Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Összehívták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát Moszkva, augusztus 15. A Szovjetunió Legfelőbb Ta­nácsának Elnöksége határozatot hozott arról, hogy a szovjet parlament legközelebbi ülés­szakát szeptember 19-re hívják össze. Brandt-nyilatkozat a választási harc három fő kérdéséről Bonn A Neue Ruhr Zeitung (és a Neue Rhein Zeitung) kedden közölte Willy Brandt kancellár interjújának második részét. A központi téma itt is Schil­ler várható magatartása volt. A kancellár számít rá, hogy Schiller megmarad az SPD so­raiban és részt vesz a vezető testületek ülésén. Ez azonban nem biztos — ismerte el. (Rai­ner Barzel CDU-elnök kedden találkozott Schillerrel, de meg­beszélésükről nem szivárgott ki semmi.) • * * A szociáldemokraták válasz­tási harcában három kérdés lesz majd az előtérben — kö­zölte Brandt kancellár. 1. A békepolitikai, a „keleti szomszédokkal kialakítandó megegyezési és együttműködé­si politika”... amiről „a CDU és a CSU lehetőleg keveset szeretne hallani. Azt mondják, hogy ez már nem annyira fon­tos. Ezt nem fogadjuk el”. 2. A gazdaságpolitika, ame­lyet az ellenzék a kormány gyenge pontjának igyekszik fel­tüntetni. 3. A belső reformok politi­kája, amelyet az SPD folytatni kíván. Lángokban áll Tank Hoa Tóth Pál, az MTI tudósítója jelenti: Több mint száz amerikai re­pülőgép intézett tegnap barbár támadást Tanh Hoa tartományi székhely ellen. A tartományi központ több lakónegyedét tel­jesen elpusztították. Nem végleges adatok szerint a támadás halálos és sebesült ál­dozatainak száma, száz kórül van. A város elleni első támadás reggel hét órakor történt Ez megsemmisítette a Quang Trung út mindkét oldalát mintegy egy- kilcméteres szakaszon. A barbár támadásnak teljes berendezésé­vel együtt áldozatul esett az it­teni gyógyszergyár a hozzátar­tozó lakóteleppel együtt. A város központja elleni tá­madás a nap folyamán többször is megismétlődött. Egyidejűleg támadták a város környéki fal­vakat is. Dong Ve falura több bombát dobtak, s ugyanakkor golyósbombákkal sokat megöl­tek a mezőn dolgozó parasztok közül. Phuc lakótelep minden lakó­házát lerombolta a barbár táma­dás. A légikalózok még a közeli temetőt is bombákkal árasztot­ták el. Angol nyelvű lap híre laoszi tűzszünetről Souvanna Phouma cáfolja a hírt A Bangkok Post angol nyelvű napilap kedden forrás említése nélkül arról adott hírt, hogy Souvanna Phouma, a laoszi ki­rályi kormány miniszterelnöke és Szufanuvong herceg, a La­oszi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságának elnöke megállapodott az általános tűz­szünetben. A lap szerint a felek megál­lapodták: tárgyalásokat kezde­nek, hogy külfödi beavatkozás nélkül helyreállítsák a békét, egyesítsék Laosz népét, s visz- szaállítsák az ország szuvereni­tását, függetlenségét és semle­gességét. Állítólag abban is megegyeztek, hogy az 1962. évi genfi egyezményekre támasz­kodnak. • * * Souvanna Phouma, a laoszi királyi (kormány feje valótlan­nak, teljesen légbőlkapottnak Rippon—Amin tárgyalás Geoffrey Rippon angol • mi­niszter kedden tárgyalt Idi Amin ugandai elnökkel a több mint 50 000 brit állampolgárságú ázsi­ai ügyéről, akiket az ugandai kormány az ország elhagyására szólított fel. Mint ismeretes, az angol kormány tiltakozott e lé­pés ellen és Rippon már a múlt hét végén Kampalába utazott, hogy tárgyaljon Idi Aminnal, aki azonban akkor nem fogadta. Amint tábornok a találkozó előtt közölte, hogy tájékoztatni fogja Rippont a kiutasítások okáról. Képünkön: Anthony Duff (baloldalt), Nagy-Brítannia ke­nyai főmegbízottja fogadja Nai­robi repülőterén Geoffrey Rip­pon tárcanélküli minisztert, Heath személyes megbízottját. nevezte a Bangkok Post értesü­lését, amely szerint az általános tűzszünet kérdésében megegye­zett Szufanuvong herceggel, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnökével. Saigonban is a legnagyobb meglepetéssel és kétkedéssel fo­gadták a thaiföldi kormányhoz közelálló napilap hírét. Egyes diplomáciai körök azonban elis­merik, hogy az összes indokínai országok közül leghamarabb Laoszban lehetne megvalósítani a tűzszünetet. Emlékeztetnek viszont arra, hogy aligha kép­zelhető el, hogy Laoszban ki­hirdetik a tűzszünetet, még mi­előtt a háború befejezésének kérdésében megállapodás jönne létre. Észak-Vietnam, az Egye­sült Államok és Dél-Vietnam között. Tran Van Lam, a saigoni re­zsim külügyminisztere a jövő hét végét hivatalos látogatásra Vientianeba, Laosz fővárosába utazik Souvanna Phouma la­oszi kormányfő hónapokkal ez­előtt hozzá intézett meghívásá­nak tesz eleget. (AFP) Nem középiskolás fokon... A CENTROPRÉSS KEDD ESTI KOMMENTÁRJA Megrázó tudósításban számolt be kedden este az MTI Hanoi tudósítója Tanh Hoa bombázá­sáról. Még megrendítőbb. ha ar­ra gondolunk, hogy Tanh Hoa tartományi székhely csak egy a sok vietnami város és falu kö­zül, amelyeket most már hóna­pok óta Ismét naponta, vagy he­tente több tucat, olykor több száz amerikai repülőgép bom­báz. Ki tud megindultság nélkül gondolni Dinh Thi Oanh gyógy- szercsztechnikusra, akit a mun­kahelyén, a gyógyszergyár tab­lettaüzemében ért a halál? Vagy Nguyen Thi Ly munkásnőre, akinek életét ugyanott, ugyan­akkor oltották ki a golyósbom­bák, néhány hónappal azután, hogy édesanyja és testvérei is B—52-es bombatámadás áldoza­tai lettek? És említhetnénk a többi ártatlan áldozatot, vagy az életbenmaradottak keservét, akik lebombázott lakásokkal, eltemetett hozzátartozókkal, minden földi ingóságuk pusztu­lása után kénytelenek új életet kezdeni. És akkor ökölbeszorult kézzel olvassa az ember a jelentést a saigoni diktátor. Thieu elnök legutóbbi beszédéről, amelyben azt követelte: az USA további bat-hét hónapig folvtassa a lé­giháborút, csak „abban az eset­ben lehet szétzúzni Hanoi egész gazdasági és katonai potenciál­ját”. Katonai potenciál? A lebom­bázott lakótelepek, gyárak, temp­lomok, gátak, munkások, kis­gyerekek? Éppen kedden látott napvilágot egy tekintélyes ame­rikai oktatási intézmény, a Cor­nell Egyetem tudósai egy cso­portjának tanulmánya. „Légihá­ború Indokínában” — ez a kötet címe. Könyörtelenül sorolja a könyv a tényeket: 1965-től isii­ig — tehát az idei, a mindent felülmúló, 1972. évi pusztítások már nem is szerepelnek a kötet­ben — hány bombát dobott le a jenki légierő a VDK-ra, hányat Dél-Vietnamra, Kambodzsára és Laoszra. ezalatt mennyi lövedé­ket, rakétát és más robbanó­anyagot használtak el, a száraz­földi harcokban hány polgári la­kost öltek meg (legalább félmil­lió dél-vietnamit), hány falut romboltak le —, és így tovább. A Cornell Egyetem tudósainak következtetése egyértelmű — ki is mondják: az USA indokinai légiháborúja főleg a polgári la­kosság és nem a katonai cél­pontok ellen irányul. Ezt most már régen tudja az egész világ, nemcsak egyetemi vagy középiskolás-fokon, de még az elemisták is. Ám fontos az, hogy egyre többen tudják magá­ban abban az országban, ahol ezeknek a szörnyű bombázások­nak a tervét kiagyalják: az Egyesült Államokban. (KS) Peterson jelentése a szovjet—amerikai kereskedelem alakulásáról Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi mi­nisztere közzétette jelentését, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok között folyó kersekedel- mi tárgyalásokról. A jelentés hangsúlyozza, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlődése előnyös mindkét országnak. — Az a megállapodás, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között Nixon elnök látogatása alkal­mából jött létre — mondja a jelentés —, rendkívül időszerű, elvezet a két ország kapcsola­tainak javulásához. A miniszter kifejezi remé­nyét, hogy a Szovjetunió és aa Egyesült Államok az év végéig egyezményt köt, amely a rend­kívül korlátozott kereskedelmi kapcsolatok három évtizede után normálisabb kapcsolatokat tesz lehetővé a kereskedelem­ben. Peterson anakronizmusnak minősíti a jelenlegi körülmé­nyek között bizonyos amerikai árucikkek Szovjetunióba irá­nyuló exportjának korlátozását.' Mérleg, többféle serpenyővel A külkereskedelmi miniszter közelmúltban . adott tájékoztatá­sa szerint idén, az első félévben jobb a külkereskedelmi mérleg — 3,8 milliárd devizaforinttal —, mint volt tavaly, az esztendő első felében. A jó hímek csak örülhetünk. Ürmöt az vegyít be­le, hogy a javulás jórészt admi­nisztratív intézkedések követ­kezménye, s nem a termelés szerkezetének korszerűsödésé­ből fakadó változás. Holott hosz- szú távon csakis ez biztosíthat­ja a kedvező külkereskedelmi egyensúlyt. Amihez ugyancsak elengedhetetlen jónéhány, ko­rábban is meglevő, ma is föllel­hető kedvezőtlen folyamat meg­állítása, fokozatos felszámolása. Ilyen például az ipari export és import közötti eltérés. A szak­emberek által negatív szaldó­ként említett tény arra figyel­meztet, hogy az ipar nem te­remti elő a szükségleteit szolgá­ló behozatalt fedező árualapom a kivitel számára Ami önmagá­ban még nem lenne baj. Nálunk fejlettebb kis országokban is előfordul ez. A gondot az okoz­za, hogy másutt csökken a rés szélessége, nálunk meg növek­szik. Átírt lista (Telefotó — AP—MTI—KS) Míg a fölszabadulás előtt a nemzeti jövedelem 48 százalékát a mezőgazdaság, a 26 százalékát az ipar termelte meg, addig a hatvanas évek végére majd for­dított lett az arány: az ipar 42— 43, a mezőgazdaság 21—22 szá­zalékot állított elő. A fejlődést tükröző átírt lista az ipar el­sőbbségét bizonyítja. Ezt azon­ban egyéb területeken is bizo­nyítania kell. Ami nem könnyű, de elkerülhetetlen. Az ipar néhány területén a teljes termelés jelentős része exportra jut így például a hír­adós és vákuumtechnikai ipar­ban 46, a műszeriparban 43, a közlekedési eszközök gyártásá­ban 40 százalék. Ugyanakkor a gépek és gépi berendezések gyártásában 16 százalék az ex- ban 21, a textiliparban 20, a vil­lamosipari gépek ás készülékek gyártásában 16 százalék az ex­portra kerülő termékek aránya. Persze .aligha követelhető meg mechanikusan valamennyi esz­ményi arány. A baj gyökere in­kább ott van, hogy a termék- szerkezet avult, kevés a valóban korszerű, bármelyik piacon ke­lendő áru. Az ipar összes végső kibocsátásában 20,4 százalék volt az export 1970-ben. Átlag­nak nem rossz, összetétele, ér­tékesítési iránya, gazdaságossá­ga, import-igényessége azonban már nem ad okot elégedettségre^ Növekvő követelmények Még kevésbé, ha hozzá tesszük j egyre kisebb a jelentősége an­nak, hogy a szocialista vagy nem szocialista országban kerül értékesítésre a termék. A mű­szaki korszerűségi követelmé­nyek mindenütt növekednek. Lényeges haladást tehát csak az hozhat, ha az árualapon belül erőteljesen bővül az ún. konver­tálható — belföldön s bármilyen külföldi piacon eladható — cik­kek aránya. Az ipar csakis így fedezheti gyorsan emelkedő be­hozatalát. Azaz gazdaságosan gyártott, korszerű termékekkel. 1961—1965 között 21,5 milliárd devizaforintért exportált hazánk gépeket, szállítóeszközöket, más beruházási javakat. 1966—1970 között 28,5 milliárdért. Élelmi- szeripari . anyagokat, élőállata, kát, élelmiszereket viszont 16.2, illetve 25,1 milliárdért. Azaz mindkét területen szembetűnő á növekedés, de annak mértéke erősen eltérő. A nem' szocialista országokból származó behozatal 13 százaléka veit — az 1966—1970 közötti évek átlagában — gép, szállítóeszköz, más beruházási termék. A kivitelnél ugyanak­kor az ilyen áruk részesedése csak hat százalékot tett ki. Ke­vesebbet, mint az 1961—1965-ös időszakban... Fedezetlen igények Tavaly a külkereskedelmi vál­lalatok összesen 267 millió for in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom