Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
Mesterségének jelképe: a fakanál Róla lehetne mintázni mesterségének szobrát. Erős testalkata, egészségtől majd kicsattanó arca árulkodik a szakmájáról. Baranya Imrémé szakácsnő az ÁFÉSZ köröeladányi éttermében. Mesterségének jelképe a fakanál. Éppen most. jubilál, 1962-ben, 10 évvel ezelőtt került ide. Nevető két szeme ellentétben van hangjával, melyről — ha csak hallanánk és nem látnánk az embert —■, azt hihetnénk, hogy mindig haragszik. Pedig Margit néninek arany szíve van — mondják róla kollégái. Különösen a fiatalokat szereti és talán ezért Is van az, hogy körülötte mind a fiatalabb korosztályba tartozók dolgoznak. Az átlagos életkor 25 év. Éppen a legnagyobb munkában találom, készül a napi menüi s míg kiadja az utasításokat, maga Is odaáll az egyik fazék mellé, amelyből finom illatok szállnak. • Az ízesítőket rakja be, mert ezt ritkán bízza másokra. Aztán néhány percnyi szünet következik, az edényekben fortyognak az ételek, csak felügyelni kell rájuk, így hát átadja a posztját az egyik asz- szonynak, és egy kis időt szakít arra, hogy beszélgessünk. Hogyan szerette meg ezt a munkát? Elmondja, hogy főzni mindig nagyon szeretett, és természetesen a jó ételeket. Először az állami gazdaságban dolgozott, ahová hívták, s vállalta. Miért? Mert mindig merészen belevágott a legnehezebb dolgokba is. Akkor sem félt hát ettől. Pedig három ember helyett — van egy fia is — 90 embernek kellett főzni minden szakképzettség nélkül. Mire az ÁFÉSZ-hez került, addigra annyira megszerette, hogy másoknak is főzzön, hogy merte vállalni a tanulást Is. Elvégezte az általános iskola 7. és 8. osztályát, ugyanakkor szakmai tanfolyamra járt. Nehéz volt, de megérte. Mert mint mondotta: megtanultam a különböző fogásokat és sok-sok receptet, amelyeket ki is próbáltam. Természetesen az elkészítésénél jó, ha az ember variál, Így mindig újat tud. nyújtani. Kialakulhat a jellegzetes és speciális íz. Én pedig szeretek variálni, szeretem, ha ízlik a főz- töm, erre kényes vagyok Tiz év alatt nem ‘s volt panasz. Nem csoda. Ennél a szakmánál is szükséges a tehetség, a rátermettség. Baranya Imrénénél mindkettő megvan. Megyei és járási versenyekről hozott oklevelek, első helyezések bizonyitják ezt.. Dévaványá- ról, Mezőkovácsházáról, az AFÉSZ-szakácsok versenyéről, az első, Szeghalomról a második helyezést hozta el. Legutóbb az idén júiius 15-én Nagyszénáson volt meleg-konyhai verseny, innen sem jött haza üres kézzel. Oklevelet nyert. Kollégái mindig elkísérik a versenyekre és együtt örülnek a Sikernek. Ez azért van, mert Baranya' Imré- né istápolója a közösségi szellemnek és sok szeretettel foglalkozik az ifjú kollegákkal és az újakkal Is. Olyanok együtt, mint egy nagyobb család, amelyben az anya szerepét tölti be. Pedig -6 sem tartozik az úgynevezett idősebb korosztályhoz. Szatmári János, az étterem vezetője is dicsérettel szál munkájáról. S hogy a vendégek mennyire szeretnek idejárni, azt bizonyltja a forgalom, mélyet bármelyik városi étterem Is megirigyelhet. Szívesen látogatnak ide, ahol ízletes, speciális és tájjellegű ételek között válogathatnak. Nem szólva az udvarias, figyelmes kiszolgálásról, melyben az egész kollektiv« munkája benne van. Beszélgetésünk végén — mintegy igazolva az előbbieket, — ételhordóval a kezében hozzánk lép egy 70 év körüli néni. Kaskó Béláné rendszeres vendége a Körös Étteremnek — mondják a többiek. — Kedveikéin, mára mit ajánl nékem ebédre? — kérdi. — Nagyon finom lesz a zöld- bablevesünk és vigyen hozzá túró« palacsintát, Rózsik® néni — mondja a szakácsnő. — Köszönöm, köszönöm, az nagyon jó lesz — majd amikar megtudja, hogy honnan Jöttem, így folytatja: Olyan jókat főz ez a Margit, hogy nem érdemes otthon vesződni íjDél közeleg. Szállingóznak I az első vendégek. És Baranya Imréné feláll, Indul a konyhába, mert ilyenkor ott van a főszakács helye. Kasnyik Judit Tervező, bonyolító, beruházó vállalatok! Szabad kapacitással rendelkezünk acélszerketetfl víztornyok kivitelezésére Rendeléseket elfogadunk: 29— 50—100—200 m3 űrtartalmú hidroglóbuszokra, 50—100—200 m3 űrtartalmú agrolóbuszökra, 50—100—200—300 m3 űrtartalmú aquaglóbuszokra, 1972. évben beérkezett megrendelésekre a víztorony-tervek adaptálását díjmentesen elkészítjük, és a víztornyokat 1973- ban üzembehelyezve átadjuk. Szaktanácsadás, részletes felvilágosítás. Ügyintéző; Csete Mihály. Telefon: Lajosmizse 70. Telex: 22—4812. Megrendelés: VÍZGÉPÉSZETI VÄLLALAT, acélszerk,. víztornyok, ivó. iparivízellátási, és szennyvíztisztító berendezések gyára. Termelési osztály, I.ajosmlzse, Gyártelep 1, A „zójások“ nem hagyják magukat Surrognak a varrógépek a Békéscsabai Kötöttárugyár központi nagy varr od á j ába n. A különféle rendeltetésű és fordulat- számú gép más-más hangot hallat: valóságos „zümmögő kórus” ez... A bromzkoszoríis Zó ja szocialista brigád asszonyai, lányai gépeik fölé hajolnak — miintha- csak valami szégyenkezni valójuk volna. Pedig korántsem erről van szó! Megyeri Jánosné brigádvezető megnyerő modorú, energikus finél a minőségj avul ást mindenekelőtt a száz forint munkabérre eső visszavetések csökkenése fejezi ki. A brigád már tavaly is Igen jó eredményt, 2,8 darabos átlagot ért el. Az idén 2,3 db-na való csökkentést vállaltak s a „félidőben” 2,1 darabot értek el! (Eltűnődöm,: ez már szinte olimpiai láz...) Persze, a kimagasló minőségi eredmény mellett az egyéni teljesítményekkel sincs baj. A nyilvántartásban legalább tíz olyan brigádtag nevével találkoztam — így Megyeri Jánosné, Kollár Lászlóné, Guliga Ilona (az idén lett Kiváló Dolgozó), Fodré Piroska, Lepény Mária, Varga K. Judit és a többiek —, akik az idén egyetlen hónapban sem „adták” száz százalékon alul. Ám nem ritkák a 130, sőt 150 százalékos teljesítmények sem. A brigád együttes félévi teljesítményátlaga pedig elérte a 106 százalékot Szakmai vállalásaik, teljesítéseik közül külön is szót érdemel, hogy az idén újabb négy univerzális dolgozót nevelnek ki, foko. zottan segítik a fiatalabb, gyakorlatlanabb munkatársaikat. Erre a heterogén géppark mellett azért is szükség van, mert az idén végzett ipari tanulók közül nyolc ifjú szakmunkással bővült a kollektíva. A begyako- roltatás, univerzális nevelés első számú „patrónusa” Nagy Károly, né, aki még a békééi telepre Is ki-kilátogat munkamódszerét, adásra. Érdekes decembert bejegyzéssel találkoztam a brigádnaplóban: Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes kíván sikereket és jó egészséget a kollektívának az új esztendőre. Megtudom a brigád vezetőtől, hogy a kollektíva benevezett a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett éves komplex munkaversenybe s az azt követő vetélkedőre is és részt vett egy vasárnapi kommunista műszakban. Érthető kíváncsisággal kérdezem, mindezek mellett kerül-e idejük társadalmi munkára? — Azt meghiszem! — mondja nem kis büszkeséggel Megyeriné. — Fejenként 5—5, együttesen 120 társadalmi munkaórát vállaltunk. (Belepillantok az előttem fekvő iratokba: az első félévben már ennek a kétszeresét teljesítették!) Hogy csak egyet említsek: március 9-én hét brigádtagunk két és fél órás munkamódszer-átadással segítette a gyomai Viharsarok Halászati Tsz varrodai részlegét Ismét a napló „érdekességei” között bogarászok. Nyoma van, hogy egy csökkent látóképességű öreget, a 75 éves Kovács F. János bácsit havi száz forinttal és különböző ajándékokkal segítik. Hasonló módon — ötévé« szerződés keretében — patronálják a fülöpszállási hármasikreket. A kollektíva nem mindennapi „fegyverténye”: nehéz körülmények között élő brigádtársuknak, Kuti Lászlónknak megfelelő lakást szereztek. Ízlése», 176 kockás vietnami takarójukért Erdei Lászlónktól, a MNOT elnökétől kaptak köszönőlevelet. Az idén ketten-ketten végezték el sikeresen a textiltechnikum, illetve a közgazdasági szakközépiskola második évfolyamát. A kollektíva egy minőséget elemző, kéthetes statisztikai felmérésben is részt vett, számos véradója is van. így él és munkálkodik — szocialista módon — a Zója-brigád. És még sorolhatnám róluk az „érdekességeket”, amelyeket ők természetesnek tartanak. De talán ennyi is elég annak a megértéséhez, hogy miért oly lelkesek és vidámak. S a zümmögő kórus most mintha ezt „adná elő”: a „zójások” továbbra sem hagyják magukat... Kazár Mátyás Megyeri Jánosné brigádvezető cs Huszár Katalin blokkvezető megbeszéli a napi feladatokat. ligrán asszony. Mindjárt a tárgy. I ra tér: — A tavalyi éves munkaversenyben a szerény 5—6. helyezésben reménykedtünk, miután előzőleg néhány évig „nem jegyeztek” bennünket a jobbak között. S aztán az éve$ eredményhirdetéskor hem hittünk a fülünknek: a tizenkilenc varrodai brigád közül az elsők lettünk! Az egész brigád nyiltszM „hurré”-ban tört ki... — Persze^ nem volt könnyű az „ismeretlenségből” így felkapaszkodni — _veszi át a szót Nagy Károlyné szakszervezeti bizalmi. — Ám kollektívánk minden tagja hamar megértette, hogy itt bizony az egyéni érdek nagyon is egybe esik a közössel... Tudjuk azonban azt is, hagy „a nemesség kötelez”. Eiaért elhatároztuk, hogy az Idei versenyben sem adjuk sokkal alább... — S alkotmány napi örömhírként ért bennünket a közlés, hogy az első félévi részértékelés szerint a második helyen állunk — replikázik Huszár Katalin blokkvezető. — Egy percig seyi kételkedem abban, hogy ez további helytállásra kötelezi, ösztönzi a ml összeforrott kollektívánkat A lelke® megnyilatkozások már sejthetik az olvasóval, hogy nem akármilyen brigádról van szó. Csupán a krónikás van őszinte zavarban. Hiszen e hu- szonnégytagű kollektíváról any- nyi minden jót lehetne írni, ami tálén egy fél újságot Is megtöltene. Szinte valamennyi brigád- tag neve Ide kívánkoznék. Ám ezt mégsem tehetjük, elégedjünk hét meg az egész kis munkacsoportra jellemző szemelvényekkel... Kíváncsivá tett, mi rejlik e lelkesedés mögött. Segítségemre jött Knyihőr Jánosné, a vállalat függetlenített munkaverseny-fe. lelőse, belelapoztam a hivatalos verseny-nyilvántartásokba, tallózhattam a díszes kivitelű (jó ízlésre vall!) brigádnaplóban.., A szocialista brigádvezetők tavaly december 1-i értekezletén a szakszervezet Kiváló minőségű áruért mozgalmat kezdeményezett. Nos, a „zójások” ezt Igen kcjmplyan vették. A varrónőkNagy Kftreíyné átadja munkamódszerét Varjú Erzsikének. (Fotó: Demény Gyula)
