Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

^•A»^°4*í2®OdK Modern Rómeó (Kesztyűs Ferenc rajza) Pletyka születik Szilánkok A minap egy epizód győzött _ meg arról, hogy az utas és a kalauz közötti ellentét nem Is annyira kibékíthetetlen. Van előrehaladás! Jegyet vált egy utas: — Bocsánat, hogy csak tízfil­léreseim vannak. Ígérem, hogy legközelebb ötszázassal fizetek... A bűvész és a főkönyvelő kö- • zött az a különbség, hogy az S előbbi szereti a közönségsikert, ; míg az utóbbi mutatványai köz. ! ben igyekszik mellőzni a nyil- i vánosságot. ■ FIX POJVF Egyik munkatársam vidékről jár be és szeretne a megyeszék­helyre beköltözni. Ajánlunk neki egy lehetőséget. — És nem valami szemétdomb az! — kérdezi gyanakodva. Má­sik kollégám nem hagyja ki a ziccert: — Most még nem. Majd, ha te oda költözöl... — Hol van apuka? — Nyugodj meg, kisfiam, Itt a nénik közelében előbb-utöbb ráakadunk majd .,. (A Wochenpresse-böl) — Az ön rossz látását alkal­masint az alkohol túlzott fo­gyasztása okozza. ; — Kizárt dolog, doktor úr! Hi- ; szén, ha berúgok, mindent dup- ■ Ián látok... VICCEK il'l1->Wír' — Ez minden este másik ’acskát visz fel a lakására... (Kesztyűs Ferenc rajza) A házasság olyan üzlet, amely, ben rendszerint a feleség a fő­nök, a férj pedig a „csendes­társ”. — Micike, én magát legalább öt éve ismerem és most is húsz évesnek mondja magát, mint akkor. Hogyan lehetséges ez? — Nézze, Pista, az egyik év jön, a másik megy, így aztán kiegyenlítik egymást... Ismerősöm gyakori vendége a közeli eszpresszónak. Tudván ezt, a minap benyitok a presszó­ba, hátha ott találom. Érdeklő­désemre a felszolgáló széttárja a karját: — Az előbb még itt láttam. Ügy látszik, néhány percre át­ugrott a munkahelyére... — kazár — Egy fiú és egy lány a sötét park egyik padján üldögél. — Mire gondolsz? — szólalt meg a lány. — Bizonyosan arra, amire te. A lány megbotránkozik és ki­jelenti : — Ha így áll a dolog, akkor el kell venned feleségül! » * • Egy hajótörött maradék erejé­vel kiúszik egy elhagyott sziget­re és eszméletlenül terül el a parton. Felesége, akit a tenger már előző nap kivetett, fellocsolja és dühösen megkérdezi: — Hol voltál mostanáig, te szoknyavadász? A hajó már tegnap elsüllyedt! * * « e Londonban egy angol a híres londoni köddel dicsekszik Al­berto Sorúinak: — A köd hazánk nemzeti ter­méke, sehol a világon nem olyan sűrű a köd, mint éppen London­ban. — Hát ami azt illeti, én lát­tam már ennél rosszabbat is .. — válaszol a színész. — Ne mondja! És hol? j — Sajnos fogalmam sincs, annyira sűrű volt a köd! — vágta ki magát Sordi. * * » — Hallottad már? Rudolf fe­lesége beleesett a Dunába. — Szegény Rudolf! — De még idejében kimentet­ték. — Szegény Rudolf! * * * A világ legrégibb vicce. Peti hazajön a bizonyítvány­nyal és megszólal: — Apu, fogadjunk, hogy nem tudod aláírni a heved behunyt szemmel..;- • * — Adja nekem a fényképét! — Minek az magának? — A kredencre tenném, hogy a gyerekek ne járjanak a cukor­Pontosan két hete, amikor vidéki rokonok­hoz indult nyaralni az asszony, a pályaudva­ron gyengéden megsi­mogatta a férfi arcát, s a kalauz füttyéig még kiadott néhány utasí­tást: — Mindenre vigyázz, édesem, ahogy otthon megbeszéltük. Minden­nap, amikor hazaérsz a munkából, nyisd ki az ablakot, hadd szellőzzék a szoba. A virágokat el ne felejtsd meglocsolni, hi­szen azonnal tönkre­mennek ebben a káni­kulában. Ne engedd fel- gyülemleni a szennyest, mert a nyloningeknek nem használ, ha sokáig hányódnak a szekrény aljában. Hiszen te olyan ügyes vagy! Olyan szé­pen rendben tartottad a dolgaidat legényko­rodban is. Arra is vi­gyázz, hogy ne marad­jon szennyes edény, ép­pen most olvastam va­lahol. hogy az idei ká­nikulában rettenetesen elszaporodtak a legyek. Vigyázz, nehogy égve felejtsd a villanyt, mint szoktad, te. te szórako­zott professzor!... Ma délben hazaérke­zett az asszony, még­pedig nagyon is várat­Nyári életkép tanul, férje csak holnap estére várta. A férfi éppen a fürdőszobában tartózkodott. A fürdő­kádat teleengedte víz­zel, a vízbe sámlit he­lyezett el, arra ráült, s egyik kezében egy Rej­tő-könyvet szorongatott, a másikkal őszibarackot majszolt. A kulcszörgést észre se vette, csak az asszony kiáltására ne­szeit fel. Ügy ugrott ki a kádból, mintha kata- pult vetette volna ki. — Jan i! Jani, vagyis a férj, tárt karokkal indult az asszony felé, de félúton megtorpant, mert az asszony beleszimatolt a levegőbe. — Jani! — kiáltott az asszony —, itt olyan a levegő, mint a putri­ban! Esküszöm, itt egy percig sem volt nyitva az ablak! Mielőtt a férfi szó­hoz jutott volna, az asz- szony az ablakhoz lé­pett, megszemlélte a virágokat, s nyomban szívéhez kapott: — Te Atyaisten! A virágaim! Ha ezt tu­dom, jaj, ha ezt tu­dom! Dehogy is teszem ki a lábam! Az események gyor­san követték egymást. Az asszony mohón fel­tépte a szekrényajtót, s< kazalnyi szennyes inget szórt ki a padlóra, majd az egészet, mint egy öl- nyi szalmát, felemelte s vitte a fürdőszobába. A férfi ezalatt bűnbá­nóan végignyúlt a re- kamién, nem látta ér­telmét a mentegetőzés­nek, szemét lehunyva várta a vihar elvonulá­sát. Szinte csak félfül­lel hallotta, amint a konyhában felesége az edényeket csapkodja. Estig egy szót sem szóltak egymáshoz. Az asszony duzzogva tett­vett, a férfi pedig só­hajtozva vergődött a rekamién, mint cellájá­ban az elítélt. A káni­kula ellenére is hideg volt a lakás, mint a jégverem. Aztán este, amikor felgyújtották a villanyt, az asszony leült a fo­telbe, a férfi pedig a lába elé térdelt. Fejét az asszony szoknyájára hajtotta, s panaszkodni kezdett, mint anyjának a kisfiú: — Ne haragudj rám, drága anyukám, tudom, azt gondolod, lusta ku­tya voltam. Pedig nincs igazad. Én mindent úgy akartam csinálni, ahogy megmondtad. Mindig időben haza is jöttem, hogy rendet teszek. De ahogy beléptem a ház­ba, mindentől elment a kedvem. Ügy hiányoz­tál, de úgy! ■ . Sem­mihez sem tudtam kez­deni. Leültem ide, a fo­telba, és gondolkoztam, gondolkoztam. Csak rád gondoltam szüntelenül. Az asszony — noha még tartani akarta a haragot — egy akarat­lan mozdulattal megsi­mogatta a férfi haját, s ebből a szituációból már nem tudott vissza­kozni. A férfi