Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

A i^víttatók elégedettek az autószerviz munkájával A negyezer négyzetméteres műhelycsarnok vetődött fel a gondolat, hogy a város északi ipartelepén egy új, központi telephelyet alakítsunk ki. Az elképzeléseket megszavaz., ta tagságunk és 1969-ben elkez­dődött a fennállásunk alatti leg­nagyobb építkezésünk. Hogy tevékenységgel áll a város és egész megyénk lakosságának rendelkezésére és készséggel várja az igénybejelentéseket, az új javíttatok jelentkezését a jö­vőben is. (—) Már több mint húsz év telt el azóta, hogy Békéscsabán öt kis­ipara? — mai nagy szövetkeze­tünk úttörői — sorsdöntő elha­tározásra jutottak. Széplaki Sándor, Sárosi Ferenc, Krajcso­vics Endre, Krajcsovics Béla és Kárpáti Mihály egyszerű terme­lő berendezéseiket egyesítették és közös útra léptek. Sajnos az alapítók közül Krajcsovics Béla és Kárpáti Mihály már nem ér­hette meg 21 évvel ezelőtti nagy tettük mai eredményeit, az ak­kori Békéscsabai Fémipari Ktsz maroknyi erejének naggyá vá­lását. Szövetkezetünk jelenlegi, mintegy 431-es létszáma azon­ban tisztelettel gondol .a szövet­kezés úttörőire, akik szakmánk­ban a szocialista típusú terme­lést vezették be, s amely egye­düli alapja lehetett annak a gyors — bár esetenként bukta­tókat rejtő — fejlődésnek, amin átmentünk e huszonegy év alatt. A megalakulás utáni időben javitás-szolgáltatással foglalko­zott kizárólag kis szövetkeze­tünk. Később a szükségletek kí­vánalmaira bádogosipari termé­kek gyártására is áttértünk: ereszcsatornát, mézesbödönt, vi­zeskannát, locsolót sbb. készí­tettünk a kereskedelemnek. Ter­melésünket lassan bővíteni kezd. tűk. ^ Lassú, de akkor is állandóan felfelé ívelő fejlődésünket az| 1956-os ellenforradalom állítot­ta meg átmenetileg. A zavaros hónapokban ketté vált szövetke­zetünk Békéscsabai Lakatos Ktsz. valamint Vas. és Fémipari Ktsz* néven. A lakatosok hűtő­gép, lakatosipari termékek javí­tásával, tűzhelyek és tartozéka­ik, füstcső és egyéb fémszerkeze­tek gyártásával foglalkoztak, míg a Vas. és Fémipari szövet­kezet tagjai autó és motorke­rékpár, mérleg és hasonló jel­legű cikkek javításával, vakar mint bádogosipari késztermékek és sodronyfonat gyártásával fog­lalkoztak. Az idő azonban a ter­melőerők egyesítésének előnyei mellett szólt és erre szavaztak a két szövetkezet tagijai is 1961- ben, amikor elhatározták, hogy egyetlen szövetkezetben tömörí­tik erejüket. Így alakult meg a mai Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz és ekkor olvadt szövetkezetünkbe a Vasipari Vállalat autójavító részlege is. E fúzió után alakult ki szövet­kezetünk jelenlegi profilja mind a javítás-szolgáltatás, mind pe­dig a készárugyártás területén. Az akkori 100-as létszámú szö­vetkezetünk mind tekintélyesebb termelő egységgé vált városunk­ban. A hatvanas évek közepéig lassú ütemben bér, de egyenle­tesen fejlődött a termelés volu­men énk növelése és létszám te­kintetében. 1966-tól napjainkig meggyorsult fejlődésünk üteme s ma már csaknem félezer vas­ipari szövetkezeti dolgozónk de- rekas munkája fémjelzi termé­keink márkáját nemcsak hatá­rainkon belül, hanem már a nemzetközi piacon is. Könyvtári berendezéseink sikert aratnak a nemzetközi kiállításokon, az idén a világ 16 országának ha­sonló berendezéseket gyártó cé­gei között Budapesten az Arany János utcai kiállító csarnokban tagságunk mennyire magáénak érezte a feladat, megvalósítását, ezt az mutatja, hogy alig két év alatt, tehát 1971. szeptembe­rében be is költöztünk az új telephelyre. Felépítettünk itt egy 4 000 négyzetméter alapterü. letű műhelycsarnokot, valamint egy 43X10 méteres, kétszintes szociális épületet, amelynek má­sodik szintjén helyeztük el a szövetkezet adminisztrációs ap­parátusát is. Az épitkezések mindössze 11 millió forintba ke­rültek, mert a beruházást saját kivitelben valósítottuk meg. Számításaink szerint ezzel több milliós forint megtakarítást ér­tünk el és ugyanakkor, mint már említettük, a magunknak történő építkezés tudata ösztö­nözte építőinket a jó és gyors munkára. Ennek eredménye, hogy néhány hónap leforgása alatt át is költözhettünk az új telepünkre. Készárutermelésünk zöme ma már ebben az új, korszerűen fel­szerelt műhelycsarnokban törté­nik. Itt készülnek az augusztus végén, pontosabban 28-én Bu­dapesten megnyíló nemzetközi kiállításon bemutatott vasvázas könyvtári berendezéseink, a szá­mítóközpontokhoz tartozó kiegé­szítő berendezések stb. (Ebben az évben egyébként négy nem­zetközi kiállításon veszünk részt; Moszkvában, Bukarestben és Belgrádban, valamint a már említett B1BLIOTECHNICA—’72 Kiállításon). Ugyanakkor ezen az új telephelyen lehetőség van szövetkezetünk további bővíté­sére, hiszen a nagy terület ko­rántsem sincs kihasználva. Bar­tók Béla úti szolgáltató házun­kat átadtuk rendeltetésének és a lakosság szolgálatára áll. Építés alatt áll autószervizünk. Ezzel lehetőség nyílik majd a karosszéria kapacitás bővítésére; mely 70 ezer óra kapacitással várja majd 1974-től az autótu­lajdonosokat. Szövetkezetünk bővített, és korszerűsített javító-szolgáltató II vasipari szövetkezet bővített éa korszerűsített javító-szolgáltatással áll a lakosság rendelkezésére mutatjuk be könyvtári beren­dezéseinket, melyet az országban a szövetkezetek között egyedül gyártunk. Bátran elmondhatjuk, hogy az utóbbi tíz évben Békécsaba lakosságának javító-szolgáltató szükséglete kielégítésben mind jelentősebb szerepet tölt be szö­vetkezetünk. Ennek alátámasz­tására hadd említsük meg, hogy míg 1961-ben mindössze 3.7 mil­lió forintot tett ki a javítás- szolgáltatásból származó mun­kánk értéke, addig 1970-ben ez a tevékenységünk 12 millió fo­rintra nőtt. Bekapcsolódtunk az új szükségletek ellátásába, mint például a háztartási gépek, rá­dió-, televíziójavítás, valamint az autó. motorjavítás, melynek egyre fokozódó szükségleteire bővítettük Bartók Béla úti rész­legünket. A javíttatók megelé­gedésére itt a szerelő munka mellett karosszériajavítást is vállalunk. Az elmúlt tíz esztendő alatt helyi iparpolitikai tevé­kenységünket is tetemesen nö­veltük, kereken megnégyszerez­tük. Ossz termelési volumenűn- két pedig ötszörösére fejlesztet­tük e tíz esztendő alatt, ugyan­akkor a termelői létszámunk csak alig több mint kétszeresére növekedett. Jelentősnek tartjuk a nők foglalkoztatottságának nagyará­nyú növelését ezen belül, hiszen városunkban is úgyszólván fo­lyamatos gondot jelentett az el­múlt évek során a fiatalok és különösen a nők termelésbe va­ló beállítása. Mi tíz esztendő alatt hét és félszeresére növel­tük női foglalkoztatottak létszá­mát és feladatunknak tekintjük a jövőre nézve is, hogy olyan termékek gyártását valósítsuk meg, ahol a női munkaerőt még nagyobb mértékben tudjuk al­kalmazni, tekintetíei a férfi munkaerő hiányára. Ügy véljük, munkánk szervezé­sének állandó javuló tendenci­ája mellett szól, hogy — noha az emúlt évtizedben több mun­kahelyen szétforgácsoltán ter­meltünk — mégis évről évre gazdaságosabbá fej­lesztettük a termelésün­ket. Míg 1961-ben az egy főre jutó termelési érték 75/mFt volt szövetkezetünkben, addig 1971-ben már 167/mFt-ról szá­molhattunk be jubiláris közgyű­lésünkön. Ez azt jelenti, hogy tíz év alatt több mint kétszere­sére emeltük a termelési érté­künket és ezt a párthatározatnak megfelelően a termelékenység növelésével értük el. Tagságunk jó munkájának eredője, hogy megtalálják szá­mításukat a szövetkezetben, magukénak érzik a közös va­gyont és látják: a jobb és több termelés mind az egyént, mind a népgazdaságot gyarapítja. Er­ről tanúskodik az átlagkerese­tek tíz év alatti alakulása. Je­lenleg több mint 25 ezer forint az átlagkereset szövetkezetünk­ben, vagyis mintegy hétezer forinttal nagyobb, mint 1961- tx.n volt. Tíz esztendő alatt te­hát 34 százalékkal növekedett, ami évi átlagban 3.4 százalékos bérfejlesztésnek felel meg. Ugyanez idő alatt szövetkeze­tünk saját vagyona hat és fél­szeresére növekedett, ami azt bizonyítja, hogy az elért ered­ményekből jól akkumuláltunk, hozzátettünk valamit a nemzeti vagyon fejlesztéséhez. Mindezek tették lehetővé azt is, hogy szö­vetkezetünk nyeresége a terme­lés ütemének növekedését meg­kétszerezte. A tíz évvel ezelőtti nyereséglet viszont csaknem megtízszereztük. 1961-ben ugyanis 654 ezer forint nyeresé­günk maradt, 1971-ben pedig kerek számmal hatmilliós nye­reséggel számoltunk. Gazdálkodásunk azonban le­hetett volna még eredménye­sebb, ha részlegeink nem a vá­ros különböző' területein szét­szórtan, korszerűtlen műhelyek­ben dolgoznak. Nagy feladatot, és, egyben gondot is jelentett a vezetőség számára az ezen való változtatás. Ezért úgy határoz­tunk, hogy a Bartók Béla- úti telepünkön kialakítunk egy kor­szerű szolgáltató házat, amely­ben a javító részlegek szinte mindegyike elhelyezhető lenne. Ugyanakkor készáru termelé­sünk állandó növekedését is gá­tolta a részlegek régi, gazda­ságtalan elhelyezkedése. Ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom