Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

A fúvószene megszeretteti az utcákat9 tereket Öiodáinkról; gondjainkról A munkaviszonyban levő édesanyák joggal tartanak igényt a családi nevelés kiegé­szítéseként gyermekeik intéz­ményes ellátására. A munkahe­lyi jó közérzet egyik fontos fel­tétele a rendezett családi élet, ami a szülők harmonikus együtt­élése mellett a gyermekek sor­sának biztonságos megoldását is magába foglalja. A 3 évesnél fiatalabb gyer­mekek nevelésének megoldására, a bölcsődei igények némi eny­hítésére jó segítség a gyermek- gondozási segély, a 3—6 éves gyermekek gondozása, nevelése, oktatása viszont csak a napkö­zi otthonos óvodák igénybevéte­lével oldható meg. Az 1971/72-es tanévben L? ezer 823 óvodásko­rú gyermekünk volt, az 1972/73- as tanévben már 13 ezer 702 a jelentkezők száma. Az óvodai ellátást jogosan igénylők közé kell sorolni azt a 817, jelenleg gyermekgondozási segélyen levő és tanév közben munkahelyére visszatérő édesanyát is, akik a júniusi előjegyzés idején je­lentkeztek. Szívvel és tüdővel zenés gyermekkori emlékeim között: Vasárnaponként vagy ünnepnapokon a főtéren megje­lent a zenekar és pattogó indu­lókra kezdett a fák alatt. Ját­szottak szívvel és tüdővel, az emberek pedig gyülekeztek körülöttük és nézték őket. Igen, nézték. Legtöbben először csak nézték a hatalmas, fénye­sen csillogó trombitákat, az ütemesen csattanó cintányérokat, a nagydobot és az erőlködő arco­kat, melyek oly lelkesítő hango­kat követelték ki a nehéz hang­szerekből. És ahogy nézték, «gyre inkább szeretni kezdték Néhány évtizeddel ezelőtt, ha végigment valaki egy városkán, itt is, ott is felbukkantak előt­te az utcai zenészek. A verklis, a harmonikás és a rezesban­dák.- Zenéjük gyorsította az emberek lépteit, felvidította a borongós hangulatúakat és füttyre serkentette a suhanco- ikat. Mindezt csak elbeszélések­ből, íróktól és filmekből tudom, ismerem —, de érzem, meny­nyire' hiányzik korunk utcái­ról a muzsikaszó, .Valamire mégis rátaláltam p-pr- • a zenét, a művészetet, ami I vidámságot lop be hétköznap- í jaikba. Arra is emlékszem, amikor egy-egy nagyobb gye­rek citromot nyalogatott a ki­száradt torkú trombitás előtt. Az esemény és a muzsika ösz- szehozta az ott álló embereket. Volt valami varázsa ezeknek a délelőttöknek. Azán hirelen el- [ tűntek a „rezesek” és talán ma ! máC csak a meccs jelzi a va­sárnapot ... Békéscsabán és a megye más városaiban rangos helyű a ze­nei élet. Hangversenyek, kóru­sok, magas fokú zenei oktatás, beat-koncertek és az Ifjd Ze­nebarátok , rendezvényei repre­zentálják szakembereink fárad­hatatlan munkáját és annak eredményeit. Mégis hiányzik valami. A zene mindennapi szerepe és hangulatteremtő ereje. A nyáresti térzenék, a fúvószenekarok és az énekka­rok közös szabadtéri hangver­senyei. Az olyan zenei rendez­vények hiányoznak, amelyek megállítják azokat is, akik még nem kapcsolódtak be a hi- -■ vatalos komolyzenei életbe. : Ezekről a gondolatokról beszél- • gettünk a napokban Filadelfi • Mihály népművelési felügyelő- S vei és Ötvös Nándor honvéd- • karmesterrel Békéscsabán. El- : mondták, hogy a régi postás ■ és vasutas zenekar tagjaira • építve az. idén megalakult az • új MÁV fúvószenekar. Május j elsején a honvéd-zenekarral ; együtt vonultak fel. Felléptek : a Vasutasnap műsorában, tér- i zenét adtak a 19-esek terén és ; a tiszti lakótelepen. Ez utóbbi ■ rendszeres már, hiszen havon- í ta háromszor lépnek ott kö- : Zönség elé. — Fontosnak tartjuk a kö- ■ zönségnevelést — mondja öt- • vös Nándor. — Eleinte operet- ! tét játszottunk, de fokozatosan j áttértünk az igényesebb zene- : művekre is. örömmel hallgat- ; jak a bécsi klasszikusokat most • már azok is, akik eddig nem- ■ igen értékelték a komolyzenét. ■ Műsor közben bemutatjuk a j hangszereket és zenetörténeti : ismereteket adunk. Szeretnénk ; helyrehozni a 10 éves kimara- • dást és minél több emberrel ! megpzeretetni a magasabb kul- j túrájú zenés. Műsorunkon örök- : zöld melódiák, indulók, Csaj- ■ kovszkij-művék, mai zeneszer- • zők népi hangzású művei és • Beethoven váltják egymást. Az utánpótlással is törődik a j honvéd-, a MÁV-zenekar és a jj várósi tanács. Tótkomlóson út- • törő fúvósokat toboroztak, • akiknek hangszereket is szerez- ■ tek. Békéscsabán, az Ifjúsági ■ Házban most szervezik a legif­jabb „rezeseket”. — Tervezzük, hogy komplex művészeti programban bemu­tatjuk a közeljövőben Beetho­vent és korát — mondja Fila­delfi Mihály. — Ahhoz, hogy valóban művelődési központtá váljon Békéscsaba, foglalkoz­nunk kell a fúvós-élettel is. B programunkat is az ő mun­kájukra építjük. Egy város kul­turális életében nemcsak a művészeti rendezvények és azok törzsközönségei játszanak szerepet, hanem olyan kultu­rális események is, melyek el­jutnak mindenkihez, a „kira­katban” vannak'és megállítják az embereket, mindennapi ked­ves színfolttá válnak a város főterén. Azért fáradozunk most, hogy ne tűnjenek el a „reze­sek”. Q A fúvósélet egyfajta roman­tika, amelynek nemcsak művé­szi, hanem közösségi ereje van. Hozzátartozik a város életéhez, megszeretteti az utcákat, a te­reket ... Réthy István A helyi tanácsok, üzemek, vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek már eddig is az óvodai férőhelyek számának növelésére. Az év első felében, július 1-ig 465-tel növekedett az óvodai fé­rőhelyek száma, és ez lehetővé tette az új tanévre a férőhelyek 114 százalékos kihasználásával 12 ezer 64 gyermek elhelyezését; 1638 gyermeket azonban nem tudtunk felvenni óvodába. A legnagyobb gonddal a városok küzdenek. Orosházán hiába töl­tötték fel a férőhelyeket 130 százalékra, 146 gyermeket kellett elutasítani. Kérdés, hogy az év­közi gyermekgondozási segély­ről visszatérő 86 édesanya gyer­mekét hol helyezik el, amikor az óvodák ilyen túlterhelésével a felvett gyermekek részére sem lehet megnyugtatóan biztosítani a gondozást, nem is szólva az is­kolára előkészítő oktató-nevelő tevékenységről. Gyulán valamivel jobb a hely­zet, mert a 120 százalékos férő­hely kihasználásával elérték, hogy mindössze-64 gyermek ma­radt ki és 84 gyermekgondozási szabadságon levő szülő gyerme­ke. Változatlanul nehéz a hely­zet Békéscsabán, ahol a városi tanács és annak művelődésügyi SzQts Dénes: fti\GYILKOSSAC? ~a~KaasÍnó~űtcában I r*a*"yl 46. A bárónő ijesztően nézett ki. Egyik szeme teljesen nyitva, tá­gult pupillával, mereven bámult a mennyezetre, a másik szeme félig csukva, mintha folyton ka­csintani akarna. Sovány arcén a lila kvarclámpa-égés helye is megfakult, majdnem eltűnt. Csontos kezével a paplan szélét markolta. Nem látszott, hogy szenvedne, inkább mintha vala­miféle kábulatban lenne. Éva kétségeesetten hajolt nagyanyja ágya fölé. — Dédi! Drága Dédikém! Mi történt veled? Mitől?... A bárónő arcáról semmit sem lehetett leolvasni, beszéd köz­ben Is mozdulatlanul maradt. 'Nem nézett rájuk. Halkan, erőt­lenül beszélt. Annyit mondott, hogy este megfürdött és lefe­küdt. Arra ébredt, hogy elzsib­badtak a végtagjai. A bárónő Évának panaszko­dott. — Nem tudom a lábam moz­gatni. Nagyon nagy hidegséget érzek. A kisujjamból jön fel egészen a szívemig... — Mit kért? Adjak valamit? —; Éva széket húzott az ágy mel­lé, és megfogta a paplant gör­csösen szorító kezet Szász összehúzott szemmel fi­gyelte a bárónőt, s megállapítot­ta, nagyon rosszul lehet. Für­készve'nézett körül, és a heverő fölötti polcról leemelt néhány üvegecskét. Hosszan nézegette őket, aztán visszarakta. Éva köz­ben tovább faggatta a nagyany­ját, mikor lett rosszabbul, mi­kor csengetett az éjszakai portás­nak, mit érzett. A bárónő szag­gatott mondatokkal felelt a kér­désekre. Talán negyedóra telhetett el, amire megjött az orvos, egy ala- icsony, pattogó beszédű; kissé túl­ságosan is pongyola módon öltö­zött férfi, — Sprechen Sie deutsch? — kérdezte Szászt, mire az bólin­tott, s közölte vele, mindannyian beszélnek németül. Az orvos a fürdőszobába ment, törülközőt kért, megmosta a kézét, aztán alaposan megvizsgálta a bárónőt. . Közben Éva a -szobában maradt, de Szászt kiküldték a folyosóra. Az orvos a vizsgálat végén ki­ment, hozzá. röviden közölte vele, hogy vérkeringési zavarok léptek fel. — Mitől? — kérdezte Szász. — Hány esztendős a nénike? — kérdezett vissza. — Nahát! Aztán még hozzátette: gyenge osztálya, már az elmúlt években is példásan segítette az óvodák ügyét. Eddig is százezreket költöttek az óvodák korszerűsí­tésére, férőhelyek kialakítására, mégis a területi és üzemi óvo­dákban jelentkező 2 ezer 199 gyermekből 1548 'férőhelyre csak 1849 gyermeket tudtak í'elevnni A férőhelyek 119 százalékos ki­használásával 350 gyermeket utasítottak el és megoldásra vár 111, a gyermekgondozási segély lejárta után évközben érkező gyermek elhelyezése, összesen tehát 451 igényjogosult gyer­mek helyzete megoldatlan a megye székhelyén. Az érdekelt szülők megnyug­tatására szolgálhat az a tény, hogy a községi- és városi taná­csok tovább folytatják az óvo­dák bővítését. A tanácsokat ez irányú munkájában támogatni tudó üzemeken, vállalatokon, társadalmi szerveken múlik, hogy a több mint 1600 • család mikor kaphat megnyugtató vá­laszt gyermeke elhelyezésére. Amikor a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya a Művelő­désügyi Minisztérium hozzájá­rulásával június hónapra előre­hozta az óvodai beiratások ide­jét, ezt azért tette, hogy időben tájékozódhassanak. Tanácsaink okosan mérlegelve és anyagi le­hetőségeiket a tanév kezdéséig mozgósítva sokat tehetnek. Szár mítunk arra, hogy az új férő­helyek létrehozása nem a neve­lői szobák és járulékos helyisé­gek felszámolásával történik, hisz ezzel csak látszatra olda­nánk meg a problémákat, de semmi esetre sem a dolgozó szülők megnyugtatására. Az óvodáztatás kérdése tár­sadalmi problémává nőtt, mert közismert, hogy a 3—6 éves kor mennyire alkalmas a személyi- ségformálás megalapozására. Ma már a szülők nagy többsége nem „megszabadulni” óhajt gyerme­kétől, hanem részesülni kíván abból a kedvező lehetőségből, hogy az iskolára előkészítés se­gítse gyermeke képességeinek maximális kibontakozását. A társadalmi összefogás ereje, nagysága, szépsége az óvodaügy eddigi támogatásában nagyon szépen megmutatkozott Foly­tassuk tovább e nemes célért gyermekeink jövőjéért — közös összefogással. Knapcsek Pilné szívműködés, renyhe tüdőmoz­gás, talán egy enyhe vértolulás is az agyban. Igen, attól mereve­dik. Hogy kórházba szállítani? Különösebbet ott sem tudnának tenni. Elnézést kér, de most el kell mennie. Ha óhajtják, déltáj­ban még visszanéz. Ha esetleg rosszabbul lenne, azonnal telefo­náljanak. — ön férfi — folytatta bizalmasan —, megmondhatom, még gyógyszere sincs ennek az állapotnak. Szász már majdnem elfelejtet­te, mit is akart az orvostól, de idejében még észbe kapott. El­kísérte a doktort a folyosó vé­géig. A tárcájából elővette a fio­lát. Arra kérte a doktort, mond­ja meg, mi lehet ebben az üveg­csében. de az orvos kitért a vá­lasz elől. Azt tanácsolta, vigye be Szász a helyi gyógyszertárba, ott talán. Köszönt, és már sietett is le a lépcsőn. — Mit mondott? — Éva kijött eléje a folyosóra, és aggódva né­zett rá. — Enyhe szédülés — Szász megvonta a vállat. — Sajnos eb­ben a korban... — Amíg kint voltatok, felemel­te a fejét és a karját is mozgat­ta. Ez jó jel, nem? — Éva hang­jából reménykedés csendült ki. Szász tétován széttárta a kar­ját, — Legyél vele, nekem egy kis dolgom van. —* Szász megszorí­totta Éva kezét, — Nemsokára jövök. Szász a szálloda előtt egy ép­pen befutott és vendégeitől már megszabadult taxit kapott eL Kedves színfolt a város terein

Next

/
Oldalképek
Tartalom