pedig ez­alatt a haverokkal el­töltött rómaiparti es­tékre gondolt, ami a villanyszámla csekély összegéből kiderülne, de okosan két éjszaka is égve hagyta a villanyt... Simon Lajos A Velence—Milánó gyorson csendesen szunyókál egy közép­korú férfi. Brescia után beront I a fülkébe a kalauz és rázni kez- ; di az utast: S — Uram, az Istenért, a fele- ■ sége nem sokkal Verona után ! kiesett a vonatból! — Hát ezért hittem azt. hogy S hirtelen megsüketültem — vá- • laszolja az utas. s \Plusz egy fő ...és hatnapi' kemény mun­kával megteremtődött a Világ. Utána meggyúrta a teremtő Adámot — nyersanyaga volt bő­ven — és lön világosság is, de az Ürnak valahogy mégis hiányérzete támadt. És Ádám is olyan unott- közömbösen őgyelgett a csodála­tos Paradicsomban, mintha nem is neki készült volna. Valami megmagyarázhatatlan feszültség dúlt benne, de nem tudott rá­jönni az indítékra. Csak járkált le s föl, a szép piros almákat pillantásra se méltatta. Az Ür is törte a fejét, mit szúrt el ezen az Adómon, hiszen saját képére alkotta, mégis mi­lyen rossz természetűnek latszik. Már bántotta is, hogy minek csinált neki ilyen szép rezervá­tumot, ha nem is örül annak. Amint így tűnődött, egyszer csak látja, hogy Adám feléje tart. Na végre! — sóhajtott fel az ür — csak szóba áll velem... Ádám valóban hozzá jött, és vörös arccal, kissé ingerülten szólt: _ Atyám, már megbocsáss, de e z mégis csak tűrhetetlen, alig használtam, máris leszakadt egy gomb a fügefalevelemről és igen zavar a lebegése! Ráadásul az sincs, aki f elvarr ja. Beláthatod Atyám, az önbecsülésem nem engedheti meg, hogy első ember létemre ilyen alantas munkával foglalkozzam. Különben azzal sem értek egyet, hogy úgy bo­lyongok itt magamban, mint egy árva gyerek, még az sincs, aki­hez szóljak egy szót... Adám nagyot fújva befejezte dobogó­sát, amely lényegében az első kritika volt a világon, amely a vezetőt bírálta. Csodálatoskép­pen a vezetés elfogadta beosz­tottja bírálatát (ilyesmi tán az­óta sem fordult elő). Ami igaz, igaz — gondolta az Űr — egy embernek tényleg kár volt ek­kora világot csinálni, és ezért — bár nem volt hozzá mintája — egy éppen kéznél levő oldal­bordából megalkotta Évát. Adám boldogsága eleiben ha­tártalan volt. A gombról rögtön elfelejtkezett (Éva is), viszont rögtön észrevette' az almát, és ráadásul most már volt kihez szólnia. Később méginkább kitől hall­gatnia. Ilyenkor bizony sokszor visszasírta a régi jó „békebeli” magányt. Mint utódok bizonyíthatjuk, hogy a helyzet, azóta sem válto­zott. OKI Fonodái munkára felveszünk iimiPmiiiiiiiiiiimjmiminiiiiiimiiuiiiimiiiiiminiiiiiiiiiiimiuiiiiiiiiiuiiiuuMiummiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiui fonó szakmunkásnöket és 16 évet betöltött nőket betanulnak • BETANULÁSI IDŐ EGY HÓNAP Bérezés betanulási időre 1200 Ft. Betanulási idő után. 1900— 2500 Ft kereseti lehetőség. • Kéthetenként szabad szombat. Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk Cím: Pamuttextilművek Fonógyára Budapest. XI., Bocskai a 90. Munkaügyi osztály x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom