Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Nyár Itáliában Csanády János Sima sikátorok, göthös kövek, szűk közök, széles ég fent; felhővel int a lengő vásznak angyal-hadának. Szalad az ég Itália felett tengertől tengerig, A csizma talpa trópusi vizekben ázik. A Pó síkság felett száraz szelek örvénylenek. Ó, ismerős ez a szél itt, az ősz apó tálján hajfürtjei még göndörek; Lajos Johannát büntetni indul zörgő sereggel — köztük Toldi is ä Mátyás Velencét fenyíti, ’T a félelmetes Nagytanácsot, S míg Bakócz keresztes hadjáratra gyűjti a póri hadakat — így fújja a szé{ Dózsa ingét is a Vérmezőn. , Szalad az ég Itália felett seregét összegyűjti, s kiadós, meleg záporát zu hm t ja a kicserzett-bőrű hun-ivadékra. Ide várom a nyarat Sass Ervin a végre szelíd napokat a csendet a hallgatást önmagam béküléseüt a fasorokat a folyókat az árterek fűzfa-áhítatát a sárga darazsakat tarka lepkéket a gyermekkor csillogó hímporát a berregő szitakötőket ezüsthalak csobban ás ait a mindig vasárnapokat és mindig hétköznapokat a valami nagyszerűbbet többet és igazabbat a megszabadító varázsszót a hosszú utazást és újra és kínlódva önmagam béküléseit A boldogság pillanata' Toldalagi Pál Érzem a teret, az időt, s a legnagyobb boldogság ez, amit elérhetek: a helyén van a ház, a lombos fa, a körút és a híd. Levált rólam a múlt, csak a jelen van jelen szépen, ünnepélyesen; olyan felemelő, olyan csodás, ahogy a lámpafény megkoronáz, most már a sárkányt is megölhetem, ez a dicsőség, ez a győzelem pillanata, mely nem tér soha vissza; egy másik perc az embert megvakítja, lemezteleníti és félreállhat, de most, de most itt van a nagy vadászat ideje, aki élni mer vele, annak fülébe eljut a zene, a mámorító hang, hívás kalandra: erőmet most semmi meg nem haladja. Búcsú a szeghalmi Kánya Lajostól ' Székelyhídi Attila Kiskapu búcsúzunk! Sinka István, Szabó Pál, Váci Mihály és Veres Péter után Kónya I l.ajos is eltávozott örökre. Kétszeres Kos- suth-díjas költőnk sok szállal kötődött Szeghalomhoz s ez jogosít fel bennünket, hogy hirtelen bekövetkezett halálakor tőle elköszönjünk. ( Elsősorban felesége révén lett szeghalmi, amikor is Tóth Ferenc tanító leányát vette nőül. Ez a szál a község és a költő között túl laza lett volna. Ennél lényegesebben nagyobb, történelmi fordulópont, a felszabadulás eseményei, az újjáépítés és a földosztás élményed tevőlegesen kapcsolták Öt a szeghalmi néphez. Az 1949-ben megjelent verseskötetében •— melyért 1950-ben Kossuth-díjat kapott — dolgozta fel, írta meg versciklusban az új erőre kapó, szegény, nép egyre szépülő honfoglalását. S a halálhír, mely a Berettyó hiújánál ért -— horgászás közben — óhatatlanul eszünkbe juttatta a következő verssorokat: t>..... A Berettyó medrét feltúrták és nyikorgó talicskákat toltak az emberek s pillér után pillér fehérlett a vízen, gerenda feszült közéjük, pallók, deszkák, lécek kapták meg végleges helyük, e szerkezetben. Jelkép volt, reménység , e napról napra készülő csinos faépítmény és biztatás a kétség kopói ellen, hogy egyszer piros örömbe csap e kifosztott, borús táj s tobzódva száll a büszke, drága dal ajkunkról — mert dalolni fogsz magyar! — hogy a szabadság drágább, mint a kristály.” A kifosztott, a tanszerek nélküli és a megcsökkent tanítólétszámú iskolákban is megindult a tanítás. Kónya Lajos is jelentkezik tanítani és ezen túl részt kér a község mindennapi életéből. Három évet töltött Szeghalmon á költő, majd Budapestre költözött családjával. Községünktől nem szakadt el véglegesen. Több esetben vett részt író—olvasó találkozókon, amikor a környéken levő községek olvasóival is találkozik. Legemlékezetesebbnek a zsadány- fancsikapusztai író—olvasó találkozóját tartatta. Itta pusztán lakó egyszerű emberek között naigyon jól érezte magát. Az éjszakába nyúló beszélgetés és versolvasás nehezen akart véget érni a pusztaiak marasztalása miatt. Kónya Lajos a ma Tatabányához tartozó Felsőgai- lán született egyszerű kisiparos családból. Tízéves korában Franciaországba vándoroltak ki, de életútjuk hamarosan visszakanyarodott «Magyarországba. Vas és Sopron , megyei falvakban éltek, majd a soproni evangélikus képzőben szerzett oklevelet. Verseskötetei mellett három prózai könyve is megjelent. Szempontúkból figyelemre métó a Hej, búra termett idő című napló és. regény. E kötetnek befejező fejezetében Szeghalom felszabadulásának s az azt követő időszaknak a történetét írja meg a szemtanú hitelével. 1951—1954-ig az írószövetség főtitkára. 1959-től a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium könyvtáros tanára. Háza Budapesten Szabó Pál villája közelében áll. Egy kicsit jelkép is volt ez, a sárréti Szabó Pál teljesen a miénk volt, míg Kónya Lajos csak úgy „szomszédos”, de mi szívünkbe zártuk és a magunkénak is valljuk! S most e pár sor szerény írásunkkal <5t is elengedjük, megkönnyezzük és néhány sorával isimét idézzük egyik versrészletét: „Jaj, írni beli, csak írni, szépet, amíg a múzsa ád erőt, hogy amire ítélt a végzet, a záró jelenet előtt betölthessük. Mert hajt az ostor: kétség, öröm, kín, gond. siker, Kell ez a lelki szagna olykor, barátom, néha inni kell!” A zárójelenetnek vége, a függöny legördült s a múzsa Kónya Lajosnak nem ád erőt többé.. J Miklya Jenő Krónika Dózsa György tetteiről Nemeskürty István könyve pápaválasztás fényes, pompázatos leírásával indítja könyvét a szerző. Ott vagyunk a korabeli Róma nyüzsgő, eleven világában. Látjuk a lobbanékony-természetű Bakócz érseket, amint átveszi a pápai bullát, hogy meghirdesse a török elleni keresztesháborút. Halljuk Dózsa beszédét a ceglédi piacon. Ott vagyunk a temesvári bukásnál — érezzük a megpörkölt hús szagát. Hogy mindezt ilyen szemléletesen, történelmi hitelességgel magunk elé tudjuk képzelni ebben nagy segítségünkre van maga a szerző, , aki filmszerű elevenséggel pergeti elénk a paraszthá- börú viharzó mozgását. Egy ellentmondásos; bűnökkel, szenvedésekkel és tragédiával terhes kor világa bontakozik előttünk. Egyéni sorsok, érdekellentét-összecsapások, iszonyú csaták emlékei izzanak a regény lapjain, s Dózsa alakja mint valami elevenen (kitapintható húsvér valóság magasodik a kor, a nemzet fölé, hogy emberi erejével, hős-már- tírságával letapossa, ösz- szetörje, ami rossz, ami gonosz és förtelmes. A krónikaszerűen felidézett korabeli élet során meggyőzően bontakozik ki Dózsa György történelmi nagysága és a parasztháború igazsága. Nemeskürty úgy írja meg könyvében Dózsát, hogy jellemében benne van az egész nemzet ábrázolása. A vezér cselekedeteit (követve következtet jellemére hiteles oknyomozással feltárva e cselekedetek indítóokait, rugóit. A kornak ez az elevén életrekeltése legfőbb erénye a könyvnek. Stílusára jellemző (amit már az „Ez történt Mohács után” című munkájában is megfigyelhettünk) a hajlékonyság, a logikus történeti gondolatvezetés, a történelmi hősök ábrázolásának realitása és kronologikus hitelessége, amely eleven képzelőerővel párosul. A könyv erényei közé tartozik még a történeti munkák, források felhasználását figyelembevevő gondos, alapos szerkesztés, amely >már feltételezi a magyar történelem kitűnő ismeretét. Ezek a tényezők most is, mint mindig, Nemeskürty történeti-esz- széírói jelentőségét és értékeit emelik ki. Nem árt ezt éppen a Dózsa évforduló évében hangsúlyozni, amikor e korszakról nagyon kevés a jól megírt történelmi-históriai munka. Zsadányi Lajos KORŐST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET
