Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
Összehívták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát Moszkva, augusztus 15. A Szovjetunió Legfelőbb Tanácsának Elnöksége határozatot hozott arról, hogy a szovjet parlament legközelebbi ülésszakát szeptember 19-re hívják össze. Brandt-nyilatkozat a választási harc három fő kérdéséről Bonn A Neue Ruhr Zeitung (és a Neue Rhein Zeitung) kedden közölte Willy Brandt kancellár interjújának második részét. A központi téma itt is Schiller várható magatartása volt. A kancellár számít rá, hogy Schiller megmarad az SPD soraiban és részt vesz a vezető testületek ülésén. Ez azonban nem biztos — ismerte el. (Rainer Barzel CDU-elnök kedden találkozott Schillerrel, de megbeszélésükről nem szivárgott ki semmi.) • * * A szociáldemokraták választási harcában három kérdés lesz majd az előtérben — közölte Brandt kancellár. 1. A békepolitikai, a „keleti szomszédokkal kialakítandó megegyezési és együttműködési politika”... amiről „a CDU és a CSU lehetőleg keveset szeretne hallani. Azt mondják, hogy ez már nem annyira fontos. Ezt nem fogadjuk el”. 2. A gazdaságpolitika, amelyet az ellenzék a kormány gyenge pontjának igyekszik feltüntetni. 3. A belső reformok politikája, amelyet az SPD folytatni kíván. Lángokban áll Tank Hoa Tóth Pál, az MTI tudósítója jelenti: Több mint száz amerikai repülőgép intézett tegnap barbár támadást Tanh Hoa tartományi székhely ellen. A tartományi központ több lakónegyedét teljesen elpusztították. Nem végleges adatok szerint a támadás halálos és sebesült áldozatainak száma, száz kórül van. A város elleni első támadás reggel hét órakor történt Ez megsemmisítette a Quang Trung út mindkét oldalát mintegy egy- kilcméteres szakaszon. A barbár támadásnak teljes berendezésével együtt áldozatul esett az itteni gyógyszergyár a hozzátartozó lakóteleppel együtt. A város központja elleni támadás a nap folyamán többször is megismétlődött. Egyidejűleg támadták a város környéki falvakat is. Dong Ve falura több bombát dobtak, s ugyanakkor golyósbombákkal sokat megöltek a mezőn dolgozó parasztok közül. Phuc lakótelep minden lakóházát lerombolta a barbár támadás. A légikalózok még a közeli temetőt is bombákkal árasztották el. Angol nyelvű lap híre laoszi tűzszünetről Souvanna Phouma cáfolja a hírt A Bangkok Post angol nyelvű napilap kedden forrás említése nélkül arról adott hírt, hogy Souvanna Phouma, a laoszi királyi kormány miniszterelnöke és Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságának elnöke megállapodott az általános tűzszünetben. A lap szerint a felek megállapodták: tárgyalásokat kezdenek, hogy külfödi beavatkozás nélkül helyreállítsák a békét, egyesítsék Laosz népét, s visz- szaállítsák az ország szuverenitását, függetlenségét és semlegességét. Állítólag abban is megegyeztek, hogy az 1962. évi genfi egyezményekre támaszkodnak. • * * Souvanna Phouma, a laoszi királyi (kormány feje valótlannak, teljesen légbőlkapottnak Rippon—Amin tárgyalás Geoffrey Rippon angol • miniszter kedden tárgyalt Idi Amin ugandai elnökkel a több mint 50 000 brit állampolgárságú ázsiai ügyéről, akiket az ugandai kormány az ország elhagyására szólított fel. Mint ismeretes, az angol kormány tiltakozott e lépés ellen és Rippon már a múlt hét végén Kampalába utazott, hogy tárgyaljon Idi Aminnal, aki azonban akkor nem fogadta. Amint tábornok a találkozó előtt közölte, hogy tájékoztatni fogja Rippont a kiutasítások okáról. Képünkön: Anthony Duff (baloldalt), Nagy-Brítannia kenyai főmegbízottja fogadja Nairobi repülőterén Geoffrey Rippon tárcanélküli minisztert, Heath személyes megbízottját. nevezte a Bangkok Post értesülését, amely szerint az általános tűzszünet kérdésében megegyezett Szufanuvong herceggel, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnökével. Saigonban is a legnagyobb meglepetéssel és kétkedéssel fogadták a thaiföldi kormányhoz közelálló napilap hírét. Egyes diplomáciai körök azonban elismerik, hogy az összes indokínai országok közül leghamarabb Laoszban lehetne megvalósítani a tűzszünetet. Emlékeztetnek viszont arra, hogy aligha képzelhető el, hogy Laoszban kihirdetik a tűzszünetet, még mielőtt a háború befejezésének kérdésében megállapodás jönne létre. Észak-Vietnam, az Egyesült Államok és Dél-Vietnam között. Tran Van Lam, a saigoni rezsim külügyminisztere a jövő hét végét hivatalos látogatásra Vientianeba, Laosz fővárosába utazik Souvanna Phouma laoszi kormányfő hónapokkal ezelőtt hozzá intézett meghívásának tesz eleget. (AFP) Nem középiskolás fokon... A CENTROPRÉSS KEDD ESTI KOMMENTÁRJA Megrázó tudósításban számolt be kedden este az MTI Hanoi tudósítója Tanh Hoa bombázásáról. Még megrendítőbb. ha arra gondolunk, hogy Tanh Hoa tartományi székhely csak egy a sok vietnami város és falu közül, amelyeket most már hónapok óta Ismét naponta, vagy hetente több tucat, olykor több száz amerikai repülőgép bombáz. Ki tud megindultság nélkül gondolni Dinh Thi Oanh gyógy- szercsztechnikusra, akit a munkahelyén, a gyógyszergyár tablettaüzemében ért a halál? Vagy Nguyen Thi Ly munkásnőre, akinek életét ugyanott, ugyanakkor oltották ki a golyósbombák, néhány hónappal azután, hogy édesanyja és testvérei is B—52-es bombatámadás áldozatai lettek? És említhetnénk a többi ártatlan áldozatot, vagy az életbenmaradottak keservét, akik lebombázott lakásokkal, eltemetett hozzátartozókkal, minden földi ingóságuk pusztulása után kénytelenek új életet kezdeni. És akkor ökölbeszorult kézzel olvassa az ember a jelentést a saigoni diktátor. Thieu elnök legutóbbi beszédéről, amelyben azt követelte: az USA további bat-hét hónapig folvtassa a légiháborút, csak „abban az esetben lehet szétzúzni Hanoi egész gazdasági és katonai potenciálját”. Katonai potenciál? A lebombázott lakótelepek, gyárak, templomok, gátak, munkások, kisgyerekek? Éppen kedden látott napvilágot egy tekintélyes amerikai oktatási intézmény, a Cornell Egyetem tudósai egy csoportjának tanulmánya. „Légiháború Indokínában” — ez a kötet címe. Könyörtelenül sorolja a könyv a tényeket: 1965-től isiiig — tehát az idei, a mindent felülmúló, 1972. évi pusztítások már nem is szerepelnek a kötetben — hány bombát dobott le a jenki légierő a VDK-ra, hányat Dél-Vietnamra, Kambodzsára és Laoszra. ezalatt mennyi lövedéket, rakétát és más robbanóanyagot használtak el, a szárazföldi harcokban hány polgári lakost öltek meg (legalább félmillió dél-vietnamit), hány falut romboltak le —, és így tovább. A Cornell Egyetem tudósainak következtetése egyértelmű — ki is mondják: az USA indokinai légiháborúja főleg a polgári lakosság és nem a katonai célpontok ellen irányul. Ezt most már régen tudja az egész világ, nemcsak egyetemi vagy középiskolás-fokon, de még az elemisták is. Ám fontos az, hogy egyre többen tudják magában abban az országban, ahol ezeknek a szörnyű bombázásoknak a tervét kiagyalják: az Egyesült Államokban. (KS) Peterson jelentése a szovjet—amerikai kereskedelem alakulásáról Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere közzétette jelentését, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó kersekedel- mi tárgyalásokról. A jelentés hangsúlyozza, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlődése előnyös mindkét országnak. — Az a megállapodás, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között Nixon elnök látogatása alkalmából jött létre — mondja a jelentés —, rendkívül időszerű, elvezet a két ország kapcsolatainak javulásához. A miniszter kifejezi reményét, hogy a Szovjetunió és aa Egyesült Államok az év végéig egyezményt köt, amely a rendkívül korlátozott kereskedelmi kapcsolatok három évtizede után normálisabb kapcsolatokat tesz lehetővé a kereskedelemben. Peterson anakronizmusnak minősíti a jelenlegi körülmények között bizonyos amerikai árucikkek Szovjetunióba irányuló exportjának korlátozását.' Mérleg, többféle serpenyővel A külkereskedelmi miniszter közelmúltban . adott tájékoztatása szerint idén, az első félévben jobb a külkereskedelmi mérleg — 3,8 milliárd devizaforinttal —, mint volt tavaly, az esztendő első felében. A jó hímek csak örülhetünk. Ürmöt az vegyít bele, hogy a javulás jórészt adminisztratív intézkedések következménye, s nem a termelés szerkezetének korszerűsödéséből fakadó változás. Holott hosz- szú távon csakis ez biztosíthatja a kedvező külkereskedelmi egyensúlyt. Amihez ugyancsak elengedhetetlen jónéhány, korábban is meglevő, ma is föllelhető kedvezőtlen folyamat megállítása, fokozatos felszámolása. Ilyen például az ipari export és import közötti eltérés. A szakemberek által negatív szaldóként említett tény arra figyelmeztet, hogy az ipar nem teremti elő a szükségleteit szolgáló behozatalt fedező árualapom a kivitel számára Ami önmagában még nem lenne baj. Nálunk fejlettebb kis országokban is előfordul ez. A gondot az okozza, hogy másutt csökken a rés szélessége, nálunk meg növekszik. Átírt lista (Telefotó — AP—MTI—KS) Míg a fölszabadulás előtt a nemzeti jövedelem 48 százalékát a mezőgazdaság, a 26 százalékát az ipar termelte meg, addig a hatvanas évek végére majd fordított lett az arány: az ipar 42— 43, a mezőgazdaság 21—22 százalékot állított elő. A fejlődést tükröző átírt lista az ipar elsőbbségét bizonyítja. Ezt azonban egyéb területeken is bizonyítania kell. Ami nem könnyű, de elkerülhetetlen. Az ipar néhány területén a teljes termelés jelentős része exportra jut így például a híradós és vákuumtechnikai iparban 46, a műszeriparban 43, a közlekedési eszközök gyártásában 40 százalék. Ugyanakkor a gépek és gépi berendezések gyártásában 16 százalék az ex- ban 21, a textiliparban 20, a villamosipari gépek ás készülékek gyártásában 16 százalék az exportra kerülő termékek aránya. Persze .aligha követelhető meg mechanikusan valamennyi eszményi arány. A baj gyökere inkább ott van, hogy a termék- szerkezet avult, kevés a valóban korszerű, bármelyik piacon kelendő áru. Az ipar összes végső kibocsátásában 20,4 százalék volt az export 1970-ben. Átlagnak nem rossz, összetétele, értékesítési iránya, gazdaságossága, import-igényessége azonban már nem ad okot elégedettségre^ Növekvő követelmények Még kevésbé, ha hozzá tesszük j egyre kisebb a jelentősége annak, hogy a szocialista vagy nem szocialista országban kerül értékesítésre a termék. A műszaki korszerűségi követelmények mindenütt növekednek. Lényeges haladást tehát csak az hozhat, ha az árualapon belül erőteljesen bővül az ún. konvertálható — belföldön s bármilyen külföldi piacon eladható — cikkek aránya. Az ipar csakis így fedezheti gyorsan emelkedő behozatalát. Azaz gazdaságosan gyártott, korszerű termékekkel. 1961—1965 között 21,5 milliárd devizaforintért exportált hazánk gépeket, szállítóeszközöket, más beruházási javakat. 1966—1970 között 28,5 milliárdért. Élelmi- szeripari . anyagokat, élőállata, kát, élelmiszereket viszont 16.2, illetve 25,1 milliárdért. Azaz mindkét területen szembetűnő á növekedés, de annak mértéke erősen eltérő. A nem' szocialista országokból származó behozatal 13 százaléka veit — az 1966—1970 közötti évek átlagában — gép, szállítóeszköz, más beruházási termék. A kivitelnél ugyanakkor az ilyen áruk részesedése csak hat százalékot tett ki. Kevesebbet, mint az 1961—1965-ös időszakban... Fedezetlen igények Tavaly a külkereskedelmi vállalatok összesen 267 millió for in-
