Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

1 ■ Munka- és üzemszervezéssel a veszteségek ellen Ésszerű törekvések á Szeghalmi Állami Gazdaságban Az ország 180 állami gazda­sága átlagosan 10 ezer—10 ezer ‘ holdat művel meg. A Szeghalmi Állami Gazdaság tehát, amely­nek földterülete 24 ezer 040 hold, nem a legkisebbek közé tarto­zik. Me'gyénkben az állami gaz­daságok földjeinek 17 százalé­kán gazdálkodik. Hogyan? Ez talán sokkal izgalmasabb kérdés, mint az, hogy hány hol­don. Annál is inkább, mivel nem titok, hogy a Szeghalmi Állama Gazdaság 6 millió forintos vesz­teséggel zárta az 1971-es évet. A nagy gazdaságot valóban mostoha viszonyokkal .„áldotta” meg a természet A csaknem 25 ezer holdból mindössze 16 ezer a szántó. A földek nagy része réti agyag, illetve szikes. Rá­adásul ez a rész szinte az or­szág legszárazabb vidéke. Kivé­ve az 1970-es évet, amikor andyi vfz került az itteni föl­dekre, hogy még tavaly is an­nak a levét „itták”. Az Állami Gazdaságok Bélkés —Csongrád megyei Főosztálya, amikor a veszteség okait kutat­ta megállapította, hogy a nagy elemi kár mellett az is sújtotta a gazdaságot, hogy a gazdasági szabályzók változásakor elesett a korábbi jelentős állami támo­gatástól. Ez egyben azt is je­lenti, hogy a főosztály a vesz­teséget előidéző okok között személyi hibákra visszavezethe- tőket nem talált. Azt viszont nem jelenti, hogy a gazdaság dolgozóinak, vezetőinek éppen ezért nem is kell semmit ten­niük a veszteség rendezésére. Hiszen éppen elég annak eleget tenni, amit a támogatást meg­vonó központi intézkedés is cé­loz, tudniillik, hogy a gazdasá­gok végre álljanak saját lábuk­ra. Éljenek nyereségeikből. (A veszteségekből ugyanis nemigen lehet ezt megtenni.) Nyereségesen gazdálkodni pe­dig olyan körülmények között, amikor beruházni nincs nagyon pénz, munkát vállaló ember is alig akad, csak a meglevő eszkö­zök, források jobb, hatékonyabb kihasználásával, kiaknázásával lehet Az előbbi igazságnak, ha le­het, kedvezőtlen közgazdasági természeti ./feltételek közepette még nagyobb súlya van, mint általában. \ A Szeghalmi Állami Gazda­ság adottságai nemcsak, hogy követelik a gazdálkodás rejtett tartalékainak feltárását, hanem kényszerítenek is arra. A gaz­daságban el is jutottak már ah­hoz a felismeréshez, hogy a rossz földek használatát éssze­rűsíteni kell. Azokat a földeket, amelyek végképp és megváltoz­tathatatlanul a veszteségek for­rásaivá váltak, csak nyelik a pénzt, de semmit nem hoznak, ki kell vonni a szántóföldi mű­velés alól, erdősíteni kell, illetve mesterséges legelőkké alakítani. Ez utóbbi azért is szerencsés megoldásomért a megye állami gazdaságai között a mezőhegyes! után a szeghalmi gazdaság di­csekedhet a legjobb szarvasmar­ha-állománnyal. Nyolcszáznegy- ven,tehenük egyenként 10,5 liter tejet ad napi átlagban. A 16 ezer 300 hold szántónak több mint háromnegyed részét négy níAeny: a kalászosok 6400, a lucerna 3660, a kukorica 1700, illetve a napraforgó 630 holddal foglalja le. (A többi takarmány- termő terület) Ezek az úgyne­vezett könnyen gépesíthető ága­zatok, amelyekben a legered­ményesebben oldható meg a kézi munka felváltása gépivel. Nem véletlenül alakult ki éppen ezek közül egyben — a lucerna­termesztésben — a legkorsze­rűbb termelés a gazdaságban. A 3660 hold lucernavetésből 800-at jelöltek ki 1971-ben az új 350 vagonos évi kapacitású lucemaüzem alapanyag ellátásá­ra. Ebben az ágazatban most egy-egy külső és belső munka­csapat dolgozik a lucerna-föl­dön, illetve az üzemben két mű­szakban. Bár a lucernatermesz­tés teljes gépesítését csak jövő­re tudják megoldani, máris 800 ezer forint nyereséget hoz a lu­cernaüzemből kikerülő minden száz vagonnyi termés. A lucerna öntözése miatt, mivel á gazdaságban csak to­vábbi 200 holdat tudnak még öntözni, a növénytermesztésben szórazművelésre rendezkedhet­tek csak be. pedig a legelőket is öntözni kell. Ugyanakkor a tel­jes belvízrendezésre csak a jövő évtől kerülhet sor. Egyébként a másik három nö­vénytermesztési főágazat a bú­za-, a kukorica, és a napraforgó­termesztés teljes gépesítését már megoldották. Az állatenyésztés- ben a szarvasmarha-'és a sertés- tartásuk is korszerű, csupán a juhászaiban nem tudtak még modern technológiára áttérni, — Azonnal vigyen a város leg­nagyobb gyógyszertárába. Sür­gős! Siessen!... Amíg a taxi az ébredő és las­san megelevenedő város zeg-zu- gos utcácskáin kanyargott, Szász maga elé idézte a bárónő arcát, szemét, a szemüreg sötét foltjait, a szoba levegőjét, amely egysze­riben nyomottá, szinte elviselhe­tetlenné vélt. Szász nem áltatta magát, tudta, a bárónő órái meg vannak számlálva. Az utó köz­ben fékezett a lezárt redőnyű gyógyszertár előtt. A sofőr ki­szállt ,és a kocsi belsejéből elő- tápászkodó Szásszal egykedvűen közölte: még nem nyitott ki. Most mit tegyen? A szojnszéd ház ablakából idős férfi hajolt ki. és azt kérdezte, kit keresnek? Szász kerékbetört szerb nyelven magyarázta neki, hogy a gyógy­szerészt keresi. A gyógyszertár vezetője, egy fiatal férfi, kedvtelenül fogadta Szászt, aki türelmetlen mozdu­lattal mutatta neki a receptet aztán az ampullát. Az Idegen gya­nús volt neki. A gyógyszert meg­kapta. de az ampulláról a pa­tikus nem tudott ilyen hirtelen semmit sem mondani Arra kér­te, jöjjön vissza két óra múlva. Szászné magába roskadtan állt Dédi ágya mellett, s órák óta fi­gyelte nagyanyja minden moz­dulatát, A bárónő nem kért reg­gelit, teát sem tudott inni. Tíz óra felé heves görcsökben ránga­tózott,, mintha az ördög szállta volna meg, s bent a testében, lelkében gyötörné. Aztán a fél arca, fél teste teljesen megbé­nult Éva a beteg ágyánál ült, s tehetelensége borzalmas csapdá­jában fuldokolt: látnia Kellett, mint követik egymást a beteg­ség fázisai. — Öh, istenem! — mondta nagyanyjának az egyik nyugod- tabb szünetben —, pont ma reg­gel akartam neked egy nagyszerű hírt' újságolni: Alfred Flessburger úr kivitt volna bennünket Olaszországba. Érted, Dédikém? Olaszországba. Nyugatra, ahová vágytál. — Félek, hogy el kell halaszta- nunk ezt az utat — mondta bá­gyadtan az idős hölgy, s minden szótagnál lélegzetet vett. Nehe­zére esett a beszéd. Olaszország. Nyugat-Németor- szág, az álmai!... Behunyta sze­mét, repült. Városokat látott, magas tornyokat. Mennyország­ból üdvösségbe szállt. De a kép gyorsan sötétedni kezdett, • a pompás épületek alatt nem em­berek, hanem szörnyek járkál­tak, vihogtak, vigyorogtak. A bá­rónő ^felnyitotta szemét. — Ha én nem tudnék, te csak menj szívem! Menj! Szabadulj meg ettől az embertől. Gyűlö­löm... őket; ha nem így végződik a háború, már mind. mind... Majd ott kint elválasztanak... Pénzed lesz, nekem rengeteg pénz jár... Flessburger elintézi. Keresd meg Ludger Westricket. El nem felejtsd a nevét! Schrö­der bankárt! Egymillió pengő jár nekem. A németek... A németek sohasem hagyják cserben az em­bert. Hűséges bajtársak vol­tak... (Folytatjuk) egyrészt az országosan is meg­oldatlan gépesítés miatt, illetve, mert juhtelep építésére nem lévén pénzük, a 15 ezer juhot, köztük a 8 ezer anyaállatot még ma is több helyre szétszórtan tartják. Mindenesetre odáig már edjutottak, a „gépesítésben”, hogy a juhászoknak nem kell a kútból vizet húzniuk. Most miután 1971-ben kiselej­teztek mintegy 5 ezer juhot, a korszerűsítési törekvésekkel egyidőben a hústermelés került előtérbe a juhászaiban is. Első­sorban a tejes- és a pecsenye­bárány „gyártás”. A barom eltartásban pedig, amelyet az évi 389 ezer hűsesir- ke és a 70 ezer gyöngyös repre­zentál, a hatékonyságot fajta­váltással igyekeznek fokozni. Nem „csoda" ha, ezek után, 1972. első félévében az állatte­nyésztés a tavalyihoz képest több, mint 3,5 millió forintos eredményjavulást mutat. A Szeghalmi Állami Gazdaság egyébként a nagy árvíz idején „vette” az első igazi leckét szer­vezésből, amikor a halaspusztai kerületet a töviskesibe kellett telepíteniük a víz elől. Természetesen szervezési fel­adatokat oldottak meg már ko­rábban is, amikor 1960 után a Töviskesi Állami Gazdaság a Réhelyi Gyapjútermelő Vállalat és a mostani károlyderéki kerü­let egyesülésével olyan állami gazdaság alakult ki, amelyet nem lehetett tovább „egy kézzel kormányozni”. 1966-tól a három, illetve 1970- től, amikor a halaspusztai kerü­lettel egészült ki a mostani Szeg halmi Állami Gazdaság, az önéi! számoló egységként dolgozó ke­rületek munkáját a kerületveze­tők irányítják. Minden hónap­ban az igazgatói tanácsülésen adnak számot az elmúlt hónap költség és hozamalakulásáról, a munkabérfelhasználásról. A vezérkar: a gazdaság igazgatója, helyettesei és a főágazatvezetők, ugyanezen az ülésen jelölik ki a gazdazság terve alapján (ame­lyek egyébként a kerületek tervjavaslatai alapján épülnek fel), a jövő hónap általános fel­adatait. A központ tehát koordinálja, irányítja az önállóan dolgozó kerületek munkáját, termelését. Meghatározza a célt, segíti, el­lenőrzi, befolyásolja a végre­hajtást. Tudván tudva, hogy a munka_ és üzemszervezés maga is munka és nem csodaszer. Hi­szen a most kitűzött célok el­érése: az egy tehén évi átlagos tejhezamának 2970 literről 3200- re emelése, a termésátlagok fo­kozása, a termelési költségek csökkentése, a takarmányellátás megszervezése, a kézi munka igény csökkentése, az új gépek munkába állítása, és azok haté­kony kihasználásának biztosítá­sa, nem megy magától. Mindez körültekintő, megalapozott, ál­landó folyamatos és szívós ter­melő, szervező munkát igényel. Eredménye pedig az kell, hogy legyen, hogy a gazdaság minden­ben és végképp a saját lábára álljon. A tej hozam növelése már si­került, mégpedig a tehenészet­ben dolgozók ösztönzési rendsze­rének javításával. Eddig ugyanis a kifejt literek, az új rendszer­ben pedig a tej zsírtartalma után fizetik őket. Mivel mindig az utolsó sugarak a legzsírosab- bak, az űj rendszerben a gondo­zók már törekszenek a legutol­só csepp kifejésére is. Ä gazdaság 940 dolgozója ese­tében egyébként a teljesítmény­bér alkalmazása már régen jól . bevált. Ennek további finomítá­sával és a kitűzött célok eléré­séhez vezető legrövidebb utak keresésével, megtalálásával a Szeghalmi Állami Gazdaság kollektívájának minden remé­nye megvan arra, hogy az idei siekeres első félév után, amikor is 2 millió 690 ezer forinttal jobb eredményt értek el, mint tavaly, veszteség helyett 3—4 millió forint nyereséggel zárják az évet. És ne szoruljanak töb­bé támogatásra. Kőváry E. Péter Dr. fíuffn László részvételével Varrásírt: Moszkvában! Vidám tánczene és surrogó zaj fogadja a belépőt a Gyulai Sza­bó Ktsz munkatermében. A zene a fali hangszórókból árad, a zajt a sok modern varrógép okozza. Az egyik varrógép mel­lől egy vidámszemű, kissé őszeshajú asszony ál] fel és nyújtja kezét. Böszörményi Andrásné — mutatkozik be. Csendesebb helyre megyünk és munkájáról kérdezem. — Kilenc éve dolgozom a szö­vetkezetben, de régebben is so­kat varrtam, hiszen ez a szak­mám, varrónő vagyok. Házak­hoz jártam varrni és otthon is dolgoztam. Nehéz munka volt és nem túl sokat kerestem vole. Be akartam én már többször lépni a szövetkezetbe régebben is, de akkor nem volt felvétel. Nagyon örültem, amikor ide kerültem, mert a munka nem olyan nehéz, mint az otthoni varrás, a kereset viszont jóval több. — Van egy olyan mondás, hogyha két asszony dolgozik együtt valahol, azok biztos ve­szekszenek. Itt egy teremben legalább százan vannak. Jól megértik egymást? — Igen. Nagyon jó a társaság. I Nagyon szeretek itt dolgozni, s! nem is tudom mi lesz velem, ha I nyugdíjba megyek. Igaz, elmúl­tam már 55 éves, de még rövid a munkaviszonyom, van még hátra egy évem. Lehet az is, hogy maradok még egy kicsit, mert nem bírom itthagyni majd a szövetkezetét Ügy érzem megbecsülik a munkámat. Szinte minden ünne­pen kapok valamilyen jutalmat, eddig már nyolcszor kaptam. Voltam Moszkvában is, jutalom úton. Igyekszem Is jól dolgozni, hiszen az én munkámtól a töb­biek keresete is függ; Ujjazó va­gyok, ez azt jelenti, hogy a női ruhák ujjait varrom be. Ha én lemaradok, akkor a szalag töb­bi részének sem jut . munka, Ilyen, amióta itt dolgozom, még nem fordult elő. Otthon már nem szoktam var. rogatni, nincs is rá időm. A kertben segítek a férjemnek 1 és sok a házimunka is. A fiam most végezte el az egyetemet, ő is jön haza, vele is szaporodik otthoni munkám. Ezt persze nem panaszképpen mondom, hiszen ügy jó, ha együtt van a család. Aztán, ha nyugdíjba me­gyek, remélem lesz egy-két kis- unokám is, így nem érek rá majd unatkozni. Lónyai László Hagyományos nyugdíjas-találkozó a Békéscsabai Kötöttárugyárban (Tudósítónktól) Szép virágokkal ékesített, hó­fehéren terített asztalsorok várták kedden kedves vendé­geiket a Békéscsabai Kötött­árugyár feldíszített új kultúr­termében, ahol a vállalati szakszervezeti tanács rendezte meg az immár évek óta ha­gyományossá vált nyugdíjas­találkozót. ízléses, ' nyomtatott meghívók invitálták a munká­ból kiöregedett volt gyári dol­gozókat, az üzem portájáról pedig 12 KISZ-fiatal kalauzolta őket az ünnepség színhelyére. Az összejövetel minden eddi­ginél meghittebbnek és ünne­pélyesebbnek bizonyult. Üdítő látvány volt a szakszervezeti aktivisták és KISZ-fiatalok szorgos nyüzsgése, hogy a több, mint kétszáz megjelent „kis- örég” kedves szóban, finom szendvicsekben üdítő italokban hiányt ne szenvedjen. Dr. Aradszki Andrásné vszt- titkár üdvözölte a megjelente­ket és méltatta a nyugdíjasok­ról történő intézményes gon­doskodás jelentőségét. Szajbély Mihály igazgató kapcsolódott az üdvözléshez és rámutatott, a gyár szakmai vezetésének is az a határozott törekvése, hogy a nyugdíjasok továbbra is otthonuknak érez­zék az üzemet, s az eddigi jó kapcsolat még elmélyültebb tartalmat nyerjen. Ezután az összejövetel illuszt­ris vendég-előadója, a rádió­ból Ismert és népszerű dr. Bu­ga László emelkedett szólásra. Ízes stílusában, a tőle megszo­kott közvetlenséggel — „drága hallgatóim”-nak szólította kö-’ zönségét —, beszélt arról, ho­gyan tegyék széppé életüket a nyugdíjasok. Szó esett e mon­danivalóban a jól megválasz­tott életrendről, a helyes étke­zésről és ruházkodásról — kü­lönös tekintettel a mindenkori időjárásra — az aktív pihenés­ről. A vszt-titkár ezután rövid tá­jékoztatást adott arról a fej­lesztésről ,amely a vállalatnál az utóbbi évékben végbement, majd ismertette .a gyár további terveit, feladatait. * Külön ki­emelte azt a felelősséget, amely a szakszervezetre hárul a nyug­díjasokról való gondoskodás­ban. A nyugdíjas-bizottság nevé­ben Jeszenszki Judit — maga is nyugdíjas — meghatottan mondott köszönetét a szívélyes vendéglátásért és tájékozta­tott arról, hogy e bizott­ság minden hónapban, fogadó­órák keretében nyújt segítséget nyugdíjasainak ügyes-bajos dol­gaik elintézésében. A szépszámú vendégseregben láthattuk Szombati Andrást, Erdős Károlyt, a vállalat egy­kori igazgatóját, illetve főmér­nökét, a sok-sok volt varrónőt és más régi kedves arcokat. A kötetlen eszmecserét üzemláto­gatás követte: Akadt jócskán epi­zód, hogy szem nem maradt szá­razon és -r- némelyek alig tudtak megválni régi munkahelyüktől.,. Kazár Mátyás i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom