton, ligeteken és őserdőkön át halad. Mi erről mit sem tudunk, mert csak a legvégén körülbelül az 58—59. kilométernél találunk a kultúra első megnyilvánulásaként kezdetleges szerszámokon kívül barlangrajzokat, s csak a legutolsó útszakaszon, a 60. kilométer kezdeténél észleljük a földművelés egyre több jelét. Kétszáz méterrel a cél előtt a kőlapokkal borított úton római erődítmények mellett haladunk el. Száz méterrel távolabb középkori városok házai és palotái veszik körül futóinkat. Még ötven méter van hátra a célig. Egy ember áll ott, aki okos és megértő szemmel nézi a futókat: Leonardo da Vinci. Már csak tíz méter van hátra. Kezdeténél fáklyafény és olaj lámpák gyér világa. Ám az utolsó ötméteres hajrában meghökkentő csoda történik: káprázatos fény árasztja el az éjszakai utat, kocsik száguldanak tova, amelyek elé nem fogtak be állatokat, gépek zúgnak a levegőben, és a döbbent futót szinte elvakítja a fotó- és televíziós riporterek lámpáinak fényözöne... Tizenöt éve írták le ezeket a sorokat — alig több, mint egyetlen „méter” az emberiség hatalmas útján. S mekkorát ugrott azóta is a tudomány és a technika! De a svájci szerzőt már akkor, amikor érdekes könyvét „Az ember és a technika” címmel megírta, rémképek gyötörték. Ugyanazt a kérdést tette fel könyvének végére érve, ami sok, egyébként jeles polgári tudóst, politikust és ideológust máig is foglalkoztat. Nevezetesen azt, hogy a jelenkor tudomány és technika fejlődése nem veszélyezteti-e az emberiséget, s véleménye szerint ez a fejlődés felelős a válságokért korunkban, s sok esetben az emberi kultúra hanyatlásának jeleit is mutatja. A kérdés lényege persze nem a tudomány és a technika fellendülésében és szédületes eredményeiben rejlik, amelyek éppen az emberi kultúra nagy lehetőségeit, újabb perspektíváit
