Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
A fúvószene megszeretteti az utcákat9 tereket Öiodáinkról; gondjainkról A munkaviszonyban levő édesanyák joggal tartanak igényt a családi nevelés kiegészítéseként gyermekeik intézményes ellátására. A munkahelyi jó közérzet egyik fontos feltétele a rendezett családi élet, ami a szülők harmonikus együttélése mellett a gyermekek sorsának biztonságos megoldását is magába foglalja. A 3 évesnél fiatalabb gyermekek nevelésének megoldására, a bölcsődei igények némi enyhítésére jó segítség a gyermek- gondozási segély, a 3—6 éves gyermekek gondozása, nevelése, oktatása viszont csak a napközi otthonos óvodák igénybevételével oldható meg. Az 1971/72-es tanévben L? ezer 823 óvodáskorú gyermekünk volt, az 1972/73- as tanévben már 13 ezer 702 a jelentkezők száma. Az óvodai ellátást jogosan igénylők közé kell sorolni azt a 817, jelenleg gyermekgondozási segélyen levő és tanév közben munkahelyére visszatérő édesanyát is, akik a júniusi előjegyzés idején jelentkeztek. Szívvel és tüdővel zenés gyermekkori emlékeim között: Vasárnaponként vagy ünnepnapokon a főtéren megjelent a zenekar és pattogó indulókra kezdett a fák alatt. Játszottak szívvel és tüdővel, az emberek pedig gyülekeztek körülöttük és nézték őket. Igen, nézték. Legtöbben először csak nézték a hatalmas, fényesen csillogó trombitákat, az ütemesen csattanó cintányérokat, a nagydobot és az erőlködő arcokat, melyek oly lelkesítő hangokat követelték ki a nehéz hangszerekből. És ahogy nézték, «gyre inkább szeretni kezdték Néhány évtizeddel ezelőtt, ha végigment valaki egy városkán, itt is, ott is felbukkantak előtte az utcai zenészek. A verklis, a harmonikás és a rezesbandák.- Zenéjük gyorsította az emberek lépteit, felvidította a borongós hangulatúakat és füttyre serkentette a suhanco- ikat. Mindezt csak elbeszélésekből, íróktól és filmekből tudom, ismerem —, de érzem, menynyire' hiányzik korunk utcáiról a muzsikaszó, .Valamire mégis rátaláltam p-pr- • a zenét, a művészetet, ami I vidámságot lop be hétköznap- í jaikba. Arra is emlékszem, amikor egy-egy nagyobb gyerek citromot nyalogatott a kiszáradt torkú trombitás előtt. Az esemény és a muzsika ösz- szehozta az ott álló embereket. Volt valami varázsa ezeknek a délelőttöknek. Azán hirelen el- [ tűntek a „rezesek” és talán ma ! máC csak a meccs jelzi a vasárnapot ... Békéscsabán és a megye más városaiban rangos helyű a zenei élet. Hangversenyek, kórusok, magas fokú zenei oktatás, beat-koncertek és az Ifjd Zenebarátok , rendezvényei reprezentálják szakembereink fáradhatatlan munkáját és annak eredményeit. Mégis hiányzik valami. A zene mindennapi szerepe és hangulatteremtő ereje. A nyáresti térzenék, a fúvószenekarok és az énekkarok közös szabadtéri hangversenyei. Az olyan zenei rendezvények hiányoznak, amelyek megállítják azokat is, akik még nem kapcsolódtak be a hi- -■ vatalos komolyzenei életbe. : Ezekről a gondolatokról beszél- • gettünk a napokban Filadelfi • Mihály népművelési felügyelő- S vei és Ötvös Nándor honvéd- • karmesterrel Békéscsabán. El- : mondták, hogy a régi postás ■ és vasutas zenekar tagjaira • építve az. idén megalakult az • új MÁV fúvószenekar. Május j elsején a honvéd-zenekarral ; együtt vonultak fel. Felléptek : a Vasutasnap műsorában, tér- i zenét adtak a 19-esek terén és ; a tiszti lakótelepen. Ez utóbbi ■ rendszeres már, hiszen havon- í ta háromszor lépnek ott kö- : Zönség elé. — Fontosnak tartjuk a kö- ■ zönségnevelést — mondja öt- • vös Nándor. — Eleinte operet- ! tét játszottunk, de fokozatosan j áttértünk az igényesebb zene- : művekre is. örömmel hallgat- ; jak a bécsi klasszikusokat most • már azok is, akik eddig nem- ■ igen értékelték a komolyzenét. ■ Műsor közben bemutatjuk a j hangszereket és zenetörténeti : ismereteket adunk. Szeretnénk ; helyrehozni a 10 éves kimara- • dást és minél több emberrel ! megpzeretetni a magasabb kul- j túrájú zenés. Műsorunkon örök- : zöld melódiák, indulók, Csaj- ■ kovszkij-művék, mai zeneszer- • zők népi hangzású művei és • Beethoven váltják egymást. Az utánpótlással is törődik a j honvéd-, a MÁV-zenekar és a jj várósi tanács. Tótkomlóson út- • törő fúvósokat toboroztak, • akiknek hangszereket is szerez- ■ tek. Békéscsabán, az Ifjúsági ■ Házban most szervezik a legifjabb „rezeseket”. — Tervezzük, hogy komplex művészeti programban bemutatjuk a közeljövőben Beethovent és korát — mondja Filadelfi Mihály. — Ahhoz, hogy valóban művelődési központtá váljon Békéscsaba, foglalkoznunk kell a fúvós-élettel is. B programunkat is az ő munkájukra építjük. Egy város kulturális életében nemcsak a művészeti rendezvények és azok törzsközönségei játszanak szerepet, hanem olyan kulturális események is, melyek eljutnak mindenkihez, a „kirakatban” vannak'és megállítják az embereket, mindennapi kedves színfolttá válnak a város főterén. Azért fáradozunk most, hogy ne tűnjenek el a „rezesek”. Q A fúvósélet egyfajta romantika, amelynek nemcsak művészi, hanem közösségi ereje van. Hozzátartozik a város életéhez, megszeretteti az utcákat, a tereket ... Réthy István A helyi tanácsok, üzemek, vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek már eddig is az óvodai férőhelyek számának növelésére. Az év első felében, július 1-ig 465-tel növekedett az óvodai férőhelyek száma, és ez lehetővé tette az új tanévre a férőhelyek 114 százalékos kihasználásával 12 ezer 64 gyermek elhelyezését; 1638 gyermeket azonban nem tudtunk felvenni óvodába. A legnagyobb gonddal a városok küzdenek. Orosházán hiába töltötték fel a férőhelyeket 130 százalékra, 146 gyermeket kellett elutasítani. Kérdés, hogy az évközi gyermekgondozási segélyről visszatérő 86 édesanya gyermekét hol helyezik el, amikor az óvodák ilyen túlterhelésével a felvett gyermekek részére sem lehet megnyugtatóan biztosítani a gondozást, nem is szólva az iskolára előkészítő oktató-nevelő tevékenységről. Gyulán valamivel jobb a helyzet, mert a 120 százalékos férőhely kihasználásával elérték, hogy mindössze-64 gyermek maradt ki és 84 gyermekgondozási szabadságon levő szülő gyermeke. Változatlanul nehéz a helyzet Békéscsabán, ahol a városi tanács és annak művelődésügyi SzQts Dénes: fti\GYILKOSSAC? ~a~KaasÍnó~űtcában I r*a*"yl 46. A bárónő ijesztően nézett ki. Egyik szeme teljesen nyitva, tágult pupillával, mereven bámult a mennyezetre, a másik szeme félig csukva, mintha folyton kacsintani akarna. Sovány arcén a lila kvarclámpa-égés helye is megfakult, majdnem eltűnt. Csontos kezével a paplan szélét markolta. Nem látszott, hogy szenvedne, inkább mintha valamiféle kábulatban lenne. Éva kétségeesetten hajolt nagyanyja ágya fölé. — Dédi! Drága Dédikém! Mi történt veled? Mitől?... A bárónő arcáról semmit sem lehetett leolvasni, beszéd közben Is mozdulatlanul maradt. 'Nem nézett rájuk. Halkan, erőtlenül beszélt. Annyit mondott, hogy este megfürdött és lefeküdt. Arra ébredt, hogy elzsibbadtak a végtagjai. A bárónő Évának panaszkodott. — Nem tudom a lábam mozgatni. Nagyon nagy hidegséget érzek. A kisujjamból jön fel egészen a szívemig... — Mit kért? Adjak valamit? —; Éva széket húzott az ágy mellé, és megfogta a paplant görcsösen szorító kezet Szász összehúzott szemmel figyelte a bárónőt, s megállapította, nagyon rosszul lehet. Fürkészve'nézett körül, és a heverő fölötti polcról leemelt néhány üvegecskét. Hosszan nézegette őket, aztán visszarakta. Éva közben tovább faggatta a nagyanyját, mikor lett rosszabbul, mikor csengetett az éjszakai portásnak, mit érzett. A bárónő szaggatott mondatokkal felelt a kérdésekre. Talán negyedóra telhetett el, amire megjött az orvos, egy ala- icsony, pattogó beszédű; kissé túlságosan is pongyola módon öltözött férfi, — Sprechen Sie deutsch? — kérdezte Szászt, mire az bólintott, s közölte vele, mindannyian beszélnek németül. Az orvos a fürdőszobába ment, törülközőt kért, megmosta a kézét, aztán alaposan megvizsgálta a bárónőt. . Közben Éva a -szobában maradt, de Szászt kiküldték a folyosóra. Az orvos a vizsgálat végén kiment, hozzá. röviden közölte vele, hogy vérkeringési zavarok léptek fel. — Mitől? — kérdezte Szász. — Hány esztendős a nénike? — kérdezett vissza. — Nahát! Aztán még hozzátette: gyenge osztálya, már az elmúlt években is példásan segítette az óvodák ügyét. Eddig is százezreket költöttek az óvodák korszerűsítésére, férőhelyek kialakítására, mégis a területi és üzemi óvodákban jelentkező 2 ezer 199 gyermekből 1548 'férőhelyre csak 1849 gyermeket tudtak í'elevnni A férőhelyek 119 százalékos kihasználásával 350 gyermeket utasítottak el és megoldásra vár 111, a gyermekgondozási segély lejárta után évközben érkező gyermek elhelyezése, összesen tehát 451 igényjogosult gyermek helyzete megoldatlan a megye székhelyén. Az érdekelt szülők megnyugtatására szolgálhat az a tény, hogy a községi- és városi tanácsok tovább folytatják az óvodák bővítését. A tanácsokat ez irányú munkájában támogatni tudó üzemeken, vállalatokon, társadalmi szerveken múlik, hogy a több mint 1600 • család mikor kaphat megnyugtató választ gyermeke elhelyezésére. Amikor a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulásával június hónapra előrehozta az óvodai beiratások idejét, ezt azért tette, hogy időben tájékozódhassanak. Tanácsaink okosan mérlegelve és anyagi lehetőségeiket a tanév kezdéséig mozgósítva sokat tehetnek. Szár mítunk arra, hogy az új férőhelyek létrehozása nem a nevelői szobák és járulékos helyiségek felszámolásával történik, hisz ezzel csak látszatra oldanánk meg a problémákat, de semmi esetre sem a dolgozó szülők megnyugtatására. Az óvodáztatás kérdése társadalmi problémává nőtt, mert közismert, hogy a 3—6 éves kor mennyire alkalmas a személyi- ségformálás megalapozására. Ma már a szülők nagy többsége nem „megszabadulni” óhajt gyermekétől, hanem részesülni kíván abból a kedvező lehetőségből, hogy az iskolára előkészítés segítse gyermeke képességeinek maximális kibontakozását. A társadalmi összefogás ereje, nagysága, szépsége az óvodaügy eddigi támogatásában nagyon szépen megmutatkozott Folytassuk tovább e nemes célért gyermekeink jövőjéért — közös összefogással. Knapcsek Pilné szívműködés, renyhe tüdőmozgás, talán egy enyhe vértolulás is az agyban. Igen, attól merevedik. Hogy kórházba szállítani? Különösebbet ott sem tudnának tenni. Elnézést kér, de most el kell mennie. Ha óhajtják, déltájban még visszanéz. Ha esetleg rosszabbul lenne, azonnal telefonáljanak. — ön férfi — folytatta bizalmasan —, megmondhatom, még gyógyszere sincs ennek az állapotnak. Szász már majdnem elfelejtette, mit is akart az orvostól, de idejében még észbe kapott. Elkísérte a doktort a folyosó végéig. A tárcájából elővette a fiolát. Arra kérte a doktort, mondja meg, mi lehet ebben az üvegcsében. de az orvos kitért a válasz elől. Azt tanácsolta, vigye be Szász a helyi gyógyszertárba, ott talán. Köszönt, és már sietett is le a lépcsőn. — Mit mondott? — Éva kijött eléje a folyosóra, és aggódva nézett rá. — Enyhe szédülés — Szász megvonta a vállat. — Sajnos ebben a korban... — Amíg kint voltatok, felemelte a fejét és a karját is mozgatta. Ez jó jel, nem? — Éva hangjából reménykedés csendült ki. Szász tétován széttárta a karját, — Legyél vele, nekem egy kis dolgom van. —* Szász megszorította Éva kezét, — Nemsokára jövök. Szász a szálloda előtt egy éppen befutott és vendégeitől már megszabadult taxit kapott eL Kedves színfolt a város terein
