Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

Vigyázat, balesetveszély! »>»« » »♦««»««♦»♦ Ha nincs állvány, ittas emberek sem lesznek? Isméi az OFOTÉRT A közösségi élet nemes tettekre ösztönöz kaptak válaszul. Olvasónk az ÁFÉSZ vezetőségét írásban kérte az állapot megszüntetésé­re, vagyis arra, hogy — mivel nem sokba kerül — készíttesse-' nek egy megfelelő kerékpár­állványt a cukrászda elé. Meg­lepő módon furcsa választ ka­pott. Idézünk belőle: „Kérésé­nek sajnos eleget tenni nem tudunk, tekintettel arra, hogy a helyi rendőrséggel ezen ügy­ben megbeszélést folytattunk, sajnos, eredménytelenül... Nemhogy engedélyezné a ke­rékpárállvány készítését, hanem ellenkezőleg, tiltja.” A levél­ben megindokolják azt is, hogy miért. Mert a közlekedési sza­bályok szerint kerékpárral nem lehet ittasan közlekedni, s bün­tetni fogják azokat, akik szóra­kozóhelyen kerékpárral megje­lennek. Őszintén szólva furcsáljuk e választ, s olvasónk is. Azért, mert a cukrászdába általában nem ittas emberek járnak, hanem olyanok, akik egy-egy süteményt, fagylaltot akarnak elfogyasztani, s faluhelyen bi­zony legtöbben kerékpárral közlekednek, így hát a cukrász­dába is azzal mennek. Volna egy kérdésünk: ha nincs kerék­párállvány, akkor ittas emberek sem lesznek? És kit terhel a felelősség azért, hogy a cuk­rászda közvetlen közeiéiben le­vő magántulajdon falát, keríté­sét megrongálják a jármüvek-1 kel? „Panaszom van.” Ilyen tömör, rövid mondattal kezdi levelét Garai György nyugdíjas ma- gyarbánhegyesi lakos. „Önökhöz fordulok, mert közérdekűnek tartom. Ez év április 13-án ad­tam át az OFOTÉRT-nek egy szemüvegrendelést, de még a mai napig nem kaptam meg a szemüveget. Sürgetéskor — kö­rülbelül egy hónappal ezelőtt — közölték, hogy az üvegek még nem érkeztek meg. Au­gusztus elején személyesen vol­tam Békéscsabán. Akkor is azt mondták, hogy nincs. De még SZTK-keretet sem tudtak adni, mondván, válasszak mást. Ne­kem fényűző keretre nincs pén­zem, nyugdíjamból nem telik. Kérem, ha úgy látják, pana­szom indokolt, és közérdekű, legyenek segítségemre. Szem- üvegrendclésem száma: 71339.’* *T* A másik levél is OFOTÉRT- ügyben íródott. K. Gizella ol­vasta cikkünket, amelyet e té­máról korábban írtunk és elis­meri, hogy az itteniek nem te­hetnek a nagy várakozási idő­ről. Viszont javasolja, hogy to­vábbítsuk ezeket a panaszokat, vagy pedig a népi ellenőrző bi­zottság foglalkozzon az üggyel, vizsgálják ki, miért kapják meg olyan sokára a rendeléseket azok, akik egyáltalán nem fény­űzésből. hanem kényszerűség­ből viselnek szemüveget. Mindkét olvasónk kérését to­vábbítjuk. Egyebet sajnos mi sem tehetünk. Egyik tudósítónk kapta lencsevégre Tótkomlóson a művelő­dési ház tatarozásánál a tetőn dolgozókat. Amint látható, nem viselnek védőövet. Vajon ismerik-e a balesetvédelmi szabá­lyokat? Hová lettek As Utasellátó x / válaszolt a padok? Egyik békéscsabai olvasó rö­vid levélben arról ír, hogy ko­rábban az autóbuszmegállóknál padok voltak. Jelenleg viszont lassan kezdenek eltünedezni, vajon miért? Amikor a város- központnál levő buszmegálló viszont tele van feleslegesen sok kényelmes ülőhellyel. Azok­ból juthatna talán a város más pontjain levő buszmegállókhoz, hiszen — különösen az időseb­beknek — nehéz a várakozás, ha azt állva kell eltölteni. •»■■«■■■■«»■■■■■■»«•■■»«a««*********"***115 » 9 A Szerkesszen velünk S rovatot összeállította: ; Kasnyik Judit Udvariasság, óh! — címmel j még július 22-én megjelent egy I írásunk az Utasellátó Vállalat gyulai üzemével kapcsolatban, A Szolnok megyei területi ki­rendeltségtől kaptunk választ, Czirják Árpád igazgatótól. Kö­zölte, hogy a vendéget azért nem szolgálták ki, mert az ét­teremben levő Kőbányai sör ki­fogyott és csaik jugoszláv sört tudtak volna adni. Ezt' a ven­dég nem kérte. Az elszámolta­tás miatt a két felszolgáló kü- lön-külön vételezi saját számá­ra a sört. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy ha az egyiknél elfogy a másik ne adjon át. Vi­szont a vendégek a jelzett fel­szolgálótól már előzőleg kikér­ték a sört, így elsősorban azokat kellett kielégíteni. Saj­nos, a sörellátás nem megfelelő — magyar gyártmányból —, így kényszerítve vannak arra, hogy külföldi sörfajtákkal egé­szítsék ki a készletet. Ettől függetlenül a dolgozók igyekez­nek a lehető legjobban kielégí­teni az igényeket, és az igaz­gató reméli, hogy a jövőben sem az udvariasság, sem az el­látás nem képezi kifogás tár­gyát. Még egy „utasellátós” téma: Dila Istvánná mezőberényi ol­vasónk írja, hogy a békéscsa­bai MÁV-páiyaudvaron levő étteremben mindig rossz a ká­véfőzőgép és bár garanciális — a felszolgáló tájékoztatása sze­rint ' —, nem kapnak cseregé­pet, s így időnként hiánycikk a friss, forró fekete. Olvasónk javasolja, hogy a vállalat veze­tői gondoskodjanak a gép ki­cseréléséről: vagy megfelelő ja­vításáról. hiszen a nagy forgal­mú békéscsabai Utasellátó Ét­teremben ez elengedhetetlenül szükséges. (j Bints mernél 1973, AUGUSZTUS 19. Példás udvariasság „Annyiszor írtak már lapjuk hasábjain a rosszról, miért ne le­hetne a jót is közölni? Éppen ezért nem bírom megállni, hogy ne tolmácsoljak egy köszönetét a saját és a vásárló nevében is, akivel történt” — írja Szondi Lajosné békéscsabai olvasónk. Bu­dapestről egy 80 éves néni látogatóba jött Békéscsabára a lányához. Ez idő alatt elment a Centrum Áruházba, hogy cipőt vásárol­jon. A néni egy magasszárú cipőt kért az eladótól, egy 3Ö év kö­rüli dolgozótól, aki a lehető legnagyobb udvariassággal adta a kért árut, sőt lehajolt a széken ülő nénihez, kifűzte a cipőjét, felhúzta az újat és azt befűzte. A többszöri próbálás után is min­denben segítségére volt. Az idős néni zavarában és meghatottsá­gában — mivel ritkán van ilyen kiszolgálásban része — egy 10 forintost csúsztatott az asszony zsebébe. Az természetesen vissza­adta. mégpedig, a következő szavakkal: Köszönöm, ez nem illet mnaa a munkám és kötelességem a vásárlók kiszolgálása „Elnézést kérek, hogy isme­retlen ismerősként újra önök­höz fordulok segítségért” _ ol­v assuk Király Ilona okányi óvónő leveléből. Majd megírja, hogy egy igen régi és kellemet­len gondot nem tudnak megol­dani hiába fordultak az ÁFÉSZ- hez, a legilletékesebbhez. La­kásuk közvetlen szomszédságá­ban van az ÁFÉSZ cukrászdá­ja. A cukrászda . előtt viszont nincs kerékpármegőrző-állvány, * ... erről szól Nagy Ágnes le­vele, aki arról tájékoztat ben­nünket, hogy a Békés megyei Moziüzemi Vállalatnál ez év június 1-én alakult meg a Már­cius 8 brigád. Elhatározásuk, hogy elnyerjék a szocialista brigád címet. A megalakulás óta eltelt rövid idő alatt is meg­győződhettek arról, hogy a kö- zössségi élet szép tettekre ösz­tönöz, újabb ötletek és ötletek születnek, hogy munkájuk még jobb legyen. Emellett segítenek másoknak is. Egyik társuknak például a költözködésben, a vállalat szarvasi üdülőjét tár­sadalmi munkával szebbé tet­ték, s nemrég elhatározták, hogy egy árva kisgyermeket fogadnak maguk közé, s ezt tett követte. Ellátogattak az elek! gyermekotthonba és örömmel ismerkedtek meg egy kisfiúval, akinek az édesanyját akarják pótolni, szeretető kkel. Eddigi tetteik azt bizonyítják hogy ha ez az összetartás továbbra is meglesz, akkor valóban elérhe­tik a szocialista brigád címet. Levélírónkkal együtt mi is kí­vánunk nekik sok jó eredményt. Nem játszhatnak a gyerekek? Gyomán, a Mező Imre lakó­telepen a gyerekeknek nincs hol játszani, erről ír hozzánk küldött levelében a többi lakó nevében is Joó Gáborné. A há­zak környéke rendezetlen, bár játékra, labdázásra, szaladgá­lásra szükségük van. Szerinte jó lenne, ha a gyermekek ál­landó figyelmeztetése helyett mindnyájan összefognának, s társadalmi munkában rendbe­megprőbálkoztak azzal, hogy legalább homokot hozattak a gyermekeknek, de nagy megle­petésükre az egyik épület ház­mestere géppel szétdúratta a homokot, mondván, elsímíttatja a földet. A nyári szünidőben a gyerekeknek nincs hova men- niök, hát a ház körül játszaná­nak, azonban még az is baj, ha szaladgálnak, mert a házmes­ternek ez nem tetszik. Azt írja olvasónk, hogy pórázt nem köt­hetnek a gyerekekre, nem zár­hatják a lakásba sem, hiszen a hoznák a házak közötti része­ket, sőt játszóteret is építené­nek a gyerekeknek. Levelében azt is kérdezi tő­lünk, hogy meddig tart i egy házfelügyelő hatásköre, mert szerinte a többi házfelügyelő nem üldözi a gyerekeket. Olva­sónk véleményével egyet le­het érteni, főleg abban, ami a lakók összefogását, társadalmi munkáját illeti. A házmegbí­zott kötelessége ügyelni a rend­re és tisztaságra, de ez nem je­lenti azt, hogy a gyerekek emiatt ne tudjanak játszani. így a ház falához, kerítéséhez támasztják a be-be térő vendé­gek a kerékpárokat. 10 év óta sok-sok bosszúságot nyeltek le a ház lakói, s előfordult, ha fi­gyelmeztették a kerékpártulaj­donosokat a rongálás miatt, ak­kor nemegyszer durvaságot /

Next

/
Oldalképek
Tartalom